A gorlicei áttörés az első világháborúban: Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregeinek sikeres támadása az oroszok ellen.Tovább
A magyar közvélemény álláspontja a határkérdés rendezéséről, és a kisebbségek helyzetéről
„A falusiak sokkal bizakodóbbak, mint a városiak, akik (akárcsak Pesten) kb. 1/4 részükben semmit sem látnak elérhetőnek a trianoni határokon túl. […] Ha a határmenti kiigazításokon felül egyes részek kiemelését tekintjük, legtöbben (mind a 79% reménykedő) Csallóköz visszatérésére számít. Közel ugyanannyian, 76% keleti határsávot várnak vissza, Arad, Nagyvárad, Szatmárnémeti vidékét. Kolozsvár visszatérését 60% reméli ehhez hozzá, Székelyfölddel 52% számol. Kassára gondol 55%, Burgenlandra 40%, Észak-Bácskára 48%, Temesvidékre 43%.”
Jelentés 2.
MAGYAR TÁVIRATI IRODA
Magyar Közvéleménykutató Szolgálat
Jelentés
a magyar békecélok tárgyában végrehajtott közvéleménykutatás eredményeiről.
1946 február 20-24 között Nagybudapesten közel 1500 személyt kérdeztünk meg a magyar tájékoztatásügyi miniszter úr megbízásából a magyar békecélok felől való elképzelése tárgyában. Eredményeinket a szokásos társadalmi csoportosításban dolgoztuk fel.
2. Területi kérdések.
Másodiktól ötödik kérdésünk azt vizsgálta, látják-e területi igények lehetőségét az egyes szomszédos államokkal szembe, a trianoni határt véve alapul. Szlovákiai viszonylatban a kérdést úgy tettük fel, hogy paritásos lakosságcsere után hogyan oldaná meg a szlovákiai magyarság helyzetét. A feleletek megoszlása a következő volt. (Lásd. II. táblázat)
II. táblázat.
Hogyan oldaná meg a szlovákiai magyarság helyzetét?
Értelmiségi | Kispolgár | Munkás | Együtt | |
Egyenjogúsítás | 22,4 | 26,8 | 20,5 | 22,3 |
További lakosságcsere | 10 | 12,2 | 15,2 | 13,3 |
Határkiigazítás, Néprajzi | 44,0 | 38,5 | 42,5 | 41,7 |
Trianoni határ | 9,0 | 7,7 | 6,0 | 7,4 |
Nem megy | 3,2 | 3,7 | 4,4 | 3,7 |
Népszavazás, döntőbíróság | 10,7 | 11,1 | 11,2 | 11,1 |
Összesen | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 |
42% kifejezetten csak határkiigazítással látja a kérdést megoldhatónak, 23% a teljes egyenjogúság biztosításával, 13% további lakosságcserét, 11% népszavazást (vagy döntőbíróságot) javasol. 7% látja a dolgot újabb trianoni határmegvonással megoldhatónak, 4% kijelenti, a kérdés megoldhatatlan. Komolyabb eltérés a társadalmi osztályokban nem mutatkozik. A további lakosságcserét leginkább a munkásság, az egyenjogúsítást a kispolgárok, határkiigazítást az értelmiség látja elsősorban járható útnak. (bár a munkásság jelentős része is úgy látja), a színmagyar vidékek visszacsatolásával (nevezetesen Csallóköz). Harmadik kérdésünk a keleti határainkra tett fel kérdést, az eredményeket lásd a III. táblázat. Az utolsó számoszlop a kérdés egy változatának más 1500 emberen történt kikérdezése alapján készült: "Hogyan rendeznék legigazságosabban Erdély kérdését?"
VI.táblázat
Hogyan oldaná meg az erdélyi kérdést?
Értelmiségi | Kispolgár | Munkás | Együtt | Változat | |
Legyen önálló | 11,0 | 9,6 | 9,6 | 9,5 | 13,6 |
Határsávot vissza | 18,9 | 12,3 | 17,6 | 16,3 | 10,6 |
Felezzék meg | 47,1 | 46,2 | 42,3 | 45,4 | 30,2 |
Vissza az egészet | 17,1 | 20,5 | 18,5 | 19,0 | 24,3 |
Trianoni határ | 0,7 | 1,2 | - | 0,6 | 1,2 |
Népszavazás | 3,3 | 5,4 | 6,2 | 5,6 | 15,0 |
Nemzetközi döntés | 0,4 | 1,0 | 2,1 | 1,3 | 3,8 |
Nem lehet | 1,5 | 2,6 | 3,5 | 2,3 | 1,3 |
Összesen | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 |
Erdély egészben való visszacsatolását ma alig 20% javasolja, mit 45% népességi alapon való fele megoszlását látja célszerűnek. 16% megelégszik egy határsávval (Szatmártól Temesvárig), 10% az önálló Erdély látná szívesen, valamilyen unió formájában. A trianoni megoldást nincs egy százalék amelyik elfogadná. Népszavazást ajánl 6%, döntőbíróságot 1%, 2% megoldhatatlannak tekinti a kérdést. Nincs komoly eltérés a társadalmi rétegek vélekedésében, kivéve, hogy a munkásság inkább híve a népszavazás és döntőbíróság útján való rendezésnek és kevésbé helyesli Erdély megoszlását. A kérdést más összefüggésben is feltettük. Ebben a formában sokkal többen említették a népszavazást és a nemzetközi döntést (19%), a néprajzi elven alapuló megoszlást 30%, a határkiigazítást 11%, önállósítást 14%, a teljes "revíziót" 24% említi, míg 1-1% jut a tanácstalanokra és a trianoni megoldás híveire. A negyedik kérdésünk nyugat felé tisztázta a kérdést. (Lásd a IV. táblázatunkat.)
IV.táblázat.
Kíván-e nyugat felé határkiigazítást?
Értelmiségi | Kispolgár | Munkás | Együtt | |
Nem | 58,2 | 60,4 | 66,4 | 62,0 |
Igen | 36,4 | 38,5 | 32,3 | 35,0 |
Talán | 3,7 | 1,1 | 42,5 | 1,7 |
Nem tudja | 1,8 | - | 1,0 | 0,9 |
Összesen | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 |
A többség elveti a nyugati revízió kérdését, a munkásság még valamivel határozottabban, mint a többiek. Az ötödik kérdésünk a negyediket déli irányban értelmezve tette fel. (Lásd V. táblázat.)
V.táblázat
Kíván-e dél felé határkiigazítást?
Értelmiségi | Kispolgár | Munkás | Együtt | |
Nem | 52,6 | 55,5 | 58,9 | 5,8 |
Igen | 38,4 | 42,1 | 38,4 | 39,6 |
Talán | 7,5 | 2,4 | 2,0 | 4,0 |
Nem tudja | 1,5 | - | 0,7 | 0,6 |
Összesen | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 |
A többség (ha kevésbé is, mint nyugat esetében) ezúttal is elveti a revíziót, 40%-nál kevesebb azok arányszáma, akik valamelyes területkiigazítást tartanak lehetségesnek, minden rétegben egyaránt.
Összefoglalás
A szlovákiai magyarok helyzetét 25% kisebbségi jogok biztosításával, 42% határkiigazítással, 15% nem ad határozott javaslatot, 7% a trianoni megoldás híve. Az erdélyi kérdést kétféle vonatkozásban vizsgáljuk, a rendezés módját ill. a határkérdést emelve ki. 30-45% Erdély néprajzi alapokon való kettéosztásával, 11-16% a történelmi Erdélyen inneni határsáv ideítélésével, 24-22% egész Erdély visszacsatolásával látja megoldhatónak, 11-10% önálló Erdélyt kíván, 15-16% a népszavazásról, 6-5% a döntés egyéb módjáról nyilatkozik. Nyugat és dél felé a közönség mintegy 60%-a indokoltnak tart bármiféle revíziót. 70% szerint a mai Magyarország elnéző elbírálást remélhet.
Budapest, 1946. február 26.
Magyar Közvéleménykutató Intézet
Megjegyzés: A jelentéshez az alábbi kisérőlevél volt csatolva Kertész Istvánnak címezve: Mellékelten megküldöm a Követ Úrnak a magyar közvéleménykutató szolgálat által megbízásom alapján a magyar békecélok tárgyában Budapesten végrehajtott közvéleménykutatás eredményéről szóló jelentést. A vidéki adatfelvételek még folyamatban vannak és amint az arról szóló jelentések befutnak, azokat Követ Úrnak haladéktalanul meg fogom küldeni. Budapest, 1946, március 5. Balla Antal tájékoztatásügyi miniszter
Megjegyzés: A jelentés egy másik példányához az alábbi kisérőlevél volt csatolva Gyöngyösi János részére: A magyar békecélok tárgyában Miniszter Úr jóváhagyása mellett Budapesten végrehajtott közvéleménykutatásunk eredményeiről készített bizalmas jelentésünket mellékelten tisztelettel megküldjük. A vidéki adatfelvételek még folyamatban vannak, arról szóló jelentésünket a feldolgozás megtörténte után haladéktalanul meg fogjuk küldeni. Budapest, 1946, március 1. (H. Schiller egyetemi ny. r. tanár.)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 02.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő