Dokumentumok a magyar–szovjet jóvátételi egyezmény létrejöttéhez

„A magyar kívánságokat az oroszok csak nagyon ritkán vették figyelembe. Koncessziókat alig tettek, és amennyiben egyes esetekben honorálták is a magyar kívánságokat néhány gépi berendezés leszerelését illetően, azokat más, egyenértékű gépi berendezéssel kellett behelyet-tesíteni, ugyanígy a mezőgazdasági vonalon.”

2.

2. Szakértői tárgyalások a jóvátételként szállítandó áruk jegyzékének véglegesítéséről, a szállítási feltételekről, valamint az árakról

  

a.

Szele Mihály miniszteri tanácsos jelentése a fémáruk szállításáról tárgyaló IV. szovjet-magyar tárgyalócsoport első megbeszéléséről

1945. május 19.

 

Magyar iparügyi minisztérium

 

Feljegyzés

a Szövetséges Ellenőrző Bizottság Kártérítési Osztályának IV. csoportjánál 1945. május 19-én délelőtt tartott kártérítési megbeszélésről

 

Jelen voltak:    Orosz részről                          Salasov alezredes, csoportmegbízott.

                        Magyar részről                       Szele Mihály min. tan., meghatalmazott,

                                                                       Papp József     IKART cégvezető,

                                                                       Gál Elek          IKART cégvezető,

                                                                       Fejér ...           Rima igazgató,

                                                                       Szeless László Rima főmérnök,

                                                                      

igazgató,

                                                                       Dr. Varga Lajos MÁVAG műszaki tanácsos.

 

Salasov: Közli a IV. csoport ügykörébe tartozó anyagokat, melyek a kártérítési

szerint a következők: 37-40., 28., 29. és 30., viszont a jegyzéknek a IV. csoportban szereplő 41. tételszámú öntvény és kovácsolt darabjai nem a IV. csoporthoz, hanem az I. csoporthoz tartoznak.

Az első tárgyaláson a kártérítési bizottság az anyagok szállításának évek szerinti elosztásának ügyét tárgyalja, és várta írásban a magyar kormánynak erre vonatkozó, valamint az anyagok árát tárgyaló jegyzékének átnyújtását.

Szele: A csoportbeosztást tudomásul véve közli, hogy írásbeli válasz átnyújtása nem lehetséges, mert egyrészt ilyen kívánság a SZEB részéről nem hangzott el a jegyzék átnyújtása alkalmával, másrészt az árakra vonatkozó SZEB-döntés csak a héten hangzott el, s a rendelkezésre állott kis időben az árak kikeresése és egységesítése nem is történhetett meg. Újból rámutatott arra, hogy nemzetközi piaci, vagy versenyárak nem adhatnak tiszta és egységes elbírálási bázist.

Fejér: A SZEB-nek a vállalatoknál járt megbízottai kérték a vállalatoktól az árakat, ezeket a vállalatok meg is adták. A megadott árak oly exportárak voltak, melyek a nemzetközi piacon a magyar vállalatok által a külföldi, s különösen német versenyben elérhetők voltak. Mivel a vállalatok ilyen gyűjteménye nagyrészt megsemmisült, a kikeresés igen nehéz feladat. Megkísérlik a WM-nél összeállítani.

Szele: Amennyiben a SZEB-nél a világpiaci árak esetleg megvannak, kéri azoknak rendelkezésre bocsátását, hogy a munka gyorsabb és eredményesebb legyen.

Salasov: A vállalatoktól kapott árak a SZEB részére nem mérvadók, mert azokat a SZEB-nek a kormánytól kell megkapnia. Egyébként a vállalatok által megadott árakat a kormánynak felül kell vizsgálnia és egységesíteni. A fő szempont az, hogy olyan árak kerüljenek közlésre, amelyekkel a Szovjetunió 1938. évben versenyben vásárolt volna. A SZEB-nél rendelkezésre álló árakat nem adhatja ki. Az árak, amelyek a cégeknél rendelkezésre állanak, átszámítandók orosz határállomásra, illetve kikötőre. Mikor kaphatják meg az árakat?

Szele: A vállalatok képviselőinek hozzászólása után kéri május 24-ének kikötését.

Salasov: A kormánymegbízott által adandó, és az árakat tartalmazó válasznak május 23-án de. ½ 11-re a bizottsághoz be kell érkeznie. Amennyiben a [Szövetséges] Ellenőrző Bizottság ezzel a terminussal nem elégedne meg, úgy rendelkezést fognak adni korábbi adatszolgáltatásra.

Szele: Az árak kikeresése és a válasz megadása a megjelölt időpontra meg fog történni. Kötelessége rámutatni arra, hogy a nehéziparnak a gyártáshoz igen sok külföldi eredetű anyagra van szüksége. Az erre vonatkozó előterjesztést a kormány a SZEB gazdasági csoportjánál benyújtotta, kéri a kártérítési bizottságot is, hogy a behozatalt a saját hatáskörében is segítse elő. Amennyiben a külföldi anyagok behozatala késne, úgy a gyártás megakad és a jóvátétel teljesítése is veszélyeztetve van. Áll ez különösen a kokszra, de a többi anyagnál is súlyos a helyzet.

Salasov:          A kártérítési bizottságot a nyersanyag-kérdések nem érdeklik, az teljesen a magyar kormány belső ügye.

            A megadandó válaszok a következő elosztásban szerepeljenek:

            Egy válasz adandó     a hengerelt árura, csőre és lemezre,   
            -   „   -                        a huzalra és szegre,    
            -   „   -                        a sínekre és kapcsolószerekre,           
            -   „   -                        a kerékabroncsokra és tengelyekre, kerékpárokra,   
            -   „   -                        a vasúti váltókra.

            A válaszokon belül minden tételre külön adandók meg az árak.

Szele: Árak tekintetében igen nagy eltérések vannak egyes részletezett gyártmányfajtáknál. Pl. nem adható ár együttesen a finom- és a durvalemezre, a vastag hengerelt árura és szalagacélra, azon kívül még minőségenként is változik az ár, és nem tudhatjuk, hogy a további években milyen anyagot fognak részletezni. Ha átlagárakat adunk, úgy az ármegadás lesz helytelen, s esetleg kifogás tárgyát fogja képezni.

Salasov: Az áraknak részletezését nem fogadhatja el, mert a munkát elhúzná, s újból hangsúlyozza, hogy itt nem egy kereskedelmi ügyletről van szó, hanem egy kötelezettség teljesítéséről, melyre a magyar állam kötelezve van. Tehát csak csoport-árak adhatók a következő csoportosítás szerint:

Külön ár 1) hengerelt árura, 2) csövekre, 3) lemezekre, vastagságra való tekintet nélkül, 4) sínekre kapcsolószerekkel együtt, 5) kerékabroncsokra, 6) tengelyekre és hajtórudakra, valamint kerékpárokra.

Szele: Az áraknak ily módon való megadása az ipari gyakorlattól teljesen eltér. Ismételten hangsúlyozza, hogy ez igen nagy eltéréseket fog adni az áruk mennyiségének szabályozásánál, annál inkább, mert az áruk részletezése, különösen a további évekre nem ismeretes. Mivel ez nagyobb horderejű kérdés, ami az adott meghatalmazás kereteit felülmúlja, a válasz csak ideiglenes lehet, a végleges állásfoglalásnak a minisztertanács, illetve a kormány részéről kell megtörténnie, ezért ezt az ügyet előterjeszti minisztertanácsi döntésre.

Salasov: Ezt tudomásul veszi ugyan, de újból hangsúlyozza, hogy nem kereskedelmi ügyletkötésről van szó, hanem egy állam szerződéses kötelezettségéről.

Érdeklődik a már kiadott rendelés visszaigazolásáról, amelyet még nem kaptak meg, továbbá arról, hogy a gyártás megindult-e?

Szele: A gyártás már megindult, s hamarosan átvételnek is kell történnie, ezért kéri megfelelő átvételi közegek kirendelését a gyárakhoz. A visszaigazolás még nem történt meg, mert az első alkalom még szervezési munkát is kívánt, s a végrehajtással megbízott IKART-nak megfelelő személyzetet is be kellett állítania. Az igazolás meg fog egy-két napon belül történni.

Tisztázás szükséges a kiadott rendelés három tételénél, amely anyag gyártása nem lehetséges a vállalatoknál.

Salasov: A három tételre a választ azonnal megadta, azonban a megrendelés-igazolásban a három tételre vonatkozólag ki kell külön térni, a kártérítési osztály a visszaigazolást nem fogja csinálni. Jelentést kért mely gyárakban mikorra mennyi anyag fog átvételre készen állni, hogy átvevőkről gondoskodjék. Jelentendő továbbá, hogy mikorra kell majd szállítóeszköz, hogy arról gondoskodhassanak.

Legközelebbi ülés május 23-án de. ½ 11 órakor, amikor fent említett írásbeli igazolások az ár megadásával benyújtandók.

Jelzet: MOL XIX-J-1-b. Külügyminisztérium Fegyverszüneti Osztály. - Géppel írt tisztázat aláírás és keltezés nélkül.

 

b.

Pokorny Hermann jóvátételi kormánybiztos feljegyzése a SZEB Kártérítési Osztályán tartott megbeszélésről

1945. május 23.

 

Feljegyzés

Az 1945. május 23-án 19h-20h 45 percig a Szovjet Kártérítési Osztálynál lezajlott megbeszélésről

Jelen voltak: Zorin vörgy., és egész törzse,
Pokorny altbgy. és az 5 csoport vezetői (

Tóth, Szele, ).

Zorin vörgy. megnyitotta az ülést azzal, hogy a két és félnapos tárgyalás tanulságait akarja előadni.

Ami az árukra vonatkozik, a tárgyalások kedvezően haladnak, ami viszont az árakat és a határidőt illeti, ugyanezt nem lehet állítani, sőt azt lehet mondani, hogy magyar részről az eljárás nem helyes és nem elfogadható.

Nevezetesen a következőket tette kifogás tárgyává:

1) A komplikált kalkulációk késleltetik a tárgyalásokat.

2) Az értékelés pengőben és az átszámítás dollárban nem helyes.

3) Az előadók nincsenek kellően előkészítve arra, hogy azonnal válaszolni tudjanak.

4) Nincsenek írásbeli előterjesztések, a kormány készsége ismeretlen, ami az árakat, az összegeket és határidőt illeti.

Azért kategorikus utasításokat adott, hogy a magyar kormány és Sztahurszkij altbgy. közötti megállapodások a fegyverszüneti egyezmény betartása körül be legyenek tartva [!].

Nevezetesen:

A mostani tárgyalásoknak nincsen semmi köze a kereskedelmi értelemben vett adás-vételhez. Arról van szó, hogy az SSSR kártérítési követeléseit ki kell elégíteni. Azért kereskedelmi elvek alkalmazása itt helytelen. Azt mindenkinek meg kell értenie, és e szerint kell a kormánynak és megbízottainak cselekedni és válaszokat adni.

Már kimondta egyszer, hogy az árak alatt a nemzetközi (világpiaci) árak, amerikai dollárban, az 1938-as év szerint alkalmazandók (+ 10, ill. 15%).

Ha Magyarországon nem is voltak világpiaci árak, azért még sem lehet a kalkulációnál belföldi árakat alapul venni. Pláne nem szabad azzal a tárgyalásokat és a határidők megállapítását késleltetni.

Lehetetlen olyan árakat elfogadni, amelyek 2, illetve 3x nagyobbak, mint a világpiaci árak.

A megbeszéléseknél a világpiaci árakhoz kell alkalmazkodni, és arra is hivatkozni, hogy melyik forrásból valók.

Csak ilyen eljárások mellett lehet a tárgyalásokat rövid idő alatt befejezni, mert ehhez nem kell hosszadalmas kalkulációkat csinálni. Az SSSR teljesen tisztában van az 1938-as árakkal. Ha a szakértők nagyon magas árakat mondanak be, akkor azokat azonnal ellenőrizhetjük. A 12. pont szerint kell a világpiaci árakon szállítani. Az elszámolás a cégek és a magyar kormány között tisztán magyar belügy, ami őket nem érdekli. Azzal nem akart a tárgyalásoknál foglalkozni. Az árujegyzék az SSSR kormányának akaratából jött létre, azt nem lehet megváltoztatni. Ha mégis egyes cikkek pótlásáról lenne szó, akkor megfelelő csereanyagot az üzemből, vagy gépberendezésből fel kell ajánlani.

A mostani tárgyalásokat május 30-ig be kell fejezni, úgy hogy június 1-én az egyezmény és a szállítási szerződés 3 melléklete aláírásra kerülhessen.

(Zorin vörgy. mutatja a 3 melléklet űrlapját.)

1-ső melléklet: Ugyanazzal a beosztással, mint a május 14-én átadott jegyzék, melyben az összes, a 6 év alatt szállítandó tételek a határidővel és az árukkal fel vannak tüntetve, és ahol 200 millió amerikai dollár szerepel, mint végösszeg

[2-ik] Ugyanaz, mint az 1., de évenként a 6 évre felosztva.

3-ik melléklet: Az első évben, tehát 1946. január 20-ig szállítandó jóvátétel, árura, határidőre és árra tagozva.

*

Ezután ehhez a tárgyhoz a szovjet I. csoport vezetője szólott hozzá. Kifogásolta, hogy az árak nincsenek reálisan megállapítva, gyakran 10-szeresen magasabb árak vannak megállapítva. Előfordult, hogy egy gépért egyik napon 414 000, és következő napon már csak 140 000 dollárt mondtak be.

Forbáth erre azt válaszolta, hogy az utóbbi esetben csak tévedésről

Továbbá azt is mondja, hogy gyárberendezéseknél világpiaci árat mondani gyakran lehetetlen, így pl. az Alkaloida gyár példa nélkül áll az egész világon.

Zorin vörgy. mosolyogva azt felelte, hogy abban az egy esetben még lehet egy kivezető utat találni, amikor az ember hasonló berendezéseket vesz alapul. Ha egyébként valamilyen gyárberendezésnek a magyar szakértők az árát nem tudnák megállapítani, akkor forduljanak a szovjet társukhoz, mert ezeknek már sikerült a megszerzett adatokból a reális árat megállapítani.

Újházy felszólalására Zorin vörgy. azt felelte, hogy a mezőgazdasági termékekre nézve is ki kell tölteni mind a három mellékletet, és csak a részletekre nézve fognak minden évben, 2 hónappal az év vége előtt, tárgyalni. - Ami a bőrtételt illeti, a következő tárgyaláshoz a Közellátásügyi Minisztérium egy szakértője is elhozandó.

A végén Zorin vörgy. újból figyelmezteti a csoportvezetőket, hogy a további tárgyalásoknál a kereskedelmi módszereket teljesen el kell vetni, és ahogy már mondta, arra az álláspontra kell helyezkedni, hogy a magyar kormány csak kártérítési kötelességének világpiaci árak mellett tesz eleget. Annak a reményének ad kifejezést, hogy ezeknek az elveknek a betartása mellett a további tárgyalások gyorsan és simán fognak lebonyolódni. Ha a tárgyalások szombatig, illetve vasárnapig tervszerűen haladnak, akkor a hétfői napot belső tanácskozásokra bocsájtja rendelkezésünkre.

Budapest, 1945. május 23.

                                                                                                     Pokorny s. k.

 

Jelzet: MOL XIX-A-58. Fegyverszüneti Tárcaközi Bizottság iratai. - Géppel írt másolat.

 

c.

Tóth Béla műszaki tanácsos jelentése a hajók szállítását egyeztető III. szovjet-magyar tárgyalócsoport harmadik napi tárgyalásáról

1945. május 24.

 

Magyar iparügyi minisztérium

 

Feljegyzés

a fegyverszüneti szerződés 12-ik pontja értelmében teljesítendő, 3-ik csoportba sorolt jóvátételi szállítások tárgyában folyó évi május hó 24-én a

Kártérítési Osztályán tartott értekezletről

 

Az ülés megnyitása után Bezrukov alezredes közölte, hogy a csoportba tartozó berendezések szállításával kapcsolatban következő 3 pontba tartozó kérdésre kell választ adni:

1) Meg kell adni az egységárakat az 1938. évben érvényes dollár-árban.

2) Meg kell adni a szállítási határidőket, hogy mikor mennyit fogunk leszállítani. Az idén teljesítendő jóvátételi szállítások végső határideje nem lehet hosszabb, mint 1946. január 20., kivéve a hajókat, melyekre a szállítási határidő végső időpontja 1945. december hó 10. A szállítási határidők következmények terhe mellett betartandók. Amennyiben valamely berendezés nem lenne leszállítható a kívánt végső határidőre, úgy a magyar kormány ezen berendezések helyett ugyanezen végső határidő mellett más, ugyanilyen értékű berendezés szállítását vállalhatja, amely azonban előre bejelentendő.

3) Közölni kell azt, hogy a magyar kormány tud-e a kívánt mennyiségen felül is szállítani berendezéseket, és mennyit.

A 14. pontban felsorolt portáldaruk megadott jegyzékáraival kapcsolatban Bezrukov alezredes közölte, hogy azok kb. 25 000 dollárért kaphatók az amerikai piacon. A bemutatott kalkulációink eredményei nem győzték meg arról, hogy azok reális eredményekből adódtak.

Közben megjelent az orosz bizottság egy tagja, aki ez ideig a tárgyalásokon részt nem vett, és közölte, hogy a Fegyverszüneti Ellenőrző Bizottság Kártérítési Osztályát a magyar kalkulációk nem érdeklik, és alapul a nemzetközi versenyárakat kell tekintetbe venni, amelyek minden egyéb más költségtől mentesek. Közölte továbbá, hogy amennyiben a magyar kormány által megadott egységárak nem lesznek a nemzetközi egységárakhoz igen közelfekvőek, úgy az árak tekintetében további megbeszéléseket nem hajlandók tartani, és ők fogják közölni azokat az árakat, amelyeken a magyar kormány köteles az érintett jóvátételi szállításokat teljesíteni. Ismételten felhívta a kormány figyelmét, hogy ezen szemponthoz feltétlenül igazodjék, és a csoportba tartozó jóvátételi szállításokra vonatkozóan május hó 25-én du. 2 órára garancialevele[ke]t adjon át, amelyek tartalmazzák a Bezrukov alezredes által közölt 3 pontra vonatkozó válaszokat. A feltett kérdésre közölte, hogy további határidőt a válaszra vonatkozóan nem adhatnak. Az összehasonlító árak tekintetében ismételten feltett kérdésre közölte, hogy a speciálisan magyar szempontokra épített Duna-tengerjárók és folyami hajók árainál is lehet összehasonlító bázist találni, amint ezt az orosz szakértők már megvizsgálták. Itt sem hajlandók tekintetbe venni azt a tényt, hogy ezek a világon az első [ilyen jellegű] megépített hajók, és nemzetközi áruk nem alakulhatott ki.

Az orosz uraknak azt válaszoltam, hogy a magyar kormány kész a jóvátételi szállításoknak a vállalt kötelezettségek értelmében eleget tenni, és tőle telhetőleg mindent elkövetni, hogy úgy ár tekintetében, mint a szállítások határideje tekintetében a Fegyverszüneti Ellenőrző Bizottság kártérítési osztályának kívánságai szerint járjon el. Azonban közölte[m] azt is, hogy a szállítási határidő tekintetében olyan gátló körülmények is vannak, amelyek nem a magyar ipartól függnek, mint például a tengerjáró hajók motorjai, amelyeket tudvalevően jelenleg legyártani nem tudunk, és amelyeket valószínűleg a Skoda-gyárból kell beszerezni. A Skoda-gyár szállítási terminusát a magyar kormány nem írhatja elő. Éppen ezért e tekintetben a felelősséget nem vállalhatja.

Bezrukov alezredes kijelentette, hogy minden kérdésben a magyar kormány tartozik eljárni, és minden felelősség a magyar kormányt terheli. Arra a kérdésre pedig, hogy a Fegyverszüneti Ellenőrző Bizottság nem adhatna-e oly értelmű utasítást, hogy a Skoda-gyár köteles legyen november 15-ig a nála megrendelt gépeket leszállítani, a válasz tagadó volt.

Budapest, 1945. május hó 25-én.

 

                                                                                                    

                                                                                         miniszteri műszaki tanácsos

 

Jelzet: MOL XIX-F-1-ll. Iparügyi Minisztérium. Takács Ferenc miniszter iratai. - Géppel írt tisztázat másolata. Az első oldalon a jobb felső sarokban a következő bélyegzőlenyomat olvasható: „Miniszternek bemutattatott".

 

d.

Újházy László miniszteri titkár jelentése a mezőgazdasági termékek szállítását egyeztető V., VI. és VII. szovjet-magyar tárgyalócsoport ötödik napi tárgyalásáról

1945. május 26.

 

Ötödik összefoglaló jelentés

a Fegyverszüneti Egyezmény 12. pontja alapján a Szovjetunió képviselőjével folyó mezőgazdasági kártérítési tárgyalás folyó hó 26-án tartott ötödik napjáról

 

Tisztelettel jelentem az alábbiakat:

A tárgyalás a talpbőrszállítás kérdésével kezdődött. A közellátásügyi miniszter kiküldöttje ismét utalt a már két nappal ezelőtt felsorolt nehézségekre, és kérte a gyárak és bőrkészletek felszabadítását, valamint a gyárak részére az oroszok által történő vásárlások beszüntetését. A Szovjetunió képviselője írásbeli adatokat kért, és közölte, hogy a helyettesítésül felkínált kis prémeket nem fogadhatja el, nemes prémekkel pedig csak jelentéktelen mennyiségekkel rendelkezvén, ragaszkodott a talpbőr szállításához. Tisztázást nyert, hogy talpbőr alatt az ú. n. lábas bőr értendő. Ezek után a közellátásügyi miniszter képviselője tudomásul vette, hogy hat év alatt 2000 tonna lábas bőrt kell szállítanunk. Megegyezés történt az évenként szállítandó mennyiségi részletek tekintetében is. A Szovjetunió képviselője javaslatot kért a bőrárra nézve is. Mivel a Közellátásügyi Minisztérium bőrár-adattal nem rendelkezett, ismertettük az általunk felkutatott londoni és bostoni 1938-as bőrárjegyzékeket, amelyeknek az átlagát a közellátásügyi miniszter kiküldöttje és a Szovjetunió képviselője elszámolási árként - 10%-kal megemelt összegben - elfogadta.

Az árkérdés tárgyalására áttérve átnyújtottuk a [gabonafélékre, magvakra, állatokra és állati termékekre stb. [popup title="vonatkozó" format="Default click" activate="click" close text="A [ ]-be tett kiegészítést a szövegösszefüggés érthetősége kedvéért iktattam be."]] magyar árjavaslatokat, amelyek az 1938. évi magyar exportáraknak (Németország kivételével) devizáról - a New-York-i jegyzés szerint - dollárra történt átszámításával készültek. A Szovjetunió képviselője kijelentette, hogy ezeket az árakat igen magasnak tartja, és hogy a magyar statisztikai kiadványok mennyiségi és értékadatainak egybevetéséből lényegesen alacsonyabb árak adódnak. Amikor ennek a kérdésnek a taglalásába bocsátkoztunk, kiderült, hogy a statisztikai kiadványokban devizapengőben kifejezett exportértékeket a Szovjetunió képviselője nem a helyes 3,42 (felár nélküli), hanem a felárral növelt 5,15-ös kurzuson számította át

Minden lehető módon igyekeztünk bebizonyítani a Szovjetunió képviselője előtt, hogy az általa alkalmazott átszámítási mód nem helytálló, mert a statisztikai kiadványokban szereplő pengő-összegek az eredeti devizaértékeknek felár nélküli kurzuson történt átszámításával adódtak. Nem lehet tehát azokat a felárral növelt kurzus alapján devizára visszaszámítani, mert akkor természetszerűleg lényegesen kisebb devizaértékek adódnak a valóságosnál. A Szovjetunió képviselője érvelésünket nem fogadta el, és kijelentette, hogy csakis az 5,15-ös kurzust ismerheti el átszámítási alapul. Ezek után közölte a Szovjetunió áradatait, amelyek nemcsak hogy lényegesen alacsonyabbak voltak a magyar árjavaslatoknál, hanem még az általa helytelenül számított magyar exportárakat sem érték el. Amikor ezt kifejezésre juttattuk, és példákkal igazoltuk, kijelentette, hogy a Szovjetunió árjavaslata a Romániával kötött megállapodás áradatait tartalmazza. Ezeket az árakat a magunk részéről nem tudtuk elfogadni, és ragaszkodtunk ahhoz, hogy az előzetes elvi megállapodásnak megfelelően a kereskedelmi könyvekkel igazolt, devizában történt exportkötések New-Yorkon keresztül dollárra átszámított átlagárai fogadtassanak el. A Szovjetunió képviselője a leghatározottabban kijelentette, hogy az általa javasolt árakon egyáltalában nem áll módjában változtatni, azokat a maga részéről véglegesnek tekinti, és ezért a kérdés további tárgyalását feleslegesnek tartja. Közölte egyben, hogy az árkérdésben a döntést a Zorin tábornoknál másnap (vasárnap) reggel tartandó ülés fogja kimondani, amelyen a csoportvezetők Pokorny altábornagy vezetése alatt fognak megjelenni.

Az árkérdés tárgyalása során ismételten nyomatékosan rámutattunk arra, hogy annak mikénti eldöntése a magyar mezőgazdaság szempontjából a legsúlyosabb jelentőséggel bír.

Az ülés során tárgyaltuk az egyes áruk 6 év alatt szállítandó összmennyiségeiből az egyes évekre eső részletek kérdését is. A Szovjetunió képviselőinek javaslatával szemben azt kértük - különösen az állatoknál és az állati termékeknél -, hogy a szállítások zöme későbbi évekre tétessék át. A végleges megállapodás - az állatok kivételével, ahol a Szovjetunió képviselője felsorakoztatott érveink hatása alatt végleges állásfoglalását még fenntartotta - létrejött.

A Szovjetunió képviselője a facsemeték, dísznövények és virágmagvak szállítására vonatkozó kívánságát adta elő, amelyet kivizsgálás céljából átvettünk.

 

Budapest, 1945. május 28-án

                                                                                         (dr. Újházy László)

                                                                                         miniszteri titkár

 

Csatolva: a magyar és orosz részről tett árjavaslatokat tartalmazó

Jelzet: MOL XIX-F-1-jj. Iparügyi Minisztérium. Takács Ferenc miniszter iratai. -Géppel írt tisztázat másolata, Újházy László saját kezű aláírásával. Az első oldalon a jobb felső sarokban a következő bélyegzőlenyomat olvasható: „Miniszternek bemutattatott".

e.

Újházy László miniszteri titkár jelentése a mezőgazdasági termékek szállítását egyeztető V., VI. és VII. szovjet-magyar tárgyalócsoport hatodik napi tárgyalásáról

1945. május 28.

  

 

Hatodik összefoglaló jelentés

a Fegyverszüneti Egyezmény 12. pontja alapján a Szovjetunió képviselőjével folyó mezőgazdasági kártérítési tárgyalás folyó hó 28-án tartott ötödik napjáról

 

Tisztelettel jelentem az alábbiakat:

Mielőtt ennek a tárgyalási napnak az anyagáról beszámolnék, meg kell említenem, hogy az előző napon Zorin tábornok elnöklete alatt az öt csoportmegbízott Pokorny altábornagy vezetésével ülésen vett részt, amelynek tárgya az árkérdések végleges eldöntése volt. Ezen az ülésen ismét rámutattam arra, hogy a Szovjetuniónak Romániával kötött megállapodásában alkalmazott árak nem lehetnek irányadók a Magyarország által teljesítendő kártérítések elszámolásánál. Ismét megkíséreltem az általunk kidolgozott 1938-as magyar exportárakat tárgyalási alapul elfogadtatni, és amikor láttam, hogy ez teljesen lehetetlen, 15-20%-ig terjedő mértékben emelni kértem a román árakat. Ez a javaslat sem talált elfogadásra, úgy hogy végül minimális korrekciókkal a román árakat, mint megmásíthatatlan árakat tudomásul kellett vennem.

A folyó hó 28-án megtartott mezőgazdasági bizottsági ülésen, visszatérve az árkérdésre, a Szovjetunió képviselője, Andrejev alezredes az általam aláírt árkötelezvényt kérte bemutatni. Közöltem, hogy ezt még nem állott módomban elkészíteni, és egyúttal a rend kedvéért megjegyeztem, hogy az előző nap velem közölt árakat természetesen alapárként értelmezem, amelyekhez a Fegyverszüneti Egyezmény 12. pontja értelmében 10% hozzászámítható. Andrejev alezredes ezzel szemben leszögezte, hogy az előző napon közölt árakban a 10% már benne foglaltatik. A kérdés végleges elintézése függőben maradt.

Áttérve az állatokból évenként szállítandó mennyiségi részletek kérdésének tárgyalására, előadtuk javaslatainkat, amelyekben az állatszállítások zömét a későbbi évekre kívántuk áthelyezni. Hosszas tárgyalás után sikerült némi eredményt elérnünk az eredeti orosz javaslathoz képest, de ezt még mindig nem tartottuk kielégítőnek. Így a Szovjetunió képviselője által véglegesként közölt beosztás egyoldalú döntés volt.

A minőségi követelményekre adott válaszainkat (búza, lóhere-, lucerna- és konyhakerti magvak és sertés) átnyújtottuk, és fontosabb vonatkozásaiban élőszóval is kifejtettük. Andrejev alezredes közölte, hogy kívánságainkat az orosz szakértőkkel megvizsgáltatja, és a választ írásban fogja átadni. Már most is kijelentheti azonban, hogy például a búzával szemben támasztott minőségi követelmények módosítására irányuló javaslatunkat előreláthatólag elfogadják, kivéve a maximális nedvességtartalmat, amelyet az általunk kért 16% helyett 14-ről legfeljebb 14,5 %-ra hajlandók felemelni.

Közölte Andrejev alezredes, hogy Budapesten a „Magyarországi Szállítások Hivatalát" kívánják felállítani, amellyel kapcsolatban a szállításra kerülő áruk minőségét vizsgáló laboratóriumok is megszervezésre kerülnek. Azt is közölte, hogy a minőségi kérdésekről, és a vizsgálatok lefolytatásának módjáról később a szakértők bevonásával még alkalmunk lesz beszélni. Nem kívánják ezt a kérdést a megállapodással véglegesen elintézettnek tekinteni.

Andrejev alezredes közölte, hogy a kerti magvak első évi mennyiségét nem áll módjában 400 tonnáról 250 tonnára leszállítani.

Andrejev alezredes - tekintettel arra, hogy árucsoportokban az ipari részen hiányok mutatkoznak - kérte, tegyük vizsgálat tárgyává, hogy milyen egyéb mezőgazdasági termékeket tudnánk ezek helyettesítésére felajánlani. Közöltük, hogy a kérdést megvizsgáljuk. Ezzel az ülés befejezést nyert.

*

Az árakhoz hozzászámítandó 10%, valamint az állatokból az egyes években szállítandó mennyiségek kérdését, tekintettel azok súlyos közgazdasági jelentőségére, a folyó évi május 29-én tartott minisztertanács elé terjesztettük. Mivel a minisztertanács úgy döntött, hogy a már említett vasárnapi ülésen velünk közölt, és az idecsatolt

felsorolt árak olyan értelmezését, miszerint azok a plusz 10%-ot már magukban foglalják, nemkülönben, hogy az oroszok által végleges formában közölt évenkénti állatszállítási részleteket elfogadhatjuk, folyó hó 29-én délután ilyen értelmű írásbeli nyilatkozatunkat eljuttattuk Andrejev alezredeshez.

 

Budapest, 1945. május 29.

 

                                                                                                     Újházy László

                                                                                                     miniszteri titkár

 

Csatolva:    1) Az elszámolási árak jegyzéke.

                   2) Az évenként szállítandó mennyiségek jegyzéke.

                   3) Az első évi szállítások havonkénti

 

Jelzet: MOL XIX-F-1-jj. Iparügyi Minisztérium. Takács Ferenc miniszter iratai. - Géppel írt tisztázat másolata, Újházy László saját kezű aláírásával. Az első oldalon a cím felett a következő bélyegzőlenyomat olvasható: „Miniszternek bemutattatott".

 

Ezen a napon történt október 23.

1956

A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal...Tovább

1956

A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal...Tovább

1957

A belügyi szervek szerint Szegeden a „legerősebb és legsokrétűbb” az ellenséges elemek tevékenysége.Tovább

1958

Az [emigráns] magyar diákok III. világkongresszusa a Vatikán dísztermében emlékezett meg a forradalomról.Tovább

1989

Az Országgyűlés ünnepi ülését követően az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjaira emlékezve koszorúzási ünnepséget tartottak a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő