Watergate-botrány az USA-ban.Tovább
Jelentések, tájékoztatók Csehszlovákiáról
Levél Kádárnak: Hogyan látta Dubček a prágai tavaszt 1987-ben
„Keresse fel személyesen Kádár elvtársat, s közölje vele, hogy a csapatok bevitele a tervnek megfelelően halad. Miután az egészséges erők egyes képviselői ingadozást tanúsítottak, Barbirek pedig váratlanul elhagyta a többséget, az Indra vezette kezdeményező csoport tevékenységében bizonyos megtorpanás történt. Tartjuk a kapcsolatot Indra és Bilák elvtárssal. Ők azt ígérték, hogy folytatják a tervezett program realizálását, s a csapatok bevonulásával összefüggésben aktivizálják tevékenységüket. – A távirat mellett Kádár János kézírásával: „Átvettem, 21-én reggel 7-kor. K. J. VIII. 21.”
A július 10-ei Kádár-Brezsnyev telefonbeszélgetés alapján egyértelműnek tűnik, hogy a taktikai véleménykülönbség mögött tartalmi ellentét feszült Prága és Moszkva között. Dubček, mint a CSKP vezető embere, szembeszállt a Varsói Szerződés és a blokk addigi gyakorlatával, nyíltan elutasítva Brezsnyevék kérését a kollektív tanácskozás, egyeztetés megtartásáról. Ebben a dokumentumban már a katonai akció lélektani és gyakorlati felőkészületeire utaló mondatok olvashatók. Ennek érdekessége, hogy Kádár utólag értesül egy csehszlovákiai hadgyakorlaton való magyar részvételről, s Brezsnyev magyarázatra kényszerül: „Kádár elvtárs megemlítette Brezsnyev elvtársnak, hogy Czinege elvtárs elvtárson keresztül távmondatot kapott marsalltól, amelyben szó van arról, hogy Magyarországtól északra júliusban hadgyakorlat lesz, s »Brezsnyev elvtárs megállapodott erről Kádár elvtárssal«. Kádár elvtársnak erről nincs tudomása.
Brezsnyev elvtárs azt válaszolta, hogy Grecsko elvtárs kért tőle engedélyt, hogy előzetesen beszéljen a miniszterekkel »arra az esetre, ha Csehszlovákiában rendkívüli intézkedésekre kerül sor«, amiről Moszkvában is szó volt. De egyébként erről is szó lenne a varsói találkozón."
Emlékeztető Brezsnyev szovjet pártfőtitkár és Kádár János telefonbeszélgetéséről |
A „hadgyakorlatról" július 22-én is szó esik, s itt már komoly erők mozgatásáról van szó, többek között még egy szovjet hadosztály Magyarországra szállításáról, a magyaroktól egy hadosztály részvételét várták.
Tájékoztató katonai hadgyakorlat tartásáról. |
A Kádár-Brezsnyev információcsere izgalmas dokumentuma a szintén július 10-én készült Kádár-levél. Ebben az MSZMP első titkára - cseh belső forrásra hivatkozva - továbbítja a CSKP KB Elnökség ülésén elhangzottakat.
Az MSZMP KB értesítése a CSKP KB-nek szóló közös levéllel kapcsolatos észrevételekről. |
A Varsói Szerződés katonai beavatkozását megelőző utolsó órák történéseihez kapcsolódóan olvasható rejtjeltávirat a döntő jelentőségűnek szánt augusztus 20-ai CSKP KB Elnökségi ülés várható történéseiről számol be - a Moszkva-barát csoport nézőpontjából.
A prágai nagykövetség rejtjel távirata a csehszlovákiai bevonulás előtti órákból. |
A néhány nappal korábban Komáromban, 17-én tartott Kádár-Dubček megbeszélésre is utal a távirat, amelyen a magyar pártvezető a kétfrontos harc fontosságára hívta fel kollégája figyelmét.
A VSZ-tagállamok vezetői féltek attól a forgatókönyvtől, hogy a CSKP szeptemberre tervezett kongresszusa visszafordíthatatlan folyamatot indít el, következetesen kiállva az addig képviseltek mellett - saját út tiszteletben tartása. Ebből következően olyan olvasata van a beavatkozás dátumának, amely megakadályozta a CSKP reformerői részéről sorsdöntőnek szánt szeptemberi, rendkívüli kongresszus megtartását. Az augusztus 18-ai moszkvai egyeztetésen Brezsnyev tájékoztatta a katonai megszállás tervéről a megjelent tagállamok pártvezetőit. A „kétfrontos harc" jegyében Kádár és Brezsnyev egyetértettek abban, hogy el kell kerülni a látszatát, hogy a szektás
vonalat rehabilitálnák a Varsói Szerződés katonai beavatkozásával. Kádár, amennyiben szembe szállt volna a moszkvai akarattal, saját legitimitását, hivatkozási pontját, bázisát tette volna semmivé. Ami Prágában megengedett, az Budapesten miért nem volt lehetséges 12 évvel korábban? Kádár végül valamilyen formában „morális" csapdahelyzetbe került. 1956 tanulságaiból következő meggyőződése miatt sem okozhatott különösebb lelkiismereti problémát a csehszlovák" szocializmus megmentésében" valóA Dubček nevéhez kapcsolódó "Prágai Tavasz" a geopolitikai adottságokon túl éppen azért jelentett többet, és vált veszélyes kísérletté Moszkva számára (az „emberarcú szocializmus"-modellek keresésében), mert a „szocialista pluralizmus" irányába mutató tendenciákat erősítette, és egy alulról építkező, a társadalom önkéntes elfogadottságára támaszkodó legitimitást tartott fontosnak a kommunisták vezetésével. A „Prágai Tavasz" végzetét a nemzetközi realitások a „proletár internacionalizmus" elvárásai, könyörtelen, rideg valósága jelölte ki.
Az írásunk elején idézett Dubček levél születésének időpontját több tényező határozta/határozhatta meg: a magyarországi reform-megújulás újabb kísérlete, a csehszlovákiai történések és természetesen a peresztrojkával és glasznoszty-al kijelölt gorbacsovi szocializmus megújításának hátszele,
A levél szövegkörnyezetéből is egyértelműen érzékelhető: az 1968-ban történtek igazolása, illetve tagadása benne van mindabban, amit a szovjet vezetés 1985 óta zászlajára tűzött.A kérdés persze ma sem vesztette el teljesen aktualitását. Felvethető, hogy a történelem valamit visszaadhat, jóvátehet - a Dubček által megfogalmazott remények alapján - a „szocializmusnak": valóban „emberarcúvá" , vagyis a társadalom többsége által „önkéntesen" elfogadható, vállalhatóvá?Ezen a napon történt június 17.
1970
- <
- 2 / 2
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő