A szovjet és a keleti hitelek, segélyek szerepe a Kádár-rendszer stabilizálásában

A magyar gazdaság egyensúlyi állapota 1956 őszére felborult, az amúgy is súlyos gazdasági feszültségek a harcok, a sztrájkok, a szén- és energiahiány miatt tovább éleződtek. Szétesett a központi irányítás, ezzel együtt meglazult az állami és pénzügyi fegyelem, felrémlett a tömeges munkanélküliség, az elszabaduló infláció és a gazdasági összeomlás veszélye. A forradalom leverése utáni hónapokban az ország ellátása a szocialista és kapitalista országok segélyeitől, leginkább azonban a „tábor” országainak, mindenekelőtt a Szovjetuniónak az áruhiteleitől függött.

Előkészítő feljegyzések a magyar-szovjet gazdasági tárgyalásokra

Gazdasági Kapcsolatok Bizottsága
Titkára

Kiss Árpád elvtársnak
Budapest
Országos Tervhivatal.

Tájékoztatásul mellékelten küldöm a szovjet-magyar tárgyalások előkészítésével kapcsolatos leveleket, amelyekben Osztrovszki elvtárs több javaslatot és közlést tesz.

Budapest, 1957. II. 14.

 

Melléklet:
1057/a - 9 lap
1157/1 - 5 lap
1257/1-d.-4 lap

 

***

 

MÁSOLAT

1257/1-d-ről

 

 

A kérdések felvetési módját befolyásoló tényezők
a magyar-szovjet tárgyalások során.

 

Az idő rövidsége miatt nem volt mód arra, hogy a legfontosabb tényezők felsorolásán túl magát a tárgyalási metodikát is kifejthessük. Tekintettel a jelenlegi bonyolult körülményekre, feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a további nemzetközi tárgyalások mindenkori helyes vezetési vonalának kialakításához szükséges értékelést az illetékes szervek időben elkészítsék. Tudatában vagyunk annak, hogy a tárgyalások fontossága a jelenleginél sokkal alaposabb elemzést igényel.

A magyar-szovjet tárgyalások vezetési vonalát befolyásoló tényezőket az alábbi négy főcsoportban vázoljuk:

I. Országunk természeti-gazdasági adottságaiból adódó objektív tényezők:

•1.      Energiahordozókban fennálló szegénységünk.
•2.      Nyersanyagszegénységünk.
•3.      Viszonylag igen nagy gyártmányválasztékunk, részben a tőkés örökség, részben a KGST országok közötti nehézkes és hiányos munkamegosztás miatt. Ennek következménye: a termelés kis tömegszerűsége és nehézség korszerű technológiát kialakítani. Ehhez járul még a belső piac korlátozottsága. Gépiparunk fele exportra dolgozik. Az export nagy részaránya egyik oka gazdasági bizonytalanságunknak. A nagy gyártmányválaszték óriási anyagnomenklatúrát igényel, bonyolulttá teszi az anyagellátást és tartalékolást.
•4.      Mezőgazdaságunk a talajerő leromlottsága, a rendezetlen vízgazdálkodás és az agrotechnikai elmaradottság miatt nem nyújt stabil terméseredményeket. A következő évek felvásárlási eredményeink, a mezőgazdasági árak alakulásának, az adóbevételeknek fokozott bizonytalansága különösen nagy nemzetgazdasági biztonsági tartalékokat igényel.
•5.      A viszonylag gazdaságtalan anyagbázis kényszerű szélesítése céljából az utóbbi évek beruházásaiban túl sok a lassan megtérülő beruházás.
•6.      Saját szükségletünket és erőnket meghaladó beruházásokat vállaltunk és végeztünk baráti országok érdekében, vagy azért, mert éveken keresztül nem kértünk és nem kaptunk elég segítséget. Ilyenek pld. alumíniumipar, védelmi beruházások, energetikai szénbányászat, kohászat stb.
•7.      A nyugati diszkrimináció bennünket mint kis és tartalékok nélküli országot aránytalanul jobban sújtott, mint másokat.
•8.      A szállítási keresztmetszetek korlátozottak, a vasúti átrakás felettébb gazdaságtalan.

II. Korábbi hibáinkból és az ellenforradalmi eseményekből adódó tényezők:

•1.      Népgazdaságunk már az októberi eseményeket megelőzőleg sem volt egyensúlyban.
•2.      Jelen tárgyalások célja most már az azonnali segítségen kívül alapvető távlati problémák rendezése, illetve felvetése.
•3.      Nincsen távlati tervünk, sőt komoly, részleteiben összefüggő gazdaságpolitikai koncepciónk sem. Ez megnehezíti az érvelést és a felelős kötelezettségvállalást.
•4.      Nincsenek kidolgozva az ún. magyar „sajátosságok". Ami van, azt se ismertettük kellőképpen. (Pld. helyzetünket energiahordozók terén, gépparkunk leromlottságát, gazdaságtalan gyártmányválasztékunkat stb.).
•5.      A magyar közvélemény sok kérdésben félre lett vezetve és a felvilágosítás eddig még nem járt kellő eredménnyel. (Pld. kereskedelmi szerződések méltányossága, uránérc, szovjet csapatok tartózkodás stb.).
•6.      Vannak továbbra is ható belpolitikai problémáink, mint pld. a parasztság reagálása az adókivetésre, anarcho-szindikalista irányzatok az állami és gazdasági vezetés kérdései terén, az ebből adódó bizonytalanságok stb.
•7.      Bizonyos fokú bizalmatlanság a magyar ipar szállítóképességével kapcsolatban, mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban.
•8.      Az a tény, hogy a magyar kormány még nem komplett.

III. A Szovjetunióval és a KGST országokkal kapcsolatos tényezők:

•1.      Korábbi kapcsolataink egyik hibája volt magyar részről az ún. „szalámi-taktika", a kérdések apránkénti felvetése. A bizalom megszilárdítása céljából ezt meg kell szüntetni. Ezért a tárgyalások kapcsán minden ismeretes problémát fel kell vetni, szükség esetében két csoportban: a.) Azok a problémák, amelyekben döntést akarunk elérni; b.) amelyek még nem értek meg döntésre, illetve amelyeket megfelelő módon még nem tudtunk kidolgozni, de már most bejelentjük.
•2.      Az a tény, hogy a Szovjetunió részéről is fennállanak korábbi eredetű rendezendő problémák (pld. a vállalti megváltás törlése stb.).
•3.      Az a tény, hogy a Szovjetunió az egyedüli, komoly mértékben segítőképes partner.
•4.      Az a tény, hogy egyes népi demokráciák részéről bizonyos versengés és részrehajlás érvényesül velünk szemben. Így pld. fennáll a veszélye annak, hogy - amennyiben a többiekkel a kölcsönös szállítások még nincsenek perfektuálva - amennyivel többet kapunk a Szovjetuniótól azt ők a maguk részéről levonják. (Pld. csehszlovák koksz). Súlyosbítja ezt a helyzetet az, hogy sok területen közös hiányaink vannak.
•5.      Az a tény, hogy jelen tárgyalásokra a csehszlovák, NDK, román és bolgár tárgyalások után került sor.
•6.      Az a körülmény, hogy a nyújtandó kölcsönök jellege nagyrészt meghatározza a visszafizetésük lehetőségét is. Így pld. a gyorsan megtérülő és a lassan megtérülő beruházások helyes aránya.
•7.      Az a tény, hogy a KGST eddig a legfontosabb kérdéseket (szén, specializáció) nem tudta megoldani és így az NDK és Csehszlovákia kétoldalú megállapodások révén igyekeznek előbbre jutni.
•8.      A nyújtandó segítséget a Szovjetunió kormányának a szovjet közvélemény előtt megfelelően meg kell indokolnia. Ez meghatározza a segítség mértékét és formáját. Élesebben ki kell domborítani az érdekek kölcsönösségét.

IV. Tőkés országokkal kapcsolatos körülmények:

•1.            Figyelemmel kell lenni a tárgyalások nyugati visszhangjára, beleértve a nem-imperialista országokat is. Fennáll azonban a nyugati visszhangok túlbecsülésének veszélye is.
•2.            Nincsen kidolgozva és egyeztetve a nyugati gazdasági kapcsolatok megkülönböztetett módon való értékelése. Így pld. áruhitelek és beruházási hitelek, ilyen vagy olyan jellegű beruházási kölcsönök, egyes nem-imperialista országok nyújtotta hitelek stb. megkülönböztetett elbírálása. Úgyszintén nincsenek még egyeztetve az esetleg felajánlandó nyugati hitelek elutasításának vagy igénybevételének lehető módozatai.

Moszkva, 1957. február 12.

 

Jakó Géza s. k.                                                                       Osztrovszki Gyögy s. k.

 

***

 

MÁSOLAT

1157/1-ről

 

Február 8-án közös feljegyzést készítettünk a magyar-szovjet legfelsőbb színvonalú [!] tárgyalások előkészítésének kérdéseiről. A fenti jelentés kiegészítéseképpen vázolni szeretnénk a tárgyalások konkrét előkészítésére vonatkozó javaslatainak.

 

Mindenek előtt tisztázandó kérdés az, hogy a tárgyalások milyen széles tematikai körre terjednek ki, továbbá az, hogy az egyes témákat milyen mélységben kívánjuk tisztázni.

A tematika szélességére vonatkozóan tudomásunk szerint eddig csak az Incze-Szemicsasztnov-féle előkészítő tárgyalás három kérdéscsoportjáról volt szó. (1957-es külkereskedelmi-áruhitel kérdése, pénzügyi- és hitelkérdések, valamint 1958-61-es perspektív beruházási kérdések).

Eldöntendőnek tartjuk azt, hogy az említett három témán kívül kíván-e a kormánydelegáció párt, külügyi és honvédelmi vonatkozású kérdésekkel is foglalkozni. Figyelembe véve az eddig lefolyt államközi tárgyalások tapasztalatait, az otthoni belső helyzetet és a tárgyalások várható nagy nemzetközi jelentőségét, indokoltnak tartanánk a tárgyalási tematika kiszélesítését. Megfontolandónak tartjuk a hazai uránkérdés felvetését is, különös tekintettel arra, hogy ez a téma az otthoni közvélemény előtt nem volt kellően feltárva és tápot adott a két ország közötti viszony megrontására.

A kérdések átfogó felvetését indokolja az, hogy az itt lefolyt legfelsőbb színvonalú tárgyalásokon, különösen lengyel és csehszlovák viszonylatban, a problémák kb. ilyen szélességben kerültek tárgyalásra. Várható továbbá, hogy az ideérkező magyar delegációnak nyilatkozni szükséges az országunkra vonatkozó legkülönbözőbb problémákban. Végül úgy ítéljük meg, hogy az októberi események után a hazai közvélemény is várni fogja azt, hogy az eddigi előkészítő tárgyalásokon túlmenő kérdésekben is nyilatkozatokra vagy megállapodásokra kerüljön sor. Úgy gondoljuk, hogy a fenti tényezőkre figyelemmel kell lennünk, ezért tehát a tematikai kiszélesítésre valamilyen formában sor kell, hogy kerüljön.

Az otthoni helyzetet figyelembe véve azonban nyilvánvalóan nem lesz könnyű ilyen széles tematikai körben megfelelően felkészülni, mivel a rendelkezésünkre álló idő viszonylag rövid és az eddigi tapasztalatok alapján máris látjuk, hogy pld. a viszonylag egyszerűbb gazdasági kérdésekben is milyen nehéz a megfelelő felkészülés. A fentiek áthidalására a következőket javasoljuk:

A problémák felvetése történjék meg minél átfogóbban, de a kérdéseket osztályozzuk olyanokra, amelyeknek megfelelő előkészítése már megtörtént, vagy még megtörténhet és amelyekben konkrét döntésre kerülhet sor és olyanokra, melyekben különböző okokból jelenleg nem áll módunkban dönteni, de amelyeket felvetünk a megállapodásban és a kommünikében, mint nyitott és bizonyos időn belül megoldandó problémákat. Pld. csehszlovák és NDK viszonylatban ilyen módon fogalmazták meg a kétoldalú gépipari specializálás továbbfejlesztését, amelynek konkrét kidolgozására 1 éves határidőben állapodtak meg. Vagy pld. ilyen jellegű a szovjet-NDK megállapodás is a kölcsönös árucsere-forgalom 30%-os volumen-növelésében, amelyet kb. fél év alatt terveznek realizálni.

Ez a tárgyalási módszer nemcsak a hazai és nemzetközi véleményt irányítaná helyes irányba, hanem igen korrekt probléma-felvetés volna a (s)zovjet közvélemény felé is, mivel kölcsönös problémáinkat átfogóan áttekinthetnék mindkét országban, és nem kényszerülnénk követni a régi hagyományos „szalámi" politikát, amelynek következtében félévenként jelentkeznénk különböző megoldatlan problémáinkkal állandó bizonytalanságban tartva tervezésünket.

Feltéve azt, hogy a legfelsőbb színvonalú tárgyalások stratégiája és taktikája a fentieket figyelembe veszi, a következő részletes felkészülési javaslatot tesszük:

Ha az eddig nem történt volna meg, sürgősen tárcaközi bizottságot kellene kijelölni azzal a feladattal, hogy a magyar-szovjet legfelső színvonalú ágazati tárgyalások teljes tematikai és szervezési vonatkozásait előkészítse és a szükséges kérdéseket Minisztertanács elé terjessze.

A tárcaközi bizottság tagjai a párt, a külügy, a honvédelem, az iparügyek, a Tervhivatal és a külkereskedelem képviselőiből kellene, hogy álljon. Kívánatos, hogy a tárcaközi bizottság tagjai egyben tagjai legyenek a kormánydelegációnak is.

A tárcaközi bizottság részletesebb feladatát az alábbiak képezhetnék:

•1.      Javaslatot tesz a Minisztertanácsnak a tárgyalás tematikai felépítésére és ennek megfelelően albizottságok szervezésére, akik [!] a témákat részleteiben kidolgozzák. A fentiek alapján a már eddig kialakult három albizottságon kívül további 2-3 albizottság szervezése válna szükségessé (HM, Külügy, esetleg szervezési).
•2.      Javaslat elkészítése a kormánydelegáció és a szakértők kinevezéséről. Figyelembe véve a jelenlegi hazai körülményeket, amelyek valószínűleg nem teszik lehetővé a találkozóig kormányunk tervezett kiszélesítését, javasoljuk megfontolni azt, hogy nem lenne-e célszerű a kormánydelegáció népfront jellegét oly módon kiszélesíteni, hogy a tervezett kormánybővítésnél számba jöhető személyiségek közül egyesekkel kiegészíttessék a kormánydelegáció. NDK és Lengyelország esetében a delegáció ilyen jellegét igen kihangsúlyozták. Magunk részéről 8-14 főnyi kormánydelegációra gondolunk.
A szakértők kijelölésénél az a véleményünk, hogy a témák nagy számára és horderejére való tekintettel minden fő témában gondoskodni kellene 1-2 szakértő kiküldéséről, akik között fűtőanyag és energetikai, gáz, nehézipari, vegyipari, színesfémipari, könnyipari és közlekedési szakértők feltétlenül szerepeljenek. Pld. NDK-ból minden tervhivatali elnökhelyettes itt volt, mint szakértő.
Magunk részéről 15-20 főnyi szakértői csoportra gondolunk.
•3.      A tematikai albizottságok végleges formába öntik és a tárcaközi bizottságon keresztül Minisztertanács elé terjesztik az egyes albizottságokban felvetésre kerülő kérdéseket.
•4.      Az albizottságok a tárcaközi bizottságon keresztül Minisztertanács elé terjesztik a plenáris ülésen a szovjet félnek átadandó tárgyalási tematikát az ügyrendi és napirendi javaslattal együtt. (A jóváhagyott anyag magyar és orosz nyelven készítendő el).
•5.      Az albizottságok kidolgozzák és a tárcaközi bizottságon keresztül Minisztertanács elé terjesztik az egyes témák részletezését kellő indokolással és dokumentációval alátámasztva. Jóváhagyás után az anyagok magyar és orosz nyelven elkészítendők abból a célból, hogy az albizottsági tárgyalásokon ezeket a szovjet félnek átadhassák.
•6.      A tárcaközi bizottság előkészítteti a magyar delegáció plenáris referátumait, amelyek közül az első a politikai és nemzetközi kérdésekkel foglalkozhatna, a második Magyarország fűtőanyag, energetikai és nyersanyag helyzetét tárhatná fel, a harmadik pedig népgazdaságunk ipari és külkereskedelmi problémáit vázolná.
•7.      A tárcaközi bizottság javaslatot készít a Minisztertanács részére azon központi kérdéseinkre vonatkozóan, amelyeket a két párt és kormány vezetőinek legszűkebb körű találkozásain kívánunk felvetni (magyarul és oroszul). A magyar példányhoz megfelelő adatokat és érveket kellene összegyűjteni.
•8.      A delegáció tagjainak nyilvános szereplését megkönnyítendő jó lenne meghatározni előre, hogy kik fognak nyilatkozni a sajtóban, rádióban, televízióban és egyéb alkalmakkor. Az itteni munka megkönnyítése céljából helyes lenne a beszédekben kiemelendő szempontokat vagy beszédvázlatokat már otthon elkészíteni. (Néhány téma szempontjából lásd a február 8-i feljegyzés II. fejezetét).
•9.      Feltétlenül szükséges lenne, sajtó, rádió, filmhíradó, tájékoztatás egységes megszervezése és a felelősök kijelölése.
•10.  Szükséges lenne a találkozó magyar szervező bizottságának kijelölése, amely az összes titkári, tolmácsolási, szervezési és adminisztrációs feladatokat ellátná. Ezen a területen az itteni magyar szervek is lényeges segítséget tudnak adni.
Javasoljuk a fentiek figyelembevételét a találkozás előkészítésével kapcsolatban.

Moszkva, 1957. február 9.

 

Greiner Sándor s. k.                                        Osztrovszki György s. k.

 

***

MÁSOLAT

1057/a-ról

Tárgy: A magyar-szovjet tárgyalás előkészítése.

Visszaérkezésünk óta megpróbáltuk összegyűjteni a január hónapban Moszkvában lezajlott népi demokratikus és szovjet tárgyalások lefolyásának menetét, főbb tematikai problémáit, technikai megszervezésére és lebonyolítására vonatkozó tapasztalatokat.

A tárgyalások fő célkitűzései különbözőek voltak az országok gazdaságpolitikai helyzetének megfelelően. Ezért tehát a tárgyalások menete és lefolyása eléggé különböző volt, és magyar szempontból egyik sémát sem lehet alkalmazni mechanikusan. Greiner et. a külkereskedelmi én pedig a KGST-beli kollégáknál tájékozódtunk a tárgyalások gazdasági részéről, amelynek tapasztalatait a mellékelt feljegyzésekben tudtuk összefoglalni.

Összefoglalva megállapítható, hogy az itt tárgyaló lengyel, román, csehszlovák és német delegációk helyzete lényegesen könnyebb volt, mint amilyen a magyar delegáció helyzete lesz. Ezek az országok felkészültsége [!] az éves és perspektív tervek szempontjából lényegesen jobb, mint a miénk, népgazdaságuk gazdasági főcélkitűzéseivel kapcsolatban az országokban sokkal egységesebb és kiforrottabb elgondolások vannak, mint nálunk és népgazdaságuk gazdasági meglapozása érdekében már évek óta általában egységes és következetes vonalban haladnak, szemben a mi helyzetünkkel. Megállapítható az is, hogy a baráti államok külügyi, külkereskedelmi és KGST-beli apparátusai egységes elgondolás szerint nagy tervszerűséggel, igen módszeresen készítik elő legfontosabb - szovjet segítségre épült - egyes népgazdasági terveik megvalósítását. Boldoczki és Greiner elvtársakkal itt már megvalósítottuk a szükséges együttműködést, azonban úgy látszik, hogy az otthoni szervek közötti együttműködés ma még eléggé hiányos, amin különösen a mostani átszervezési időszakban feltétlenül javítani kellene. Az otthoni minisztériumi és hivatali apparátusok igen bizonytalan és meglazult állapotban vannak a leépítések és az átszervezések miatt, és ezért az a veszély áll fenn, hogy a nemzetközi tárgyalások szempontjából legkritikusabb időszakban a külföldi tárgyalásokon résztvevő delegációk - bizonyos mértékben - „hátország" nélkül maradnak. A baráti államok nyilván megértik a mi jelenlegi nehézségeinket, és a Szovjetunió bizonyára segíteni fog abban, hogy a tárgyalások sikeresen fejeződjenek be. Amit azonban nehezen fognak megérteni, [az] az lesz, hogy sokévi tervgazdálkodás után még most sem világos számunkra az, hogy melyek a magyar sajátos adottságok és az ezekből adódó alapvető magyar perspektív célkitűzések, amelyeket a belföldi vagy baráti adottságok alapján kívánunk megvalósítani.

A magyar-szovjet tárgyalások megfelelő előkészítése érdekében a következő gazdasági, politikai és technikai előkészületeket tartjuk szükségesnek:

I. A tárgyalás gazdasági része.

Az utolsó hetekben lefolyt otthoni előkészületek és a Szemicsasztnov-Incze vezette tárgyalások, végül Pautyin et. vezető elvtársakkal történt megbeszéléseiből úgy látszik, hogy a tárgyalások gazdaságpolitikai célkitűzései nagyjában és egészében helyes irányban alakultak ki. Ugyancsak helyesnek bizonyult az a tárgyalás taktikai felépítés, hogy a gazdasági kérdéseink felvetése három vonalon indult meg (1957-es külkereskedelmi áruhitel kérdések, pénzügyi és hitel kérdések, valamint 1958-1961-es perspektív beruházási kérdések).

Mindhárom albizottság a Budapesten lefolytatott előkészítő tárgyalások során már kialakította a felvetésre kerülő kérdésekkel kapcsolatos álláspontját, amit a szovjet delegáció tagjaival részletesen ismertetett. Valószínű, hogy az elkövetkező moszkvai tárgyalásokon ezen kérdések megtárgyalása folytatódik és eldöntésre kerül.

Mi a magunk részéről javasoljuk felvetni az ipari távlati kooperáció (távlati ipari profilegyeztetés és megfelelő hosszú lejáratú egyezmények kötése) kérdését, mint amint erre a mellékelt szovjet-NDK és szovjet-csehszlovák tárgyalásokról szóló jelentéseinkben és a távlati export-szerződésekről szóló feljegyzésben részletesen kitértünk.

Ugyancsak fel kellene vetni a bérmunka kérdését is. Például a legutóbb Moszkvában bejelentett nyomdai bérmunka javaslatunk nagyon kedvező fogadtatásra talált.

Ezekben a kérdésekben (ipari kooperáció, bérmunka stb.) elképzelhető, hogy döntés csak elvi síkon fog történni, és a részletekben a két fél a későbbi tárgyalások során egyezik meg.

Javasoljuk, hogy a kormánytárgyaláson a gazdasági kérdéseket a már eddig kialakult három albizottság rendszerében tárgyaljuk.

A beruházási hitellel kapcsolatban a következőket jegyezzük meg:

•1.      A magyar népgazdaság stabilizálásához kért mintegy 4 milliárd rubeles 1958-61 között folyósítandó hosszú lejáratú beruházási hitel felvetése helyesen történt meg. Bár a fenti összeget perspektivikus fejlesztési terv hiányában ma még nem tudjuk egyes objektumokkal tételesen alátámasztani, de a Kiss Árpád-Lázár-féle népgazdasági jövedelemszámítások alapján a beruházási hitelkérelem ilyen mérete feltétlenül indokoltnak látszik. Pautyin et. a fenti igényt túlzottnak tartotta, de elismerte, hogy bizonyos beruházási hitelnyújtás szükséges. Véleményünk szerint a kormánytárgyaláson változatlanul a 4 milliárd rubel méretű hitelkérelmet kellene továbbra is képviselnünk és a lehetőséghez képest kell, hogy ezt megindokoljuk. (A Szovjetunió 1958-61-es beruházása kb. 900 milliárd rubel, amihez képest a mi igényünk kb. ennek fél százaléka.)

•2.      A beruházásra alakult albizottság magyar tagozata máris elemezze és összegezze a baráti államoknak különböző formában nyújtott segítség, illetve hitel összegét abszolút, valamint országos viszonyokhoz képest relatív értékben.

•3.      A legsürgősebb teendő tehát, - ha ez még nem történt volna meg - az, hogy kormányzatunk azonnal jelölje ki a magyar-szovjet kormánytárgyalások gazdasági részének felelősét és az albizottságok vezetőit, akik teljes felhatalmazással vehessék igénybe az államapparátust a kérdések megfelelő színvonalú és gyors előkészítése érdekében.

II. A tárgyalás politikai része.

Az eddig lefolyt kormánytárgyalások tapasztalatai alapján fel kívánjuk hívni a figyelmet néhány kérdésre:

A tárgyalásokról nyilvánosságra hozott tájékoztatókban minden esetben igen jelentős politikai nyilatkozatot látunk, amelyeknek előkészítése véleményünk szerint legalább olyan lényeges és nehéz - ha nem nehezebb - mint a gazdasági kérdések előkészítése. A kormánydelegációk vezetői és egyes tagjai a különböző tárgyalásokon, fogadásokon, sajtóértekezleteken stb. gyakran tartottak beszédeket és tettek különböző nyilatkozatokat. Az eddigi népi demokratikus - szovjet tárgyalások nyilatkozataiban minden esetben igen részletesen foglalkoztak a magyar politikai helyzet elemzésével, kihangsúlyozták, hogy magyar események okozta nehézségek megoldásában mindannyian részt fognak venni, minden segítséget meg fognak adni a népi demokratikus rendszerünk megerősítése érdekében.

Megítélésünk szerint most nemcsak a szovjet és népi demokráciák, hanem a világ közvéleménye is rendkívüli érdeklődéssel várja a magyar kormánydelegáció moszkvai látogatását és a tárgyalások eredményét.

Az egyes kormánydelegációk vezetői, úgyszintén a szovjet párt és állai vezetők beszédeiben gyakran hangzottak el történelmi vonatkozású elemzések (pld. Vorosiliov és Zapotocki et.-ak beszédei), amelyekhez hasonlót úgy gondoljuk, hogy magyar részről még inkább helyes volna megfelelő alkalommal elmondani. Helyes lenne kiemelni a magyarság évszázados küzdelmét a társadalmi fejlődés érdekében és különösen kiemelni a magyarok szerepét az [1917-es] októberi forradalomban és az ezt követő polgárháborúban, úgyszintén a 19-es magyar események szovjet vonatkozásait.

Úgy látjuk, hogy beszélni kellene a szovjet-magyar történelmi és jelenlegi kapcsolatokról olyan értelemben, amely alkalmas volna ellensúlyozni azt a téves nézetet, mely szerint a magyarság nagy része az oroszokkal szemben ellenséges érzéseket táplálna, és így nem érdemli meg a neki nyújtott vagy nyújtandó segítséget. Erre a jelen helyzetben annál is inkább szükség volna, mivel az október 23-i, de különösen a november 4-e utáni események (tömeges sztrájkok stb.) a szovjet közvéleményben - enyhén szólva - vegyes érzelmeket váltottak ki. Ilyen jellegű felszólalásokkal megkönnyíthetnénk a számunkra nyújtandó - viszonylag nagyméretű - segítség itteni belpolitikai indokolását.

Szükségesnek tartjuk azt is, - más delegációk példája alapján - hogy az első plenáris ülésen tartandó átfogó politikai és gazdaságpolitikai beszámolóban a politikai kérdéseken kívül igen élesen és áttekinthetően tárjuk fel Magyarország rendkívül kedvezőtlen nyersanyag, fűtőanyag és energia helyzetét, amelyet véleményünk szerint eddig az itteni és a népi demokráciák közvéleménye előtt - nem tudni mi okból - sohasem tártak fel. Ugyancsak fel kellene tárni világosan azt, hogy baráti segítség nélkül Magyarország anyaghelyzete nem stabilizálható, és az új ipari struktúra sem valósítható meg. Hangsúlyozni kellene azokat az érveket is, amelyek miatt a baráti tábornak érdeke Magyarország nyersanyagbázisának és új ipari struktúrájának megalapozása. Különösen élesen kellene feltárni a magyar ipari struktúra átállításának szükségességét, mint a magyar ipar fejlődésének és a magyar életszínvonal megalapozásának életkérdését.

Rá kell mutatni a munkásság és értelmiség gyors és jelentős életszínvonal emelése szükségességére, amit Ausztria szomszédsága különösen kiélez.

Ezt a feladatot nemzeti jövedelmünk emelése és elosztása révén saját jelentős erőfeszítéseinkből kell végrehajtani, amely terjedelemben többszörösen felülmúlja a baráti országoktól várt segítséget. Ez annál nehezebb, mert az utóbbi évek ránkszakadt elemi csapásai, szárazságok, árvizek, földrengés és nem utolsó sorban fokozott nyugati gazdasági diszkrimináció tartalékainkat felemésztették, illetve ilyen tartalékképzésre nem adtak lehetőséget. A tartalékképzésre, mint további elengedhetetlen feladatra is itt lehet rámutatni.

Valamilyen más alkalomból el kellene mondani a magyar ipar és tudomány nemzetközileg is jelentős eredményeit és azt a segítséget, amit ilyen területen nyújtani tudunk.

Otthoni szerveink bizonyára foglalkoztak már a fenti kérdésekkel, de mégis fel kívánjuk hívni a figyelmet arra, hogy jó lenne a tárgyalás előrelátható menetéből következő 5-6 párbeszéd vázlatát már otthon előkészíteni, hogy ez itten ne terhelje a delegáció munkáját, valamint szükséges továbbá, hogy otthoni szerveink idejében orosz nyelvre fordítsák a tárgyalási anyagokat és dokumentáció szükséges részeit.

III. A tárgyalás technikai előkészítése.

A magyar kormánytárgyalásra a bolgár kormánytárgyalás után kerül sor Moszkvában, várhatóan

Az a javaslatunk, hogy a kormánytárgyalás két fázisban történjék. A kormánydelegáció érkezése előtt egy héttel utazzon ide a szakértők nagy része, a három albizottság vezetője, továbbá azok az elvtársak, akik a tárgyalások egyéb politikai és protokolláris vonatkozású részeiért felelősek. Ezek a szakértők igyekeznének maximálisan lecsökkenteni a nyitott kérdések számát, és ezzel megkönnyítenék a kormánydelegáció munkáját. Szükséges ezért, hogy otthoni szerveink megfelelő előzetes utasításokat adjanak az itteni helyi előkészítéssel kapcsolatban a nagykövetségnek, külkereskedelmi kirendeltségnek és a KGST magyar képviseletének.

Magunk részéről úgy gondoljuk, hogy a kormánydelegáció létszáma 8-14 körül lehetne, hasonlóan más országok delegációihoz. A delegáció szekértőinek létszáma 15-20 fő és ezen kívül megfelelő számú adminisztratív (sajtó, rádió, stb.) segítség volna szükséges.

Javasoljuk tehát a kormánydelegáció, a szakértők és az adminisztratív segítség személy szerinti sürgős kijelölését, tekintettel arra, hogy a megfelelő felkészülésre elég rövid idő áll rendelkezésre.

A tárgyalások időbeosztására úgy gondoljuk, ki kellene dolgozni egy magyar javaslatot is. Az eddigi kormánytárgyalások tapasztalatai alapján, magunk részéről a következő programot tartanánk megfelelőnek:

A szakértői tárgyalások február 18-23 között történjenek meg Moszkvában.

A kormánytárgyalás február 25 és március 2 között legyen.

Az utazást lehetőleg repülőgépen kellene megszervezni, időveszteség elkerülése miatt.

A tárgyalások munkamenetére a következőket javasoljuk:

Első nap:
Február 25-én hétfőn, érkezés és a delegáció vezetőinek látogatásai Hruscsov, Bulganyin és Vorosilov elvtársaknál.

Második nap:
26-án kedden, délelőtt 10 órától plenáris tárgyalás 12-ig, majd délután 16-18-ig újabb plenáris tárgyalás. Az első plenáris tárgyaláson a magyar referátum történhetne meg és átadhatnánk rövid 3-4 oldalon összefoglalt tárgyalási tematikát. A délutáni plenáris ülésen a részletesebb anyagokat kellene átadni a szovjet elvtársaknak.

Harmadik nap:
27-én szerdán, délelőtt és délután albizottsági tárgyalások lehetnének, majd este a magyar nagykövetség fogadást kellene szervezzen megfelelő helyen (a románok pld. a Szovjetszkaja szállóban rendezték).

Negyedik nap:
28-án csütörtökön, az albizottságok befejeznék munkájukat és elkészülne jelentésük a plenáris ülés számára.

Ötödik nap:
Március 1-én pénteken, plenáris ülést kellene javasolni, amelyen a kérdéseket véglegesen letárgyalnák és kijelölnék a szerkesztőbizottságot.

Hatodik nap:
2-án szombaton, elkészülne a jegyzőkönyv, kommüniké és az aláírásra szombaton este kerülhetne sor. Valószínűleg szombat este a szovjet kormány rendezne fogadást a Kremlben a magyar delegáció tiszteletére.

A fentiekben megkíséreltük összegezni azokat a tapasztalatokat és javaslatokat, amelyek véleményünk szerint felhasználhatók egy ilyen fontos tárgyalás előkészítésére és sikeres lefolytatására.

Az idő rövidsége miatt javasoljuk, hogy kormányzatunk sürgősen döntsön a fenti vagy a kormánytárgyalással összefüggő egyéb szervektől származó tárgyalási javaslatok ügyében és utasítsa a moszkvai Nagykövetet a tárgyalások időrendi (esetleg tematikai) kérdéseinek illetékes szovjet szervekkel történő egyeztetésére.

Most nyert személyes értesülésünk szerint a bolgár-szovjet kormánytárgyalás február 17-én kezdődik. Ez alátámasztja a fenti időbeosztásra vonatkozó javaslatunkat.

Moszkva, 1957. február 8.

Greiner Sándor s. k.                Kovács József s.k.                   Osztrovszki György s. k.

MOL XIX-A-15-f. 35. doboz. Géppel írt másolatok.

Ezen a napon történt augusztus 15.

1914

Megnyitják a Csendes-óceánt és az Atlanti-óceánt összekötő Panama-csatornát.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő