A keletnémet állampolgárok egyre fokozódó mérvű elvándorlása miatt, Berlinben az NDK hatóságai nagy létszámú csapatokkal lezárják a város...Tovább
A szovjet és a keleti hitelek, segélyek szerepe a Kádár-rendszer stabilizálásában
A magyar gazdaság egyensúlyi állapota 1956 őszére felborult, az amúgy is súlyos gazdasági feszültségek a harcok, a sztrájkok, a szén- és energiahiány miatt tovább éleződtek. Szétesett a központi irányítás, ezzel együtt meglazult az állami és pénzügyi fegyelem, felrémlett a tömeges munkanélküliség, az elszabaduló infláció és a gazdasági összeomlás veszélye. A forradalom leverése utáni hónapokban az ország ellátása a szocialista és kapitalista országok segélyeitől, leginkább azonban a „tábor” országainak, mindenekelőtt a Szovjetuniónak az áruhiteleitől függött.
Jelentés a magyar hiteligényekről a szocialista országokból
JELENTÉS
a Gazdasági Bizottság 1956. december hó 17-iki ülésére.
Mint ismeretes, népgazdaságunk már 1956. október hó 23-a előtt is súlyos helyzetben volt. Az október 23-ika utáni események oly mértékben tették súlyosabbá népgazdaságunkat, hogy a legnagyobb megerőltetés mellett sem tudnánk saját erőnkből népgazdaságunkat talpra állítani. Különös súllyal nehezedik népgazdaságunkra a tőkés országokkal szemben fennálló eladósodásunk, mely mintegy kettőszázharminc millió dollár.
Forradalmi Munkás-Paraszt kormányunk arra az elhatározásra jutott, hogy a Szovjetunió és a többi baráti országok kormányaihoz fordul azzal a kérelemmel, hogy hosszú lejáratú hitel /áru- és szabaddeviza/ nyújtásával legyenek segítségünkre.
A hitelkérelem időpontjában - és még ma sem - tudtuk, illetve tudjuk pontosan felmérni szükségleteinket s ezért bár nagy hiteleket kérünk, mégis a becslés szerinti megállapítások szerint a kért hitelek minimumnak tekinthetők. Nehéz azonban kérelmünket indokolni különösen olyan barátok országok kormányainál, /Lengyelország, Románia, Jugoszlávia/ ahol a dolgozók életszínvonala még a mienknél is alacsonyabb.
Mindezek dacára csak a baráti országok kormányaihoz fordulhatunk segítségért.
Az egyes országok kormányaitól az alábbi hiteleket kértük:
Az ország neve: | Hitelkérelem dollárban kifejezve: | ||
áruban: | devizában: | összesen: | |
Szovjetunió | 200 mill. | 50 mill. | 250mill. |
Kína | 30 " | 20 " | 50 " |
NDK | 20 " | -- | 20 " |
Csehszlovákia | 50 " | 10 " | 60 " |
Lengyelország | 20 " | 10 " | 30 " |
Románia | 10 " | 5 " | 15 " |
Jugoszlávia | 20 " | 5 " | 25 " |
Bulgária | 5 " | -- | 5 " |
Összesen: | 355 mill. | 100 mill. | 455 mill. |
Hitelkérelmünket a Csehszlovák Köztársaság, a Román Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság Kormányküldöttségeinek közvetlenül adtuk át. A Szovjetunió és a többi baráti országok kormányaihoz kérelmünket az illetékes országok nagykövetein keresztül juttattuk el. A hitelkérelmek átadásánál különösen nagy súlyt helyeztünk arra, hogy a nehéz szén és deviza helyzetünkre való tekintettel a hitelkérelmünkben szereplő szenet lehetőleg soron kívül kezdjék el szállítani, mielőtt még a kormányok az egész hitelkérelmünk ügyében döntést hoznának. Ugyancsak kértük, hogy a devizát mielőbb bocsássák rendelkezésünkre.
A Román Népköztársaság Kormánya hozzájárult kérelmünkhöz, mely szerint 10 millió dollár értékben áruhitelt nyújtanak részben 1956. évi, részben pedig 1957. évi első negyedévi szállításra, valamint ötezer dollár értékben devizát bocsátanak rendelkezésünkre. Ennek megfelelően a tárgyalások szakvonalon megindultak. A tárgyalások ideje alatt a román kormányküldöttség járt Moszkvában s onnan való visszatérte után közölték, hogy a legnagyobb sajnálatukra ez idő szerint devizát nem áll módukban [!] rendelkezésünkre bocsátani. Így a megállapodást 10 000 [?] dollár áruértékre kötöttük meg.
Elkezdtük a tárgyalást a Csehszlovák szakdelegációval is. Miután hitelkérelmünk ügyében a Csehszlovák Köztársaság Kormánya még nem döntött, ezért a tárgyalások még nem fejeződhettek be. Folynak azonban a szénszükségleteinkkel kapcsolatos tárgyalások.
A Német Demokratikus Köztársaság Kormánya hajlandó a hitelt folyósítani. Kivéve a brikettet, amellyel kapcsolatban közölték, hogy 1957. első negyedévében nem tudják vállalni a brikett szállítását. Ebben a kérdésben újabb levéllel fordult kormányunk a Német Demokratikus Köztársaság kormányához kérve, hogy nehéz szénhelyzetünkre való tekintettel vizsgálják felül ismét a brikett szállítására vonatkozó kérelmünket.
A Szovjetunió kormánya nem döntött még a hitelkérelmünk ügyében, azonban a tárgyalások mindenek előtt a szénszállítás ügyében folynak. Mi ugyanis kértünk 1956-ra 250 000 tonna szenet, 1957. első negyedévére pedig 600 000 tonnát. Ez évre kért 250 000 tonna szén terhére a berakás és elszállítás folyamatban van, s arra kaptunk ígéretet, hogy még ez évben 150 000 tonna leszállítására kerül sor.
Nehéz szén- és devizahelyzetünkre való tekintettel Kádár elvtárs ismét kérelmet terjesztett elő és adott át Andropov elvtársnak, a Szovjetunió nagykövetének, melyben azt kérte, hogy az 50 millió dollár devizát és a kért szénmennyiséget a Szovjetunió kormányának végleges öntése előtt, lehetőleg sürgősen bocsássák rendelkezésünkre.
A többi baráti országok kormányai még nem válaszoltak hitelkérelmünkre, a szállítások azonban az államközi egyezmények keretében folyamatban vannak.
Szénkérelmünk összesítése:
Szovjetunió:
1956. negyedik ¼ év 250 000 tonna 1957. első ¼ év 600 000 tonna
Románia:
1956. negyedik ¼ év 50 000 tonna 1957. első ¼ év 50 000 tonna
NDK brikett 300 000 tonna
Lengyel Népköztársaság:
1956. negyedik ¼ év 200 000 tonna 1957. első ¼ év 750 000 tonna
Jugoszlávia:
1956. negyedik ¼ év 100 000 tonna
Bulgária:
1956. negyedik ¼ év 50 000 tonna 1957. első ¼ év 200 000 tonna
Csehszlovákia:
1956. negyedik ¼ év 150 000 tonna 1957. első ¼ év 250 000 tonna
Összesen: 800 000 tonna 2 150 000 tonna
Az államközi egyezmény keretében Lengyelországból 80 000 tonna
Bulgáriából segély címén 26 000 tonna
Csehszlovákiából 50 000 tonna
Összesen: 156 000 tonna
Ezek a szállítások folyamatban vannak.
A külkereskedelmi minisztérium tovább folytatja a tárgyalásokat, s valószínű, hogy a nagyobb kérelmeink ügyében kormányok közötti tárgyalásokra kerül sor, mely tárgyalásokon nagy segítséget fog jelenteni, ha a népgazdaságunk helyreállítására vonatkozó tervek elkészülnek, melyek a baráti országoktól kért hiteleinket is indokolják.
A jelentés elkészítése közben kaptam értesítést a Külügyminisztériumtól, mely szerint Lengyelországból az erőművek üzemeltetéséhez kért szén szállítása december 12-én megindult, s napi 8000 tonnát szállítanak.
Budapest, 1956. december hó 14-én.
/Rónai Sándor/
kereskedelmi miniszter
gazdasági bizottság tagja
MOL XIX-A-16-i. 1. doboz. Géppel írt tisztázat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 13.
1961
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő