A magyar közvélemény álláspontja a határkérdés rendezéséről, és a kisebbségek helyzetéről

(1946. február–április.)

„A falusiak sokkal bizakodóbbak, mint a városiak, akik (akárcsak Pesten) kb. 1/4 részükben semmit sem látnak elérhetőnek a trianoni határokon túl. […] Ha a határmenti kiigazításokon felül egyes részek kiemelését tekintjük, legtöbben (mind a 79% reménykedő) Csallóköz visszatérésére számít. Közel ugyanannyian, 76% keleti határsávot várnak vissza, Arad, Nagyvárad, Szatmárnémeti vidékét. Kolozsvár visszatérését 60% reméli ehhez hozzá, Székelyfölddel 52% számol. Kassára gondol 55%, Burgenlandra 40%, Észak-Bácskára 48%, Temesvidékre 43%.”

Források

Jelentés 1.

MAGYAR TÁVIRATI IRODA
Magyar Közvéleménykutató Szolgálat

Jelentés

a svábok kitelepítése tárgyában végrehajtott köz-véleménykutatás eredményéről.

1946. január 12-18. között 2000 budapesti lakost kérdeztünk meg több aktuális kérdésben tanúsított véleményéről. A második kérdés a svábkérdéssel foglalkozik, úgy tettük fel, hogy "Helyesli, enyhítené, vagy szigorítaná a svábok kitelepítését" A válaszok százalékos megoszlását a II. táblázatunk mutatja.

II. táblázat.
Helyesli-e a svábok kitelepítését?

 

Értelmiségi

Kispolgár

Munkás

Mérlegelt átlag

Férfi

Férfi

Férfi

Átlag

Helyesli

42,1

47,4

37,6

48,6

46,7

36,5

42,8

Szigorítást vár

34,6

27,7

44,3

28,8

33,6

34,9

35,1

Enyhítést vár

18,8

22,5

15,4

22,0

17,4

26,6

20,0

Mindegy

4,5

2,4

2,7

0,6

2,3

2,0

2,1

Összesen

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

A közönség túlnyomó többsége helyesli, vagy még szigorítaná a svábokkal kapcsolatos intézkedéseket. Enyhítésre körülbelül 20% gondol, míg úgyszólván elenyésző azoknak a száma, akik a sváb kérdés iránt közömbösek. A társadalmi osztályok szerint nem mutatkozik lényeges különbség. Legrigorózusabbnak a kispolgári réteg mutatkozik, a nők valamivel enyhébben ítélik meg a helyzetet, mint a férfiak.
Hatodik kérdésünkben azt tudakoltuk, hogy "Milyen határokat vár a békeszerződéstől?"(Lásd VI. táblázat) A túlnyomó többség tisztában van azzal, hogy az elmúlt évekkel szemben a békeszerződések új helyzetet fognak teremteni. Átlagban közel 50% a valóságos néprajzi helyzetnek megfelelő határokat vár, kb. 37% úgy gondolja, hogy a békeszerződések a trianoni határokat fogják visszaállítani. Azoknak a száma, akik részben történelmi határokban reménykednek, aránylag igen csekély (inkább nők). Viszont van vagy 6% olyan nyilatkozó, akik egyik-másik város (különösen Kolozsvár, Nagyvárad, Arad, Temesvár, Szabadka, Kassa, Pozsony) visszatérését reméli (inkább értelmiségiek).

VI.táblázat
Milyen határokat remélnek?

 

Értelmiségi

Kispolgár

Munkás

Mérlegelt átlag

Férfi

Férfi

Férfi

Férfi/Nő

Trianon

31,5

41,1

34,0

53,7

43,3

36,5

37,0

Néprajzi

49,8

44,2

51,0

52,7

39,0

45,0

49,0

Történelmi

2,9

5,5

2,6

6,5

5,3

6,8

4,5

Nagyvárad, Arad

3,7

1,7

1,8

1,5

2,5

0,8

 

Kolozsvár, Temesvár

2,7

2,3

1,8

1,6

2,5

1,1

5,8

Pozsony, Kassa

3,4

1,2

0,7

1,5

1,8

2,6

 

Szabadka

1,9

1,7

1,8

0,4

0,3

1,0

 

egyéb, nincs válasz

4,1

2,7

5,2

2,1

5,3

1,0

3,7

Összesen

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

Összefoglalás.

A sváb kitelepítés kérdésében a közönség általában szigorú álláspontot foglal el, a többség helyesli a jelenlegi intézkedéseket, vagy még erélyesebb elbánást szeretne. Csak 20%-ot tesz ki azok száma, akik az eljárást túl szigorúnak ítélik meg. A béketárgyalások tekintetében a közönség túlnyomó többsége nem támaszt túl nagy reményeket. 37% a trianoni határokat várja, 49% a valóságos néprajzi helyzetnek megfelelő határokat, 6% pedig úgy gondolja, hogy számítani lehet a trianoni határokon felül esetleg egyes városokra vagy területsávokra. Az úgynevezett történelmi határokban csak igen kevesen reménykednek.
Ez a jelentés a budapesti közönség véleményére vonatkozik. Az országos eredmények feldolgozása folyamatban van.

Budapest, 1946. január 24-én.

Magyar Közvéleménykutató Intézet

Megjegyzés: A jelentéshez nem volt kisérőlevél csatolva.

Ezen a napon történt augusztus 04.

1914

I. világháború: A német haderő lerohanja Belgiumot, hogy megindíthassa támadását Franciaország ellen. Válaszul Nagy-Britannia hadat üzen...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.

 

Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.

 

Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.

 

Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.

 

Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.

 

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. július 23.

Miklós Dániel

főszerkesztő