Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok megakadályozza a budapesti Nemzeti Múzeumnak a megszálló román hadsereg általi szervezett...Tovább
A szovjet és a keleti hitelek, segélyek szerepe a Kádár-rendszer stabilizálásában
A magyar gazdaság egyensúlyi állapota 1956 őszére felborult, az amúgy is súlyos gazdasági feszültségek a harcok, a sztrájkok, a szén- és energiahiány miatt tovább éleződtek. Szétesett a központi irányítás, ezzel együtt meglazult az állami és pénzügyi fegyelem, felrémlett a tömeges munkanélküliség, az elszabaduló infláció és a gazdasági összeomlás veszélye. A forradalom leverése utáni hónapokban az ország ellátása a szocialista és kapitalista országok segélyeitől, leginkább azonban a „tábor” országainak, mindenekelőtt a Szovjetuniónak az áruhiteleitől függött.
Javaslat a Gazdasági Bizottságnak az 1957. évi magyar-szovjet kereskedelmi tárgyalások céljairól
KÜLKERESKEDELMI MINISZTÉRIUM SZIGORÚAN TITKOS
Szám: 2-001/8/1957
Készült: 30 pld-ban. sz. pld.
Tárgy: 1957. évi magyar-szovjet kereskedelmi tárgyalások kérdései
ELŐTERJESZTÉS
a Gazdasági Bizottsághoz
A Magyar Kormány múlt év november 22-én az ország gazdasági helyzetére való tekintettel a következő kérésekkel fordult a Szovjetunió Kormányához:
1./ 1 milliárd rubel értékben hosszú lejáratú hitelt nyújtson.
2./ Az 1 milliárd rubel hitelen belül 200 millió rubelt szabad valutában bocsásson rendelkezésre.
3./ A fennmaradó részre 1956 év decemberi és 1957. I. negyedévi szállításra árulisták kerültek átadásra.
4./ A speciális szállításokból eredő kötelezettségeink elengedését kértük.
5./ Az 1956. IV. negyedévben esedékes 2,5 millió USA $ tartozás visszafizetésének prolongálását kértük.
Eddig a szovjet fél a 200 millió rubel devizahitelt már megadta. Azonkívül egyes fontosabb árukérésünkre is pozitív választ adott, amelyekre már a szállítások megindultak. A további kérések részleteiben való tárgyalására a Szovjet Kormány gazdasági delegációt küld Budapestre, a tárgyalások előreláthatóan f. hó 15-én megkezdődnek.
A tárgyalásokat 3 fő kérdés köré kívánjuk csoportosítani, éspedig:
1./ A november 22-i Magyar Kormány-kérés árurészének kérdései.
2./ Ugyanezen kérésben lévő pénzügyi kérdések.
3./ A magyar gazdasági élet távlati kérdéseivel kapcsolatos előzetes konzultatív megbeszélések.
I. Árukérdések
A Szovjetunió Kormányához múlt év november 22-én előterjesztett magyar kormánykérésben átadtuk az 1956. évi kontingenseken felül 1956. év decemberi és 1957. I. negyedévi szállításra igényelt szovjet áruk listáját. A szovjet fél kívánságának is megfelelően az Országos Tervhivatallal együttműködve összeállítottuk az 1957 évre vonatkozó teljes tájékoztató jellegű igénylistánkat. Egyrészt az éves igényből adódóan, másrészt a közben tisztázódott tényleges szükségletek alapján átdolgozásra került az 1957. évi I. negyedére korábban átadott listánk. Ennek megfelelően mind az 1957. évi teljes, mind az 1957. évi I. negyedévi listánkat a hó második felének elején Budapesten megkezdődő tárgyalások alkalmával adjuk át a szovjet félnek.
Az I. negyedre korábban átadott lista volumene 322 millió rubelt tett ki, a módosított igényünk globális összege 391 millió rubel, így a két lista közötti különbség 69 millió rubel. Az emelkedés a következő fontosabb árukból adódik: hengereltáru, ólom, öntvénytöredék, alumíniumtömb, ferrosilicium, nyersbőr, rézgálic, takarmánygabona, zsír.
Csökkentettük viszont a nyersolaj, gázolaj és nyersvas igényünket.
Az 1957. évi teljes importigény jelenleg 1254 millió rubel és ebben csak az anyagjellegű áruk szerepelnek. Ezenkívül összeállítás alatt van az 1957. évi gépigény, amelyre kb. 50 millió rubel van előirányozva. Továbbá az I. negyedévre kérünk kb. 40 millió rubel közfogyasztási cikket. Így árukéréseink összesen 1344 millió rubelt tesznek ki.
Teherként jelentkezik olyan 1957-ben esedékes pénzügyi kötelezettség, amelyre eddig haladékot nem kértünk. Ez 62 millió rubel értékű áruhitel törlesztésből, 15 millió rubel
3 millió egyéb nem-áruforgalmi kiadásból adódik, ami összesen kb. 80 millió rubelt tesz ki. Fedezetlen ezenkívül az 1956. év utolsó 2 hónapjában kiszállításra nem került magyar áruk kb. 140 millió rubel értéke. Így a teljes 1957. évi kötelezettség kb. 1564 millió rubelt tesz ki.Ezen kötelezettségre fedezetként a következő tételek szolgálnak:
A kért 1 milliárdos hitel árurésze 800 millió Rbl
A bauxit egyezményre 1956. okt. hóban kapott hitel 60 millió Rbl
Tervezett 1957-es export 300 millió Rbl
Összesen: 1160 millió Rbl
Mindezek után kb. 400 millió rubel passzívum mutatkozik, amelynek egyensúlyozására a tárgyalások pénzügyi kérdéseit érintő, alább közlendő ismertetésben teszünk javaslatot.
II. Pénzügyi kérdések:
1./ Egy milliárd rubeles hitel ügye.
A hitel részbeni nyújtásáról már korábban kaptunk értesítést, ezúttal tehát a hitel visszafizetésének feltételeit kell tisztáznunk. Tekintettel arra, hogy Magyarország fizetési mérlege az 1958-60 években előre láthatóan passzív lesz, a visszafizetés megkezdését 1961-től javasoljuk 15. évi egyenlő részletben való törlesztéssel.
2./ Nem kereskedelmi fizetések rendezése.
A nem kereskedelmi fizetéseknél az 1950-56 években károsodás ért bennünket azáltal, hogy a Szovjetunióban belföldi rubelben jelentkező nagy összegű kiadásainkat a majdnem 9 x értékesebb klíringrubellel kellett megfizetnünk. Az 1956 évre kötött újabb megállapodás ezt a hátrányt kiküszöbölte. Ezúttal fel kívánjuk vetni az 1951-55 évekre vonatkozó utólagos rendezést is. Kívánságunkat azzal is alátámaszthatjuk, hogy a Szovjetunió hasonló utólagos rendezést csinált az 1952-55 évekre vonatkozóan Romániával.
Az 1950-55 években a nem kereskedelmi forgalomban 331 millió forint passzív saldó keletkezet. Ha ebben az időszakban is az 1956-os új, igazságos elszámolási eljárást alkalmaztuk volna, úgy a passzív saldó csak 15 millió forint lett volna. Károsodásunk tehát 316 millió forint, vagyis 108 millió rubel. Kérjük ennek az1957. évi klíring-számlánk javára való megtérítését.
3./ A speciális hiteltartozás elengedése.
Az 1949-56 években speciális vásárlások részben hitelezett vételára fejében kb. 720 millió rubel hitel-tartozásunk keletkezett. Ebből eddig 250 milliót megfizettünk. Fennáll még 470 millió rubel tartozásunk, ennek elengedését kormánylevélben kértük.
4./ A volt német vagyonért fizetett vételár hátraléka.
A Békeszerződés értelmében Szovjetunió tulajdonába ment át a Magyarországon lévő német vagyon. Ezt a vagyont /a Szovjetunió pótlólagos beruházásaival együtt/ fokozatosan megváltottuk. A megváltási vételár összesen 3965 millió forint volt, amiből 1000 millió forintot pénzben /a Szovjetunió magyarországi felhasználására/, 790 milliót pedig áruban fizettünk ki, míg 1130 milliót a Szovjetunió 1955. december 31-én elengedett.
Jelenleg még fennáll
összegű tartozás, ennek elengedését kérjük. Úgy gondoljuk, hogy ezt a kérdést, a Szovjet fél is felveti.5./ Korábbi kereskedelmi és bank-tartozás rendezése.
Az 1954-54 években kapott 200 millió rubeles kereskedelmi hitelből még fennáll 144 millió rubel összegű tartozásunk, amit nagyobbrészt 1957-58 években, kisebb részében pedig az 1959-61 években kellene megfizetnünk. Ezen kívül a Magyar Nemzeti Bank tartozik a Goszbank-nak 2,5 millió $-al [!], ami 1956 végén volt esedékes, és amit ideiglenesen prolongáltak. Javasoljuk, hogy ezeket a tartozásokat ugyanolyan feltételek mellett fizethessük meg, mint az 1./ pontban említett új hitelt.
6./ 1957. évi klíring-forgalom.
Az 1957. évi előirányzatnál fent kimutatott 400 millió rubeles passzívum csökkenthető a 2./ pontban érintett nem kereskedelmi fizetések rendezéséből mutatkozó 108 millió rubellel, valamint az áruhitelekből 1957 évre esedékes 62 millió rubel törlesztés elhalasztásával, vagyis összesen 170 millió rubellel. Ezek után 230 millió rubel fedezetlen kötelezettség marad, amelyből kb. 140 millió rubel az 1956. dec. 31-i passzív saldónk. Ez utóbbi rendezésének megbeszélésére a tárgyaláson kerül sor.
7./ Egyéb kérdések.
Az NDK-val kötött szovjet megállapodás mintájára fel kívánjuk vetni a katonai kiadások új rendezésének kérdését. Az ezekre vonatkozóan 1948-ban és korábban létrejött megállapodások idejüket múlták. A kérdést természetesen nem a mostani tárgyalás keretében kellene rendezni, hanem csupán a külön tárgyaláson való rendezésre nézve kellene megállapodni.
Az 1./ pontban tárgyalt hitel öszegszerűségét Szovjetunióhoz intézett kérelmünkben annak figyelembe vételével állapítottuk meg, hogy más baráti országokból is kapunk megfelelő mértékben segítséget. Nagyon nyomatékosan rá kell mutatni arra, hogy amennyiben ez a várakozás jelentős mértékben nem válik be, úgy újabb kérelemmel kell a Szovjetunóhoz fordulnunk. Különösen éles ez a kérdés a tőkés devizák tekintetében, mert az 1957-ben felmerült szükségletünk legalább 100 millió $. Szovjetunió által az 1./ pont szerint rendelkezésünkre bocsátott 50 millión felül még 10 millió dollárt kapunk a korábbi megállapodás alapján az urán-szerződéssel kapcsolatos előlegként. Továbbá Kínától reméltünk kapni 20 millió $-t, Csehszlovákiából 10 millió dollárt, Romániától 5 millió $-t és Jugoszláviától 5 millió $-t. Ebből megállapodás szerint biztosítva csak 5 millió $ van (Romániától), a többi igény tekintetében a helyzet teljesen bizonytalan, Kínától a 20 millió $-t még külön nem is kértük. A Kínába küldött kormány-levél ugyanis a már korábban nálunk elhelyezett 4 millió ₤ /11 millió $/ letét és 2 millió ₤ (5,5 millió $) kölcsön meghosszabbítását kérte.
Figyelembe kell azonban venni, hogy a múlt év októberében Pekingben járt magyar kormánydelegáció 3,5 millió ₤ (10 millió $) rendelkezésre bocsátására kapott ígéretet, ennek átutalása azonban nem történt meg. A további 10 millió dollárra vonatkozóan reexport cikkek vannak kérve, amelyekből deviza termelhető ki.
Feltehetően a Szovjet Fél árulistáinkból mindent nem fog megadni, s ezen árukat kapitalista viszonylatból kell majd beszerezni. Eldöntendő kérdés, hogy erre a célra a Szovjet Féltől szabad devizát kérjünk.
III. Távlati kérdések.
Kiss Árpád elvtárs a távlati kérdésekkel kapcsolatban, valamint a beruházási segítségek kérésében a Gazdasági Bizottság elé terjeszti javaslatát. Ez képezné a delegáció tárgyalásokra a perspektivikus kérdéseket, amely konzultatív jelleggel kerülne felvetésre.
Határozati javaslat:
A Gazdasági Bizottság hozzájárul az előterjesztésben foglalt kérdéseknek a meginduló magyar-szovjet kereskedelmi tárgyalásokon való megtárgyalásához.
Budapest, 1957. január 12.
Incze Jenő s. k.
a miniszter első helyettese
Kiadmány hiteléül:
olvashatatlan aláírás
TÜK csop. vez. h.
MOL XIX-A-16-i. 1. doboz. Géppel írt eredeti fogalmazvány.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 05.
A cionista mozgalom fellendítése céljából megalakult a Makkabea Ros Szövetség, zömmel egykori Makkabea tagokból. Első vacsorájukat október...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő