A szovjet és a keleti hitelek, segélyek szerepe a Kádár-rendszer stabilizálásában

A magyar gazdaság egyensúlyi állapota 1956 őszére felborult, az amúgy is súlyos gazdasági feszültségek a harcok, a sztrájkok, a szén- és energiahiány miatt tovább éleződtek. Szétesett a központi irányítás, ezzel együtt meglazult az állami és pénzügyi fegyelem, felrémlett a tömeges munkanélküliség, az elszabaduló infláció és a gazdasági összeomlás veszélye. A forradalom leverése utáni hónapokban az ország ellátása a szocialista és kapitalista országok segélyeitől, leginkább azonban a „tábor” országainak, mindenekelőtt a Szovjetuniónak az áruhiteleitől függött.

Gazdasági előkészületi tárgyalások Kovaljov tanácsossal

Másolat
157/29-ről.

11/1956.                                             Tárgy: Megbeszélés 1956. XII. 30-án

elvtársnál az aktuális gazdasági kérdésekről

 

Jelen voltak szovjet részről:                              Kovaljov elvtárs
Jelen voltak magyar részről                             

Osztrovszky elvtárs ismertette a súlyos fűtőanyag és energia helyzetünket és annak kihatásait Magyarország gazdaság életére. Széntermelésünk csak a napi 25-27 000 to körül mozog, hiányzik cca 40 000 bányász a szükséges létszámhoz. A súlyos energia és anyaghelyzet kihatásaként a munkanélküliek száma a közeljövőben el fogja érni hozzávetőleg a 200 000 főt. Minden megawatt energia egyenlő cca 400 fő foglalkoztatásának lehetőségével. Tervező intézeteinkben cca 5000 tervező nincs kellőképpen foglalkoztatva.

Kérdéseinkre Kovaljov elvtárs közölte, hogy a Szovjetunió már teljesen felkészült a magyar-szovjet tárgyalásokra a Kádár elvtárs által felvetett kérdések alapján azokra a kérdésekre vonatkozóan, amelyek még nem lettek eldöntve:

a./ Az 1 milliárdos hitel 200 milliós valuta részére vonatkozóan a döntés már megtörtént, amint ismeretes a valutakölcsön folyósítása már megkezdődött.

Javasolják a napirendre tűzni a 800 milliós hitel felhasználásának kérdését. Hogyan és milyen módon kívánja a magyar fél a hitelt igénybe venni.

b./ Nem áru jellegű fizetések kérdése. Cca 50-70 millió rubel visszatérítés várható az 1956. I. 1-ig részünkre kedvezőtlenül megállapított átszámítási arány kiegyenlítése során.

c./ Speciális hitelek törlesztésének kérdése.

d./ A Szovjetunió kezdeményezésére felvetendő kérdés. /A szovjet-román egyezményből következtetve ez a vállalat megváltásból még hátralévő forint tartozásunk elengedését jelenti./

Kovaljov elvtárs a továbbiakban közölte, hogy a tárgyalások két fokozatban fognak lefolytatódni. A legközelebbi, Budapesten megkezdődő tárgyalások vezetésével

van megbízva. A delegáció tagjai között cca 5-6 fő a KKM-ből, 3 fő a GUESZ-ből és 1 fő a Pénzügyminisztérium részéről vesz részt. A kormány előreláthatólag január 2-án fogja jóvá hagyni a delegáció összetételére vonatkozó javaslatot és Kovaljov elvtárs megígérte, hogy január 3-án közli velünk a delegáció pontos összetételét és lehetőség szerint a Budapestre indulás pontos időpontját.

Kovaljov elvtárs hangsúlyozta, hogy a delegáció feladata pontosan tisztázni a magyar fél kívánságait és ezen kívánságok kielégítésének módját. A tárgyalásokat a

közzétett deklaráció alapján fogják lefolytatni a teljes egyenjogúság figyelembevételével és meg fogják tisztítani a magyar-szovjet viszonyt mindazoktól az egyenlőtlenségektől, amelyek eddig még fenn állhattak.

Kovaljov elvtárs véleménye szerint a tárgyalások január első felében megkezdődnek. A tárgyalások során kerül eldöntésre, hogy hol és mikor lesz az Egyezmény megkötve.

A beszélgetés során közölte továbbá, hogy foglalkoztak a KGST ülés összehívására vonatkozó javaslattal, amelyet Grotewohl és a csehszlovák elvtársak igen sürgetnek. Szovjet részről január első felében szeretnék megtartani az ülést a szén kérdésében. Gondolkoztak azon is, hogy felvessék a magyar kérdést is és ezzel kapcsolatban arra az álláspontra jutottak, hogy szükséges lenne a magyar igények konkrét megfogalmazása, amelyek közül a maguk részéről máris javasolják a szállítási kérdések és az energia kérdések napirendre tűzését, és konkrét javaslatok alapján gondolják a magyar kérdést tárgyalni. Tehát nem egy általános tárgyalásra, hanem a fő problémák konkrét megoldására törekednek.

Osztrovszky elvtárs ismertette a mi elgondolásunkat arról, hogy magyar részről a problémákat két részben kívánnánk felvetni, mégpedig a sürgős 57-es és a 60-ig esedékes problémák formájában egymást követő ülésszakokon. Kovaljov elvtárs azt kérte, hogy gondolkozzunk azon, hogy melyik módszer volna jobb a problémák megoldására. Pl.: le lehetne tárgyalni az ügyeket a KGST keretében, aminek azonban az a fogyatékossága, hogy nem öleli fel az egész tábort és így a Magyarország felé nyújtandó segítséget bizonyos fokig korlátozná. Úgy találja, hogy Kína, Korea és egyéb államokkal kapcsolatban Magyarországnak komoly lehetőségei vannak, tehát megfontolandó, hogy esetleg ne KGST plenárison, hanem egy speciális értekezleten vessük fel a kérdéseinket. Maga részéről a KGST-t is igen alkalmas fórumnak tartja, amely számos kérdést meg tudna oldani, azonban kéri ezen elgondolásnak felülvizsgálatát és az erre vonatkozó véleményünket. Kovaljov elvtárs még közölte azt, hogy tudomása szerint Kádár elvtárs kétoldalú viszonylatban fordult segítségért a különböző országokhoz. Olyan híreket is kapott, hogy nyugathoz fordultunk volna, sőt még az Egyesült Államok felé is. Utóbbira közöltük, hogy erről nincs tudomásunk. Felvetettük, hogy Kádár elvtárs beszédének azon részét érthették így, hogy mi segítséget a nyugattól is elfogadnánk. A KGST összehívását január első felében feltétlenül szükségesnek tartja, mert a kérdést igen sürgetik és a szénkérdést meg kell oldani. A magyar kérdésben teljesen tőlünk tette függővé azt, hogy milyen módon, mikor és milyen konkrét témában kívánjuk a kérdéseink felvetését.

Egyébként helyesnek tartotta a kétoldalú kérdés felvetését és tárgyalási formát, mert úgy látja, hogy ez sokszor eredményesebb lehet, mint egy plenáris tárgyalás.

Érdeklődött még az iránt, hogy milyen válaszokat kaptunk a kétoldalú kérdéseinkre egyéb országokból, amire azt közöltük, hogy tudomásunk szerint ilyen válasz még nem érkezett a Szovjetunió kivételével.

Közölte még, hogy az energia kooperáció ügyében a lengyel, NDK, csehszlovák párt főtitkáraihoz fordultak, hogy adjanak segítséget Magyarországnak.

Felvetettük a gáz kérdést is, amit teljesen indokoltnak és időszerűnek tartott. Közöltük, hogy kb. 1,5-2 milliárd m3 nagyságú igényünk lesz.

A beszélgetés befejezésével Kovaljov elvtárs felhívta figyelmünket a Zsenminzsibao cikkére, amely aznap jelent meg a Pravdában. Kovaljov elvtárs véleménye szerint a Kínai Kommunista Pártnak sikerült az elmúlt idő alatt elméleti téren komoly kádereket kinevelni és Kína nagy súllyal rendelkezik ma a népi demokratikus táboron belül, különösen elméleti kérdésekben. Ő a maga részéről örömmel és megelégedéssel olvasta a fent említett cikket.

Moszkva, 1957. január 2.

                                   Osztrovszky György s. k.                     Greiner Sándor s. k.

 

Készült 6 példányban

3 lap

MOL XIX-A-16- f. 35. doboz. Géppel írt eredeti tisztázat.

***

Feljegyzés                                                                                         Titkos

Kovaljov elvtársnál 1957. február 25-én folytatott tárgyalásról

Jelen voltak: szovjet részről      Kovaljov és Tyepljakov elvtársak
                       magyar részről  Osztrovszki, Greiner, Jakó és Boldizsár elvtársak.

Bevezetőül tájékoztattuk Kovaljov et.-at a Szovjet-Unió Külkereskedelmi Minisztériumában az utóbbi időben lefolytatott tárgyalásokról, valamint a szovjet Tervhivatal alelnökével Pautyin et.-al aznap folytatott megbeszélésről.

I.

Felvetettük a román gáz fontosságát Magyarország számára és ezzel kapcsolatban tanácsot kértünk Kovaljov et.-tól, hogyan lehetne ezt a kérdést a legeredményesebben véglegesen megoldani. Kovaljov et. javasolta, hogy azonnal kezdjük meg a tárgyalást [a] román féllel. Úgy gondolja, hogy a románok pozitívan fogják kérésünket fogadni. Említette, hogy a csehszlovákok jelenleg szintén a gáz-kérdésről tárgyalnak Romániával és ennek kapcsán műgumi gyárat kívánnak felépíteni Romániában, aminek termékei egy részét Csehszlovákia kapná meg. Kovaljov et. hangsúlyozta, hogy a gáz-kérdés megoldása most már a magyarok és románok közötti ügy. A Szovjet-Unió lemondott 2,5 milliárd m3/év gázmennyiségről. Ezt a mennyiséget korábban Leningrád ellátására kívánták felhasználni, de mivel a gázvezeték túl hosszú lett volna, s amellett a Szovjet-Unióban újabb gázmezőket fedeztek fel, erről a tervről lemondtak. Így a románok most szabadon rendelkeznek az említett mennyiségű gázzal. Rámutatott arra is, hogy márciusban Varsóban összeül a KGST, amely minden energiahordozót magában foglaló energetikai mérlegekkel kell hogy foglalkozzék. Így a szénmérleg, a nyersolaj, gáz stb. mérlegek együttesen kerülnek megtárgyalásra. A kérdésnek ilyen átfogó módon való felvetését - akár akarják egyesek, akár nem - maga az élet követeli meg. A lengyelek ezt a tárgyalást már elfogadták, és azt fogják indítványozni, hogy több ország nyújtson közösen segítséget Lengyelországnak a sziléziai szénmedence beruházásaiban. Helyes volna, ha a magyar fél ezen a tárgyaláson a gáz-kérdés napirendre tűzését indítványozná, miután azt a románokkal előzetesen megtárgyalta. Minél előbbre jutunk a románokkal a KGST ülést megelőzően, annál jobb. A Szovjet-Unió most már nincs közvetlenül érdekelve és objektív állásponton lesz. Kovaljov et. többször hangsúlyozta, hogy az illetékes magyar vezetőknek igen rövid időn belül meg kell kezdeniök a románokkal való tárgyalást. „Cselekedni kell, mégpedig gyorsan, ne veszítsenek idő!" - mondta.

II.

Röviden vázoltuk szállítási nehézségeinket, amelyek abból erednek, hogy a Szovjet-Unió és Magyarország között egyetlen átrakodóhely van. /Csap-Záhony/. Rámutattunk arra, hogy e probléma megoldására - a széles nyomtávnak Magyarországra való bevezetése mellett - vannak különböző lehetőségek. Így pld. az, hogy a szovjet-magyar határon még egy második átrakási pontot létesítünk. Megkérdeztük Kovaljov et.-at, hogy ebben a kérdésben számíthatunk-e segítségére.

Kovaljov et. válaszában utalt arra, hogy a magyar fél általánosan felvetette a beruházási hitel kérdését. A szovjet kormány ezt kedvezően fogadta és a hitelkérelem konkretizálása során lehetségesnek tartja a vasútprobléma megoldását is. Kovaljov et. véleménye az, hogy a vasúti szállítás problémája már megérett a megoldásra. A két ország közötti egyvonalú összeköttetés, ahogy a gyakorlat mutatja, kevés. Ebben a kérdésben mindig számíthatunk a Szovjet-Unió segítségére. Természetesen a vasúti szállítás kérdése azonkívül, hogy ebben az esetben közvetlenül a Szovjet-Uniót és Magyarországot érinti, egész terjedelmében már KGST kérdés is és beletartozik a KGST munkatervébe. Ők a szállítás kérdését egészében már KGST vonalon fel is vetették. Emellett mi a mi problémánkat külön is felvethetjük.

III.

Kapcsolódva a beruházási témához, megkérdeztük Kovaljov et.-tól, hogy véleménye szerint milyen terjedelmű beruházási hitelre számíthatunk. Kovalov et. erre röviden azt válaszolta, hogy „minél kevesebbet kérünk, annál jobb". Kifejtette, hogy a Szovjet-Uniónak milyen nehéz további kötelezettségeket vállalni. Felhívta figyelmünket arra, hogy nagyon alaposan vizsgáljuk meg a beruházások célszerűségét és gazdaságosságát, nehogy ismét túlzásokba essünk. Közölte, hogy a beruházások teljes finanszírozását nem tudják vállalni. Teljes finanszírozás alatt azt értené, ha az egyes objektumok teljes tervezési dokumentációján, a nyújtandó műszaki segítségen /szakértők küldése Magyarországra és viszont/ és a berendezések szállításán kívül a hitelező ország fedezné a Magyarországon felmerülő minden egyéb költséget is, ú[gy] m[int] helyi építőanyagok, munkabérek stb. A helyileg felmerülő költségek fedezésének az a módja sem járható, hogy a hitelező ország hitelbe szállítana bizonyos fajta árut /pld. gabonát/, melyet a hitelt élvező ország a lakosságnak eladna és az ebből nyert összegből fedezné az országon belül felmerülő beruházási költségeket. Kovaljov et. elmondta, hogy ilyen konstrukciót, mint kivételt egy esetben alkalmazott a Szovjet-Unió, a jugoszláviai alumínium kombinát esetében. Azt is csak azért tették, hogy az NDK kaphasson alumíniumot és így közösen az NDK-val fele-fele arányban vállalták az említett jugoszláv alumínium kombinát összes költségeit. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy túl nehéz kötelezettségeket vállaltak magukra, és így kénytelenek voltak a jugoszláv félnek a határidők elhalasztását javasolni. Kovaljov et. elmondta, hogy tudomása van arról, miszerint a magyar fél is hasonló beruházási hiteleket szeretett volna kérni. Ezzel kapcsolatban még egyszer határozottan kijelentette, hogy erre szerinte lehetőség nincs és ő a szovjet kormány felé kénytelen ilyen javaslatot tenni. A szovjet beruházási hitel csak a tervezési dokumentációra, a műszaki segítségre és a Szovjet-Unióból szállítandó berendezésekre, anyagokra fog vonatkozni, ami a beruházás teljes terjedelmének általában csak kb. 30-40%-át jelenti. Így a beruházási hitelek előfeltétele az, hogy a magyar fél rendelkezzék megfelelő saját beruházási eszközökkel, amelyek fedezik a beruházások költségének forintban felmerülő részét /helyi építőanyagok, bérek stb./ Kovaljov et. úgy gondolja, hogy ha a magyar fél ebből fog kiindulni és számításba veszi saját eszközeinek terjedelmét, maga fog lemondani a túlzott hiteligényekről. Mindenesetre az ő véleménye az, hogy a megkezdett objektumokat feltétlenül be kell fejezni, de el kell kerülni a korábbi túlzásokat. Azt is kifejtette, hogy természetesen legjobb volna, ha problémáinkat lehetőleg külföldi hitel nélkül tudnánk megoldani, mert hitelből gazdálkodni nem előnyös, és a hitelek „nem teremtenek konjunktúrát". Példaként említette, hogy a kínai elvtársak lehetőleg hitelek nélkül próbálják kérdéseiket megoldani. Itt megemlítette azt is, lássuk be, hogy „harapófogóba kerültünk", amikor nyugattól hiteleket fogadtunk el hihetetlen magas kamatlábbal. /12%/. Említette azt is, hogy bár a Szovjet-Unió a világon a legkedvezőbb 2%-os kamattal nyújt hitelt, ez is kitesz 10 év alatt 20%-ot, vagyis 1 milliárd rubel után 200 millió rubelt, ami igen magas összeg.

IV.

Hivatkozva a szovjet-bolgár nyilatkozatban szereplő

megkérdeztük Kovaljov et. véleményét, helyesnek tartja-e, hogy ezt szovjet-magyar viszonylatban is megtegyük. Kovaljov et. ezzel egyetértett. Rámutattunk arra is, hogy mi nemcsak 3 éves kereskedelmi egyezményre gondolunk, hanem bizonyos területen 5-10 éves egyezményekre. Így pld. híradástechnikában, műszeripariban, gyógyszeriparban, diesel és egyéb, számunkra jellegzetes iparágakban. Erre is azt mondta Kovaljov et., hogy ő ezt helyesli és javasolja, hogy kezdjük meg a tárgyalásokat Kabanov külkereskedelmi miniszter elvtárssal. Véleménye szerint ezeknek a kérdéseknek tárgyalását már meg lehetne kezdeni a Szemicsasztnov et. vezette delegációval is Budapesten. A delegáció előreláthatólag március 5-én indul. Erre még kormány-határozat nincsen, csak Kovaljov et. és Kabanov et. közötti előzetes megbeszélés. A hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmények kérdését szerinte fel lehet vetni a felsőbb szintű tárgyalásokon is.

V.

Felvetettük a négyoldalú energia megállapodás kérdését. Ezt Kovaljov et. KGST kérdésnek tartja.

VI.

Megkérdeztük, lehetségesnek tartja-e az 1957. évi kereskedelmi szerződést még a két kormány közötti tárgyalások előtt megkötni. Kovaljov et. ezt nem tartotta lehetségesnek, mert a kereskedelmi szerződés az összes többi gazdasági kérdésekkel, mint pld. a hitel-kérdéssel szoros összefüggésben van és mint ilyen a kormány-tárgyaláson központi kérdésként fog szerepelni.

VII.

Hivatkozva a szovjet-NDK, szovjet-csehszlovák és szovjet-bolgár nyilatkozatokra, véleményt kértünk Kovaljov et.-tól, helyesnek tartja-e a magyar-szovjet tárgyalásokon egyes iparágak /műszer, vacuum, gyógyszer, diesel, híradás stb./ kooperációjának felvetését.

Kovaljov et. ezzel kapcsolatban javasolta, várjuk meg, hogy német és csehszlovák vonalon mik lesznek a tapasztalatok, mivel - bár elvben a kooperáció feltétlenül helyes - a gyakorlatban igen sok probléma merül fel és nem mindenben világos a kérdések gyakorlati megoldása. A kooperációs megállapodást német, illetve csehszlovák részről indítványozták. A gyakorlati végrehajtás attól függ, hogy a munkát mennyire operatíven fogják végezni, milyen emberek lesznek a kérdések végrehajtásával megbízva. A GUESZ részéről Bobirjev et., a GUESZ helyettes vezetője van megbízva a kérdések előkészítésével.

Rámutattunk arra, hogy általában, de különösen a magyar műszaki értelmiség részére nagy politikai fontossággal bír, hogy az embereknek perspektívát nyújtsunk. Ennek egyik legjobb módja a Szovjet-Unióval kötendő távlati kooperációs megállapodás és a távlati kereskedelmi keretszerződések kötése. Kovaljov et. erre megjegyezte, hogy ha ez nálunk politikailag célszerű, tegyünk megfelelő elvi javaslatot és szerepeljen az elvi megállapodás a kormány-nyilatkozatban. A kooperációra vonatkozó konkrét megállapodást azonban csak bizonyos idő múlva, a fent említett országokkal gyűjtött tapasztalatok alapján tartja lehetségesnek. Megjegyezte, hogy részükről már előkészített nyilatkozat-tervezetben ez a pont nem szerepel, de semmiféle elvi akadályát nem látja, hogy ez is bekerüljön a nyilatkozatba.

+ + +

Tárgyalás közben Kovaljov et. mellesleg kitért azokra a helytelen kopírozási módszerekre /iskolai osztályzások, katonai egyenruhák, katonák hajlevágása stb./, amelyek megsértették a magyarok nemzeti értéseit. Elmesélte, hogy amikor a Szovjet-Unió vezérkari főnöke Szokolovszkij marsall magához rendelte a Magyarországon működött tanácsadókat, és a velük való tárgyalás során rámutatott az ilyen intézkedések helytelenségére, de nem akadt senki, aki magára vállalta volna, hogy ilyen tanácsokat adott.

 

Moszkva, 1957. február 27.

                                               Osztrovszki György                 Greiner Sándor

 

MOL XIX-A-16-f. 35. doboz. Géppel írt eredeti tisztázat.

Ezen a napon történt július 01.

1903

Elindul az első Tour de France.Tovább

1904

Megkezdődnek a III. nyári olimpiai játékok St. Louisban.Tovább

1933

Építeni kezdik a lakihegyi adótornyot.Tovább

1990

Az NDK és az NSZK vám – és valutaunióra lép.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő