A Népszövetség elfogadja a nemzetközi viták békés rendezéséről szóló genfi jegyzőkönyvet.Tovább
Kádár kegyéből, a Vatikán kérésére
Lénárd Ödön 1977-es szabadulása
„1977. június 30-án közönséges hétköznap volt, reggel az előírt időben ment ki mindenki a maga munkahelyére. De alig vettem kézbe a szokott dolgomat, lihegve rohant utánam egy smasszer: szedje össze minden cuccát és jöjjön: szabadul! Nyugodtan mondtam neki, igen: egy fél év múlva! A börtönrádióban hallottam, hogy van itt egy hasonló nevű fogoly. Én a maga helyében telefonon még visszakérdeznék, mert ha engem most tévedésből kitesznek, abból maguknak nagy bajuk lesz! Elszaladt és rohanva jött vissza: nem, jöjjön, nincs tévedés, maga az!"
Források
Lénárd Ödön, piarista szerzetes 1977-es szabadulása
1.
Párt és állami vezetők levelezése, döntései Lénárd Ödön szabadon engedése ügyében
a.
Katona Istvánnak, az MSZMP KB titkárság vezetőjének levele Rácz Sándornak az MSZMP KB Közigazgatási és Adminisztratív Osztálya vezetőjének Lénárd Ödön szabadulása ügyében.
| MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA |
| SZIGORÚAN TITKOS! Készült 2 példányban Ka/18/1977/2. |
Rácz Sándor elvtársnak
H.
L. Karasz
| Sürgős! 1. Karasz elvt! 2. Ladvánszky elvt! |
Kedves Rácz elvtárs!
A mellékelt olasz nyelvű
Kádár János elvtárs vatikáni látogatása alkalmával Casaroli érsek nyújtotta át. Szóban is kérte a jelenleg is börtönbüntetését töltő [popup title="Lénárd Ödön" format="Default click" activate="click" close text="Lénárd Ödön neve aláhúzva, mellé a következő kézzel írt megjegyzés: III. Főcs[oport]fő[nök]ség intézkedik. Karasz Lajos 1966–1977 között a BM III. főcsoportfőnök-helyettes. Ladvánszky Károly bm. altbgy , min. helyettes, rendőrfőkapitány!"] szabadlábra helyezésének támogatását.Kérlek, soron kívül szíveskedj megvizsgáltatni az ügyet, hogy római nagykövetünkön keresztül megadhassuk a megfelelő választ.
2./ Hasonló kéréssel továbbítom dr. Hetey László Kádár János elvtárshoz, illetve hozzám küldött levelét, amelyben áttelepülési ügyében kér érdemi döntést.
| Elvtársi Üdvözlettel: /Katona István/ |
Jelzet: MOL XIX-B-1-ai 1-a/927/1977. (135. d.) (Magyar Országos Levéltár - Belügyminisztérium - Miniszteri titkárság)
b.
A Belügyminisztérium jelentése Lénárd Ödön helyzetéről.
| BELÜGYMINISZTÉRIUM | „SZIGORÚAN TITKOS!" |
J E L E N T É S
LÉNÁRD ÖDÖN elítélt, volt piarista szerzetest (Budapest, 1911. IX. 11. an: Bohdaneczky Adél Teréz, magyar nemzetiségű és állampolgárságú, pártonkívüli budapesti lakos) állam elleni bűncselekmények miatt összesen három alkalommal ítélték jogerősen szabadságvesztésre.
Legutóbb a Budapesti Fővárosi Bíróság 1967. X. 31-én a TB. XVI. 9215/1967/6 számú ítéletében állapította meg Lénárd bűnösségét népidemokratikus államrend ellen elkövetett izgatás és államellenes összeesküvés vezetése bűntette miatt.
A Fővárosi Bíróság ítéletét a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága I. BF. IV. 14/1967/1. számú ítéletében jóváhagyta és Lénárd Ödönt szigorított börtönben végrehajtandó 19 évi szabadságvesztésre, mint főbüntetésre, valamint 8 év időtartamú közügyektől eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés időtartamának kiszabásánál a bíróság az elítéltre megelőzően kiszabott szabadságvesztés büntetéseket összbüntetésbe vonta össze.
Lénárd Ödön - büntetésének teljes kiállása után - 1978. január 29-én szabadul a Budapesti Fegyház és Szigorított Börtönből (Budapest, X., Kozma utca 13.)
Büntetésének ideje alatt Lénárd Ödönnel szemben több ízben került sor kedvezménymegvonásra és más fegyelmező jellegű intézkedésre a börtön rendjének be nem tartása miatt. Az 1976-os tárgyalások során LUIGI POGGI a Vatikán megbízottja VI. Pál pápára hivatkozva kérte, hogy a magyar állam illetékesei tegyék lehetővé Lénárd szabadlábra helyezését. Lékai László bíboros érsek megbízta Albert István piarista rendfőnököt, vegyék fel a kapcsolatot Lénárddal, közöljék vele, hogy a Vatikán lépéseket kíván tenni szabadulása érdekében. Kéri, tanúsítson megfelelő magatartást.
Az üzenetet Lénárd
továbbította, akivel közölte: „Mondja meg a bíborosnak sem tőle, sem a Vatikántól nem kért büntetése megrövidítése érdekében közbenjárást, büntetését maradéktalanul le akarja tölteni. Magatartásán nem változtat sem most, sem szabadulása után."Poggi sajnálkozását fejezte ki Lénárd álláspontja miatt.
Börtönbeni ellenőrzése azt bizonyítja, hogy nézetén, álláspontján azóta sem változtatott.
CASAROLI érsek újabb kérése alapján javasoljuk, az arra illetékes szervek - politikai érdekből, egyéni elbírálás alapján - részesítsék Lénárdot álláspontjától függetlenül kegyelembe, elengedve a még hátralévő büntetését.
Szabadlábra helyezése Miklós Imre államtitkár elvtárs állásfoglalása szerint egyházpolitikai szempontból nem jelentene különösebb problémát.
Budapest, 1977. június 22.
Jelzet: MOL XIX-B-1-ai 1-a/927/1977. (135. d.) (Magyar Országos Levéltár - Belügyminisztérium - Miniszteri titkárság)
c.
Benkei András belügyminiszter és Puja Frigyes külügyminiszter levélváltása és közös javaslata Kádár Jánosnak Lénárd Ödön szabadulásának ügyében.
| BELÜGYMINISZTER 1-a-927/1/77 | Szigorúan titkos! |
Puja Frigyes elvtársnak
külügyminiszter,
Budapest
Kedves Puja Elvtárs!
Mellékelten megküldöm LÉNÁRD ÖDÖN elítélt, volt piarista szerzetes, ügyében készített jelentést.
Mivel ügyében közös előterjesztést kell tennünk, az anyagot elkészülte után, aláírásra kérem nekem is megküldeni.
Budapest, 1977. június 23.
| Elvtársi Üdvözlettel: /Benkei András/ |
***
| A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KÜLÜGYMINISZTERE |
Benkei András elvtárs,
belügyminiszter,
Budapest
Kedves Benkei Elvtárs!
Mellékelten megküldöm - aláírás céljából - a Kádár János elvtárs számára készített feljegyzést.
Kérlek, hogy írd alá, és utána juttasd el Katona István elvtársnak a KB Irodára.
Budapest, 1977. június 24.
| Elvtársi Üdvözlettel: |
***
BELÜGYMINISZTÉRIUM
KÜLÜGYMINISZTÉRIUM
J A V A S L A T
Kádár János elvtársnak
Casaroli érsek, a Vatikán Közügyek Tanácsának titkára (külügyminiszter) Kádár elvtárs vatikáni látogatása után megkereste római nagykövetünket és a mellékelt feljegyzés átadásával közbenjárást kért Lénárd Ödön piarista szerzetes ügyében. Lénárd Ödön ügyét kivizsgáltuk. Nevezettet eddig három alkalommal ítélték el. Legutóbb 1967. november 31-én az államrend ellen elkövetett izgatás és államellenes összeesküvés vezetésének bűntette miatt 19 évi, szigorított börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték. Az érvényben lévő rendelkezések alapján 1978. január 29-én szabadulna.
Az 1976-os magyar-vatikáni tárgyalások során Poggi érsek már kérte, hogy tegyük lehetővé Lénárd szabadlábra helyezését. Lékai bíboros megbízottja közölte is Lénárddal, hogy a Vatikán lépéseket kíván tenni szabadulása érdekében. Az üzenetre Lénárd akkor azt a válaszolta, hogy sem Lékaitól, sem a Vatikántól nem kért közbenjárást, le akarja tölteni büntetését, s magatartásán nem kíván változtatni.
Miklós Imre elvtárs véleménye szerint nevezett szabadlábra helyezése egyházpolitikai szempontból nem jelent problémát, a Vatikánt pedig ismét meggyőzné jószándékunkról.
Casaroli érsek újabb kérését figyelembe véve javasoljuk, hogy Lénárd részesüljön kegyelemben, hátralévő büntetését engedjük el, s amennyiben ezt kéri, tegyük lehetővé részére az ország elhagyását.
Javasoljuk továbbá, hogy a döntésről római nagykövetünk útján tájékoztassuk Casaroli érseket.
Budapest, 1977. június 24.
Jelzet: MOL XIX-B-1-ai 1-a/927/1977. (135. d.) (Magyar Országos Levéltár - Belügyminisztérium - Miniszteri titkárság); valamint MOL XIX-J-1-j 1977 Vatikán 160-2 004102/2 (131. d.) (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium Visszaminősített Tük iratok)
d.
Benkei András belügyminiszter válaszlevele Rácz Sándornak
Rácz Sándor elvtársnak
MSZMP KB Közigazgatási és Adminisztratív
Osztály Vezetője,
Budapest
Kedves Rácz Elvtárs!
Kérésed alapján megvizsgáltattam - Katona István elvtárs által hozzád
- Lénárd Ödön szabadlábra helyezési és Hetey László kivándorlási kérelmeket.A vizsgálat eredményéről készült jelentésemet
Egyben tájékoztatlak, hogy Lénárd Ödön ügyében - Puja Frigyes elvtárssal közös- jelentésünket Katona István elvtársnak már korábban
Budapest, 1977. június 29.
| Elvtársi Üdvözlettel: /Benkei András/ |
Jelzet: MOL XIX-B-1-ai 1-a/927/1977. (135. d.) (Magyar Országos Levéltár - Belügyminisztérium - Miniszteri titkárság)
e.
Részlet az MSZMP KB Politikai Bizottságának 1977. június 28-ai üléséről
Kádár János szóbeli bejelentésének tudomásul vétele.
| 20./ Kádár János elvtárs szóbeli bejelentése alapján | a Politikai Bizottság tudomásul veszi, hogy Kádár János elvtárs vatikáni tartózkodása idején Casaroli érsek közbenjárást kért a börtönbüntetését töltő Lénárd Ödön érdekében. Egyetért azzal, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal kezdeményezze az Igazságügyi Minisztériumnál a kegyelmi eljárás megindítását, ugyanakkor illetékes egyházi szervekkel állapodjon meg abban, hogy Lénárd Ödön szabadon bocsájtása után hagyja el az országot. |
Jelzet: MOL M-KS 288. f. 5. cs. 721. ő. e.
f.
Korom Mihály igazságügy miniszter előterjesztése a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának Lénárd Ödön kegyelemben részesítéséről
IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM
| 00184/1/1977. IM. TÜK. | SZIGORÚAN TITKOS! |
A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ELNÖKI TANÁCSÁNAK,
BUDAPEST.
| Dr. Korom Mihály igazságügyminiszter |
előterjesztése:
Lénárd Ödön elítélt kegyelemben
részesítése iránt.
Tisztelt Elnöki Tanács!
A Fővárosi Bíróság 1967. szeptember 2-án kelt ítéletével
Lénárd Ödönt (1911. Budapest, a. Bochdaneczky Adél)
izgatás, népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése és összeesküvés vezetése miatt összbüntetésül 19 évi szabadságvesztésre ítélte.
A Legfelsőbb Bíróság 1967. október 31-én az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta.
Az összbüntetési ítélet alapügyei:
Lénárd Ödön - aki korábban a piarista rend tanára volt - 1948 év tavaszán társaival az iskolák államosítása ellen izgató tartalmú körleveleket készített és azokat plébániáknak, katolikus szervezeteknek és különböző vezetőknek küldték meg.
Ezért a bíróság 1948-ban 6 évi szabadságvesztésre, teljes vagyonelkobzásra ítélte, és a közügyektől gyakorlásától 10 évre eltiltotta. 1953-ban közkegyelemmel szabadult.
1954-1960-as években egy nagyobb illegális szervezetet hozott létre, amelynek a célja az volt, hogy olyan „megbízható fiatalokat" neveljenek, akik alkalmasak lehetnek a szocialista társadalmi rend megdöntése esetén a hatalom átvételére. Elítélt vezetésével a szervezet aktívan működött.
Ezért a bíróság 1961-ben 7 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre, teljes vagyonelkobzásra ítélte, 10 évre a közügyek gyakorlásától eltiltotta. Megállapította, hogy a közkegyelem vele kapcsolatban hatályát veszti.
A bíróság a fenti két büntetést összbüntetésbe foglalva 13 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre ítélte, amelyből 1963-ban ismét közkegyelemmel szabadult.
Szabadulása után újból egy illegális szervezetet hozott létre, amely már szűkebb körű volt és társaival államellenes tevékenységet folytatott.
Ezért a bíróság 1967-ben 8 évi szabadságvesztésre, teljes vagyonelkobzásra ítélte és a közügyek gyakorlásától 8 évre eltiltotta.
Büntetéséből 1978. január 29-én szabadulna.
Javasolom az összbüntetésként kiszabott 19 évi szabadságvesztés hátralévő részének kegyelemből való elengedését.
Indoklás: Elítélt a büntetésének túlnyomó részét kitöltötte. Az állam és az egyház, valamint hazánk és a Vatikán közötti kapcsolatok alakulása indokolja a kegyelem gyakorlását. A kegyelmi javaslatra vatikáni kezdeményezésre került sor, amellyel az Állam és Egyházügyi Hivatal egyetért.
A vonatkozó határozat-tervezetet csatolom.
Budapest, 1977. június 29.
/dr. Korom Mihály/ |
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa - az igazságügy-miniszter előterjesztésére - a vonatkozó ítéletek egyéb rendelkezéseinek érintetlenül hagyása mellett - Lénárd Ödön (1911. Budapest, a: Bochdaneczky Adél) elítéltre összbüntetésként kiszabott 19 évi szabadságvesztés hátralévő részét kegyelemből elengedi.
Jelzet: MOL XVIII-2-c 10-17/11/1977. sz. (Magyar Országos Levéltár - Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa - Kegyelmi Határozatok - Lénárd Ödön kegyelmi ügye.)
***
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának kegyelmi határozata
1977. június 29.
A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ELNÖKI TANÁCSÁNAK
10-17/11/1977. sz. határozata
| A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Lénárd Ödönt (1911. Budapest, a: Bochdaneczky Adél) |
elítéltre összbüntetésként kiszabott 19 évi szabadságvesztés hátralévő részét kegyelemből elengedi.
| Budapest, 1977. évi június hó 29. napján. |
Az Elnöki Tanács elnöke | Az Elnöki Tanács titkára helyett |
Jelzet: MOL XVIII-2-c 10-17/11/1977. sz. (Magyar Országos Levéltár - Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa - Kegyelmi Határozatok - Lénárd Ödön kegyelmi ügye.)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 02.
1924
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet új számmal jelenik meg a szeptember beköszöntével. Ezúttal leginkább a hétköznapi küzdelmek világába kalauzolják el az olvasót a megjelent forrásismertetések. Legyen szó akár a saját megélhetésükön javítani kívánó fiumei tisztviselőkről, egy államfordulatot éppen átélt kárpátaljai lakosokról, vagy éppen az államhatalom restriktív intézkedései ellenére is működő római katolikus egyházról és annak tagjairól. S arra nézve is láthatunk egy esetet, hogy a hétköznapok újságolvasóinak és maguknak az újságíróknak köszönhetően hogyan válhatott valaki „sikertelen bűnözővé” száz évvel ezelőtt.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az Osztrák-Magyar Monarchia fiumei tisztviselőinek és alkalmazottainak meglehetősen komplex világát mutatja be. Forrásismertetésében nagyrészt a mai Rijekában őrzött iratokra támaszkodva tárja az olvasók elé, hogy az említett állami tisztviselők és alkalmazottak milyen módon kívánták orvosolni – többek között kérvények megfogalmazásával – egzisztenciális nehézségeiket.
A dualizmus bő ötven événél sokkal rövidebb időszak, mindössze hét hónap változásainak eredményét ismerteti írásában Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet). Publikációjában két, 1939 októberében papírra vetett hangulatjelentést mutat be, amelyek az 1939 márciusának közepén ismét magyar uralom alá került Kárpátalja gazdasági, szociális és politikai viszonyairól, illetve a helyben tapasztalt helyzet változásáról adnak számot.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) friss forrásismertetésében a Zágon József és Kada Lajos közötti levelezésből mutat be újabb részleteket. Ezúttal Zágon Lajosnak a magyarországi katolikus egyház 1961-1971 közötti helyzetéről szerzett információit adta közre. A korabeli budapesti vezetés folytatta az 1940-es évek végén megkezdett egyházellenes politikáját, azonban tárgyalt tíz év mégsem tekinthető monoton időszaknak a magyarországi katolikus egyház szempontjából, mivel a Vatikán és a Magyar Népköztársaság 1964-ben megállapodást kötött egymással, valamint lezajlott a II. Vatikáni Zsinat magyar püspökök részvételével.
Halász János (levéltári referens, Kulturális és Innovációs Minisztérium) forrásismertetésének második részében a már megismert „Kloroformos Bandi” ékszerrablási ügyének magyarországi tárgyalása kerül a reflektorfénybe, valamint az, hogy éppen a „kloroformos” jelző miként bélyegezte meg Faragó Andrást, és hogy ebben mekkora szerepe volt a korabeli sajtófogyasztásnak.
Idei negyedik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Továbbra is él ugyanakkor felhívásunk korábbi és leendő szerzőink felé: az ArchívNet szerkesztősége várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. szeptember 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő