Kádár kegyéből, a Vatikán kérésére

Lénárd Ödön 1977-es szabadulása

„1977. június 30-án közönséges hétköznap volt, reggel az előírt időben ment ki mindenki a maga munkahelyére. De alig vettem kézbe a szokott dolgomat, lihegve rohant utánam egy smasszer: szedje össze minden cuccát és jöjjön: szabadul! Nyugodtan mondtam neki, igen: egy fél év múlva! A börtönrádióban hallottam, hogy van itt egy hasonló nevű fogoly. Én a maga helyében telefonon még visszakérdeznék, mert ha engem most tévedésből kitesznek, abból maguknak nagy bajuk lesz! Elszaladt és rohanva jött vissza: nem, jöjjön, nincs tévedés, maga az!"

Források 

Lénárd Ödön, piarista szerzetes 1977-es szabadulása

1.

Párt és állami vezetők levelezése, döntései Lénárd Ödön szabadon engedése ügyében

a.

Katona Istvánnak, az MSZMP KB titkárság vezetőjének levele Rácz Sándornak az MSZMP KB Közigazgatási és Adminisztratív Osztálya vezetőjének Lénárd Ödön szabadulása ügyében.

MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT
KÖZPONTI BIZOTTSÁGA
SZIGORÚAN TITKOS!
Készült 2 példányban
Ka/18/1977/2.

Rácz Sándor elvtársnak
H.

L. Karasz

Sürgős!
1. Karasz elvt!
2. Ladvánszky elvt!

Kedves Rácz elvtárs!

A mellékelt olasz nyelvű

 Kádár János elvtárs vatikáni látogatása alkalmával Casaroli érsek nyújtotta át. Szóban is kérte a jelenleg is börtönbüntetését töltő [popup title="Lénárd Ödön" format="Default click" activate="click" close text="Lénárd Ödön neve aláhúzva, mellé a következő kézzel írt megjegyzés: III. Főcs[oport]fő[nök]ség intézkedik. Karasz Lajos 1966–1977 között a BM III. főcsoportfőnök-helyettes. Ladvánszky Károly bm. altbgy , min. helyettes, rendőrfőkapitány!"] szabadlábra helyezésének támogatását.
Kérlek, soron kívül szíveskedj megvizsgáltatni az ügyet, hogy római nagykövetünkön keresztül megadhassuk a megfelelő választ.
2./ Hasonló kéréssel továbbítom dr. Hetey László Kádár János elvtárshoz, illetve hozzám küldött levelét, amelyben áttelepülési ügyében kér érdemi döntést.

Elvtársi Üdvözlettel:
/Katona István/

Jelzet: MOL XIX-B-1-ai 1-a/927/1977. (135. d.) (Magyar Országos Levéltár - Belügyminisztérium - Miniszteri titkárság)

b.

A Belügyminisztérium jelentése Lénárd Ödön helyzetéről.

BELÜGYMINISZTÉRIUM„SZIGORÚAN TITKOS!"

J E L E N T É S

LÉNÁRD ÖDÖN elítélt, volt piarista szerzetest (Budapest, 1911. IX. 11. an: Bohdaneczky Adél Teréz, magyar nemzetiségű és állampolgárságú, pártonkívüli budapesti lakos) állam elleni bűncselekmények miatt összesen három alkalommal ítélték jogerősen szabadságvesztésre.

Legutóbb a Budapesti Fővárosi Bíróság 1967. X. 31-én a TB. XVI. 9215/1967/6 számú ítéletében állapította meg Lénárd bűnösségét népidemokratikus államrend ellen elkövetett izgatás és államellenes összeesküvés vezetése bűntette miatt.

A Fővárosi Bíróság ítéletét a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága I. BF. IV. 14/1967/1. számú ítéletében jóváhagyta és Lénárd Ödönt szigorított börtönben végrehajtandó 19 évi szabadságvesztésre, mint főbüntetésre, valamint 8 év időtartamú közügyektől eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés időtartamának kiszabásánál a bíróság az elítéltre megelőzően kiszabott szabadságvesztés büntetéseket összbüntetésbe vonta össze.

Lénárd Ödön - büntetésének teljes kiállása után - 1978. január 29-én szabadul a Budapesti Fegyház és Szigorított Börtönből (Budapest, X., Kozma utca 13.)

Büntetésének ideje alatt Lénárd Ödönnel szemben több ízben került sor kedvezménymegvonásra és más fegyelmező jellegű intézkedésre a börtön rendjének be nem tartása miatt. Az 1976-os tárgyalások során LUIGI POGGI a Vatikán megbízottja VI. Pál pápára hivatkozva kérte, hogy a magyar állam illetékesei tegyék lehetővé Lénárd szabadlábra helyezését. Lékai László bíboros érsek megbízta Albert István piarista rendfőnököt, vegyék fel a kapcsolatot Lénárddal, közöljék vele, hogy a Vatikán lépéseket kíván tenni szabadulása érdekében. Kéri, tanúsítson megfelelő magatartást.

Az üzenetet Lénárd 

továbbította, akivel közölte: „Mondja meg a bíborosnak sem tőle, sem a Vatikántól nem kért büntetése megrövidítése érdekében közbenjárást, büntetését maradéktalanul le akarja tölteni. Magatartásán nem változtat sem most, sem szabadulása után."

Poggi sajnálkozását fejezte ki Lénárd álláspontja miatt.

Börtönbeni ellenőrzése azt bizonyítja, hogy nézetén, álláspontján azóta sem változtatott.

CASAROLI érsek újabb kérése alapján javasoljuk, az arra illetékes szervek - politikai érdekből, egyéni elbírálás alapján - részesítsék Lénárdot álláspontjától függetlenül kegyelembe, elengedve a még hátralévő büntetését.

Szabadlábra helyezése Miklós Imre államtitkár elvtárs állásfoglalása szerint egyházpolitikai szempontból nem jelentene különösebb problémát.

Budapest, 1977. június 22.

Jelzet: MOL XIX-B-1-ai 1-a/927/1977. (135. d.) (Magyar Országos Levéltár - Belügyminisztérium - Miniszteri titkárság)

c.

Benkei András belügyminiszter és Puja Frigyes külügyminiszter levélváltása és közös javaslata Kádár Jánosnak Lénárd Ödön szabadulásának ügyében.

BELÜGYMINISZTER
1-a-927/1/77
Szigorúan titkos!

Puja Frigyes elvtársnak
külügyminiszter,
Budapest

Kedves Puja Elvtárs!

Mellékelten megküldöm LÉNÁRD ÖDÖN elítélt, volt piarista szerzetes, ügyében készített jelentést.

Mivel ügyében közös előterjesztést kell tennünk, az anyagot elkészülte után, aláírásra kérem nekem is megküldeni.

Budapest, 1977. június 23.

Elvtársi Üdvözlettel:
/Benkei András/

***

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG
KÜLÜGYMINISZTERE

Benkei András elvtárs,
belügyminiszter,

Budapest

Kedves Benkei Elvtárs!

Mellékelten megküldöm - aláírás céljából - a Kádár János elvtárs számára készített feljegyzést.

Kérlek, hogy írd alá, és utána juttasd el Katona István elvtársnak a KB Irodára.

Budapest, 1977. június 24.

Elvtársi Üdvözlettel:

***

BELÜGYMINISZTÉRIUM

KÜLÜGYMINISZTÉRIUM

J A V A S L A T

Kádár János elvtársnak

Casaroli érsek, a Vatikán Közügyek Tanácsának titkára (külügyminiszter) Kádár elvtárs vatikáni látogatása után megkereste római nagykövetünket és a mellékelt feljegyzés átadásával közbenjárást kért Lénárd Ödön piarista szerzetes ügyében. Lénárd Ödön ügyét kivizsgáltuk. Nevezettet eddig három alkalommal ítélték el. Legutóbb 1967. november 31-én az államrend ellen elkövetett izgatás és államellenes összeesküvés vezetésének bűntette miatt 19 évi, szigorított börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték. Az érvényben lévő rendelkezések alapján 1978. január 29-én szabadulna.

Az 1976-os magyar-vatikáni tárgyalások során Poggi érsek már kérte, hogy tegyük lehetővé Lénárd szabadlábra helyezését. Lékai bíboros megbízottja közölte is Lénárddal, hogy a Vatikán lépéseket kíván tenni szabadulása érdekében. Az üzenetre Lénárd akkor azt a válaszolta, hogy sem Lékaitól, sem a Vatikántól nem kért közbenjárást, le akarja tölteni büntetését, s magatartásán nem kíván változtatni.

Miklós Imre elvtárs véleménye szerint nevezett szabadlábra helyezése egyházpolitikai szempontból nem jelent problémát, a Vatikánt pedig ismét meggyőzné jószándékunkról.

Casaroli érsek újabb kérését figyelembe véve javasoljuk, hogy Lénárd részesüljön kegyelemben, hátralévő büntetését engedjük el, s amennyiben ezt kéri, tegyük lehetővé részére az ország elhagyását.

Javasoljuk továbbá, hogy a döntésről római nagykövetünk útján tájékoztassuk Casaroli érseket.

Budapest, 1977. június 24.

Jelzet: MOL XIX-B-1-ai 1-a/927/1977. (135. d.) (Magyar Országos Levéltár - Belügyminisztérium - Miniszteri titkárság); valamint MOL XIX-J-1-j 1977 Vatikán 160-2 004102/2 (131. d.) (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium Visszaminősített Tük iratok)

d.

Benkei András belügyminiszter válaszlevele Rácz Sándornak

Rácz Sándor elvtársnak
MSZMP KB Közigazgatási és Adminisztratív
Osztály Vezetője,

Budapest

Kedves Rácz Elvtárs!

Kérésed alapján megvizsgáltattam - Katona István elvtárs által hozzád 

- Lénárd Ödön szabadlábra helyezési és Hetey László kivándorlási kérelmeket.

A vizsgálat eredményéről készült jelentésemet 

Egyben tájékoztatlak, hogy Lénárd Ödön ügyében - Puja Frigyes elvtárssal közös- jelentésünket Katona István elvtársnak már korábban 

Budapest, 1977. június 29.

Elvtársi Üdvözlettel:

/Benkei András/

Jelzet: MOL XIX-B-1-ai 1-a/927/1977. (135. d.) (Magyar Országos Levéltár - Belügyminisztérium - Miniszteri titkárság)

e.

Részlet az MSZMP KB Politikai Bizottságának 1977. június 28-ai üléséről
Kádár János szóbeli bejelentésének tudomásul vétele.

20./ Kádár János elvtárs szóbeli
bejelentése alapján
a Politikai Bizottság tudomásul veszi, hogy Kádár János elvtárs vatikáni tartózkodása idején Casaroli érsek közbenjárást kért a börtönbüntetését töltő Lénárd Ödön érdekében.
Egyetért azzal, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal kezdeményezze az Igazságügyi Minisztériumnál a kegyelmi eljárás megindítását, ugyanakkor illetékes egyházi szervekkel állapodjon meg abban, hogy Lénárd Ödön szabadon bocsájtása után hagyja el az országot.

Jelzet: MOL M-KS 288. f. 5. cs. 721. ő. e.

f.

Korom Mihály igazságügy miniszter előterjesztése a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának Lénárd Ödön kegyelemben részesítéséről

IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM

00184/1/1977. IM. TÜK.SZIGORÚAN TITKOS!

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ELNÖKI TANÁCSÁNAK,

BUDAPEST.

Dr. Korom Mihály
igazságügyminiszter

előterjesztése:

Lénárd Ödön elítélt kegyelemben
részesítése iránt.

Tisztelt Elnöki Tanács!

A Fővárosi Bíróság 1967. szeptember 2-án kelt ítéletével

Lénárd Ödönt (1911. Budapest, a. Bochdaneczky Adél)

izgatás, népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése és összeesküvés vezetése miatt összbüntetésül 19 évi szabadságvesztésre ítélte.

A Legfelsőbb Bíróság 1967. október 31-én az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta.

Az összbüntetési ítélet alapügyei:

Lénárd Ödön - aki korábban a piarista rend tanára volt - 1948 év tavaszán társaival az iskolák államosítása ellen izgató tartalmú körleveleket készített és azokat plébániáknak, katolikus szervezeteknek és különböző vezetőknek küldték meg.

Ezért a bíróság 1948-ban 6 évi szabadságvesztésre, teljes vagyonelkobzásra ítélte, és a közügyektől gyakorlásától 10 évre eltiltotta. 1953-ban közkegyelemmel szabadult.

1954-1960-as években egy nagyobb illegális szervezetet hozott létre, amelynek a célja az volt, hogy olyan „megbízható fiatalokat" neveljenek, akik alkalmasak lehetnek a szocialista társadalmi rend megdöntése esetén a hatalom átvételére. Elítélt vezetésével a szervezet aktívan működött.

Ezért a bíróság 1961-ben 7 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre, teljes vagyonelkobzásra ítélte, 10 évre a közügyek gyakorlásától eltiltotta. Megállapította, hogy a közkegyelem vele kapcsolatban hatályát veszti.

A bíróság a fenti két büntetést összbüntetésbe foglalva 13 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre ítélte, amelyből 1963-ban ismét közkegyelemmel szabadult.

Szabadulása után újból egy illegális szervezetet hozott létre, amely már szűkebb körű volt és társaival államellenes tevékenységet folytatott.

Ezért a bíróság 1967-ben 8 évi szabadságvesztésre, teljes vagyonelkobzásra ítélte és a közügyek gyakorlásától 8 évre eltiltotta.
Büntetéséből 1978. január 29-én szabadulna.

Javasolom az összbüntetésként kiszabott 19 évi szabadságvesztés hátralévő részének kegyelemből való elengedését.

Indoklás: Elítélt a büntetésének túlnyomó részét kitöltötte. Az állam és az egyház, valamint hazánk és a Vatikán közötti kapcsolatok alakulása indokolja a kegyelem gyakorlását. A kegyelmi javaslatra vatikáni kezdeményezésre került sor, amellyel az Állam és Egyházügyi Hivatal egyetért.

A vonatkozó határozat-tervezetet csatolom.

Budapest, 1977. június 29.


/dr. Korom Mihály/

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa - az igazságügy-miniszter előterjesztésére - a vonatkozó ítéletek egyéb rendelkezéseinek érintetlenül hagyása mellett - Lénárd Ödön (1911. Budapest, a: Bochdaneczky Adél) elítéltre összbüntetésként kiszabott 19 évi szabadságvesztés hátralévő részét kegyelemből elengedi.

Jelzet: MOL XVIII-2-c 10-17/11/1977. sz. (Magyar Országos Levéltár - Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa - Kegyelmi Határozatok - Lénárd Ödön kegyelmi ügye.)

***

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának kegyelmi határozata
1977. június 29.

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ELNÖKI TANÁCSÁNAK
10-17/11/1977. sz. határozata

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa

Lénárd Ödönt

(1911. Budapest, a: Bochdaneczky Adél)

elítéltre összbüntetésként kiszabott 19 évi szabadságvesztés hátralévő részét kegyelemből elengedi.

Budapest, 1977. évi június hó 29. napján.

Az Elnöki Tanács
elnöke
Az Elnöki Tanács
titkára
helyett

Jelzet: MOL XVIII-2-c 10-17/11/1977. sz. (Magyar Országos Levéltár - Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa - Kegyelmi Határozatok - Lénárd Ödön kegyelmi ügye.)

Ezen a napon történt október 23.

1956

A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal...Tovább

1956

A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal...Tovább

1957

A belügyi szervek szerint Szegeden a „legerősebb és legsokrétűbb” az ellenséges elemek tevékenysége.Tovább

1958

Az [emigráns] magyar diákok III. világkongresszusa a Vatikán dísztermében emlékezett meg a forradalomról.Tovább

1989

Az Országgyűlés ünnepi ülését követően az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjaira emlékezve koszorúzási ünnepséget tartottak a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő