„A népesség abszolút számában jelentős csökkenés állott be”

Próbanépszámlálás 1956 után

„tervgazdálkodni lehetetlenség anélkül, hogy ne ismernénk az adott helyzetet. Munkaerő tekintetében pedig nem ismerjük. Nem utolsó sorban ezért tér el lényegesen minden, a munkaerőhelyzetre vonatkozó becslés a gyakorlattól. […] Amit ugyanakkor nem tudok itt elhallgatni, az az, hogy milyen lehetetlenül következetlenek vagyunk ezekben a dolgokban. Így pl. évente felmérjük – és erre sok millió forintot irányozunk elő rendszeresen – a marhaállományt, illetve általában állatszámlálást végzünk, összeírjuk az ország összes fáit, stb., csak éppen az embereket nem számoljuk meg."

A népösszeírás azonban a szétzilálódott gazdasági és politikai helyzetben lévő kormányzatnak ekkor még sok volt, s csak 1958-ban tartottak összeírásokat, de ekkor is csupán egy százalékos mintavétellel, aminek költségkerete töredéke volt az 1957-re tervezettnek. A „Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány" népszámlálásról szóló 1001/1958. számú minisztertanácsi határozata elrendelte, hogy az 1960. évi népszámlálás előtt próbafelvételt kell tartani. A határozat alapján készült el a próbafelvétel tervezete, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal Kollégiuma 1958. október 30-ai ülésén elfogadott. A próbafelvétel céljaként a népszámlálás megszervezésével, technikai lebonyolításával, a felvétel módjával és a kérdőív tartalmával kapcsolatos kérdések tisztázását jelölték meg. Nem tartozott a felvétel céljai közé, hogy eredményeit kivetítsék, és az országos megoszlások becslésére

, ugyanakkor nem hivatkoztak a forradalom után bekövetkezett népességcsökkenésre sem.

A népszámlálási próbafelvétel elkészítését célozta az 1958 augusztusában Recsken (Heves megye) és az októberben Pellérden (Baranya megye) tartott kísérleti próbaösszeírás. E két próbaösszeírás tapasztalatai alapján módosították a kérdőívek egyes részeit.

A következő népszámlálási próbafelvétel eszmei időpontja 1958. december 31. és 1959. január 1. napja közötti éjfél volt. Az összeírást a Központi Statisztikai Hivatal 1959. január 1. és 8. között tartotta meg a KSH központi és területi szerveinek szakmai irányítása és ellenőrzése mellett. Munkájukat a tanácsok végrehajtó bizottságai által megbízott személyek (számlálóbiztosok, felülvizsgálók, községi és városi felelősök) segítették. A próbafelvétel alkalmával összeírandó városokat és községeket az ország különböző részein jelölték ki úgy, hogy azok egyben különböző településformákat is képviseljenek, és megoszlásaik hasonlóak legyenek az országos megoszlásokhoz. A teljes községek összeírásához ragaszkodtak, mert a tanácsok közreműködéséről csak így szerezhettek tapasztalatot. Az összeírandó községek kijelölésénél azt is szem előtt tartották, hogy azok - az irányítás és az ellenőrzés megkönnyítése céljából - egy-egy megyei vagy járási központból aránylag könnyen elérhetők legyenek. A kiválasztás tehát tudatos volt. Az előkészítéskor a városokat és a községeket a lakosság foglalkozás szerinti megoszlásán alapuló jellegük és a lélekszám kombinációja segítségével alkotott csoportokra osztották, az 1949. évi népszámlálás megoszlási arányai, de az 1957. január 1-jei lélekszám alapján. E csoportokat úgy határozták meg, hogy azok jól jellemezzék a városok és a községek településformáit. Az egyes csoportokon belül tudatosan választották ki a községeket és a városokat, arra törekedve, hogy a mintában az ország jellegzetes tájegységi, települési sajátosságai általában helyet kapjanak. Az ország területét ezért kilenc nagyobb települési egységre osztották, és ezekből választották ki a lélekszám és a jelleg alapján konstruált csoportokba az egyes községeket.

A próbafelvétel során 32 község teljes népességét írták össze. E mellett őt városban is próbafelvételt hajtottak végre oly módon, hogy a kijelölt városokban néhány számlálókörzetet írtak össze. Mintegy 98 ezer mintát vettek. Próbafelvételkor mind az egyéni, mind pedig a lajstromos számbavételt

. Budapesten 53 számlálókörzetet írtak össze. A számlálókörzeteket úgy jelölték ki, hogy azokba belterületen 300-nál több, de 400-nál kevesebb lakos ne jusson. Külterületen a számlálókörzeteket mindenütt a helyi viszonyoknak megfelelően alakították ki. A számlálókörzeteket és a felülvizsgálati köröket a próbanépszámlálással érintett községek (városok) tanácsainak végrehajtó bizottságai az általuk kijelölt községi vagy városi felelős előterjesztése alapján - a Központi Statisztikai Hivatal megbízottjának meghallgatása után - jelölték ki. A felülvizsgálati köröket általában három-három számlálókörzetenként állapították meg.

A népszámlálási próbafelvétel nem terjedt ki a fegyveres testületek zárt egységekben lakó tagjaira, és nem volt megszervezve a bejelentett lakással nem rendelkezők, valamint az utólag jelentkezők összeírása sem. Ennyiben tehát nem tekinthető teljesnek a próbanépszámlálás. Az összeírásból ily módon kimaradt személyek száma mindamellett olyan kicsiny, hogy az adatok alkalmasak voltak arra, hogy feltárják a lakosság demográfiai viszonyait.

Közölt forrásaink is igazolják, hogy az 1960. évi népszámlálás előkészítése már 1957-ben megkezdődött, amihez igen alapos tanulmányok voltak szükségesek. Az1957-ben elkezdődött munkálatok, a különböző adatgyűjtések (pl. az országot elhagyókról), népszámlálási próbafelvételek, illetve az ekkor szerzett tapasztalatok jól szolgálták az 1960-as teljes körű népszámlálás lebonyolítását.

Ezen a napon történt december 05.

1917

Breszt-Litovszk-ban Szovjet-Oroszország fegyverszüneti szerződést köt a központi hatalmakkal (Németországgal és az Osztrák–Magyar...Tovább

1933

Az Egyesült Államokban véget ér az alkoholtilalom.Tovább

1941

A szovjet ellentámadás megindulásának napja Moszkvai csata, a német hadsereg első veresége a II. Világháborúban.Tovább

1952

Londonban a sajátos időjárási viszonyok és a levegő szennyezettsége miatt létrejövő szmog körülbelül 12000 ember halálát okozza.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Az ArchívNet idei ötödik számában megjelenő négy forrásismertetés közül három szorosabban-lazábban kapcsolódik az 1945 után bekövetkező államszocialista fordulathoz, míg a negyedik írás földrajzilag köthető az előbbiekhez. Ez utóbbi forrásismertetés ugyanis Kárpátaljához kötődik, amely a huszadik század során Magyarország, Csehszlovákia és a Szovjetunió részét is képezte. Jelen esetben a helyszín még a Magyar Királyság, az időpont pedig 1914 mint háborús év.

Az időrendet követve első a már említett Kárpátaljához kötődő forrásismertetés Suslik Ádám (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) tollából. A szerző két dokumentum segítségével mutatja be, hogy az 1914 szeptemberében lezajlott orosz betörés után a visszavonuló osztrák-magyar csapatok miként egészítették ki hiányos ellátmányukat rekvirálásokkal az északkelet-magyarországi hadműveleti területen.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) írásában az olvasókat 1953-ba, de már a Sztálin halála utáni időszakba kalauzolja el. Az általa ismertetett dokumentum Fehér Lajos kulákokkal kapcsolatos álláspontját mutatja be – amelyek már magukon viselik az „új szakasz” nyomát. A szerző egy érdekességre is felhívja a figyelmet: az 1950-es években két Fehér Lajos is foglalkozott a magyarországi agrárium átalakításával. A téziseket jegyző Fehér Lajos újságíró közülük az ismertebb – voplt azonban egy névrokona, aki az MDP Központi Vezetőségének Mezőgazdasági Osztályán dolgozott. Alkalmasint pedig az is előfordult, hogy a két Fehér Lajos ugyanazon a testületi ülésen volt jelen.

Akárcsak a „kulákkérdés,” úgy a koncepciós perek, illetve azok át-, felülvizsgálata is vastagon kötődnek a régió sztálinista korszakához. Bessenyei Vanda (doktoranda, Szegedi Tudományegyetem) az egyik legismertebb csehszlovák koncepciós per felülvizsgálati folyamatának egy részét mutatja be. Rudolf Slánský, „a csehszlovák Rajk” rehabilitációjának ügyét a hasonló, magyarországi eseményekkel állítja párhuzamba, felhívva a figyelmet arra, hogy 1953 után Budapesten a legfelsőbb vezetésben átrendeződés zajlott, míg Prágában gyakorlatilag 1968-ig megmaradt a neosztálinista irányítás.

Kládek László (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Kormárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) forrásismertetése a sztálinista, államosító korszakhoz áttételesen kapcsolódik: a termékeiről jól ismert dorogi hanglemezgyár a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat gyáregységeként működött, amely a különböző államosított cégek egyesítése nyomán 1951-ben jött létre. Az ismertetés a dorogi üzemegység létrejöttét, valamint működésének első éveit mutatja be részletesen.

Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. november 8.
Miklós Dániel
főszerkesztő