Vörös Vince gyászbeszéde Szigethy Attila újratemetésén

Kapuvár, 1991. március 24.

Tisztelt
Gyászoló közönség, kedves családtagok, rokonok, ismerősök, hölgyeim és uraim!

Megilletődve és vegyes érzésekkel állok most itt ezen a helyen, ahol az 1956-os magyar forradalom egyik nagy alakját, Szigethy Attilát végső helyén szülővárosában, a város vezetősége által adományozott díszsírhelyen megérdemelten méltó nyugalomba helyezzük. A szomorúság érzése tölt el akkor, amikor arra gondolok, hogy az elmúlt évtizedek és évszázadok során egy szebb, jobb és szabadabb jövő reményében hány nagyszerű és igaz ember áldozta fiatal életét a magyar szabadságért és a nemzeti felemelkedésért. Ugyanakkor a szomorúságba egy csepp öröm is vegyül, ami már a mai napnak, Magyarország jelenének szól. Örülök annak, hogy megérhettük azt a pillanatot, amikor a méltatlanul eltiport, a hallgatás homályába kényszerített nemzeti hőseink emléke újból a közfigyelem előterébe kerülhet. Ez a bizonyíték arra, hogy bár egy nép szenvedjen bármilyen diktatúra igája alatt, sohasem felejti el nagy fiait, mártírjait.
Az én korosztályomhoz tartozott Szigethy Attila, egy év különbséggel 1912-ben született e városban, Kapuváron. Fiatalon kisvárosi tisztviselő, ipartestületi titkár, járásbírósági írnok, később jegyző volt. A harmincas évek második felétől közel került a népi írókhoz és mozgalmukhoz. A háború végén bátran szembefordult a nyilasokkal. Származása és népi elkötelezettsége 1945 tavaszán a Nemzeti Parasztpárthoz vezette, itt kezdte meg politikai pályafutását. Először a Nemzeti Paraszt Párt kapuvári szervezetének a titkára, majd 1947-től Sopron megye paraszt párti vezetője lett. 1947-ben került be a magyar parlamentbe országgyűlési képviselőként. 1953-tól haláláig nyílt és őszinte híve Nagy Imrének és annak a politikának, amit Nagy Imre képviselt.
Szigethy Attila Rákosi Mátyás diktatúrájának idején is megőrizte emberi és politikai tartását, népszerű ember volt és maradt a megye lakosainak körében. Amikor 1956. október 25-én Győr városát is elérte a forradalom tüze, őt választották a Forradalmi Tanács vezetőjéül. Elnöke lett az 1956. október 26-án megalakult Győri Ideiglenes Nemzeti Tanácsnak. A forradalom napjaiban Szigethy Attila a Győr-Sopron megyei Nemzeti Tanács, majd a Forradalmi Dunántúli Nemzeti Tanács elnökeként politikai meggyőződése helyességének tudatában, bölcs politikusként szervezte és vezette a forradalmi eseményeket, és minden tőle telhetőt megtett azért, hogy elkerülhető legyen a győri orosz beavatkozás.
A forradalom leverését követően a Kádár-kormány Szigethy Attilát is megpróbálta megkörnyékezni, a hazafias és forradalmi eszmék feladására kényszeríteni. Ezt a nagyszerű férfit azonban nem vette le a lábáról sem az ígérgetés, sem pedig a fenyegetés. Hazafias meggyőződése és politikai elkötelezettsége mellett mindvégig kitartott. Ezért a hatalom bitorlói hajtóvadászatot indítottak ellene, és mivel nem akart külföldre menekülni - több küzdőtársával együtt - a sorsa megpecsételődött, 1957. májusában letartóztatták. Politikai vádakat koholtak ellene. A megtorlás bűne - mint szerte az egész országban - Győr-Sopron megyében is tombolt. Ennek lett áldozata Szigethy Attila, akinek életével kellett fizetnie forradalmi hitéért, emberi tartásáért és tisztességes politikai meggyőződéséért.
Szigethy Attilát gyilkosai 34 évvel ezelőtt Sopronkőhidán egy jeltelen sírba temették. Harmincnégy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy e jeltelen sírból végre az őt megillető méltó nyugvóhelyre kerüljön. Hiszem, hogy Szigethy Attila és sorstársai nem áldozták hiába életüket, az a hit és szellem, amit ők képviseltek, a magyar nép emlékezetében és lelkében él majd. Ezen a napon végső igazságot szolgáltatunk Neked Szigethy Attila és rajtad keresztül valamennyi mártírtársadnak is. Legyen ez a nap végső megnyugvásod, de legyen ugyanakkor intő figyelmeztetés is mindazoknak, akiknek bűneit a nemzet soha nem felejtheti el.
Szigethy Attila, magyar népünk igaz fia, nyugodj békében e sírban! És élj szabadságra törő nemzetünk emlékezetében, mint az 1956-os szabadságharcunk egyik hőse. A magyar Országgyűlés nevében búcsúzok Tőled.
Isten Veled!

Baranya Megyei Levéltár XIV. 66. Vörös Vince irathagyatéka; K. Állag, c. tétel, 3. irat.
Kézzel és géppel írt eredeti változatok.