Kádár János és VI. Pál pápa 1977. június 9-ei találkozása

Előkészítés, megvalósulás, visszhangok

„Az utóbbi években gyakorlattá vált [...], hogy az olasz fél meghívására Rómába hivatalos látogatásra érkező államférfiak, vezető politikusok, beleértve a szocialista országok vezető politikusait is, udvariassági látogatást tesznek a pápánál.
A szocialista vezetők látogatásainak tapasztalatai arra utalnak, hogy a nem hivatalos eszmecsere a pápával alkalmat nyújt a Szentszék és a szocialista országok közötti kölcsönös megértés erősítésre, előnyösen befolyásolhatja a Szentszék számunkra kedvező irányú nemzetközi elkötelezettséget."

Források

Kádár János vatikáni látogatásának előkészítése

1.
Az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1977. január 25-ei ülésének határozata

Jegyzőkönyv a Politikai Bizottság 1977. január 25-én megtartott üléséről.

Különfélék

Javaslat Kádár János elvtárs olaszországi utazására
Külügyminisztérium javaslata

 A Politikai Bizottság elvben hozzájárul, hogy Kádár János elvtárs az olasz miniszterelnök meghívására Olaszországba utazzon.
Megbízza Gyenes András elvtársat, hogy az utazás időpontjára két hét múlva tegyen javaslatot az 1977-ben esedékes, Kádár elvtársat érintő külföldi utazások időpontjának figyelembe vételével.
Egyetért azzal, hogy az olasz miniszterelnök meghívásának elfogadásáról tájékoztassuk az Olasz Kommunista Pártot.

* * *

A Külügyminisztérium előterjesztése a Politikai Bizottságnak

Javaslat
a Politikai Bizottságnak

Giulio Andreotti olasz miniszterelnök december 24-én, a nála látogatást tevő római nagykövetünk útján, az olasz kormány nevében hivatalos látogatásra hívta meg Kádár János elvtársat. Javasolta, hogy a látogatásra 1977 első felében, június végéig kerüljön sor.

A szocialista országok vezetői közül 1973-ban Tito elvtárs, 1974-ben Ceausescu elvtárs, 1975-ben pedig Zsivkov elvtárs tett látogatást Rómában, mindhárman államfői minőségben, az olasz köztársasági elnök meghívására. 1972-ben Andreotti akkori miniszterelnök az olasz kormány nevében meghívta Brezsnyev elvtársat, majd 1975-ben Leone elnök Moszkvában megismételte a meghívást. A látogatás időpontját még nem tűzték ki.

Jóllehet Olaszországban a köztársasági elnök képviseli a folytonosságot, politikailag előnyösebb, hogy a Kádár elvtárshoz intézett meghívás nem a pusztán közjogi méltósággal bíró elnök, hanem a politikai hatalmat megtestesítő kormány nevében szól.

A magyar-olasz kapcsolatok helyzete, az országaink közötti légkör lehetővé teszi, a kapcsolatok fejlesztéséhez fűződő érdekeink, s nemzetközi törekvéseink pedig indokolják, hogy Kádár elvtárs a közeljövőben látogatást tegyen Olaszországban.

Az Olasz Kommunista Párt támogatja a szocialista országok és Olaszország államközi kapcsolatainak fejlesztését. Több alkalommal - (legutóbb dr. Berecz János elvtárs római megbeszélései 

) - fontosnak és hasznosnak minősítették Kádár elvtárs esetleges látogatását a párt harcának segítése, az olasz külpolitika befolyásolása szempontjából.

Leone köztársasági elnöknek és az olasz miniszterelnöknek meghívása van Magyarországra, látogatásukkal azonban - az olasz belső helyzet miatt - 1977-ben nem számolhatunk. Ha a protokolláris sorrendhez ragaszkodunk, akkor Kádár elvtárs olaszországi útja minden bizonnyal halasztást szenvedne. Kádár elvtárs látogatásához fűződő érdekeink indokolják, hogy a sorrendiségből ne csináljunk presztizs-kérdést.

A fentiek alapján javaslom:

1./ Kádár János elvtárs fogadja el Andreotti meghívását. Közöljük az olaszokkal, hogy a látogatásra 1977 első felében - májusban, júniusban - sor kerülhet, s a pontos időpontot diplomáciai úton egyeztessük.

2./ Amennyiben [Helmut] Schmidt kancellár megfelelő időpontot javasol, Kádár elvtárs római utazására az NSZK-beli látogatás után kerüljön sor. Ha azonban a nyugat-németek halogatják az időpont kitűzését, akkor az olaszországi látogatás előzze meg a nyugat-németországit.

3./ Adjunk tájékoztatást az Olasz Kommunista Pártnak az 1./ pontban foglaltakról.

Budapest, 1977. január 3.

Puja Frigyes
(Puja Frigyes)

Jelzet: MOL M-KS 288. f. 5. cs. 710. ő. e. (1977. január 25.) 4-5., 135-136. (Magyar Országos Levéltár - Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottság Politikai Bizottsága iratai); Puja Frigyes előterjesztése megtalálható még: MOL M-KS 288. f. 32. cs. 1977. 4. ő. e. (Magyar Országos Levéltár - Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottság Külügyi Osztály iratai)

2.
Feljegyzés a Római Nagykövetség 1977. február 1-jén tartott diplomata értekezletéről

EMLÉKEZTETŐ
az 1977. február 1-i diplomata értekezletről

Az értekezlet meghatározta Havasi [Ferenc] és Kádár elvtárs tervezett látogatásával kapcsolatos érdemi és technikai tennivalókat. A februári futárral az életrajzok (Quirinale és Vatikán vonatkozásában), Ceauçescu, Podgornij és Zsivkov elvtársak látogatásával kapcsolatos ismeretek, valamint az egyes területekre vonatkozó helyzetelemzések (háttér anyagok) kerülnek felterjesztésre.

A márciusi futár tartalmazza:

  • A kétoldalú kapcsolatok helyzete és fejlesztési lehetőségeiről,
  • Olaszország politikai, gazdasági, kulturális helyzetéről,
  • Olaszországnak a fontosabb nemzetközi kérdésekben elfoglalt álláspontjáról,
  • a Vatikánnak egyes nemzetközi kérdésekben elfoglalt álláspontjáról,
  • Magyarországnak az olasz sajtóban elfoglalt helyéről
    készített jelentéseket, valamint a még hátralévő háttér anyagokat.

Azon célból, hogy minden egyes munkatárs már előre megkezdhesse felkészülését feladatára, a nagykövet elvtárs a látogatással kapcsolatos reszortokat a következőképpen osztotta fel:

Kóczián elvtárs:A protokoll osztállyal való előzetes megbeszélések, beleértve a delegáció előkészítésére kiutazók protokollal kapcsolatos teendőit, a látogatás ideje alatt a programmal kapcsolatos kérdések, valamint a közös nyilatkozat elkészítése és ellenőrzése.
Zsigmond elvtárs:A központtal, illetve a delegációval való kapcsolat tartás, a követségi rendezvények előkészítése és felügyelete.
Lénárd elvtárs:Sajtóelőkészítő munka, speciális kiadványok készítése, sajtókonferencia előkészítése és lebonyolítása, kommünikék felügyelete (MTI).
Fodor elvtárs:Kádár elvtársnő programjának előkészítése és bonyolítása.
Borsó elvtárs:A delegációval kapcsolatos összekötői feladatok, esetleges gazdasági megbeszéléseken való részvétel, ajándékok kiválasztására javaslat és azok eljuttatása.
Orosz elvtárs:Vatikáni látogatás előkészítése és lebonyolítása.
Szabó elvtárs:A delegáció szálláshelyén szervezett rendezvények előkészítése és lebonyolítása.
Süveges elvtárs:A delegációval kiutazó újságírók kísérése és felügyelete.

A koszorúzással, a kormánygép kísérőivel, valamint a kormányőrséggel kapcsolatos teendőket a katonai attaséi hivatal vállalta.

Palotás Rezső
/Palotás Rezső/
nagykövet

Jelzet: MOL XIX-J-1-j 1977 Olaszország 117-131 0032/6 (102. d.) (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium Visszaminősített Tük iratok)

3.
A római nagykövetség feljegyzése VI. Pál pápa, állam- és kormányfők találkozásairól, precedens Kádár János vatikáni látogatásához
1977. február 22.

Az utóbbi években gyakorlottá vált - követve az általános hagyományt -, hogy az olasz fél meghívására Rómába hivatalos látogatásra érkező államférfiak, vezető politikusok, beleértve a szocialista országok vezető politikusait is, udvariassági látogatást tesznek a pápánál.

A szocialista vezetők látogatásainak tapasztalatai arra utalnak, hogy a nem hivatalos eszmecsere a pápával alkalmat nyújt a Szentszék és a szocialista országok közötti kölcsönös megértés erősítésre, előnyösen befolyásolhatja a Szentszék számunkra kedvező irányú nemzetközi elkötelezettséget, elősegítheti a nemzeti hierarchiák és szocialista államok közötti pozitív irányú fejlődést.

Az elmúlt öt esztendőben három állam-, illetve kormányfő tett udvariassági látogatást VI. Pál pápánál. Előtte látogatást tett a Vatikánban - és a pápa kihallgatáson fogadta - Podgornij elvtársat és Tito jugoszláv államfőt. Információink szerint a látogatásokat a Szentszék is hasznosnak ítélte, és azzal számol, hogy az ilyen jellegű találkozások a jövőben is hozzájárulnak a kölcsönös megértéshez és a béke ügyét, szolgálják.

1./ 1973. május 26-án hivatalos római tartózkodása alatt Nicoale Ceauçescu elvtárs, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke magán jellegű látogatást tett VI. Pál pápánál. Az udvariassági látogatásra elkísérte felesége; Elena Ceauçescu, Ion Patran elvtárs, a Minisztertanács elnökhelyettese, külkereskedelmi miniszter, George Macovescu elvtárs, külügyminiszter, Ion Avram, nehézipai miniszter, Iacob Ionascu, Románia olaszországi nagykövete és több tanácsadó. A találkozó 50 percig tartott és a pápa magánkönyvtárában zajlott le. Ezt követően mutatták be a pápának Ceauçescu elnök kíséretét. A megbeszélés témái: a nemzetközi helyzet és azok a problémák, amelyek aggasztják a világ közvéleményét. Egyetértettek abban, meg kell tenni minden erőfeszítést az államok közötti kapcsolatok fejlesztéséért, a kölcsönös bizalom és együttműködés alapján, a béke és biztonság megszilárdítása érdekében.

Kiemelték annak fontosságát, hogy lehetségessé válik mielőbb összehívni az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferenciát. Továbbá: a különböző konfliktusok békés igazságos megoldásának a szükségességét, minden egyes fél törvényes és érdekeinek tiszteletben tartása alapján.

Egyetértettek annak fontosságában, hogy a nemzetközi együttműködés alapján növelni kell a fejlődő országok megsegítését. Az eszmecsere során hangsúlyozták az Egyesült Nemzetek Szervezete növekvő szerepének fontosságát.

A tárgyalás alkalmat nyújtott arra a pápának, hogy ismertesse a Szentszék béke iránti elkötelezettségét, az a tevékenységet, amelyik a nemzetek közötti együttműködést és a társadalmi haladást szolgálja.

Ebben az összefüggésben tanúsított a pápa érdeklődést a román egyház tevékenysége iránt és hosszabban beszélt a katolikus egyház életének különböző összefüggéseiről.

A találkozóról közleményt nem adtak ki. Megállapodtak azonban abban a szövegben, amelyiket a sajtó közölt.

A Szentszék is a találkozót hasznosnak nevezte, amelyik őszinte és szívélyes légkörben zajlott le. Ezt közölte a L' OSSERVATORE ROMANO is.

2./ 1975. június 27-én délelőtt VI. Pál pápa Todor Zsivkov elvtársat, a Bulgár Népköztársaság elnökét fogadta magán jellegű látogatáson. Az eddigiektől eltérően az eszmecsere nem négyszemközt zajlott le. Ezen részt vett - amelyikre ugyancsak a pápa magánkönyvtárában került sor - Perer Mladenov bulgár külügyminiszter és Agostino Casaroli érsek, az Egyházi Közügyek Tanácsa titkára is.

A találkozó során megvizsgálták a nemzetközi helyzet szempontjából fontosnak ítélhető kérdéseket. Külön figyelmet fordítottak a béke és a leszerelés problémájának. Továbbá: hangsúlyozták a fegyverzet csökkentésének kiemelt fontosságát és a nemzetközi együttműködés növelését.

A kétoldalú kapcsolatokról folytatott eszmecsere során a pápa megkülönböztetett érdeklődést tanúsított a bolgár katolikus és ortodox egyház helyzete iránt.

A találkozó 55 percet tartott. Közleményt nem adtak ki, de megállapodtak abban a szövegben, amelyet a sajtó közölt.

A találkozó rendkívül szívélyes légkörben zajlott le - a Szentszék interpretálása szerint - nagy jelentőségű a Vatikán és a bulgár állam közötti kapcsolat jövője szempontjából. Casaroli a múlt év novemberében Szófiában tett látogatása alkalmából adott nyilatkozatában Zsivkov elvtárs és VI. Pál találkozóját úgy határozta meg, mint amely új fejezet nyit Bulgária és a Szentszék közötti kapcsolatok történetében.

3./ 1975. november 13-án délelőtt - az olasz kormányfő meghívására hivatalosan Rómában tartózkodó miniszterelnökünk - Lázár György elvtárs tett magán jellegű látogatást VI. Pál pápánál. A látogatással kapcsolatos tapasztalatokat a Központ ismeri.

4./ Az elmúlt öt esztendőben Andrej Gormiko elvtársat a pápa két esetben is magánkihallgatáson fogadta: 1973-ban és 1975-ben. Mindkét alkalommal Gromiko elvtárs az olasz külügyminiszter meghívására hivatalosan tartózkodott Rámában.

5./ VI. Pál pápa 1973-ban 10, 1975-ben 12 államfőt, 15 miniszterelnököt és külügyminisztert fogadott.

Palotás Rezső
/Palotás Rezső/
nagykövet

Jelzet: MOL XIX-J-1-j 1977. 160-131 Vatikán 001621 (131. d.) (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium Visszaminősített Tük iratok)

4.
A római nagykövetség rejtjel távirata Kádár János vatikáni látogatása tárgyában 
1977. április 7.

Látogatást tettem [Palotás Rezső nagykövet] Casarolinál, akit tájékoztattam a távirati utasításnak megfelelően. Casaroli elmondta, hogy április 5-én beszélt Villot bíboros a pápával, aki határozottan kijelentette, hogy Kádár János elvtársnak a Vatikánban teendő látogatását hasznosnak ítélné meg. Casaroli hozzáfűzte - mint ismeretes - a Vatikán hivatalosan senkit sem hív meg, de ez a kijelentés egyenértékű a meghívással. Kéri ezt otthon is úgy értelmezni. A látogatást félhivatalosnak tervezik, ami Lázár György elvtárssal, való tárgyalással hasonló külsőségek közötti lebonyolítást jelent, azzal a különbséggel, hogy Kádár János elvtárs feleségének jelenlétével is számolnak. A „négyszemközti" tárgyaláson Casaroli lenne jelen a Vatikán részéről. A tárgyalás tervezett tematikája és a tárgyalás protokolláris részére később, a hazai válasz után visszatérünk. Megjegyzem, hogy a vatikáni protokoll szerint a félhivatalos látogatás felett az ún. Állami látogatás van. Ez állami himnusszal, az összes nagykövet jelenlétével, nagy külsőségek között játszódik le. Az utóbbi időben erről az államfőket is igyekeznek lebeszélni.

Jelzet: MOL XIX-J-1-j 1977 Olaszország 117-131 0032/22 (102. d.) (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium Visszaminősített Tük iratok)

5.
A Nagy János külügyminiszter-helyettes átirata Kádár János vatikáni látogatásával kapcsolatban Miklós Imre, az ÁEH elnöke részére,
1977 május 31.

 

Kedves Miklós Elvtárs!

Casaroli érsek Kádár János elvtárs olaszországi utazásával kapcsolatban április 6-án közölte Palotás Rezső római nagykövetünkkel, hogy VI. Pál március 5-én Villot bíboros államtitkárnak kijelentette: hasznosnak ítélné Kádár elvtárs vatikáni látogatását. Casaroli hozzáfűzte, e kijelentés egyenértékű a meghívással, kéri, tekintsük is annak.

A látogatást Lázár György miniszterelnök elvtárs látogatásához hasonló külsőségek mellett tervezik. Azzal a különbséggel, hogy számolnak Kádár János elvtárs feleségének jelenlétével. A szűk körű találkozáson vatikáni részről Casaroli érsek lenne jelen.

Kádár elvtárs és a pápa megbeszélésnek részleteire válaszunk után kívánnak vissza térni.

A Politikai Bizottság május 3-án fogja tárgyalni a Kádár elvtárs olaszországi és vatikáni utazásával kapcsolatos kérdéseket. A politikai bizottsági előterjesztésben a Külügyminisztérium - Miklós elvtárs egyetértésével - javasolni kívánja, hogy a vatikáni közlést tekintsük hivatalos meghívásnak, és azt fogadjuk el.

Kérem Miklós Elvtársat, szíveskedjék közölni velem, hogy milyen javaslatot tegyünk a Politikai Bizottságnak Kádár elvtárs és a pápa találkozóját illetően, különös tekintettel arra, ha a pápa ez alkalommal is szóba hozza a diplomáciai kapcsolatok kérdését.

Budapest, 1977. április 8.

Elvtársi Üdvözlettel:
/Nagy János/

Jelzet: MOL XIX-J-1-j 1977 Olaszország 117-131 0032/20 (102. d.) (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium Visszaminősített Tük iratok)

6.
Miklós Imre feljegyzése Lékai László esztergomi érsekkel folytatott megbeszéléséről
1977 április 7.

Dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek 1977. március 28 - április 1. között Rómában részt vett a Nevelésügyi Kongregáció ülésén. Római tartózkodásának fontosabb tapasztalatairól folytatott beszélgetésünk során - többek között - a következőket mondta el:

  • Casaroli érsek tájékoztatta arról, hogy római nagykövetünk kezdeményezésére foglalkoznak Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának VI. Pál pápánál teendő látogatása előkészítésével, és ezzel kapcsolatos a pápát érdekli Lékai bíboros véleménye is. - Véleményét a bíboros - elmondása szerint - a következőkben foglalta össze: Kádár János a magyar nép nagytekintélyű vezetője, aki mélységes felelősséggel tesz erőfeszítéseket az ország nyugalmának biztosításáért, - nagy gondot fordít az egyházakkal kapcsolatos rendezett viszony ápolására is. Igen népszerű, emberi értékeiért, szerény magatartásáért az egész országban nagyra értékelik. - A bíboros egyértelműen állást foglalt amellett, - amellyel szerinte Casaroli érsek messzemenően egyetértet -, hogy a pápa találkozzék Kádár Jánossal. Megemlítette, hogy római nagykövetünk telefonon „tapintatosan" érdeklődött nála, de ő kitért a válasz elől.

Értékelésem szerint helyesebb lett volna, ha Lékai bíboros először tőlünk értesül arról, hogy Kádár János elvtárs esetleg látogatást tesz a pápánál. Talán véleményét is kikérhettük volna.

A bíboros a beszélgetésünk alatt e témáról először kissé bizonytalanul szólt, mintha nem lenne biztos abban, hogy illetékes vagyok-e erre. A helyzeten úgy próbáltam segíteni, - bár hivatalos tájékoztatást eddig én sem kaptam - hogy a bíboros római tartózkodásával magyaráztam tájékoztatásunk késését.

Budapest, 1977. április 7.

Miklós Imre
/Miklós Imre/

Jelzet: MOL XIX-J-1-j 1977 Olaszország 117-131 0032/24 (102. d.) (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium Visszaminősített Tük iratok)

7. Az Állami Egyházügyi hivatal feljegyzései Kádár János vatikáni látogatásához, ill. a római sajtókonferencián várható egyházpolitikai kérdésekhez

Feljegyzés
Kádár János elvtárs, az MSZMP első titkárának VI. Pál pápánál teendő látogatásához

  1. A pápa és a Szentszék felelős tényezői az utóbbi években több pozitív nyilatkozatot tettek a békéről, a leszerelésről, a társadalmi haladásról és fejlődésről, melyek a nemzetközi politikai életben jelentős visszhangra találtak. Ezek közül néhány:
    Helsinkiben az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten a Szentszék képviseltette magát és a pápa üzenetet intézett a kormányokhoz. Beszédeiben, több esetben méltatta a Helsinki Konferencia jelentőségét. (1975)
    A pápa levelet írt az ENSZ-hez a fejlődés és gazdasági együttműködés tárgyában. (1976)
    „a fajgyűlölet és keresztény felelősség" című pápai nyilatkozat elítélte a rasszizmust, a faji megkülönböztetés minden változatát. (1976)
    „Ha békét akarsz, védd az életet" kezdetű nyilatkozatában a pápa felhívással fordult az emberiséghez a béke védelméért, a háború elítéléséért. (1977)
    Elismeréssel és reménykedéssel szólt a pápa a magyar katolikus egyház helyzetéről, a magyar püspöki kar legutóbbi római látogatása során. (1977)
  2. A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Vatikán közötti tárgyalások a Vatikán kezdeményezésére 1963-ban kezdődtek. A tárgyaló felek azóta 34 alkalommal találkoztak. 

    A kapcsolatok alakulásának főbb eseményei:
    • 1964. szeptember 15-én a Magyar Népköztársaság Kormánya és Vatikán között részleges megállapodás jött létre az alábbi három kérdésben:
    • A püspöki kinevezések módjának rendezése az 1957. évi 22 sz. tvr. alapján. Ennek lényege, hogy a Vatikán de jure nem ismeri el az állam beleszólási jogát a püspöki és főpapi kinevezésekbe, de facto azonban az 1957. évi 22 sz. tvr-ben foglaltak alapján járt el. A Vatikán csak a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa előzetes hozzájárulása után realizálja a főpapi kinevezéseket.
    • A Vatikán elismeri a magyarországi katolikus papoknak az Alkotmányra tett esküjét.
    • A Római Pápai Magyar Egyházi Intézet visszaadása a Magyar Katolikus Püspöki karnak, melyet a felszabadulás után a reakciós magyar papi emigráció foglalt el. Az intézet jelenleg évente nyolc magyar katolikus pap továbbképzését szolgálja. Fenntartásához a magyar állam anyagi támogatást ad.
    A részleges megállapodás mellett jegyzőkönyvben foglalták a felvetődött egyéb problémákat (pl. szerzetesrendeké kongregációk, hitoktatás, papi békemozgalom, stb.), melyekben az eltérő álláspontok miatt nem történt megállapodás. A részleges megállapodás alapján a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa előzetes hozzájárulásával egy érseki és öt püspöki kinevezés történt.
    • 1968 októberében újabb érseki és püspöki kinevezésekre, illetve kezdeményezésünkre az esztergomi apostoli kormányzó és a pannonhalmi főapát lemondására került sor.
    • 1971 októberében a Szentszék feloldotta a Magyar Katolikus Püspöki Karral szembeni diszkriminációt és a papképviselőket sújtó pápai büntetést. Eszerint megszünt a püspöki kar azon jogainak korlátozása, amellyel a Vatikán magának tartotta fenn annak engedélyezését, hogy katolikus pap országgyűlési képviselői, tanácstagi vagy más politikai tisztséget vállalhasson.
    • 1971 szeptember 28-án Mindszenty József - miután a Népköztársaság Elnöki Tanácsa kegyelemben részesítette - a Magyar Kormány és a Vatikán között létrejött megállapodás alapján véglegesen elhagyta Magyarország területét.
    • 1973. december 18-i hatállyal a Szentszék az esztergomi érseki széket egyházjogilag is üresnek jelentette ki, így megnyílt a lehetőség az érseki szék ügyének rendezésére.
    • 1974 elején újabb római katolikus főpapok kinevezésére került sor. Az esztergomi főegyházmegye a kormányzását dr. Lékai László püspök, apostoli kormányzói kinevezésével ideiglenesen megoldottuk.
    • 1974 december 7-12. közötti tárgyalásaink eredményeként 9 római katolikus főpap kinevezésére került sor.
    • 1975 november 13-án Lázár György elvtárs, a Minisztertanács elnöke látogatást tett VI. Pál pápánál.
    • 1976-ban 4 alkalommal találkozott a Magyar Kormány képviselője a Szentszék megbízottaival. A tárgyalások eredményeként megtörtént dr. Lékai László esztergomi érsekké, majd bíborossá történő kinevezése. Dr. Lékai László bíborosi ünnepségén a Magyar Kormány képviseletében az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke vett részt és a Szentszék több magas rangú vezetőjével találkozott.
    A Vatikán képviselői ezen kívül az egyházi személyekkel való tárgyalás céljából több alkalommal jártak hazánkban.
  3. Népköztársaságunkban az egyházak szabad működése, a vallás szabad gyakorlása biztosított. Államunk és az egyházak rendezett viszonyának tényei:
    1. Az egyház belső törvényei (Canonjoga) szerint fejtheti ki tevékenységét, amennyiben az az állami törvényekkel nem ütközik:
      • Az egyház büntetőjogi védelemben részesül.
      • A Szentszék az egyház belső életére vonatkozó irányító tevékenységét nem akadályozzuk.
      • Az egyház kihirdette, publikálta és végrehajtja a II. Vatikáni Egyetemes Zsinat rendelkezéseit.
      • A püspökök szabadon érintkeznek a pápával, a Szentszék hivatalaival. Részt vesznek a püspöki szinódus és több vatikáni kongregáció munkájában.
    2. A vallási kultusz gyakorlatának szabadságát és zavartalanságát az állam szavatolja. Az egyházat anyagilag is támogatja, és több tekintetben gondoskodik működési feltételei biztosításáról.
      • Hozzájárul a papság megfelelő életkörülményeinek és szociális biztonságának megteremtéséhez. Államsegélyt, nyugdíjat, betegségi biztosítást, ingyenes orvosi ellátást és egyéb kedvezményeket nyújt a papoknak.
      • Támogatja az egyházi jellegű műemlékek restaurálását.
      • 6 papképző intézetben biztosított a papi utánpótlás lehetősége.
      • 8 katolikus középiskolában, több mint 2000 diák tanul.
      • 4 tanító szerzetesrend működik.
      • Szociális intézményeket, múzeumokat tart fenn.
      • Sajtó, könyvkiadási lehetősége van, a rádióban istentisztelet közvetítésére műsoridővel rendelkezik.
      • Biztosított a fakultatív iskolai, a templomi hitoktatás, elsőáldozási, bérmálási előkészítés, a jegyes oktatás lehetősége.
      • A felmerülő reális problémák tárgyalások útján oldódnak meg.
    3. Az állampolgárok szabadon élhetik vallásos életüket.
      • Hátrányos megkülönböztetésben nem részesülnek. A vallásos állampolgárok fontos társadalmi, gazdasági pozíciókat foglalnak el. Részt vesznek az országgyűlés, a megyei, városi, községi tanácsok, a Hazafias Népfront különböző szintű szervei, az Országos Béketanács munkájában, a társadalmi, politikai, kulturális élet minden területén.
      • A szociális juttatások terén (lakáskiutalás, üdülési lehetőség) vallásos meggyőződésük nem jelent hátrányt.
      • Az egyházi középiskolákban végzett fiatalok megfelelő arányban kerülhetnek felsőoktatási intézményekbe.

Budapest, 1977. május 6.

* * *

Feljegyzés
Kádár János elvtárs, az MSZMP első titkára római sajtókonferenciáján várható egyházpolitikai kérdésekhez

  1. Az új esztergomi érsek kinevezése és a hierarchia teljessé válása.
    • A Vatikán, a Magyar Katolikus Egyház és a Magyar Népköztársaság Kormánya kapcsolatainak fejlődése eredményeként 1976. februárjában betölthetővé vált az esztergomi érseki szék. Több mint fél évszázad után teljessé vált a katolikus egyház hierarchiája. Tapasztalataink igazolták, hogy államunk és a katolikus egyház között lehetséges a kapcsolatok szélesítése, a felvetődő kérdések tárgyalások útján történő megoldása.
  2. Diplomáciai kapcsolat a Vatikán és a Magyar Népköztársaság között.
    • A Vatikán és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai közel másfél évtizedes múltra tekintenek vissza. E kapcsolatok hozzájárultak a korábban rendezetlen kérdések mindkét fél érdekeinek megfelelő megoldásához. Készek vagyunk megvizsgálni a kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeit.
  3. A vallásszabadság Magyarországon.
    • Az egyházak működési szabadságát és a vallás szabad gyakorlását Alkotmányunk, törvényeink biztosítják. Magyarországon az államés az egyház viszonya tartósan rendezett. 1948-50-ben kétoldalú megállapodást kötöttünk az egyházakkal, 1964-ben részleges megállapodásra jutottunk a Szentszékkel. Állampolgáraink egyenjogúak, a hitélet különböző területein a hívők vallásos igényeiket kielégíthetik. A vallásos tömegek hitelveik feladása nélkül vesznek részt a szocializmus építésében.
  4. Az iskolai és templomi hitoktatásról.
    • A hitoktatás az iskolákban fakultatív módon biztosítva van. Emellett folyik bérmálási, elsőáldozási előkészítés, jegyes oktatás, templomi hitoktatás. 1974 decemberében a Magyar katolikus Püspöki Kar és a Kormány illetékesei egységes szabályozás keretében rendezték a templomi hitoktatás gyakorlatát. A tapasztalatok alapján kialakított gyakorlat továbbfejleszthető.
  5. Az új szerzetesrendek felállításának lehetősége.
    • A szerzetesrendek működési kereteit államunk 1950-ben rendeletileg szabályozta. Ennek értelmében 4 tanító rend működik: a bencések, a piaristák, a ferencesek és a szegény iskolanővérek. 8 egyházi középiskolát látnak el. Új szerzetesrendek felállítása nem indokolt.
  6. A papi békemozgalom tevékenysége.
    • A magyar katolikus püspököknek és papoknak is lehetőségük van kivenni részüket a nemzetközi békéért és a társadalmi haladásért folytatott küzdelemből. A magyar katolikus papi békemozgalom aktívan közreműködik a különböző nemzeti és nemzetközi békebizottságok tevékenységében. Munkájukat hasznos hozzájárulásnak tartjuk a békéért és az enyhülés megszilárdításáért folytatott küzdelemben, ezért támogatjuk.
  7. Vannak-e papok börtönben.
    • Politikai okok miatt papok nincsenek börtönben.
  8. Az egyházak tömegkommunikációs lehetőségei.
    • Minden egyháznak van önálló sajtóorgánuma, könyvkiadója. Hetenként - kéthetenként 10 egyházi lap, 7 időszaki folyóirat jelenik meg. Az egyházi könyvkiadók imakönyveket, hittankönyveket, teológiai, egyházzenei műveket, szépirodalmi műveket jelentetnek meg évi kb. 700 000 példányban. A Magyar Rádió vasárnaponként vallásos félórákat tartanak.
  9. A római katolikus világi kisközösségekről, un. Bázisközösségekről.
    • A bázisközösségek terjedése világjelenség, mely a magyar katolikus egyház életében is megfigyelhető. A kisközösségek problematikájának rendezését az egyház belső ügyének tekintjük.
  10. Az egyházak nemzetközi kapcsolatai.
    • A magyar egyházak intenzív nemzetközi kapcsolatokat tartanak egyházi világközpontjaikkal. A római katolikus püspökök részt vesznek a II. Vatikáni Zsinat utáni szakbizottságok munkájában, a püspöki szinódusokon, az egyes szentszéki kongregációk munkájában. A protestáns és kisebb egyházak vezetői nemzetközi központjaik munkájában. Kétoldalú kapcsolatokat tartanak fenn más országok egyházaival, ezen túlmenően a papok a széleskörű turistaforgalomban személyesen kapcsolataikat is ápolhatják.

Budapest, 1977. május 6.

Jelzet: MOL XIX-J-1-j 1977 Olaszország 117-131 0032/33 (102. d.) (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium Visszaminősített Tük iratok)

8.
A római nagykövetség rejtjel távirata Kádár János vatikáni látogatása tárgyában
1977. május 5.

Casaroli érsek, a Közügyek Tanácsának titkára, a Vatikán külügyminisztere közölte, hogy a pápa alkalmasnak tartja a június 9-i csütörtöki napot Kádár János e[lv]t[árs] látogatására.

Tekintve, hogy ezen a napon általános audencia nincs, javasolják, hogy a látogatás 10.00 órakor kezdődjék. Az időpont elfogadhatóságáról kérek sürgős választ, mert Casarolival 6-án 11 órakor egyes részletek megbeszélése céljából találkozni fogunk.

Jelzet: MOL XIX-J-1-j 1977 Olaszország 117-131 0032/35 (102. d.) (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium Visszaminősített Tük iratok)

9.
Miklós Imre átirata Nagy János külügyminiszter-helyettesnek
1977 április 14.

Javaslat
Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága első titkára és
VI. Pál pápa közötti találkozás előkészítéséhez

A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Vatikán közötti diplomáciai kapcsolatok kérdése

  • A Vatikán képviselői többször kezdeményezték a Magyar Népköztársaság Kormányával való állandó kapcsolatok létesítését, amelyre vonatkozó elképzeléseiket 1965-ben, majd 1968-ban pro memoriában is összefoglalták.
    Ennek lényege: a Vatikán nem hivatalos képviselőt küldene Magyarországra azzal a céllal, hogy állandó kapcsolatot tartson a magyar állami szervekkel; személyesen győződjék meg a katolikus egyház helyzetéről a megállapodás vonatkozásában; ha szükséges a Magyar Kormány és a Vatikán között létre jött megállapodások betartásán közreműködjék. A Vatikán képviselője szabadon és közvetlenül érintkezne a magyar püspökkel, diplomáciai vagy konzuli kiváltságokat élvezne (személyi sérthetetlenség, diplomáciai poggyász használata). A Vatikán lehetségesnek tartja, hogy képviselője ne tartózkodjék állandó jelleggel az országban, és annak sem lenne jelentősége, hogy egyedül a Magyar Kormány mellé van-e kiküldve vagy egyidejűleg más szocialista állam kormánya mellé is. A Vatikán természetesen egyetért azzal, hogy a Magyar Népköztársaság Kormánya a maga részéről is - nem hivatalos jelleggel - hasonló összekötő szervet létesítsen az állandó jellegű és közvetlen kapcsolatok fenntartására.

    Casaroli érsek, a Vatikáni Egyház Közügyek Tanácsának titkára 1975. július 30-án, Helsinkiben Kádár János elvtárssal való találkozása alkalmával kifejezte, hogy véleménye szerint eljött az ideje a kapcsolatok normalizálása folyamatának befejezésére.

    VI. Pál pápa és Lázár György, a Minisztertanács elnöke 1975. november 13-i találkozása alkalmával szintén szobakerült a magyar állam és a Vatikán kapcsolata. 
  • A Magyar Népköztársaság és a Vatikán kapcsolatai kérdésben az MSZMP Politikai Bizottsága 1972. november 21-én, a Minisztertanács, pedig 1973. április 13-án állást foglalt. Ezen határozatok figyelembe vételével kapták meg a Vatikán képviselői a választ, amelynek lényege: Nagyra értékeljük a kölcsönös bizalmon alapuló viszonyt, ami lehetővé tette egymás érdekeinek tiszteletbenntartásával a fontos kérdések megoldását. Még nem alakultak ki azok a feltételek, amelyek időszerűvé tennék a kapcsolatok állandó jellegűvé tételét. Készek vagyunk arra, hogy a kérdést tanulmányozzuk és alkalmas időben vissza, térjünk rá. Várható, hogy Kádár János elvtárs és a pápa találkozóján ismét szóba kerül a diplomáciai kapcsolatok kérdése.

Javaslat Kádár János elvtárs állásfoglalására:

A./ változat:

  1. Magyarországon az állam és a katolikus egyház kapcsolata rendezett. A felmerülő kérdéseket reálisan vizsgáljuk és azokat a püspöki karral folytatott tárgyalások útján, megoldjuk. A katolikus hívők és papok többsége egyetértéssel és bizalommal fogadja az egyházpolitikai viszonyok alakulását.
  2. A magyar állam és a Vatikán között az elmúlt közel másfél évtized alatt mindkét fél érdekeit szem előtt tartó, korrekt viszony alakult ki. A kapcsolatok jelenlegi rendje konstruktívan hozzájárult több, korábban rendezetlen, a kívánatos fejlődést akadályozó kérdés megoldásához. A megtett utat pozitívan értékeljük, és készek vagyunk az eredmények megszilárdításához és továbbfejlesztéséhez hozzájárulni.
  3. A Magyar Kormány és a Vatikán közötti diplomáciai jellegű kapcsolatot - a sajátos különbözőségek figyelembe vétele mellett - államközi kapcsolataink részének tekintjük. Megítélésünk szerint is megértek a feltételek ahhoz, hogy konkrétan megvizsgáljuk a Magyar Népköztársaság és a Vatikán állam közötti kapcsolatok továbbfejlesztésének reális lehetőségeit.

Készek vagyunk megfelelő szintű szakértő bizottságot megbízni a lehetőségek sokoldalú tanulmányozására és a Vatikán megbízottaival való konzultációra.

B./ változat:

Az A./ változat kibővítése, maximális és minimális lehetőség megemlítésével.

  1. Teljes értékű hivatalos diplomáciai kapcsolat létesüljön;
  2. A magyar bíboros prímás érsek lássa el a vatikáni diplomácia képviseletét a Magyar Népköztársaságban. A Magyar Népköztársaság megfelelő szintű diplomatát bíz meg azzal, hogy Rómában állandó kapcsolatot tartson a Vatikán illetékeseivel.

Indoklás:

    • Válaszunk pozitív, kezdeményező és konkrét. A Vatikánt váratlanul éri, mivel eddig következetesen a nem hivatalos megoldást ajánlották. A diplomáciai kapcsolat felvételét mégis elódázza, időt nyerünk, amelyre feltétlenül szükségünk van a hazai felkészülés és a többi szocialista országgal kívánatos egyeztetés végett.
    • A teljes diplomáciai kapcsolat nemzetközi jelentősége számunkra kedvezőbb. Viszont nem nyújt több előnyt a Vatikánnak, mint a nem hivatalos állandó kapcsolat, amely gyakorlatilag ugyanazokat a jogokat biztosítja a Vatikánnak, mint a hivatalos diplomáciai kapcsolat /jugoszláv, lengyel/.
    • Ha a kérdés tanulmányozása közben bármelyik fél arra a következtetésre jut, hogy a teljes diplomáciai kapcsolat felvétele elháríthatatlan akadályokba ütközik - ami előreláthatóan nem kizárt - megmarad a lehetőség egy más változat elfogadására.
  1. A mindenkori esztergomi érsek a XV. századtól kezdve (V. Miklós pápa által 1452-ben kiadott bullában) megkapta a legátus natus (született követ) kiváltságát, amely arra jogosítja fel, hogy a pápai nuncius működése esetén is közvetlen kapcsolatot tartson a pápával, illetve a Szentszékkel. Az esztergomi érsek a kinevezett nunciusnak nincs alárendelve. E megoldás ugyanakkor továbblépést jelentene.

Budapest, 1977. április 14.

Miklós Imre
/Miklós Imre/

Jelzet: MOL XIX-J-1-j 1977 Olaszország 117-131 0032/36 (102. d.) (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium Visszaminősített Tük iratok)

10.
A Külügyminisztérium javaslata az MSZMP KB Politikai Bizottságának Kádár János olaszországi látogatásával kapcsolatban
1977 április 26.

Javaslat
Az MSZMP KB Politikai Bizottságának

Kádár János elvtárs 1977. június 7-e és 9-e között, Giulio Andreotti miniszterelnök meghívására, hivatalos látogatást tesz Olaszországban. Vatikáni meghívásra találkozik VI. Pál pápával.

I.

Az olaszországi látogatással kapcsolatban az alábbiakat javaslom:

1./ Kádár János elvtárs a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja minőségében tegyen hivatalos látogatást Olaszországban.

2./ Az előkészítő megbeszélések nyomán a következő előzetes program alakult ki, amelyet elfogadásra ajánlok: Kádár János elvtárs és Andreotti miniszterelnök megbeszélései június 7-én délután kezdődnek. Este az olasz miniszterelnök vacsorát ad Kádár elvtárs tiszteletére, ezen Kádár elvtárs és Andreotti pohárköszöntőt mond. Erről szerkesztett közleményt jelentetünk meg. Június 8-án Kádár elvtárs találkozik Amintore Fanfanival, a szenátus elnökével (kereszténydemokrata) és Pietro Ingrao-val, a képviselőház elnökével (kommunista), majd felkeresi Gioivanni Leone köztársasági elnököt, aki a találkozó után ebédet ad tiszteletére. Délután, az olasz protokoll gyakorlatának megfelelően látogatást tesz Róma polgármesterénél (kommunista). Este Kádár elvtárs az olasz kormányfő tiszteletére fogadást ad. Harmadnap délelőtt találkozik VI. Pál pápával. A déli órákban vidékre (Velencébe) utazik, az esti órákban hazaindul Budapestre.

3./ Kádár elvtárs nagykövetségünkön találkozzék az Olasz Kommunista Párt vezetőivel.

4./ Kádár elvtársat olaszországi útjára kísérje el

  • Puja Frigyes külügyminiszter,
  • Bíró József külkereskedelmi miniszter,
  • Katona István az MSZMP KB tagja, a KB Irodájának vezetője,
  • Palotás Rezső nagykövet, aki Rómában csatlakozik a küldöttséghez,

 

további szakértők, valamint a szükséges technikai és sajtókíséret. A sajtókíséretre a KB Agitációs és Propaganda Osztálya valamint a Minisztertanács Tájékoztatatási Hivatala tegyen javaslatot.

5./ A tárgyalásokon legyen: a./ eszmecsere a magyar-olasz kapcsolatok fejlesztésének fontosabb területeiről; b./ eszmecsere a legfontosabb nemzetközi kérdésekről, különös tekintettel az európai biztonsági és együttműködés elmélyítésével kapcsolatos tennivalókra.

6./ Kádár elvtárs tartson sajtókonferenciát meghívott olasz, és külföldi tudósítok ellőtt.

A sajtókonferencia helyére két lehetőség adódik. A nagykövetség 70 újságíró részére tud helyet biztosítani, ez szűkösnek bizonyulhat.

A sajtókonferencia másik helyszíne a Grand Hotel - Kádár elvtárs szálláshelyének - nagyterme lehetne. A körülmények itt kedvezőbbek.

A szálloda esetében is biztosítható, de a nagykövetség mellett szól, hogy a biztonsági követelményeknek könnyebben érvényt lehet szerezni.

7./ Dokumentum aláírására ne törekedjünk, a látogatásról a szokásos közleményt adjuk ki.

8./ Kádár elvtárs a saját nevében is hívja meg Andreotti miniszterelnököt magyarországi látogatásra, Leone köztársasági elnöknek, pedig említse meg, hogy számít magyarországi látogatásra Losonczi [Pál] elvtárs meghívása alapján.

9./ A tárgyalási anyagokra, a végleges programra, valamint a kíséret összetételére a külügyminiszter tegyen javaslatot, ezt Gyenes András elvtárs véleményezze, és Kádár János elvtárs hagyja jóvá.

II.

A Vatikán többször kezdeményezte állandó, nem hivatalos kapcsolatok létesítését a Magyar Népköztársaság kormányával. Ezek elől a kezdeményezések elől eddig - legutóbb Lázár György elvtárs és a pápa találkozásakor is - kitértünk. Arra az esetre, ha ez a kérdés Kádár elvtárs és a pápa találkozásán is felmerül, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökével egyetértésben az alábbiakat javaslom:

Kádár elvtárs fejtse ki a pápának, hogy Magyarországon az állam és a katolikus egyház kapcsolata rendezett. A felmerülő kérdéseket reálisan vizsgáljuk, és azokat a püspöki karral folytatott tárgyalások útján megoldjuk. A hívők és papok többsége egyetértéssel és bizalommal fogadja az államé és a katolikus egyház viszonyának javulását.

A magyar állam és a Vatikán között az elmúlt közel másfél évtized alatt mindkét fél érdekeit szem előtt tartó, korrekt viszony alakult ki. A kapcsolatok jelenlegi rendje hozzájárult korábban rendezetlen, a kívánatos fejlődést akadályozó kérdések megoldásához. A megtett utat kedvezően értékeljük, a jelenlegi helyzet kielégítő. Tudjuk, hogy állandó kapcsolat létesítése régóta a felvetés stádiumában van. Meg fogjuk vizsgálni a kérdést, és visszatérünk rá.

Kádár elvtárs vatikáni látogatásáról egyeztetett rövid közlemény jelenik meg.

A pápával folytatandó megbeszélés részletes anyagait a külügyminiszter és az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke készítse el, Gyenes András elvtárs véleményezze, és Kádár János elvtárs, hagyja jóvá.

Budapest, 1977. április 26.

/Puja Frigyes/

Jelzet: MOL XIX-J-1-j 1977 Olaszország 117-131 0032/37 (102. d.) (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium Visszaminősített Tük iratok)

11.
A Külügyminisztérium témavázlata Kádár János és VI. Pál pápa beszélgetéséhez

TÉMAVÁZLAT
Kádár János elvtárs és VI. Pál pápa beszélgetéséhez

1./ Üdvözlés. A találkozó jelentősége.

2./ A Magyar Népköztársaság nemzetközi törekvései.

  • Hozzájárulásunk a béke, az enyhülés, a békés egymás mellett élés erősítéséhez.
  • Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet záróokmányának maradéktalan végrehajtásáért tevékenykedünk.
  • Nagyra értékeljük, hogy a Vatikán szintén fellép az enyhülés, az európai biztonság és együttműködés mellett.

3./ A magyar állam és az egyház viszonya.

Magyarországon az állam és az egyházak - közöttük a katolikus egyház - viszonya rendezett. A felmerülő kérdéseket reálisan vizsgáljuk és a püspöki karral való tárgyalások útján, megoldjuk azokat. Az egyházak megtalálták helyüket a szocialista társadalomban. A hívők és a papok többsége egyetértéssel és bizalommal fogadja az állam és a katolikus egyház viszonyának javulását. A hívők teljes vallásszabadságot élveznek, megbecsült állampolgárokként vesznek részt közös céljaink megvalósításában.

4./ A Magyar Népköztársaság és a Vatikán kapcsolatai.

A Magyar Népköztársaság kormánya és a Vatikán közötti kapcsolatok az elmúlt közel másfél évtized alatt kedvezően fejlődtek. Rendszeressé váltak az érintkezések és elősegítették a kölcsönös bizalom erősödését, hozzájárultak a nemzetközi légkör javításához. Lehetőséget adtak a kölcsönösen felmerülő problémák rendezésére, és mindkét fél számára kedvező eredményeket hoztak.

A kialakult korrekt viszony és a kapcsolatok jelenlegi rendje hozzájárult a korábban rendezetlen, a kívánatos fejlődést akadályozó kérdések megoldásához. A jelenlegi helyzet kielégítő. Bizakodással tekinthetünk a jövőbe.

5./ Várható, hogy a fentieken kívül VI. Pál pápa az alábbi témák valamelyikét esetleg felveti, vagy érinti.

a./ Állandó kapcsolat létesítése:

Álláspontunk: A megtett utat kedvezően értékeljük, a jelenlegi helyzetet kielégítőnek tartjuk. Az állandó kapcsolat létesítésének kérdését megvizsgáljuk, és visszatérünk rá.

b./ Iskolai és templomi hitoktatás:

Álláspontunk: A hitoktatás az iskolákban fakultatív módon biztosítva van. Emellett folyik bérmálási, elsőáldozási előkészítés, jegyes oktatás, templomi hitoktatás. A hitoktatás szabályozását az állam és a püspöki kar belső ügyének tekintjük. Ilyen alapon, 1974. decemberében egységes szabályozás keretében rendeztük a templomi hitoktatás gyakorlatát. A tapasztalatok alapján kialakított gyakorlat továbbfejleszthető.

c./ Új szerzetesrendek létesítése:

Álláspontunk: A szerzetesrendek működési kereteit államunk 1950-ben rendeletileg szabályozta. Ennek értelmében 4 tanító rend működik: a bencések, a piaristák, a ferencesek és szegény iskolanővérek. 8 egyházi középiskolát látnak el. Új szerzetesrendek felállítása nem indokolt. A működő rendek személyi utánpótlási problémáinak megvizsgálására lehetőség van.

Budapest, 1977. május

Jelzet: MOL XIX-J-1-j 1977 Olaszország 117-131 0032/40 (102. d.) (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium Visszaminősített Tük iratok)

12.
A Külügyminisztérium feljegyzései Magyarország és a Vatikán kapcsolatairól

KÜLÜGYMINISZTÉRIUM

A Vatikán néhány pozitív lépése és állásfoglalása a nemzetközi kérdésekben.

A Pápa és a Szentszék felelős tényezői az utóbbi években több pozitív nyilatkozatot tettek a békéről, a leszerelésről, a társadalmi haladásról és fejlődésről, melyek a nemzetközi politikai életben jelentős visszhangra találtak.

Ezek:

  • Helsinkiben az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten előkészítő munkálatain és az értekezleten a Szentszék képviseltette magát és a pápa ezzel kapcsolatban üzenetet intézett a kormányokhoz. Beszédeiben, több esetben méltatta a helsinki értekezlet jelentőségét. (1975)
  • A pápa levelet írt a ENSZ-hez a fejlődés és gazdasági együttműködés tárgyában. (1976)
  • „A fajgyűlölet és keresztény felelősség" című pápai nyilatkozat elítélte a fajüldözést, a faji megkülönböztetés minden változatát. (1976)
  • „Ha békét akarsz védd az életet" kezdetű nyilatkozatában a pápa felhívással fordult az emberiséghez a béke védelméért, a háború elítéléséért. (1977)
  • Elismeréssel és reménykedéssel szólt a pápa a magyar katolikus egyház helyzetéről, a magyar püspöki kar legutóbbi római látogatása során. (1977)

Budapest, 1977. május 7.

* * *

A Magyar Népköztársaság és a Vatikán kapcsolatai

I.

A Magyar Népköztársaság és a Vatikán közötti tárgyalások - a Vatikán kezdeményezésére - 1963-ban kezdődtek. A tárgyaló felek az óta 34 alkalommal találkoztak.

A kapcsolatok alakulásának főbb eseményei:

  • 1964. szeptember 15-én a Magyar Népköztársaság kormánya és a Vatikán között részleges megállapodás jött létre az alábbi három kérdésben:
  1. A püspöki kinevezések módjának rendezése az 1957. évi 22. sz. tvr. alapján. Ennek lényege, hogy a Vatikán de jure nem ismeri el az állam beleszólási jogát a püspöki és főpapi kinevezésekbe, de facto azonban az 1957. évi 22. sz. tvr.-ben foglaltak alapján jár el. Vagyis a Vatikán csak a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa előzetes hozzájárulása után realizálja a főpapi kinevezéseket.
  2. A Vatikán elismeri a magyarországi katolikus papoknak az Alkotmányra tett esküjét.
  3. A Római Pápai Magyar Egyházi Intézet visszaadása a Magyar Katolikus Püspöki Karnak, melyet a felszabadulás után a reakciós magyar papi emigráció foglalt el. Az intézet magyar katolikus papok továbbképzését szolgálja. Fenntartásához a magyar állam anyagi támogatást ad.

A részleges megállapodás mellett jegyzőkönyvben foglalták a felvetődött egyéb problémákat (pl. szerzetesrendek és kongregációk, hitoktatás, papi békemozgalom, stb.), melyekben az eltérő álláspontok miatt nem jött létre egyetértés.

A részleges megállapodás alapján a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanács előzetes hozzájárulásával egy érseki és öt püspöki kinevezés történt.

  • 1968 októberében újabb érseki és püspöki kinevezésekre, illetve a számunkra nem megfelelő esztergomi apostoli kormányzó és a pannonhalmi főapát lemondására került sor.
  • 1971 áprilisában VI. Pál pápa magánkihallgatáson fogadta Péter János külügyminisztert. A nemzetközi helyzet kölcsönös értékelésén túl foglalkoztak a kétoldalú kapcsolatokkal is.
  • 1971 októberében a Szentszék feloldotta a Magyar Katolikus Püspöki Karral szembeni diszkriminációt és a papképviselőket sújtó pápai büntetést. Megszűnt a Püspöki Kar azon jogainak korlátozása, amellyel a Vatikán magának tartotta fenn annak engedélyezését, hogy katolikus pap országgyűlési képviselő, tanácstagi, vagy más politikai tisztséget vállalhasson.
  • 1971. szeptember 28-án Mindszenty József - miután a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kegyelemben részesítette - a Magyar Kormány és a Vatikán között létrejött megállapodás alapján véglegesen elhagyta Magyarország területét.
  • 1973. december 18-i hatállyal a Szentszék az esztergomi érseki széket egyházjogilag is üresnek jelentette ki, így megnyílt a lehetőség az érseki szék ügyének rendezésére.
  • 1974 elején újabb római katolikus főpapok kinevezésére került sor. Az esztergomi főegyházmegye kormányzása Dr. Lékai László püspök, apostoli kormányzói kinevezésével ideiglenesen megoldódott.
  • 1974. december 7-12. közötti tárgyalásaink eredményeként 9 római katolikus főpap kinevezésére került sor.
  • 1975. november 13-án Lázár György elvtárs, a Minisztertanács elnöke látogatást tett VI. Pál pápánál. A nemzetközi kérdések mellett, szót váltottak a kétoldalú kapcsolatokról is.
  • 1976-ban 4 alkalommal találkozott a Magyar Kormány képviselője a Szentszék megbízottaival. A tárgyalások eredményeként dr. Lékai Lászlót esztergomi érsekké, majd bíborossá nevezték ki. Dr. Lékai László bíborosi beiktató ünnepségén a Magyar Kormány képviseletében az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke vett részt, és a Szentszék több magas rangú képviselőjével találkozott.

A Vatikán képviselői ezen kívül, egyházi személyekkel való tárgyalás céljából több alkalommal jártak hazánkban.

II.

Az állam és az egyház rendezett viszonya kedvező hatást gyakorol a Vatikánnal alakuló kapcsolatunkra. A Vatikánnal folytatott tárgyalásainkon érdekeinket érvényesíteni tudtuk.

Értékelésünk szerint a Vatikán rugalmasabb, reálisabb közelítésű magatartása - a benne rejlő veszélyek ellenére is - objektíve jó lehetőséget nyújt a szocialista országok számára a nemzetközi enyhülés érdekében folytatott harc szélesítéséhez.

A Vatikánnak a szocialista országokkal való kapcsolat keresése felhasználható arra, hogy a kapcsolatok szélesedése révén hatást gyakoroljunk a Vatikánra, annak intézményeire és szerveire. Behatoltunk a Vatikánba mutatkozó ellentmondások réseibe, s ezzel álláspontunk szélesedő körben egyre offenzívebben juthat érvényre. Szilárd belső egyházpolitikai bázisra építve mindinkább befolyásolhatjuk a Vatikánt, hogy progresszív és béke mellett állásfoglalásában következetesebb és konkrétabb legyen.

Tapasztalataink alapján reális lehetőséget látunk a Vatikánnal folytatandó aktív, offenzív politizálás fokozatos fejlesztésére. Keressük a kapcsolatok kiszélesítésének lehetőségét a világegyházak progresszív köreivel. Arra törekszünk, hogy püspökeink elsősorban olyan személyiségekkel építsenek kapcsolatokat, akik politikai állásfoglalásaikkal közelebb állnak a szocialista országok törekvéseihez. Szeretnénk megragadni a kapcsolat teremtésére azokat az alkalmakat, amelyeket a különböző vatikáni fórumok nyújtanak (püspöki konferenciák, bizottságok ülései, stb.)

Számolunk azzal is, hogy a Vatikán kedvezőbb feltételeket akar biztosítani a hazai katolikus egyház működéséhez, a hitéleti keretek folyamatos kiszélesítéséhez.

A Magyar Népköztársaság és a Vatikán között kialakult kapcsolat elősegítette a kölcsönös bizalom erősödését, hozzájárulást jelentett a nemzetközi légkör javításához. Az elmúlt másfél évtized alatt a mindkét fél érdekeit szem ellőtt tartó, korrekt viszony alakult ki. A kapcsolatok meglévő rendszere hozzájárult a korábban rendezetlen, a fejlődést akadályozó kérdések megoldásához. A meg tett utat kedvezőnek értékeljük, a jelenlegi helyzetet kielégítőnek és továbblépésre alkalmasnak tartjuk.

Budapest, 1977.

JelzetMOL XIX-J-1-j 1977 Olaszország 117-131 0032/41 (102. d.) (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium Visszaminősített Tük iratok)

13.
A római nagykövetség rejtjel távirata Kádár János vatikáni látogatása tárgyában
1977. május 9.

Casaroli érsekkel közöltem [Palotás Rezső nagykövet] a vatikáni látogatásra vonatkozó időpont elfogadását. Azt javasolta, hogy a Sixtusi kápolna és a vatikáni kincsek megtekintése 9.30 órakor kezdődjék, 10 órakor úgynevezett magánkihallgatás, majd körülbelül 40 perc múlva kerül sor a kíséret fogadására Lázár György elvtárs látogatásának megfelelően, kisebb módosításokkal. A magánbeszélgetés alatt Kádár elvtársnő tovább folytatná a vatikáni múzeum látogatását, az általános kihallgatásig. A részleteket illetékes személyek kiérkező protokoll főnökünkkel beszélik meg. A látogatást 1 óra 15-20 percre tervezik, a sajtókonferenciát tehát 12 óra 30 perckor lehetne kezdeni.

A beszélgetés tartalmára vonatkozóan Casaroli, bár saját véleményként mondta el az egyes témákat, de szemmel láthatóan ez már előzetes egyeztetésen ment keresztül, magával a pápával is. Ezek szerint: a nemzetközi kérdéseket csak röviden érintenék, megállapítva az enyhülési folyamat, a leszerelés, a helsinki okmányok fontosságát. Kétoldalú kapcsolatainkról VI. Pál valószínűleg megállapítja, hogy az az „előrehaladott normalizálás" állapotában van, amely tény egyben igazolja az alkalmazott módszerek helyességét. Casaroli szerint a vezetők szintén jó a kapcsolat, problémák esetenként csak a végrehajtási szinten jelentkeznek. Ezt a megállapítást tette Lékai bíboros is legutóbbi itt tartózkodása alkalmával, amelyet egyértelműen pozitívan ítélt meg. Casaroli szerint a pápa szorgalmazni fogja, hogy a jelenlegi tűrés, türelmesség állapotából a kölcsönös bizalom helyzetére kellene tovább lépni, amely végső soron a pozitív együttműködéshez vezetne. A katolikus egyház kész arra, hogy a sajátos eszközeivel ne csak az egyház és állam viszonyát segítse, hanem, hogy a Magyar Népköztársaság érdekeit befolyásával előmozdítsa. Két konkrét kérdést kívánnak a „négyszemközti" beszélgetésen említeni:

  1. Kihangsúlyozva, hogy a realitásokat elismerik, a szocialista társadalom rendjének létjogosultságát elfogadják és a történelem szekerét, nem kívánják visszafordítani, az ifjúság nevelése kérdésében több türelmet és megértést várnak az állam részéről. Teszik ezt annak tudatában is, hogy tudomásul veszik az ideológiai harc állandó létét.
  2. A Magyar Népköztársasággal kapcsolataik intézményesítésére törekednek, ebben várnak a közeljövőben előre lépést. Elmondta, hogy Jugoszláviával például 1966-ban kezdték hivatalos kapcsolataikat, oda apostoli küldöttet küldtek, majd 1970-ben tértek át nagyköveti, illetve az apostoli nunciusi rangra, emelésre. Mint mondotta, ez nem csak a Vatikán, hanem az egész világ érdekei is. Nem kívánják érinteni - előzetes információkkal szemben, amit Poggi érsek túlbuzgóságának tudott be - a szerzetesi rendek kérdését.

A beszélgetés őszinte, nyílt hangnemben 1 óra 10 percig tartott.

Jelzet: MOL XIX-J-1-j 1977 Olaszország 117-131 0032/47 (102. d.) (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium Visszaminősített Tük iratok)

14.
MSZMP KB Politikai Bizottsága 1977. május 17-ei ülésének határozata

  1. Kádár János elvtárs hivatalos
    látogatása Olaszországban
    Külügyminisztérium javaslata

A Politikai Bizottság egyetért azzal, hogy Kádár János elvtárs Giulio Andreotti miniszterelnök meghívására 1977. június 7-9. között a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjának minőségében, feleségével együtt, hivatalos látogatást tesz Olaszországban, és vatikáni meghívás alapján találkozik VI. Pál pápával.
A látogatás előzetes programjára vonatkozó javaslatot tudomásul veszi.
Helyesli, hogy Kádár János elvtárs nagykövetségünkön találkozik az Olasz Kommunista Párt vezetőivel.
Kádár János elvtárs kíséretének tagjai az alábbi elvtársak legyenek:
Dr. Bíró József,
Puja Frigyes,
Katona István,
Palotás Rezső;
továbbá szakértők, valamint a szükséges technikai és sajtókíséret.
A sajtókíséretre a KB Agitációs és Propaganda Osztálya tegyen javaslatot.
Egyetértően tudomásul veszi, hogy a tárgyalásokon eszmecserét folytatnak a magyar-olasz kapcsolatok fejlesztésének fontosabb területeiről, továbbá a legfontosabb nemzetközi kérdésekről, különös tekintettel az európai biztonság és együttműködés elmélyítésével kapcsolatos tennivalókra.
Helyesli, hogy Kádár János elvtárs tartson sajtókonferenciát az általunk meghívott olasz és külföldi tudósítók részvételével. A látogatásról közlemény jelenjen meg.
Kádár János elvtárs adja át Andreotti miniszterelnöknek Lázár György elvtárs meghívását magyarországi látogatásra; Leone köztársasági elnöknek pedig említse meg: számít magyarországi látogatására Losonczi Pál elvtárs meghívása alapján.
A tárgyalási anyagokra, a végleges programra, valamint a kíséret összetételére a külügyminiszter tegyen javaslatot; ezt Gyenes András elvtárs véleményezze, és Kádár János elvtárs hagyja jóvá.

- O -

A Politikai Bizottság egyetért azzal, hogy Kádár János elvtárs a pápával történő találkozója során - amennyiben felmerül a Vatikán és a Magyar Népköztársaság közötti állandó kapcsolatok létesítésének kérdése - fejtse ki:
Magyarországon az állam és a katolikus egyház kapcsolata rendezett, a felmerülő kérdéseket reálisan vizsgáljuk, és azokat a püspöki karral folytatott tárgyalások útján megoldjuk; a hívők és a papok többsége egyetértéssel és bizalommal fogadja az állam és a katolikus egyház viszonyának javulását.
A magyar állam és a Vatikán között az elmúlt közel másfél évtized alatt mindkét fél érdekeit szem előtt tartó, korrekt viszony alakult ki. A kapcsolatok jelenlegi rendje hozzájárult a korábban rendezetlen, a kívánatos fejlődést akadályozó kérdések megoldásához. A megtett utat kedvezően értékeljük, a jelenlegi helyzetet kielégítőnek tartjuk. Az állandó kapcsolat létesítésének kérdését megvizsgáljuk majd, és visszatérünk rá.
A Politikai Bizottság egyetért azzal, hogy Kádár elvtárs vatikáni látogatásáról egyeztetett rövid közlemény jelenjen meg.
A pápával folytatandó megbeszélés részletes anyagait Puja Frigyes és Miklós Imre elvtársak készítsék el; azokat Gyenes András elvtárs véleményezze, és Kádár János elvtárs hagyja jóvá.

* * *

Javaslat
a Politikai Bizottságnak

Kádár János elvtárs 1977. június 7-e és 9-e között, Giulio Andreotti miniszterelnök meghívására, hivatalos látogatást tesz Olaszországban. Vatikáni meghívásra találkozik VI. Pál pápával.

I.

Az olaszországi látogatással kapcsolatban az alábbiakat javaslom:

1/ Kádár János elvtárs a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja minőségében, feleségével együtt tegyen hivatalos látogatást Olaszországban.

2/ Az előkészítő megbeszélések nyomán a következő előzetes program alakult ki, amelyet elfogadásra ajánlok: Kádár János és Andreotti miniszterelnök megbeszélései június 7-én kezdődnek. Este az olasz miniszterelnök vacsorát ad Kádár elvtárs tiszteletére, ezen Kádár elvtárs és Andreotti pohárköszöntőt mond. Erről szerkesztett közleményt jelentetünk meg. Június 8-án Kádár elvtárs találkozik Amintore Fanfanival, a szenátus elnökével (kereszténydemokrata) és Pietro Ingraoval, a képviselőház elnökével (kommunista), majd felkeresi Giovanni Leone köztársasági elnököt, aki a találkozó után ebédet ad tiszteletére. Délután, az olasz protokoll gyakorlatának megfelelően látogatást tesz Róma polgármesterénél (független baloldali). Este Kádár elvtárs az olasz kormányfő tiszteletére fogadást ad. Harmadnap délelőtt találkozik VI. Pál pápával. A déli órákban Velencébe utazik, az esti órákban onnan indul Budapestre.

3/ Kádár elvtárs nagykövetségünkön találkozzék az Olasz Kommunista Párt vezetőivel.

4/ Kádár elvtársat olaszországi útjára kísérje el dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, Puja Frigyes külügyminiszter, Katona István az MSZMP KB tagja, a KB Irodájának vezetője, Palotás Rezső nagykövet, aki Rómában csatlakozzék a küldöttséghez, továbbá szakértők, valamint a szükséges technikai és sajtókíséret. A sajtókíséretre a KB Agitációs és Propaganda Osztálya tegyen javaslatot.

5/ A tárgyaláson a következő napirend legyen:

  • eszmecsere a magyar-olasz kapcsolatok fejlesztésének fontosabb területeiről;
  • eszmecsere a fontosabb nemzetközi kérdésekről, különös tekintettel az európai biztonság és együttműködés elmélyítésével kapcsolatos tennivalókra.

6/ Kádár elvtárs tartson sajtókonferenciát az általunk meghívott olasz és külföldi tudósítók részvételével. A sajtókonferencia megtartására Kádár elvtárs szálláshelyén, a Grand Hotel nagytermében kedvező feltételek vannak, a nagykövetségen a lehetőségek szűkösebbek és kényelmetlenebbek.
A biztonsági követelményeknek mindkét helyen teljes mértékben érvényt lehet szerezni.

7/ Miután a magyar-olasz miniszterelnöki találkozón politikai nyilatkozat aláírására kerül sor, dokumentum aláírására most ne törekedjünk; a látogatásról a szokásos közös közleményt adjuk ki.

8/ Kádár elvtárs a saját nevében is hívja meg Andreotti miniszterelnököt magyarországi látogatásra, Leone köztársasági elnöknek pedig említse meg, hogy számít magyarországi látogatására Losonczi elvtárs meghívása alapján.

9/ A tárgyalási anyagokra, a végleges programra, valamint a kíséret összetételére a külügyminiszter tegyen javaslatot; ezt Gyenes András elvtárs véleményezze és Kádár János elvtárs hagyja jóvá.

II.

A Vatikán többször kezdeményezte állandó kapcsolatok létesítését a Magyar Népköztársaság kormányával. Ezek elől a kezdeményezések elől eddig - legutóbb Lázár György elvtárs és a pápa találkozásakor is - kitértünk. Arra az esetre, ha ez a kérdés Kádár elvtárs és a pápa találkozásán is felmerül, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökével egyetértésben javaslom, hogy Kádár elvtárs fejtse ki a pápának:

  • Magyarországon az állam és a katolikus egyház kapcsolata rendezett, a felmerülő kérdéseket reálisan vizsgáljuk és azokat a püspöki karral folytatott tárgyalások útján megoldjuk; a hívők és papok többsége egyetértéssel és bizalommal fogadja az állam és a katolikus egyház viszonyának javulását.
  • A magyar állam és a Vatikán között az elmúlt közel másfél évtized alatt mindkét fél érdekeit szem előtt tartó, korrekt viszony alakult ki. A kapcsolatok jelenlegi rendje hozzájárult a korábban rendezetlen, a kívánatos fejlődést akadályozó kérdések megoldásához. A megtett utat kedvezően értékeljük, a jelenlegi helyzetet kielégítőnek tartjuk. Az állandó kapcsolat létesítésének kérdését megvizsgáljuk majd és visszatérünk rá.

Kádár elvtárs vatikáni látogatásáról egyeztetett rövid közlemény jelenik meg.

A pápával folytatandó megbeszélés részletes anyagait a külügyminiszter és az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke készítse el, Gyenes András elvtárs véleményezze, és Kádár János elvtárs hagyja jóvá,

Budapest, 1977. május 9.

/Puja Frigyes/

Melléklet

Kádár János elvtárs olaszországi látogatásának előzetes programja

Június 7. kedd

11.00Érkezés Rómába a Ciampino katonai repülőtérre.
Szállás a Grand Hotelben.
13.00Szűkkörű ebéd.
15.30Az Olasz Hősök Emlékművének megkoszorúzása.
17.00Hivatalos tárgyalások Andreotti miniszterelnökkel.
20.30Andreotti miniszterelnök vacsorája Kádár János elvtárs tiszteletére.

Június 8. szerda

10.30Látogatás Amintore Fanfaninál, az olasz szenátus elnökénél.
11.30Látogatás Pietro Ingraonál, az olasz képviselőház elnökénél.
kb. 12.30Kádár elvtárs találkozik Leone olasz köztársasági elnökkel.
kb. 13.30Leone köztársasági elnök díszebédje a köztársasági palotában.
kb. 14.30Visszatérés a szállásra, rövid pihenő.
17.00Látogatás Róma polgármesterénél, majd a Capitoliumi Múzeum megtekintése.
20.00Kádár elvtárs fogadása a Grand Hotelben.

Június 9. csütörtök

10.00Kádár elvtárs látogatást tesz a Vatikánban, ahol találkozik VI. Pál pápával.
(A vatikáni hivatalos program előtt megtekinti a Sixtuszi Kápolnát és a Vatikáni Múzeum néhány nevezetességét.)
kb. 12.00Kádár elvtárs sajtókonferenciát tart, általunk meghívott olasz és külföldi újságírók részvételével.
kb. 14.00Elutazás Velencébe a Ciampino katonai repülőtérről.
Ebéd a repülőgépen.
kb. 15.00Érkezés Velencébe. A város nevezettességeinek megtekintése.
kb. 19.00Elutazás Velencéből.
kb. 20.00Visszaérkezés Budapestre.

Jelzet: MOL M-KS 288. f. 5. cs. 718. ő. e. (1977. május 17.) 9-10, 56-61. p. (Magyar Országos Levéltár - Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottság Politikai Bizottsága iratai)

15.
Puja Frigyes külügyminiszter feljegyzése Berecz János és Gyenes András részére Kádár János olaszországi útjával kapcsolatban

Dr. Berecz János elvtársnak,
az MSZMP KB Külügyi Osztálya
vezetőjének
Budapest

Kedves Berecz Elvtárs!

Mellékelten megküldöm Kádár János elvtárs olaszországi útjával kapcsolatosan Gyenes András elvtárs részére készített feljegyzésemet.

Budapest, 1977. május 31.

Elvtársi üdvözlettel:

Puja Frigyes
(Puja Frigyes)

Feljegyzés
Gyenes András elvtársnak

Kádár János elvtárs és felesége 1977. június 7-én, kedden 8.20 órakor az Olasz Köztársaságba utazik hivatalos látogatásra, a Ferihegyi repülőtérről.

Javaslom, hogy Kádár János elvtárs és felesége búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren 7.50 órára jelenjen meg Lázár György és Biszku Béla elvtárs, a Politikai Bizottság tagjai.

A búcsúztatáson jelen lesz tovább: dr. Trautmann Rezső, Benkei András, Pullai Árpád, dr. Berecz János, Rácz Pál, dr. Szalai Béla, dr. Bényi József és Nagy Lajos elvtárs.

Javaslom, hogy Kádár elvtárs és felesége fogadtatásán 1977. június 9-én, csütörtökön 19.30 órakor ugyanazok az elvtársak vegyenek részt, akik a búcsúztatáson jelen voltak.

Budapest, 1977. május 31.

Puja Frigyes
(Puja Frigyes)

Jelzet: MOL 288. f. 32. cs. 1977. 4. ő. e. (Magyar Országos Levéltár - Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Külügyi Osztály iratai)

 

Ezen a napon történt április 20.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők