Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok megakadályozza a budapesti Nemzeti Múzeumnak a megszálló román hadsereg általi szervezett...Tovább
A szovjet és a keleti hitelek, segélyek szerepe a Kádár-rendszer stabilizálásában
A magyar gazdaság egyensúlyi állapota 1956 őszére felborult, az amúgy is súlyos gazdasági feszültségek a harcok, a sztrájkok, a szén- és energiahiány miatt tovább éleződtek. Szétesett a központi irányítás, ezzel együtt meglazult az állami és pénzügyi fegyelem, felrémlett a tömeges munkanélküliség, az elszabaduló infláció és a gazdasági összeomlás veszélye. A forradalom leverése utáni hónapokban az ország ellátása a szocialista és kapitalista országok segélyeitől, leginkább azonban a „tábor” országainak, mindenekelőtt a Szovjetuniónak az áruhiteleitől függött.
Feljegyzés Magyarország nyugati hitelfelvételi lehetőségeiről
Jelentés
Ajtai elnökhelyettes et. részére
Szóbeli jelentésemre hivatkozással felterjesztem Kunc [!] Richárd feljegyzését, melyet megbízottja útján f. hó 9-én juttatott el hozzám. A feljegyzést a Közlekedési főosztály illetékes előadójának tájékoztatás céljából bemutattam.
Budapest, 1957. január 10.
/Kenyeres János/
***
Feljegyzés a Schweiz-ban és Ausztriában folytatott tárgyalásokról és beszélgetésekről!
Schweiz-ban a Schweizerische Bankgesellschaft elnök-vezérigazgatójával, Dr. Schäfferrel, a General Motors vezérigazgatójával Bürginnel, európai igazgatójával Mr. Mack-kel Gutmayer és Szankasi igazgatókkal és Dr. Franz Seiler-el, a schweizi Hotelier-Verband elnökével.
Ausztriában a Städtische Versicherungs Gesellschaft vezérigazgatójával, az Adam-Opel cég igazgatójával, valamint a Saurer gyár vezérigazgatójával.
Fenti körökben nagy feltűnést keltett a magyar kormány félhivatalos publikálása részben bizonyos nagyobb összegű dollár kölcsön felvétele, részben hivatalos nyilatkozata a nyugati műszaki együttműködés, illetve nyugati felvilágosító segítés ügyében.
Az összes itteni üzleti és bankkörök tisztában vannak Magyarország rendkívül súlyos gazdasági helyzetével és azzal is, hogy csakis egy nagyobb összegű nyugati kölcsön segítségével oldható meg az otthoni sajtó által is elismert súlyos gazdasági helyzet.
Mindezen körök azonban a Világbanknak az itteni újságokban közölt álláspontjával azonosítják magukat, vagyis, hogy a jelenlegi itt Kádár, ill[etve] kommunistának nyilvánított regiemnek semmiféle hosszú lejáratú áruhitelt, kölcsönt vagy gazdasági támogatást nem adnak, és ilyenről egyelőre még elvi tárgyalást sem kívánnak folytatni. Álláspontjuk, hogy ilyen tárgyalásokra és ezek révén fenti ügyletek valamelyikére csak akkor kerülhet majd sor, ha Magyarországon olyan kormány és ezt követően olyan politikai helyzet alakul ki, mellyel szemben a nyugati gazdasági körök bizalommal viseltetnek. Nem vitás, hogy - és különösen Nyugat-Németország részéről - az elmúlt események itteni értékelése alapján szívesen adnának minden formában gazdasági segítséget - egyes kijelentések szerint egy milliárd dolláron felüli összegben is - azonban ennek alapfeltételét a fent közöltek képezik.
Nem mellékes kívánsága ezen gazdasági köröknek az sem, hogy amennyiben az említett gazdasági együttműködésre alkalom nyílik majd, úgy részben általuk megbízott képviselőik, részben otthoni szakemberek feltétlenül bekapcsoltassanak, mert csak így látják biztosítottnak azt a gazdasági életet, mely kölcsön, illetve befektetéseiket tényleg megfelelő és szakszerű módon veszi igénybe. [!]
Nagyon érdekesen kommentálják a legújabban kialakult lengyel helyzetet, melyet a nyugat már bizonyos mértékben megérettnek lát arra, hogy egyelőre kölcsön formájában jelentkezzen. [!] Sokat hivatkoznak a Jugoszláviával való bizonyos gazdasági együttműködésről, melyet bizonyos kis mértékben alkalmaznak is, és ennél intenzívebb kapcsolatra gondolnak Lengyelország, majd megfelelően kialakuló politikai helyzetben Magyarország esetében.
Fent említettek nem zárják ki, hogy bizonyos kompenzációs alapon történő ügyletek ne lennének bonyolíthatók, ugyanúgy, mint valuta fizetéses alapon történő importok, illetve az eddigi mezőgazdasági és élelem exportok. Tudott dolog azonban a nyugati gazdasági körökben, hogy a magyar iparcikkek exportja hosszú időre kiesik, így tehát a nyugatról szükséges importokra a szükséges fedezetek nem teremthetők elő, tehát feltétlen szükség van akár hosszú lejáratú áruszállításokra vagy bankkölcsönökre, melyekre azonban a jelenlegi politikai regiemnél és kormánynál semmiféle megnyugtató biztosítékot nem látnak. Ezért alakult ki fenti és igen merevnek mondható elutasító álláspontjuk.
Wien, 1956. dec. 31.
Kunz Richárd
MOL XIX-A-16-i. 1. doboz. Géppel írt eredeti jelentés.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 05.
A cionista mozgalom fellendítése céljából megalakult a Makkabea Ros Szövetség, zömmel egykori Makkabea tagokból. Első vacsorájukat október...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő