N. Lajos és társai, köztük 1956-os forradalmárok is, „Igazságot Magyarországnak”, „A nemzeti függetlenségért küzd a...Tovább
A magyar közvélemény álláspontja a határkérdés rendezéséről, és a kisebbségek helyzetéről
„A falusiak sokkal bizakodóbbak, mint a városiak, akik (akárcsak Pesten) kb. 1/4 részükben semmit sem látnak elérhetőnek a trianoni határokon túl. […] Ha a határmenti kiigazításokon felül egyes részek kiemelését tekintjük, legtöbben (mind a 79% reménykedő) Csallóköz visszatérésére számít. Közel ugyanannyian, 76% keleti határsávot várnak vissza, Arad, Nagyvárad, Szatmárnémeti vidékét. Kolozsvár visszatérését 60% reméli ehhez hozzá, Székelyfölddel 52% számol. Kassára gondol 55%, Burgenlandra 40%, Észak-Bácskára 48%, Temesvidékre 43%.”
Jelentés 2.
MAGYAR TÁVIRATI IRODA
Magyar Közvéleménykutató Szolgálat
Jelentés
a magyar békecélok tárgyában végrehajtott közvéleménykutatás eredményeiről.
1946 február 20-24 között Nagybudapesten közel 1500 személyt kérdeztünk meg a magyar tájékoztatásügyi miniszter úr megbízásából a magyar békecélok felől való elképzelése tárgyában. Eredményeinket a szokásos társadalmi csoportosításban dolgoztuk fel.
2. Területi kérdések.
Másodiktól ötödik kérdésünk azt vizsgálta, látják-e területi igények lehetőségét az egyes szomszédos államokkal szembe, a trianoni határt véve alapul. Szlovákiai viszonylatban a kérdést úgy tettük fel, hogy paritásos lakosságcsere után hogyan oldaná meg a szlovákiai magyarság helyzetét. A feleletek megoszlása a következő volt. (Lásd. II. táblázat)
II. táblázat.
Hogyan oldaná meg a szlovákiai magyarság helyzetét?
| Értelmiségi | Kispolgár | Munkás | Együtt | |
| Egyenjogúsítás | 22,4 | 26,8 | 20,5 | 22,3 |
| További lakosságcsere | 10 | 12,2 | 15,2 | 13,3 |
| Határkiigazítás, Néprajzi | 44,0 | 38,5 | 42,5 | 41,7 |
| Trianoni határ | 9,0 | 7,7 | 6,0 | 7,4 |
| Nem megy | 3,2 | 3,7 | 4,4 | 3,7 |
| Népszavazás, döntőbíróság | 10,7 | 11,1 | 11,2 | 11,1 |
| Összesen | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 |
42% kifejezetten csak határkiigazítással látja a kérdést megoldhatónak, 23% a teljes egyenjogúság biztosításával, 13% további lakosságcserét, 11% népszavazást (vagy döntőbíróságot) javasol. 7% látja a dolgot újabb trianoni határmegvonással megoldhatónak, 4% kijelenti, a kérdés megoldhatatlan. Komolyabb eltérés a társadalmi osztályokban nem mutatkozik. A további lakosságcserét leginkább a munkásság, az egyenjogúsítást a kispolgárok, határkiigazítást az értelmiség látja elsősorban járható útnak. (bár a munkásság jelentős része is úgy látja), a színmagyar vidékek visszacsatolásával (nevezetesen Csallóköz). Harmadik kérdésünk a keleti határainkra tett fel kérdést, az eredményeket lásd a III. táblázat. Az utolsó számoszlop a kérdés egy változatának más 1500 emberen történt kikérdezése alapján készült: "Hogyan rendeznék legigazságosabban Erdély kérdését?"
VI.táblázat
Hogyan oldaná meg az erdélyi kérdést?
| Értelmiségi | Kispolgár | Munkás | Együtt | Változat | |
| Legyen önálló | 11,0 | 9,6 | 9,6 | 9,5 | 13,6 |
| Határsávot vissza | 18,9 | 12,3 | 17,6 | 16,3 | 10,6 |
| Felezzék meg | 47,1 | 46,2 | 42,3 | 45,4 | 30,2 |
| Vissza az egészet | 17,1 | 20,5 | 18,5 | 19,0 | 24,3 |
| Trianoni határ | 0,7 | 1,2 | - | 0,6 | 1,2 |
| Népszavazás | 3,3 | 5,4 | 6,2 | 5,6 | 15,0 |
| Nemzetközi döntés | 0,4 | 1,0 | 2,1 | 1,3 | 3,8 |
| Nem lehet | 1,5 | 2,6 | 3,5 | 2,3 | 1,3 |
| Összesen | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 |
Erdély egészben való visszacsatolását ma alig 20% javasolja, mit 45% népességi alapon való fele megoszlását látja célszerűnek. 16% megelégszik egy határsávval (Szatmártól Temesvárig), 10% az önálló Erdély látná szívesen, valamilyen unió formájában. A trianoni megoldást nincs egy százalék amelyik elfogadná. Népszavazást ajánl 6%, döntőbíróságot 1%, 2% megoldhatatlannak tekinti a kérdést. Nincs komoly eltérés a társadalmi rétegek vélekedésében, kivéve, hogy a munkásság inkább híve a népszavazás és döntőbíróság útján való rendezésnek és kevésbé helyesli Erdély megoszlását. A kérdést más összefüggésben is feltettük. Ebben a formában sokkal többen említették a népszavazást és a nemzetközi döntést (19%), a néprajzi elven alapuló megoszlást 30%, a határkiigazítást 11%, önállósítást 14%, a teljes "revíziót" 24% említi, míg 1-1% jut a tanácstalanokra és a trianoni megoldás híveire. A negyedik kérdésünk nyugat felé tisztázta a kérdést. (Lásd a IV. táblázatunkat.)
IV.táblázat.
Kíván-e nyugat felé határkiigazítást?
| Értelmiségi | Kispolgár | Munkás | Együtt | |
| Nem | 58,2 | 60,4 | 66,4 | 62,0 |
| Igen | 36,4 | 38,5 | 32,3 | 35,0 |
| Talán | 3,7 | 1,1 | 42,5 | 1,7 |
| Nem tudja | 1,8 | - | 1,0 | 0,9 |
| Összesen | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 |
A többség elveti a nyugati revízió kérdését, a munkásság még valamivel határozottabban, mint a többiek. Az ötödik kérdésünk a negyediket déli irányban értelmezve tette fel. (Lásd V. táblázat.)
V.táblázat
Kíván-e dél felé határkiigazítást?
| Értelmiségi | Kispolgár | Munkás | Együtt | |
| Nem | 52,6 | 55,5 | 58,9 | 5,8 |
| Igen | 38,4 | 42,1 | 38,4 | 39,6 |
| Talán | 7,5 | 2,4 | 2,0 | 4,0 |
| Nem tudja | 1,5 | - | 0,7 | 0,6 |
| Összesen | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 |
A többség (ha kevésbé is, mint nyugat esetében) ezúttal is elveti a revíziót, 40%-nál kevesebb azok arányszáma, akik valamelyes területkiigazítást tartanak lehetségesnek, minden rétegben egyaránt.
Összefoglalás
A szlovákiai magyarok helyzetét 25% kisebbségi jogok biztosításával, 42% határkiigazítással, 15% nem ad határozott javaslatot, 7% a trianoni megoldás híve. Az erdélyi kérdést kétféle vonatkozásban vizsgáljuk, a rendezés módját ill. a határkérdést emelve ki. 30-45% Erdély néprajzi alapokon való kettéosztásával, 11-16% a történelmi Erdélyen inneni határsáv ideítélésével, 24-22% egész Erdély visszacsatolásával látja megoldhatónak, 11-10% önálló Erdélyt kíván, 15-16% a népszavazásról, 6-5% a döntés egyéb módjáról nyilatkozik. Nyugat és dél felé a közönség mintegy 60%-a indokoltnak tart bármiféle revíziót. 70% szerint a mai Magyarország elnéző elbírálást remélhet.
Budapest, 1946. február 26.
Magyar Közvéleménykutató Intézet
Megjegyzés: A jelentéshez az alábbi kisérőlevél volt csatolva Kertész Istvánnak címezve: Mellékelten megküldöm a Követ Úrnak a magyar közvéleménykutató szolgálat által megbízásom alapján a magyar békecélok tárgyában Budapesten végrehajtott közvéleménykutatás eredményéről szóló jelentést. A vidéki adatfelvételek még folyamatban vannak és amint az arról szóló jelentések befutnak, azokat Követ Úrnak haladéktalanul meg fogom küldeni. Budapest, 1946, március 5. Balla Antal tájékoztatásügyi miniszter
Megjegyzés: A jelentés egy másik példányához az alábbi kisérőlevél volt csatolva Gyöngyösi János részére: A magyar békecélok tárgyában Miniszter Úr jóváhagyása mellett Budapesten végrehajtott közvéleménykutatásunk eredményeiről készített bizalmas jelentésünket mellékelten tisztelettel megküldjük. A vidéki adatfelvételek még folyamatban vannak, arról szóló jelentésünket a feldolgozás megtörténte után haladéktalanul meg fogjuk küldeni. Budapest, 1946, március 1. (H. Schiller egyetemi ny. r. tanár.)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 21.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő
