Kétnapos szovjet-amerikai csúcstalálkozó Bécsben, Hruscsov és John F. Kennedy között.Tovább
A magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok felvétele a második világháború után
„Értesítem Követségi Tanácsos Urat, hogy a SZEB hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország és Olaszország között a diplomáciai kapcsolat felvétessék.” (távirat, 1946. július 15.) – Az alábbiakban közölt levéltári források 1945 májusa és 1946 októbere között keletkeztek, és a két ország közötti kapcsolatfelvétel fontosabb állomásait mutatják be, egészen a külügyi kapcsolatok követi szintre emeléséig.
Források
M. kir. belügyminiszter Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság
Jegyzőkönyv
Másolat:
Készült Budapesten a KEOKH-nál [Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatal], 1945. évi május hó 14. napján. Mosca Rodolfo Castel boglione születésű 1905. évbeli, r. kath. vallású egyetemi tanár foglalkozású olasz állampolgár budapesti lakossal /lakik Múzeum krt. 6-8./ az alábbi ügyben:
Múlt év októberében a Magyarországon élő olasz állampolgárok érdekeinek képviseletét a budapesti svéd követség vette át. A követségen ennek megfelelően egy olasz osztályt állítottak fel, amelynek a vezetője Antonio Widmár és Ermanno Narik lettek. A fővárosnak az oroszok által történt megszállása után a svéd követség a fővárost elhagyta. Miután akként az itt élő olasz állampolgárok érdekképviselet nélkül maradtak volna, Narik és Widmar az orosz katonai parancsnokságnak, az ellenőrző bizottság orosz osztályának és a magyar kormánynak bejelentették abbéli szándékukat, hogy az itt élő olasz állampolgárok érdekeit továbbra is ők képviselik. A magyar kormány bejelentésüket tudomásul vette, az orosz hatóságok pedig ezen túlmenően azt a rendelkezésüket közölték, hogy a Németországból Magyarország felé irányított és Budapesten gyűjtött olasz állampolgár hadifoglyok itt tartózkodásuk alatti élelmezéséről és hazájukba való továbbszállításukról a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével nekik kell közreműködniük.
Az orosz hatóságok rendelkezése kiterjedt arra is, hogy a bizottságnak elő kell segítenie, illetőleg meg kell szerveznie az itt élő olasz állampolgároknak Itáliába való hazatérését.
Ily előzmények után alakult meg a Semmelweis u. 2. sz. alatt /előzőleg Kaas Ivor u. 10./ a „Rappresantansa degli interessi del Regno d'Italia in Ungheria", melynek a feladata kizárólag az, amit fentebb megjelöltem. E működés keretén belül a bizottság, illetőleg a képviselet március és április hónapokban két vonatot indított Budapestről Bukarest, illetve Isztambul irányában Magyarországon élt olasz állampolgárokkal; a képviselet közreműködik a foglyoknak a budapesti gondozásában. Egyéb - külképviseleteket megillető - jogokat nem gyakorolt, illetve tevékenységeket nem fejt ki.
A képviselet személyzetéhez tartozik a nevezetteken és magamon kívül Giorgio Perlasca, dr. Emiliano Rigoli és néhány más előttem ismeretlen nevű olasz állampolgárságú tisztviselők.
Tudomásom van arról, hogy Budapesten az olasz intézet Sándor utcai székházában Giovanni Rossi olasz állampolgár hasonló tevékenységet fejt ki, anélkül, hogy erre az orosz hatóságoktól felhatalmazást, illetőleg felhívást kapott volna. Rossi közlése szerint a budapesti Nemzeti Bizottságtól van felhatalmazása a mi képviseletünkéhez hasonló tevékenységre. E tevékenységet továbbra is magánjellegűnek kell tekintenem, mert véleményem szerint a Nemzeti Bizottság ily értelmű megbízást Rossinak végérvényesen nem adhatott.
Végül megemlítem, hogy a bukaresti olasz követségtől a fent megjelölt képviseletnek az ügyek intézésére felhatalmazása van és a segélyezésre a bukaresti követség 200 000 pengőt küldött.
Felolvasás és olasz nyelven való megmagyarázás után helybenhagyva aláíratott.
Aláírás s.k. Kmft.
Rodolfo Mosca s.k.
MOL. XIX-J-1-k. 6. d. (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - Általános iratok - Olaszország - 6. doboz.)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 03.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adjuk hírül, hogy megjelent az ArchívNet idei második száma. A mostani lapszám négy forrásismertetése a 20. század második felébe, azon belül a Kádár-rendszer időszakába kalauzolja el az olvasókat. A dokumentumok által bemutatott események különlegesnek mondhatók: megelevenedik előttünk az utolsó Magyarországon kivégzett nő bűnügye, betekinthetünk egy beszéd legépelt szövegén keresztül a Kádár-korszak nőpolitikájának átalakításába, valamint egy Ukrajnában fennmaradt beszámoló révén szó esik arról, hogy miként tudott egy alkalommal Grósz Károly sikert aratni a nemzetpolitika terén.
Az időrendet követve a sorban az első Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) forrásismertetésének második része, amelyben Zágon József Mindszenty Józsefnek szóló levelének a tervezetét mutatja be. Az elküldött levél még nem került elő, azonban elég valószínű, hogy azt az akkoriban az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén tartózkodó Mindszenty kézhez kapta. Az esztergomi érsek egy későbbi levelében ugyanis felfedezhető Zágon papírra vetett gondolatainak a nyoma.
Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola) korábban már bemutatta az ArchívNet hasábjain a Magyarországon utolsó előttiként kivégzett nő esetét. Ezúttal az utolsó kivégzett, a többszörösen büntetett előéletű Besze Imréné ügyét mutatja be bírósági iratok alapján, aki 1967 szeptemberében gyilkolta meg nyereségvágyból Kertész Lajosnét Gyöngyösön.
Besze Imréné büntetőügye még zajlott, amikor 1968 májusában Székesfehérvár adott otthont egy népességtudományi konferenciának, ahol az egyik előadó Ortutay Zsuzsa volt. Beszéde szövegét Svégel Fanni (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Történelemtudományi Doktori Iskola) ismerteti, aki Ortutay Zsuzsa szavai alapján tárja az olvasók elé, hogy az 1960-as években milyen minőségi változás ment végbe a magyarországi nőpolitikában.
A Kádár-korszak legvégének egy mindössze félnapos eseményét mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár): Grósz Károly kárpátaljai villámlátogatását. Ugyan Grósz és Nicolae Ceausescu aradi találkozója katasztrofális következményekkel járt a magyar politikus hírnevére nézve, az 1989. április 3-án lezajlott kárpátaljai útját mégis egyfajta sikerként könyvelhette el. Terjedelmi korlátok miatt a forrásismertetés első részét adjuk közre mostani számunkban.
A második idei számunk számára forrásismertetéseket küldő és publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Felhívjuk továbbá leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége idén is várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. május 19.
Miklós Dániel
Főszerkesztő