A szovjet és a keleti hitelek, segélyek szerepe a Kádár-rendszer stabilizálásában

A magyar gazdaság egyensúlyi állapota 1956 őszére felborult, az amúgy is súlyos gazdasági feszültségek a harcok, a sztrájkok, a szén- és energiahiány miatt tovább éleződtek. Szétesett a központi irányítás, ezzel együtt meglazult az állami és pénzügyi fegyelem, felrémlett a tömeges munkanélküliség, az elszabaduló infláció és a gazdasági összeomlás veszélye. A forradalom leverése utáni hónapokban az ország ellátása a szocialista és kapitalista országok segélyeitől, leginkább azonban a „tábor” országainak, mindenekelőtt a Szovjetuniónak az áruhiteleitől függött.

 

13.

Előterjesztés a Gazdasági Bizottsághoz a szovjet hitel ügyében

 

Előterjesztés

a Gazdasági Bizottsághoz,

 

a Szovjetuniótól kérendő hosszú lejáratú beruházási hitel ügyében.

 

A januárban folyt szovjet-magyar külkereskedelmi tárgyalások során a magyar delegáció informatív jellegű megbeszéléseket folytatott, a magyar kormány azon szándékáról, hogy a Szovjetuniótól hosszú lejáratú beruházási hitelt kérjen.

 

Az Országos Tervhivatal a Szovjetunió delegációjának felhívására január hó végén, becslésen alapuló számításokat adott át arra vonatkozóan, hogy a legközelebbi években miként alakulhat a nemzeti jövedelem, a saját erőből való beruházás lehetősége, és a külkereskedelmi mérleg. Hozzávetőleges számítások alapján néhány objektum építését és berendezéseit számba véve, közöltük, hogy milyen beruházási hitelre volna Magyarországnak szüksége.

 

A beruházási hitelkérelem indokolását a nemzeti jövedelem várható alakulása adja. Magyarország nemzeti jövedelme 1951. és 1955. között évi átlagban mintegy 3,5 százalékkal nőtt. A nemzeti jövedelem növekedés ütemének a következő évekre történő meghatározásánál abból indultunk ki, hogy az ipari termelés évi átlagban 8%-kal, a mezőgazdasági termelés pedig évi 4%-kal fog nőni. Az ipari termelés növekedését behatárolják az ország energiatermelési lehetőségei. Mindezek alapján a nemzeti jövedelem a következő években az alábbiak szerint alakul:

 

 

1955.
tény

1956.
terv

1958.

1959.

1960.

Milliárd Ft

93,2

94,9

87,6

95,3

100,0

107,0

Index

106,-

108.-

100.-

109.-

114.-

122.-

 

A nemzeti jövedelem felhasználásánál az ország jelenlegi gazdasági és politikai helyzetét is figyelembe véve abból kellett kiindulni, hogy a lakosság fogyasztását évi átlagban 6%-kal növeljük. Ezen az alapon készült a nemzeti jövedelem felosztásának az alábbiakban részletezett tervezete:

 

 

1955
tény

1956.
terv

1957.

1958.

1959.

1960.

Index 196
1957=100

Fogyasztás

ebből: lakosság fogyasztása

76,1

63,7

78,0

65,2

87,2

75,5

91,9

80,0

97,0

84,8

102,5

90,0

117

119

Felhalmozás

ebből: álló alap bővítés

készletnövelés

hitel- és vagyonmozgatás

17,1

9,5

7,4

0,2

16,9

12,0

3,1

1,8

0,4

4,5

3,2

-7,3

3,4

4,3

3,0

-3,9

3,0

2,4

2,5

-1,9

3,5

2,0

2,5

0,0

875

44

75

-

Nemzeti jövedelem össz.

93,2

94,9

87,6

95,3

100,0

107,0

122

A felsorolt adatokból látható, hogy az ország fizetési mérlege 1957-ben 1958-ban és 1959-ben még jelentős hiányt mutat. Ez a hiány forintban kifejezve 1957-ben mindegy 3,9 milliárdot, 1958-ban mintegy 2,1 milliárdot, 1959-ben pedig mintegy 0,9 milliárdot tesz ki. A fizetési mérlegnek még ilyen nagyságrendű hiánya mellett is rendkívül alacsony a felhalmozásra fordítható része a nemzeti jövedelemnek. Ennek következtében az ország állóalapjainak bővítésére 1957-ben és 1958-ban az előbbi éveknek csak mintegy 25-30%-a, 1959-ben és 1960-ban pedig csak még ennél is lényegesen alacsonyabb hányada jut. Az állóalapok bővítésének ilyen alacsony színvonala nem teszi lehetővé az ország jelenlegi termelési struktúrájának megjavítását és nem teszi lehetővé az életszínvonalnak a későbbi években történő további emelését sem, nem is beszélve az 1957-ben és szükség szerint 1958-ban és 1959-ben felveendő hitelek törlesztési lehetőségeiről.

Az állóalapok növekedése nagyságrendjének értékelése érdekében figyelembe kell venni azt, hogy a számítás szerint saját erőforrásokból az állóalapok nettóértéke 3 év alatt legfeljebb 7-8 milliárd Ft-tal nő, ami ezek 200-210 md Ft-os nettó értékéhez képest csak 3-4%-os növekedést jelent.

Az 1957-60-as években saját erőforrásból évente beruházható 5-6 md. Ft-ból kb. 2,5-3 md Ft az amortizációs alap beruházási hányadát fedezi, kb. 1,5-2 md Ft a minimális lakás és szociális beruházás, tehát a termelést bővítő beruházás legfeljebb 1-2 md Ft lehet, beleértve a közlekedés és mezőgazdaság beruházásait is.

A fizetési mérleg hiányának megoldása esetén is annak érdekében, hogy a bővített újratermelést minimális mértékben megvalósítsuk, hogy egyes félbe maradt beruházási objektumokat befejezhessünk, vagy üzemeltetésüket gazdaságossá tegyük, hogy az ország rendkívül nehéz energiahelyzetén enyhítsünk, végül pedig, hogy egyes, erre alkalmas iparok fejlesztésével külkereskedelmi mérlegünket távlatilag egyensúlyba hozzuk, mintegy 4 milliárd rubel értékű hosszú lejáratú hitel felvételét tartjuk indokoltnak a következő elosztásban:

                        1958-ban mindegy       500 millió
                        1959-ben mintegy        1 milliárd
                        1960-ban mintegy        1,5 milliárd
                        1961-ben mintegy        1 milliárd rubel.

Ennek a hitelnek nagy részét a Szovjetuniótól kérjük. Az előzőekből kitűnően a beruházási hitelek felvétele csak részben szükséges olyan okból, hogy Magyarország bizonyos beruházási javak előállítására nem rendelkezik megfelelő termelési kapacitással. A hitel felvételének szükségességét elsősorban a nemzeti jövedelemnek beruházásokra fordítható igen alacsony hányada indokolja. Ezért a 4 milliárd rubeles beruházási hitelt Magyarország csak részben kívánja konkrét gépekben, felszerelésekben, stb. igénybe venni a Magyarország részére kért 4 milliárdos hitel egy része egyéb javakból, főként a termeléshez szükséges nehéz- és könnyűipari anyagokból, mezőgazdasági termékekből tevődnek össze. Konkrét gépek és felszerelések gyártásánál Magyarország megfelelő kapacitással rendelkezik jó néhány ágazatban. Ezért a fenti hitelkeret terhére olyan gépi berendezések és felszerelések lennének szállítandók, amelyek a magyar ipar műszaki színvonalának emeléséhez szükségesek, vagy pedig amelyeknek gyártása Magyarországon nem valósítható meg.

A magyar delegáció által a fentiek szerint vázolt beruházási hitelkérelemmel kapcsolatban hivatalos szovjet állásfoglalás nem történt. Nem hivatalosan olyan vélemények hangzottak el, hogy a magyar beruházási hiteligény kért nagyságrendje (4 milliárd rubel) túlzott, és hogy mintegy 1,8-2 milliárd rubel keretről reálisabb alapon lehetne tárgyalni. Szovjet részről ezen kívül felvetették annak a szükségességét is, hogy a beruházási hitelkérelmet feltétlenül egy kész perspektivikus fejlesztési terv alapján és konkrét objektumok szerint lenne ajánlatos megtárgyalni.

Jelenleg az Országos Tervhivatal részletesebb számításokat végez a nemzeti jövedelem várható alakulásáról és elosztásáról. Ezen kívül hozzákezdett egyes beruházási objektumok konkrétabb gazdasági értékeléséhez. A nemzeti jövedelemre vonatkozó újabb számítások kb. 1 héten belül készülnek el, és 1 héten belül lesznek adataink egyes beruházási objektumok gazdaságosságára vonatkozóan is. Tekintettel arra, hogy felelősséggel nyilatkozni az általunk kért beruházási hiteleknek egyes objektumok létesítésére történő felhasználásáról semmiképpen sem lesz lehetséges 1957. év derekáig, amikor a népgazdaság távlati fejlesztési tervének fő vonali kidolgozásra kerülnek, az Országos Tervhivatal azt javasolja, hogy a Moszkvában folytatandó tárgyalásokon a beruházási hitelkérelem tekintetében a következő magyar álláspont képviseltessék:

1./ Magyarország 1958-tól 1961-ig mintegy 2,5 milliárd rubel értékű beruházási hitel nyújtását kéri a Szovjetuniótól, a következő megosztásban.          

1958-ban mindegy       300 millió

                        1959-ben mintegy        600 millió

                        1960-ban mintegy        800 millió

                        1961-ben mintegy        800 millió

2./ Az építendő objektumok tekintetében, valamint a határidők tekintetében folyamatosan 1957. szeptember 30-ig javasolja részletesen megállapodni a Szovjetunióval.

3./ A beruházási hitelkérelem teljes objektumok építésének meghitelezését tartalmazza olyan formában, hogy a Szovjetunió szállítana Magyarországnak Magyarországon elő nem állítható gépi berendezéseket, ezen felül a szükséges mértékben segítséget nyújtana egyes objektumok tervezésében és a beruházás művezetésében, valamint az üzemek megindításában. A beruházási hitelkérelemnek el nem fogyasztott részét Magyarország egyéb árukban kéri szállítani a Szovjetuniótól. (Hasonlóan az uránérccel kapcsolatos beruházások konstrukciójához.)

4./ A beruházási hitelek visszatérítése külön, később megkötendő megállapodás szerint 15-20 év alatt történnék.

Megjegyzés:

Felmerült olyan vélemény a beruházási hitelkérelemmel kapcsolatban, hogy a moszkvai tárgyalásokon a fentiekben történő elvi megállapodáson kívül legalább 1-2 objektumra vonatkozóan, mint például a Dunai Vasmű első lépcsőjének befejezésére vonatkozóan, valamint egy új nitrogén-műtrágya gyár megépítésével kapcsolatban történjék konkrét megállapodás. Az Országos Tervhivatal nem javasolja ezt sem, mivel még ennél a két, viszonylag legkézenfekvőbb kérelemnél is néhány olyan kétséges kérdés merült fel, melyeknek megoldására a moszkvai tárgyalások megindulásáig kellő idő nem áll rendelkezésre. /1. és 2. számú mellékletben közlünk néhány idevonatkozó adatot./

Budapest, 1957. február 14.

                                                                                                          (Kiss Árpád)

1. sz. melléklet

Dunai Vasmű első lépcsőjének befejezése.

A Dunai Vasmű 1949-ben elkezdett építkezéseit az ország gazdasági helyzetére való hivatkozással most már másodízben állítjuk le. A létesített város és üzem beruházási költsége eddig 4500 millió Ft, ebből az üzemi 3313,5 millió Ft, a befejezéshez a végzett kalkulációs számítások szerint további 1553 millió Ft-ra van szükség.

Az építés ismételt megszakítása a népgazdaság számára mindenképpen kárt jelent. Jelentősen hozzájárul még a veszteséghez az erkölcsi kopás, mert 1949, tehát mintegy 8 év óta folyamatosan régi tervek alapján építünk. Tekintettel arra, hogy a Vasmű jelenleg mind forintban, mind pedig világpiaci áron számított termelési költségvetés szerint gazdaságtalanul dolgozik, szükségesnek látszik a Dunai Vasmű első lépcsőjének befejezése. Az első lépcső befejezése után tűnik el a ráfizetés és válik a Dunai Vasmű termelése gazdaságossá.

A Dunai Vasműnek hitelben történő megépítése tekintetében a következő kérdéses és még végleg nem tisztázott problémák merültek fel:

1./ Eddigi gazdaságossági számításaink szerint az első lépcső befejezéséhez szükséges, mintegy 1,5 milliárd forintnyi beruházás, összehasonlítva más lehetséges objektumokkal, nem tartozik a leggazdaságosabbak közé. A népgazdaságban kialakuló beruházási színvonal mellett tehát egyáltalán nem biztos, a beruházási eszközök igen korlátozott volumene mellett, hogy a Dunai Vasmű folytatása az első megvalósítandó beruházások között fog szerepelni.

2./ Felmerültek az okszigénes [!] acélgyártó üzemnél és a hideghengerműnél egyaránt olyan kételyek, hogy célszerű-e nekünk ezeket a üzemeket a Szovjetunió által eddig tervezett technológiával megvalósítanunk. A szakemberek mind a két területen jobbnak találnák bizonyos berendezéseknek nyugatról való beszerzését.

2. sz. melléklet

Műtrágya-üzem építése.

Perspektívikus terveinkben eddig azzal számolunk, hogy a következő új műtrágya gyárat Tiszapalkonyán fogjuk létesíteni, román földgáz alapon és kapcsolatban egy különböző szerves alapanyagokat és műanyagot előállító üzemmel. A teljes tiszapalkonyai kombinát (városépítés nélkül) mintegy 2100 millió forintba kerül, ebből a műtrágya gyárra esik mindegy 1 milliárd forint. A Tiszavidéki Vegyi Kombinátban 1957. december 31-ig kb. 130 millió forint értékű beruházás valósul meg. A földgáz alapon gyártandó műtrágya legalább 25%-os önköltség megtakarítást tesz lehetővé a szénbázison épült nitrogén-műtrágya gyárakkal szemben. Ennek a műnek a gazdaságossága a világpiaci árral szemben feltétlenül megfelelő. Nem vitatható az sem, hogy a magyar mezőgazdaság szempontjából is az elsők közé sorolandó egy ilyen üzemnek a megépítése. Az általunk tervezett műtrágya gyár mintegy évi 300 ezer tonna péti sónak megfelelő 20,5%-os nitrogéntartalmú műtrágyát állítana elő. Ezen mennyiségnek kb. a fele, kerülne péti só formájában gyártásra, fele pedig kettős műtrágya alakjában termeltetnék le /20 nitrogén és 20% P2O5 tartalommal/.

Az üzem megépítésénél a következő problémák jelentkeznek:

1./ Csak a perspektív tervek ismeretében tudjuk eldönteni, hogy a Tiszavidéki Vegyi Kombinát szerves- és műanyagokat előállító része megépül-e vagy sem, ez a körülmény pedig befolyásolja a műtrágya gyár technológiáját.

A kevert műtrágya gyár technológiája Magyarországon került kidolgozásra és nem valószínű, hogy a Szovjetunió vállalná egy ilyen üzemnek a leszállítását, magyar tervek alapján.

MOL XIX-A-16-i. 3. doboz. Eredeti géppel írt előterjesztés.


 

Ezen a napon történt augusztus 15.

1914

Megnyitják a Csendes-óceánt és az Atlanti-óceánt összekötő Panama-csatornát.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő