Kádár kegyéből, a Vatikán kérésére

Lénárd Ödön 1977-es szabadulása

„1977. június 30-án közönséges hétköznap volt, reggel az előírt időben ment ki mindenki a maga munkahelyére. De alig vettem kézbe a szokott dolgomat, lihegve rohant utánam egy smasszer: szedje össze minden cuccát és jöjjön: szabadul! Nyugodtan mondtam neki, igen: egy fél év múlva! A börtönrádióban hallottam, hogy van itt egy hasonló nevű fogoly. Én a maga helyében telefonon még visszakérdeznék, mert ha engem most tévedésből kitesznek, abból maguknak nagy bajuk lesz! Elszaladt és rohanva jött vissza: nem, jöjjön, nincs tévedés, maga az!"

 

Tárgyalások Lénárd Ödön sorsáról szabadulása után

a.

Miklós Imre az ÁEH elnökének feljegyzése Aczél Györgynek, a Minisztertanács elnökhelyettesének Albert István piarista rendfőnökkel folytatott beszélgetésről

Szigorúan titkos!
0026-1/1977.

Aczél György elvtársnak,
a Minisztertanács elnökhelyettese
Budapest

Kedves Aczél elvtárs!

Mellékelten küldöm Albert István piarista tartományfőnökkel folytatott beszélgetésemről készített feljegyzést.

Budapest, 1977. június 30.

Elvtársi Üdvözlettel:
/Miklós Imre/

***

ÁLLAMI EGYHÁZÜGYI HIVATALSzigorúan titkos!
0026-1/1977.

Feljegyzés
Aczél György elvtárs részére

Ma reggel tájékoztattam Albert Istvánt, a Magyarországi Piarista Rend tartományfőnökét arról, hogy Lénárd Ödön piarista papot a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Vatikán kérésére kegyelemben részesítette.

Felkértem arra, hogy a ma délelőtt szabaduló Lénárdot fogadják be, és gondoskodjanak elhelyezéséről, mindaddig, amíg Lénárd ügye véglegesen rendeződik.

Albert István tartományfőnök készségét fejezte ki arra vonatkozóan, hogy Lénárdot a rend kereten belül, levéltárosi vagy könyvtárosi beosztásban foglalkoztatja. Elmondotta, hogy Lénárd öccsétől nyert információ szerint - aki testvérét többször meglátogatta a börtönben - Lénárd elzárkózik olyan megoldástól, hogy külföldre távozzék.

Közöltem Albert tartományfőnökkel, hogy Lénárd további sorsáról Lékai bíborossal, Casaroli érsekkel, esetleg a Piarista Rend központjával folytatandó konzultáció után lesz helyes dönteni.

Albert István tartományfőnök kérésemre vállalta, hogy menetközben tájékoztat Lénárddal kapcsolatos tapasztalatairól.

Budapest, 1977. június 30.

Jelzet: MOL XIX-A-21-d 0026-1/1977. (103. d.) (Magyar Országos Levéltár - Állami Egyházügyi Hivatal TÜK iratok)

b.

Feljegyzés Sárdi Károly vezérőrnagy, a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoka részére.

BUDAPESTI FEGYGÁZ ÉS
SZIGORÍTOTT BÖRTÖN
Budapest, X. Kozma u. 13.
TITKOS
1977.

Dr. Sárdi Károly bv. vezérőrnagy Elvtársnak
az IM. Bv. Országos Parancsnoka

Budapest

Jelentem, hogy 1977. június 29-én 16 óra 20 perckor Kocsisné elvtársnőtől - a Bírósági Bv. Ügyek Osztályának vezetőjétől - utasítást kaptam, hogy Dr. Lénárd Ödön EB-49-04 nytsz [nyilvántartási számú] elítéltet június 30-án 9.00 órakor szabadítsam.

Kocsisné elvtársnő közölte velem, hogy a Miniszter Elvtárs utasítása, mely szerint a NET [Népköztársaság Elnöki Tanácsa] büntetésének hátralévő részét kegyelemből elengedi. Utasítást kaptam arra is, hogy a kegyelmi határozatot a következő szöveggel közöljem:

„A Vatikán kezdeményezésre a Magyar Népköztársaság és a Vatikán kapcsolataira tekintettel a NET a kiszabott büntetésnek hátralévő részét kegyelemből elengedi."

Egyben utasítást kaptam arra is, hogy közöljem vele, hogy szabadulása után a piarista rendházban jelentkezzen.

Ma reggel Kocsis elvtársnő az utasítást kiegészítette azzal, hogy Lénárd Ödönnel semmilyen vitába ne bocsátkozzak, amennyiben a kegyelmi intézkedést nem fogadja el, kísértessem vissza a zárkájába.

A szabadítást ennek megfelelően hajtottam végre. A határozat közlésénél jelen volt Szőke István alezr. és Komáromi László szds. igazgatási szolgálatvezető.
Lénárd a határozatot tudomásul vette, semmilyen észrevételt ahhoz nem fűzött.

Teljes elszámolással letéteinek - közötte 6117,90 Ft. szabaduló pénz - átadásával 1977 június 30-án 9 óra 05-kor szabadítottam. Taxiba ültettük, és ismételten közöltem vele, hogy a piarista rendházban jelentkezzen.

Intézkedéseimet és annak lebonyolítását a Miniszter Elvtársnak személyesen jelentettem. Jelentésemet a Miniszter Elvtárs elfogadta.

Dr. Lénárd Ödön adatai:
1911. szeptember 11-én született Budapesten.
Anyja: Bochdaneczky Adél.
Eredeti foglalkozása: piarista tanár
Többször volt büntetve.
Bűncselekménye: összeesküvés, szervezkedés
vezetése és izgatás. 
Össz büntetése: 19 év, melyből 1978. január 29-én
szabadult volna.

Budapest, 1977. június 30.

Dr. Klucsó Béla bv.ezds.
Intézetparancsnok.

c.

Miklós Imrének, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének levele Bényi József külügyminisztériumi csoportfőnöknek

ÁLLAMI EGYHÁZÜGYI HIVATAL
ELNÖK
Szigorúan titkos!
0022-5/1977.

Dr. Bényi József elvtársnak,
csoportfőnök
Budapest

Kedves Bényi elvtárs!

Kérem római nagykövetségünk útján az alábbi távirat továbbítását Casaroli érsek részére:

„A Vatikán kérésére a Magyar Népköztársaság Elnöki tanácsa kegyelemben részesítette Lénárd Ödön piarista szerzetest. 1977. június 30-án szabadult. Szükség lenne arra, hogy ezzel kapcsolatban Poggi érsek és Straub István, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese 1977. július 4-10. közötti héten Rómában találkozzon. Kérjük, jelöljék meg a megfelelő időpontot. Sürgős választ kérünk. Miklós Imre."

Budapest, 1977. július 1.

Elvtársi Üdvözlettel:

/Miklós Imre/

Jelzet: MOL XIX-J-1-j 1977 Vatikán 160-2 004102 (131. d.) (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium Visszaminősített Tük iratok); valamint MOL XIX-A-21-d 0022-5/1977. (Magyar Országos Levéltár - Állami Egyházügyi Hivatal TÜK iratok)

d.

Miklós Imre levele Puja Frigyes külügyminiszternek Lénárd Ödön szabadulása ügyében

ÁLLAMI EGYHÁZÜGYI HIVATAL
ELNÖK
Szigorúan titkos!
0022-5/b/1977.
1 db melléklet

Puja Frigyes elvtársnak
külügyminiszter
Budapest

Kedves Puja elvtárs!

Lénárd Ödön piarista szerzetes ügyének megoldása érdekében Straub István elvtárs, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese 1977. július 6-8. között Rómában megbeszélést folytatott a Vatikán képviselőivel. Jelentését tájékoztatásul csatoltan megküldöm.

Budapest, 1977. július 11.

Elvtársi Üdvözlettel:
/Miklós Imre/

***

ÁLLAMI EGYHÁZÜGYI HIVATALSzigorúan titkos!
0022-5/b/1977.
Készült: 6 példányban

J e l e n t é s
a Vatikán képviselőivel folytatott tárgyalásról

1977. július 6-8. között Rómában megbeszélést folytattam Silvestrini érsekkel, az Egyházi Közügyek Tanácsa helyettes vezetőjével. Találkoztam Casaroli érsekkel, aki a

 társaságában ebédre is meghívott.

  • Silvestrini érseket tájékoztattam arról, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Szentszék kérésére kegyelemben részesítette Lénárd Ödön piarista szerzetest. Rámutattam arra, hogy az állam és a magyar katolikus egyház közötti kedvező viszony elősegítette a kegyelmi döntés meghozatalát. Ugyanakkor azonban az évtizedeken keresztül szerzett tapasztalataink alapján feltételezhető, hogy Lénárd Ödön nem tud beilleszkedni a törvényes rendbe. - Hivatkozva Lékai László bíboros érsek egyetértésére, javasoltam: a Szentszék intézkedjék, hogy a Piarista Rend központi vezetése rendelje Lénárd Ödönt Rómába és a Magyar Népköztársaság területén kívül kapjon egyházi beosztást.

    Tárgyaló partnereink a javaslatot egyetértéssel fogadták. Kérték, adjunk lehetőséget arra, hogy a Piarista Rend egyik vezetője néhány napon belül Budapestre utazhassék azzal a céllal, hogy személyes beszélgetést folytasson Lénárddal. Türelmet és megértést kértek a lebonyolítás módját illetően. A továbbiakról római nagykövetségünk útján küldenek tájékoztatást.
    Elgondolásukkal egyetértettem.
  • Casaroli érsek és a Vatikán más munkatársai több alkalommal kiemelten foglalkoztak Kádár János elvtárs vatikáni látogatásával. Igen pozitíven és elismerően nyilatkoztak. Érdeklődtek a hazai visszhang iránt. Casaroli érsek szólt arról, hogy a pápa igen nagyra értékelte Kádár elvtárs nyílt, őszinte megállapításait, azok mély emberi tartalmát. Mint mondta, mindez nagy hatással volt a pápára.

    Casaroli kihangsúlyozta: Kádár elvtárs látogatása megkoronázta az eddig folytatott jó kapcsolatokat és megerősítette az őszinte jóviszony fontosságát, amely egyben a jövőbe is mutat. Kiemelte a látogatás nemzetközi jelentőségét.

A mindvégig szívélyes légkörű megbeszélésén a Vatikán részéről nyitottságot és konstruktív magatartást tapasztaltam. Szóba hozták, hogy következő tárgyalásunkat szeptemberben, illetve októberben tervezik.

Budapest, 1977. július 11.

Straub István

Jelzet: MOL XIX-J-1-j 1977 Vatikán 160-2 004102/1 (131. d.) (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium Visszaminősített Tük iratok); valamint MOL XIX-A-21-d 0022-5/1977. (Magyar Országos Levéltár - Állami Egyházügyi Hivatal - TÜK iratok)

e.

Emlékeztető az Állami Egyházügyi Hivatal 1977. július 18-án megtartott vezetői értekezletéről

ÁLLAMI EGYHÁZÜGYI HIVATALSzigorúan titkos!
0010-2/1977.
1 példány

Emlékeztető
az 1977. július 18-i vezetői értekezletről

Napirend: Tájékoztatás és aktuális feladatok.

Miklós Imre elvtárs:

  • Tájékoztatása Kádár János elvtárssal július 15-én történt megbeszéléséről
  • Lékai bíborossal július 16-án folytatott tárgyalásról, és
  • Felhívja a figyelmet néhány aktuális feladatra.
  1. Kádár János elvtárs július 15-én fogadta Miklós elvtársat. Érdeklődött Lénárd Ödön volt piarista szerzetes ügyének fejleményeiről, hogyan hajtottuk végre elképzeléseit. Érdeklődött továbbá arról, hogy a pápával való találkozásáról milyen reagálásokat tapasztalt Lékai bíboros a római bíborosi konzisztóriumon való részvétele alkalmával.

    Kádár elvtárs jóváhagyta Lénárd Ödön ügyében tett intézkedéseinket. Helyeselte, hogy nem üzenetváltással oldottuk meg, hanem személyesen tárgyaltunk a Vatikán képviselőivel. Kádár elvtárs a mi részünkről befejezettnek tekinti az akciót, mivel a Vatikán elfogadta a javaslatunkat és annak kivitelezéséhez türelmünket kérte. Kádár elvtárs helyeselte, hogy az ügybe bevontuk Lékai bíborost is.

    Miklós elvtárs itt tért ki arra, hogy Kádár elvtárssal történt megbeszélése után érkezett Magyarországra a piarista rend központjától a kiküldött. Közben Lénárd eltűnt ugyan Budapestről, de előkerítették, és végül is létrejött a találkozás, amiről Albert Istvánnal, a rend főnökével Miklós elvtárs is beszélt. A központi kiküldött megtette az ajánlatát, hogy Lénárd egy évre menjen ki Rómába. Felmerült Lénárd részéről, hogy kapna-e útlevelet, és ha akar visszajöhetne-e. Pozitívum, hogy Lénárd egyelőre nem mondott nemet, más kérdés hogy majd kimegy-e.

    A központi kiküldött visszautazott, mi nem sürgetjük az ügyet, kívül maradunk. - Miklós elvtárs Lékai bíborosnak a július 17-i megbeszélésük alkalmával kifejezésre juttatta, hogy Lénárdot hozza kapcsolatba azokkal a rendtársakkal, akikre hallgat, és akik befolyásolhatják. Lékai vállalta ezt.

    A Lénárd ügyben a Vatikánnal folytatott tárgyalásunkról készült jelentés másolatát Miklós elvtárs olvasásra átadta Kádár elvtársnak. A jelentéssel Kádár elvtárs egyetértett. - Miklós elvtárs megkérdezte, hogy nem tűnne-e fontoskodásnak, ha néhány kivételes esetben, általunk fontosnak ítélt kérdésben jelentésüket közvetlenül Kádár elvtársnak is megküldenénk. Kádár elvtárs helyeselte ezt, mondta, hogy „a címek között írjanak fel."

    Miklós elvtárs tájékoztatta Kádár elvtársat arról, hogy Lékai bíboros a velünk való beszélgetés alapján a római konzisztóriumra megfelelően felkészülve ment ki, és igen kedvező képet vitt a hazai visszhangról. Rómában beszámolt a Kádár elvtárssal az Egyházügyi Hivatalban történ találkozásáról. Lékai Rómából is nagyon kedvező képet hozott, Kádár elvtárs valóban nagy hatással volt a pápára és a bíborosok körében, akikkel Lékai találkozott, jó reagálás volt. Érdekesség, hogy Tomasek csehszlovák püspök megkereste Lékait, hogy beszéljen neki a magyarországi helyzetről. Casaroli szintén reálisnak tartja a vatikáni-magyar kapcsolatokat, Straub elvtársnak elmondta, hogy lényegében nem várnak a korábbitól eltérő változást.

    Kádár elvtárs ezután kifejezte, hogy szeretné folytatni a beszélgetést más dolgokban is. Visszatért a Hivatalban tett látogatására, örült, hogy a két félidős látogatás létrejött. Úgy gondolja, hogy Lékaiékkal való találkozásra szükség volt, annak tartalma miatt, a Hivatal dolgozóival való találkozására pedig azért, hogy jó hangsúlyt kapjon, milyen oroszlánrészt vállaltak a munkában a Hivatal dolgozói. Kádár elvtárs elmondta, hogy azóta több alkalommal volt erről szó, a Politikai Bizottsági és más vezetői szintű üléseken is. Ez helyénvaló, - mert hiba lenne, ha nem kapna hangsúlyt.

    Kádár elvtárs felvetette még azt is: nagyon sajnálja, hogy Miklós elvtárs nem volt vele a Vatikánban, de mint mondta, ő erről tulajdonképpen megfeledkezett. Miklós elvtárs Kádár elvtársnak a felvetésére úgy válaszolt, hogy ő még jobban sajnálja. Ezzel kapcsolatban Miklós elvtárs elmondta, hogy az egyházak vezetői részéről is felmerült ez az észrevétel, amire azt a magyarázatoz adta, hogy megítélése szerint a helsinki dokumentumot aláíró két állam részéről a nemzetközi kérdéseket akarták kihangsúlyozni, nem pedig az egyházpolitikát. Kádár elvtárs helyeselte ezt a magyarázatot.

    Miklós elvtárs ezután említést tett a protestáns személyi kérdésekben történő változásokról, hogyan gondoljuk a protestáns egyházak vezetését megerősíteni és hosszabb távon biztosítani. Kádár elvtárs elismerően szólt Bartha püspökről.

    A Jugoszláv egyházügyi hivatallal történt tárgyalásunk is szóba került, valamint az, hogy a jugoszlávok kérték az 1975. évi nemzetközi tárgyalásunk anyagát. Miklós elvtárs jelezte a román állami egyházügyi hivataltól érkezett meghívást is. Kádár elvtárs helyeselte tárgyalásainkat.

    Miklós elvtárs megemlítette Kádár elvtársnak, hogy munka alatt van, és e hónap végére elkészítjük javaslatunkat a Politikai Bizottsághoz néhány egyházpolitikai intézkedésre, amelyek végrehajtása esetén az egyházak vezetői igazolhatják társadalmi, politikai döntéseik helyességét, bizonyos konkrét kérdésekben is. (megjegyzés: Miklós elvtárs Aczél elvtárstól e hétre kért kihallgatást, tehát ezt a javaslatot feltétlenül kéri ezen a héten.)
  2. Lékai bíborossal történt július 16-i megbeszéléséről Miklós elvtárs az alábbiakban ad tájékoztatást:
    • Utal arra, hogy Lékai bíboros néhány konkrét kérést átadott, amelyek felhasználhatók az előbbiekben említett javaslat elkészítéséhez. Ezek: Katolikus szeretetotthon létesítése Budapesten a Farkasréti temető közelében. Leányfalun lelkigyakorlatos ház létesítése.
    Lékai bíborossal a továbbiakban még a következő kérdések kerültek szóba:
    • Amerikai katolikus püspöki kar néhány tagja elfogadta a bíboros meghívását és ez év szept. 22-27. között Magyarországra látogat.
    • A bíboros kérte az esztergomi Keresztyén Múzeumba a Szt. László emlékkiállítás engedélyezését ez év szeptemberére. Miklós elvtárs ehhez hozzájárult. (A bíboros a Szt. László kiállításról az Osservatore Romanonak is írt. Kísérjük figyelemmel, hogyan csatlakozhatunk ehhez. Egyeztessük a megyével is.)
    • A Szt. Kristóf emléklapokra vonatkozó kérést Miklós elvtárs szintén jóváhagyta. Bai elvtárs a szükséges írásbeli engedélyt adja ki.
    • A püspöki konferencia szept. 20- 21-én lesz.
    • A bíboros gondban van Bánk érsek miatt. Vácra kerülése esetén . - Abban maradtunk, hogy Miháczi mint káptalani helynök megfelelő vezető Vácott, Bánk érsek is most várakozási állásponton van, bizakodik. ?sszel pedig Lékai Bíboros beszél Poggival, hogy ő jöjjön Budapestre az ügy megbeszélése céljából.
  3. Egyebek
  4. Ijjas érsekkel Veszprémben júl. 13-án Miklós elvtárs programot szervezett, hogy ellensúlyozzák „mellőzöttség" érzését. Ijjas érsek most az egyházmegyei határok módosításának tervével foglalkozik, valamint a nemzetiségek hitoktatásának kérdésével. Bátorítottuk, hogy csinálja ezeket.
  5. A papi békemozgalom vezetőivel való beszélgetés lehetőségét - ami a terv szerint jún. 30-ig lett volna esedékes - Bai elvtárs megnézi és amennyiben legalább négyötöd részül elérhető, találkozásukat Miklós elvtárssal megszervezi.
  6. Rónay György a Vigília számára most egy nagyobb cikk összeállításán dolgozik, összefoglalja a jelentősebb egyházi eseményeket. Rónay foglalkoztatása helyes, ne csak Hegyi szerepeljen. (Megjegyzés: Hegyi Bélát más sajtó vonalon is foglalkoztatni kellene, hogy energiáját lekössük, talán az új Látóhatárnál.)
  7. A református egyház személyi kérdései, amelyek Szamosközi püspök nyugdíjazása és Ráski Sándor halála miatt bekövetkeztek, intézés alatt vannak. Aczél elvtárs az új püspökre tett személyi javaslatunkkal egyetért. A Minisztertanácsi előterjesztést előkészítjük.
  8. Július 25-én kerül sorra a vezetői értekezleten a fiatal papokkal való foglalkozásunkról a szóbeli beszámoló.
  9. A második félévi munkatervet a protestáns főosztály és a gazdasági főosztály is készítse el.
  10. A Román Állami Egyházügyi Hivataltól megérkezett a meghívás. Miklós elvtárs számára aug. 1-10. közötti idő felelne meg. A Külügyminisztérium útján egyeztetjük az időpontot.
  11. A szektákról szóló jelentés készül, illetve a protestáns főosztály átdolgozza.

Budapest, 1977. július 20.

Varga Ilona

Jelzet: MOL XIX-A-21-d 0010-2/1977. (101. d.) (Magyar Országos Levéltár - Állami Egyházügyi Hivatal - TÜK iratok)

Ezen a napon történt október 23.

1956

A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal...Tovább

1956

A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal...Tovább

1957

A belügyi szervek szerint Szegeden a „legerősebb és legsokrétűbb” az ellenséges elemek tevékenysége.Tovább

1958

Az [emigráns] magyar diákok III. világkongresszusa a Vatikán dísztermében emlékezett meg a forradalomról.Tovább

1989

Az Országgyűlés ünnepi ülését követően az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjaira emlékezve koszorúzási ünnepséget tartottak a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő