Dokumentumok a magyar–szovjet jóvátételi egyezmény létrejöttéhez

„A magyar kívánságokat az oroszok csak nagyon ritkán vették figyelembe. Koncessziókat alig tettek, és amennyiben egyes esetekben honorálták is a magyar kívánságokat néhány gépi berendezés leszerelését illetően, azokat más, egyenértékű gépi berendezéssel kellett behelyet-tesíteni, ugyanígy a mezőgazdasági vonalon.”

Az 1945. január 20-án az Ideiglenes Nemzeti Kormány képviselői által Moszkvában aláírt fegyverszüneti szerződés Magyarországot többek között a háború során általa okozott károk részleges megtérítésére, összesen 300 millió dollár értékű árunak hat év alatt történő szállítására kötelezte. Ebből 200 millió dollárt a Szovjetuniónak, 70 millió dollárt Jugoszláviának, 30 millió dollárt pedig Csehszlovákiának kellett megtéríteni áruszállítások formájában. (A fegyverszüneti szerződésnek a jóvátételre vonatkozó 12. §-át, és a függelék hozzá tartozó szövegét teljes terjedelmében idézi a 12. dokumentum 3., 4. és 5. bekezdése.)

Mintegy három héttel a fegyverszüneti szerződés aláírása után a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke, Vorosilov marsall felszólította a magyar kormányfőt, hogy tegyen javaslatot az 1945-ben esedékes jóvátételi szállításokra, egyúttal követelte a szállítások haladéktalan megkezdését. Mindez olyan körülmények között történt, amikor az Ideiglenes Nemzeti Kormány hatásköre még a fél országra sem terjedt ki, és ez a hatáskör is igen korlátozott volt. A szovjet katonai hatóságok még hónapok múlva is ellenőrzésük alatt tartották a teljes vasúthálózatot, a postát, az üzemeket, a bányákat, a nagyobb kereskedelmi cégeket, a gabona- és egyéb élelmiszerraktárakat stb. A kormány tehát nem volt abban a helyzetben, hogy az ország állapotát felmérje, a nemzetgazdaság teljesítőképességét megállapítsa.

A magyar kormány ennek ellenére 1945. február 15-én átnyújtotta első javaslatát, amelyben a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia részére mintegy 171 millió aranypengő, azaz kb. 50 millió dollár értékű áru 1945. évi szállítására tett javaslatot. Ugyanebben a dokumentumban azonban azt is kifejtette, hogy Magyarország nem képes e termékeket a Szovjetunió és a másik két ország rendelkezésére bocsátani, ezért kérte az első évi kötelezettség mérséklését 33,3 millióról 25 millió dollárra, azzal, hogy az így keletkező hátralékot a következő öt évre (1946-1950) elosztva

A Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet vezetői azonban az egész javaslatot visszautasították, és február 20-án egy általuk összeállított előzetes jegyzéket adtak át azokról az árukról, amelyeket Magyarország a Szovjetunió részére tartozik szállítani hat év alatt, tehát 1945. január 20-tól 1951. január 20-ig. Ez viszont a magyar kormány részére tűnt elfogadhatatlannak, amit egy válaszjegyzékben

Az érdemi tárgyalások csak április19-én, a kormány és a SZEB Budapestre költözése után kezdődtek meg. A szovjet fél kívánságának eleget téve - az általuk összeállított árulista főbb csoportjainak megfelelően - magyar részről is öt tárgyalódelegációt állítottak össze, amelyeknek vezetőit széles körű felhatalmazással látták el. A tárgyalások első szakasza

Május 14-én a Moszkvából kapott részletes utasítás, illetve az ott összeállított tervezet alapján új áru-jegyzéket, valamint egy egyezménytervezetet adtak át a magyar miniszterelnöknek (Lásd az 1/a. és az 1/c. dokumentumot!), aki erre május 18-án tette meg Május 19-től június 1-ig tartott a tárgyalások második szakasza, amelynek során a szállítandó áruk mennyisége és árának meghatározása, valamint a szállítások ütemezése körül bontakozott ki éles vita valamennyi tárgyalócsoportban. A magyar fél azt szerette volna, ha a megbeszélésekről magyar és orosz nyelven vezetett, egyeztetett jegyzőkönyvek készülnek. A szovjet illetékesek azonban ez elől elzárkóztak. A tárgyaló csoportok magyar vezetői minden tárgyalási nap után részletes emlékeztetőt készítettek, részben feletteseik, részben pedig a kormány tagjai, illetve az érdekelt minisztériumok illetékesei számára. Ezek közül öt iratot közlünk. (Lásd a 2/a., b., c., d., e. dokumentumot!) Június 2-ától - a szovjet tárgyalásvezető újabb moszkvai egyeztetése miatt - ismét néhány napos szünet következett, majd a futár által meghozott „végleges" tervezet június 11-ei átadása után már csak kisebb módosításokra, illetve kiegészítésekre volt lehetőség. A magyar kormány tisztában volt azzal, hogy teljesíthetetlen kötelezettséget vállal magára (Lásd a 4/a. sz. dokumentumot!), június 15-én mégis kénytelen volt aláírni az egyezményt. A tárgyalások menetéről és légköréről egyébként Pokorny Hermann altábornagynak, a magyar tárgyalódelegáció vezetőjének beszámolója alapján nyerhetünk képet (Lásd a 4/b. dokumentumot!), ezért annak további részletezésére itt nem térünk ki.

A június 15-én aláírt magyar-szovjet jóvátételi egyezmény 11 cikkből áll. A szöveg terjedelme

Az egyezményben Magyarország kötelezte magát, hogy hat év alatt (1945. január 20. és 1951. január 20. között) 200 millió USA dollár értékben szállít árukat a Szovjetuniónak. Az egy-egy évre eső kötelezettség 33,34 millió dollár volt. A 4. cikk szerint a szovjet határig, illetve kikötőig a szállítás költsége és kockázata a magyar felet terhelte. Súlyos előírást tartalmazott a 6. cikk is: Valamely termék, gép stb. késedelmes szállítása esetén a magyar kormány köteles volt havi 5% (!) pótlólagos szállítást (pönálét) teljesíteni ugyanabból a cikkből. Az egyezményhez három melléklet, és egy „Részletezés" tartozik. Az I. melléklet hét fejezetre tagolva, összesen 184 tételre bontva sorolja fel a szállítandó árukat, illetve azok mennyiségét, egységárát és összértékét, ahhoz hasonló táblázatos formában, ahogyan az I/3. sz. dokumentumként közölt előzetes árulistát összeállították. A II. melléklet az említett fejezetek szerint tagolva határozza meg az adott árucsoportból az egy-egy évben szállítandó áruk dollárban kifejezett értékét. A III. melléklet a jóvátétel első évében szállítandó árukat sorolja fel tételesen. (Az egyezmény szerint a 2., 3. stb. évben ténylegesen esedékessé váló szállítások részletes listáját a jóvátételi év kezdete előtt két hónappal mindig külön szerződésben rögzítették, a II. sz. mellékletben meghatározott kötelezettségek figyelembe vételével. Az egyezményhez tartozó „Részletezés" című, 95 oldalas füzet a Magyarország által szállítandó egyes áruféleségek leírását, a velük szemben támasztott műszaki, minőségi és egyéb követelményeket

Megemlítendő még, hogy a tárgyalásokkal párhuzamosan a magyar kormány sorozatosan tiltakozott a Vörös Hadsereg zsákmányparancsnoksága által időközben leszerelt egyes üzemek berendezéseinek és készleteinek elszállítása miatt (Lásd az 1/a., a 3/a. és b., valamint a 4/a. dokumentumot!). Ha e téren nem is ért el azonnali eredményt, tény, hogy a jóvátételen kívüli önkényes leszerelések az egyezmény aláírása utáni hetekben fokozatosan megszűntek. A nyár folyamán készített első összegzések egyike szerint csak az ipari vállalatoktól elszállított gépi berendezések, nyersanyagok és áruk értéke elérte a 28 millió dollárt, amit ha beszámítottak volna az 1945-ben, a Szovjetunióval szemben esedékes jóvátételi kötelezettségbe (33,34 millió dollár), akkor nagyrészt fedezte volna azt.

Ezen a napon történt május 26.

1980

Farkas Bertalan hajózó százados és Valerij Kubászov űrhajós ezredes a Szojuz–36 fedélzetén elhagyta a földet. (A program korábbi technikai...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő