A Német Birodalom és Olaszország hadat üzen az Amerikai Egyesült Államoknak.Tovább
A magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok felvétele a második világháború után
„Értesítem Követségi Tanácsos Urat, hogy a SZEB hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország és Olaszország között a diplomáciai kapcsolat felvétessék.” (távirat, 1946. július 15.) – Az alábbiakban közölt levéltári források 1945 májusa és 1946 októbere között keletkeztek, és a két ország közötti kapcsolatfelvétel fontosabb állomásait mutatják be, egészen a külügyi kapcsolatok követi szintre emeléséig.
Bevezetés
1944 júniusában az angol és az amerikai csapatok megszállták az olasz fővárost. Ennek következtében a magyar kormány kérésére a római svéd követség vette át a magyarok érdekképviseletét Olaszországban, miközben a Magyarországon élő olaszok képviseletét szintén a svédek látták el. A magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok újrafelvételére irányuló törekvések 1945 decemberében az olasz fél kezdeményezésére indultak meg (Nagylaki Endre: Iratok a magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok 1945-1964 közötti történetéhez. Archivnet, 5. évf. 1. sz.). Magyarország a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) jóváhagyása után kezdte meg a kapcsolatfelvételt Olaszországgal. A külügyi feladatokat ebben az időszakban ügyvivők látták el.
Az alábbiakban közölt levéltári források 1945 májusa és 1946 októbere között keletkeztek, és a két ország közötti kapcsolatfelvétel fontosabb állomásait mutatják be, egészen a külügyi kapcsolatok követi szintre emeléséig. Valamennyi itt közölt irat a Magyar Országos Levéltár külügyminisztériumi iratanyagában található. Az első dokumentum, egy jegyzőkönyv, amely egy Magyarországon élő olasz egyetemi tanár, Rodolfo Mosca kezdeményezésére készült a hazánkban tartózkodó olasz állampolgárok érdekképviseletének ügyében. A jegyzőkönyvből kiderül, kik és miként látták el ezt a feladatot.
Rodolfo Mosca 1905. február 21-én született az olaszországi Castelboglionéban. Jogból és politikai tudományokból szerzett diplomát. 1929 és 1936 között a páviai egyetemen megbízott előadóként dolgozott, majd 1936 és 1951 között a budapesti egyetem filozófia tanszékén olasz kultúrtörténetet, 1952-től a firenzei egyetemen történelmet és politikatudományokat tanított. 1957-től a baltimore-i John Hoppkins Egyetem bolognai intézetében dolgozott. Három magyar vonatkozású tudományos mű szerzője.
A második és a harmadik dokumentum egy-egy távirat, amelyek arról tanúskodnak, hogy a SZEB hozzájárult az olasz-magyar diplomáciai kapcsolatok újrafelvételéhez. A továbbiakban egy, a magyar külügyminiszternek címzett levél olvasható, amelyben közlik, hogy a budapesti olasz misszió mikor indul Magyarországra. A misszió jelentőségét az adta, hogy később átalakult követséggé. Az utolsó forrás egy minisztériumi feljegyzés a budapesti olasz és a római magyar követség megalakulásáról, amellyel a két ország között helyreállt a teljes körű diplomáciai kapcsolat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 11.
1941
1941
Bárdossy László Horthy Miklós kormányzó távollétében és a Minisztertanács hozzájárulása nélkül bejelenteti, hogy a Magyar Királyság...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet idei ötödik számában megjelenő négy forrásismertetés közül három szorosabban-lazábban kapcsolódik az 1945 után bekövetkező államszocialista fordulathoz, míg a negyedik írás földrajzilag köthető az előbbiekhez. Ez utóbbi forrásismertetés ugyanis Kárpátaljához kötődik, amely a huszadik század során Magyarország, Csehszlovákia és a Szovjetunió részét is képezte. Jelen esetben a helyszín még a Magyar Királyság, az időpont pedig 1914 mint háborús év.
Az időrendet követve első a már említett Kárpátaljához kötődő forrásismertetés Suslik Ádám (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) tollából. A szerző két dokumentum segítségével mutatja be, hogy az 1914 szeptemberében lezajlott orosz betörés után a visszavonuló osztrák-magyar csapatok miként egészítették ki hiányos ellátmányukat rekvirálásokkal az északkelet-magyarországi hadműveleti területen.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) írásában az olvasókat 1953-ba, de már a Sztálin halála utáni időszakba kalauzolja el. Az általa ismertetett dokumentum Fehér Lajos kulákokkal kapcsolatos álláspontját mutatja be – amelyek már magukon viselik az „új szakasz” nyomát. A szerző egy érdekességre is felhívja a figyelmet: az 1950-es években két Fehér Lajos is foglalkozott a magyarországi agrárium átalakításával. A téziseket jegyző Fehér Lajos újságíró közülük az ismertebb – voplt azonban egy névrokona, aki az MDP Központi Vezetőségének Mezőgazdasági Osztályán dolgozott. Alkalmasint pedig az is előfordult, hogy a két Fehér Lajos ugyanazon a testületi ülésen volt jelen.
Akárcsak a „kulákkérdés,” úgy a koncepciós perek, illetve azok át-, felülvizsgálata is vastagon kötődnek a régió sztálinista korszakához. Bessenyei Vanda (doktoranda, Szegedi Tudományegyetem) az egyik legismertebb csehszlovák koncepciós per felülvizsgálati folyamatának egy részét mutatja be. Rudolf Slánský, „a csehszlovák Rajk” rehabilitációjának ügyét a hasonló, magyarországi eseményekkel állítja párhuzamba, felhívva a figyelmet arra, hogy 1953 után Budapesten a legfelsőbb vezetésben átrendeződés zajlott, míg Prágában gyakorlatilag 1968-ig megmaradt a neosztálinista irányítás.
Kládek László (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Kormárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) forrásismertetése a sztálinista, államosító korszakhoz áttételesen kapcsolódik: a termékeiről jól ismert dorogi hanglemezgyár a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat gyáregységeként működött, amely a különböző államosított cégek egyesítése nyomán 1951-ben jött létre. Az ismertetés a dorogi üzemegység létrejöttét, valamint működésének első éveit mutatja be részletesen.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. november 8.
Miklós Dániel
főszerkesztő