Az Észak-Epiruszi kérdés háttere
Észak-Epirusz, amely alatt a mai Albánia déli részeit és Görögország északi részeit együttesen értik, az újkori történelem során sohasem tartozott Görögországhoz. Az 1912–1913-as balkáni háború idején a görög hadsereg megszállta ezt a területet, de az 1913-as firenzei békeértekezlet ismét Albániához csatolta. A terület a későbbiekben is állandó vitakérdés volt a két fél között, így az 1960-as években is.
Albán-Görög diplomáciai kapcsolatok kérdése
| Magyar Népköztársaság Nagykövetsége Ambassade De La République Populaire Hongroise 116/szig.titk./1955 | Szigorúan titkos! |
Előadó: Hrabec István
Készült 4 példányban
3 példány Központnak
1 példány Követségen
Külügyminiszter Elvtársnak
Budapest
Mint ismeretes, az Albán Népköztársaság Kormánya 1955. június 30-án, vagyis rövid másfél év leforgása alatt - az ENSZ főtitkárán keresztül - már másodízben tett javaslatot a görög kormány felé, hogy a két ország között létesítsenek normális diplomáciai kapcsolatokat.
Behar Shtylla, az Albán Népköztársaság Külügyminisztere fenti tárgyú és Dag Hammarskjöldhöz intézett táviratában rámutatott arra - amint ezt 99/szig.titk./1955 számú jelentésünkben is már említettük -, hogy az Albán Népköztársaság Kormányát mindenkor az az óhaj vezette, hogy "normális diplomáciai kapcsolatokat létesítsen és tartson fenn a szomszédos országokkal, - beleértve Görögországot is." Shtylla elvtárs fenti táviratában utalva 1953. november 12-i táviratára kihangsúlyozta, hogy az Albán Népköztársaság Kormánya fenti óhajától vezérelve "az egyenlőség, a szabadság és a függetlenség elvének kölcsönös tiszteletben tartása alapján és a két nép közötti kulturális együttmuködés érdekében" megismétli a görög kormány felé 1953. november 12-én tett javaslatát.
A görög kormány 1955. augusztus 4-én, - az ENSZ főtitkárán keresztül - negatíve válaszolt az Albán Népköztársaság kormánya ezen újabb javaslatára is, azzal érvelve, hogy:
- Görögország és Albánia között még mindig fennáll a hadiállapot ténye.
- A diplomáciai kapcsolatok felvételét megelőzően rendezni kell a két ország között fennálló "vitás területi" kérdéseket /Ugyanis a görög kormány igényt tart Dél-Albánia jelentős részére, az ú.n. "Észak Epir-re"/.
- Az albán kormány 1946-tól 1949-ig támogatta "a külföldön szervezett, Görögország elleni agressziót/ A görög kormány itt a görög szabadságharcosok támogatására céloz/.
- Az albán kormány segítette a "nemzetközi kommunizmus" ügynökeinek Görögország területére való átcsempészését, stb.
Nem kétséges, hogy a görög kormány fenti érvelését minden alapot nélkülöznek és csak ürügyül szolgálnak a két ország között fennálló egészségtelen, s a két szomszédos nép érdekeire nézve egyaránt káros viszony további fenntartására. Ugyanis - amint ezt az Albán Népköztársaság Kormánya már több ízben leszögezte - Albánia és Görögország között nincs és nem is volt semmi néven nevezhető hadiállapotban, miután az elmúlt háború folyamán mindkét nép egy közös ellenség, az olasz és a német megszállók ellen harcolt.
Ezt a tényt - mint ismeretes - leszögezi az Olaszországgal kötött békeszerződés is, amelyben Albánia és Görögország, mint a fasiszta Olaszország ellen harcoló egyenjogú felek szerepelnek. A fentiekből egyben világosan következik az a tény is, hogy a görög kormánynak semminemu jogalapja nincs ahhoz, hogy az Albán Népköztársaság kormányával szemben területi igényekkel lépjen fel. Ami viszont a görög kormány többi, ú.n. "érveit" illeti, azok nem egyebek, mint a görög kormány szokásos és állandóan ismétlődő rágalmai.
Behar Shtylla, az Albán Népköztársaság Külügyminisztere a mai nap nyilvánosságra hozott és a görög kormányhoz intézett újabb táviratában az Albán Népköztársaság Kormánya nevében sajnálkozását fejezi ki afelett, hogy "a görög kormány nem hajlandó jelen időpontban a diplomáciai kapcsolatok" létesítésére, majd rámutat arra, hogy: "Azok a vádak, amelyeket a Görög Kormány válasza tartalmaz - beleértve az Albán Népköztársaság belső ügyeire vonatkozóan is -, abból erednek, hogy a Görög Kormány nem rendelkezik tárgyilagos információkkal az Albán Népköztársaságon belüli tényleges helyzetről és arról sem, hogy az albán nép hő óhaja, hogy a görög néppel jószomszédi és barátsági viszonyban éljen."
Shtylla elvtárs az említett táviratban rámutat a két ország közötti normális diplomáciai kapcsolatok létesítésének jelentőségére, majd annak a reményének adott kifejezést, hogy "a görög kormány újból és alaposabban tanulmányozni fogja az Albán Népköztársaság kormányának a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételére vonatkozó javaslatát és ezzel bizonyítékát adja annak, hogy őszintén szándékában áll Balkán békéjének megerősítése" stb.
Az Albán Népköztársaság kormánya, amint az a fentiekből látható, mindent megtesz annak érdekében, hogy normális kapcsolatokat létesítsen a görög kormánnyal és egyáltalán nem rajta múlik, hogy ezirányú kísérlete eddig eredménytelen maradt. Felelős albán személyiségeknek határozott meggyőződésük, hogy a görög kormány előbb vagy utóbb, éppen a balkánon való elszigeteltsége következtében rá fog kényszerülni arra, hogy az Albán Népköztársaság kormányával is diplomáciai kapcsolatokat létesítsen.
/Hrabec István/
id. ügyvivő
MOL-XIX-J-1-j-Alb-5/b-008375/1955. 3.d. (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 01.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő