A szovjet és a keleti hitelek, segélyek szerepe a Kádár-rendszer stabilizálásában

A magyar gazdaság egyensúlyi állapota 1956 őszére felborult, az amúgy is súlyos gazdasági feszültségek a harcok, a sztrájkok, a szén- és energiahiány miatt tovább éleződtek. Szétesett a központi irányítás, ezzel együtt meglazult az állami és pénzügyi fegyelem, felrémlett a tömeges munkanélküliség, az elszabaduló infláció és a gazdasági összeomlás veszélye. A forradalom leverése utáni hónapokban az ország ellátása a szocialista és kapitalista országok segélyeitől, leginkább azonban a „tábor” országainak, mindenekelőtt a Szovjetuniónak az áruhiteleitől függött.

Javaslat a Gazdasági Bizottságnak az 1957. évi magyar-szovjet kereskedelmi tárgyalások céljairól

 

 

KÜLKERESKEDELMI MINISZTÉRIUM                                    SZIGORÚAN TITKOS
Szám: 2-001/8/1957
Készült: 30 pld-ban. sz. pld.                                                   

Tárgy: 1957. évi magyar-szovjet kereskedelmi tárgyalások kérdései

ELŐTERJESZTÉS

a Gazdasági Bizottsághoz

 

A Magyar Kormány múlt év november 22-én az ország gazdasági helyzetére való tekintettel a következő kérésekkel fordult a Szovjetunió Kormányához:

1./ 1 milliárd rubel értékben hosszú lejáratú hitelt nyújtson.

2./ Az 1 milliárd rubel hitelen belül 200 millió rubelt szabad valutában bocsásson rendelkezésre.

3./ A fennmaradó részre 1956 év decemberi és 1957. I. negyedévi szállításra árulisták kerültek átadásra.

4./ A speciális szállításokból eredő kötelezettségeink elengedését kértük.

5./ Az 1956. IV. negyedévben esedékes 2,5 millió USA $ tartozás visszafizetésének prolongálását kértük.

Eddig a szovjet fél a 200 millió rubel devizahitelt már megadta. Azonkívül egyes fontosabb árukérésünkre is pozitív választ adott, amelyekre már a szállítások megindultak. A további kérések részleteiben való tárgyalására a Szovjet Kormány gazdasági delegációt küld Budapestre, a tárgyalások előreláthatóan f. hó 15-én megkezdődnek.

A tárgyalásokat 3 fő kérdés köré kívánjuk csoportosítani, éspedig:

1./ A november 22-i Magyar Kormány-kérés árurészének kérdései.

2./ Ugyanezen kérésben lévő pénzügyi kérdések.

3./ A magyar gazdasági élet távlati kérdéseivel kapcsolatos előzetes konzultatív megbeszélések.

I. Árukérdések

A Szovjetunió Kormányához múlt év november 22-én előterjesztett magyar kormánykérésben átadtuk az 1956. évi kontingenseken felül 1956. év decemberi és 1957. I. negyedévi szállításra igényelt szovjet áruk listáját. A szovjet fél kívánságának is megfelelően az Országos Tervhivatallal együttműködve összeállítottuk az 1957 évre vonatkozó teljes tájékoztató jellegű igénylistánkat. Egyrészt az éves igényből adódóan, másrészt a közben tisztázódott tényleges szükségletek alapján átdolgozásra került az 1957. évi I. negyedére korábban átadott listánk. Ennek megfelelően mind az 1957. évi teljes, mind az 1957. évi I. negyedévi listánkat a hó második felének elején Budapesten megkezdődő tárgyalások alkalmával adjuk át a szovjet félnek.

Az I. negyedre korábban átadott lista volumene 322 millió rubelt tett ki, a módosított igényünk globális összege 391 millió rubel, így a két lista közötti különbség 69 millió rubel. Az emelkedés a következő fontosabb árukból adódik: hengereltáru, ólom, öntvénytöredék, alumíniumtömb, ferrosilicium, nyersbőr, rézgálic, takarmánygabona, zsír.

Csökkentettük viszont a nyersolaj, gázolaj és nyersvas igényünket.

Az 1957. évi teljes importigény jelenleg 1254 millió rubel és ebben csak az anyagjellegű áruk szerepelnek. Ezenkívül összeállítás alatt van az 1957. évi gépigény, amelyre kb. 50 millió rubel van előirányozva. Továbbá az I. negyedévre kérünk kb. 40 millió rubel közfogyasztási cikket. Így árukéréseink összesen 1344 millió rubelt tesznek ki.

Teherként jelentkezik olyan 1957-ben esedékes pénzügyi kötelezettség, amelyre eddig haladékot nem kértünk. Ez 62 millió rubel értékű áruhitel törlesztésből, 15 millió rubel

3 millió egyéb nem-áruforgalmi kiadásból adódik, ami összesen kb. 80 millió rubelt tesz ki. Fedezetlen ezenkívül az 1956. év utolsó 2 hónapjában kiszállításra nem került magyar áruk kb. 140 millió rubel értéke. Így a teljes 1957. évi kötelezettség kb. 1564 millió rubelt tesz ki.

Ezen kötelezettségre fedezetként a következő tételek szolgálnak:

A kért 1 milliárdos hitel árurésze                                             800 millió Rbl

A bauxit egyezményre 1956. okt. hóban kapott hitel    60 millió Rbl

Tervezett 1957-es export                                                        300 millió Rbl

                                   Összesen:                                            1160 millió Rbl

Mindezek után kb. 400 millió rubel passzívum mutatkozik, amelynek egyensúlyozására a tárgyalások pénzügyi kérdéseit érintő, alább közlendő ismertetésben teszünk javaslatot.

II. Pénzügyi kérdések:

1./ Egy milliárd rubeles hitel ügye.

A hitel részbeni nyújtásáról már korábban kaptunk értesítést, ezúttal tehát a hitel visszafizetésének feltételeit kell tisztáznunk. Tekintettel arra, hogy Magyarország fizetési mérlege az 1958-60 években előre láthatóan passzív lesz, a visszafizetés megkezdését 1961-től javasoljuk 15. évi egyenlő részletben való törlesztéssel.

2./ Nem kereskedelmi fizetések rendezése.

A nem kereskedelmi fizetéseknél az 1950-56 években károsodás ért bennünket azáltal, hogy a Szovjetunióban belföldi rubelben jelentkező nagy összegű kiadásainkat a majdnem 9 x értékesebb klíringrubellel kellett megfizetnünk. Az 1956 évre kötött újabb megállapodás ezt a hátrányt kiküszöbölte. Ezúttal fel kívánjuk vetni az 1951-55 évekre vonatkozó utólagos rendezést is. Kívánságunkat azzal is alátámaszthatjuk, hogy a Szovjetunió hasonló utólagos rendezést csinált az 1952-55 évekre vonatkozóan Romániával.

Az 1950-55 években a nem kereskedelmi forgalomban 331 millió forint passzív saldó keletkezet. Ha ebben az időszakban is az 1956-os új, igazságos elszámolási eljárást alkalmaztuk volna, úgy a passzív saldó csak 15 millió forint lett volna. Károsodásunk tehát 316 millió forint, vagyis 108 millió rubel. Kérjük ennek az1957. évi klíring-számlánk javára való megtérítését.

3./ A speciális hiteltartozás elengedése.

Az 1949-56 években speciális vásárlások részben hitelezett vételára fejében kb. 720 millió rubel hitel-tartozásunk keletkezett. Ebből eddig 250 milliót megfizettünk. Fennáll még 470 millió rubel tartozásunk, ennek elengedését kormánylevélben kértük.

4./ A volt német vagyonért fizetett vételár hátraléka.

A Békeszerződés értelmében Szovjetunió tulajdonába ment át a Magyarországon lévő német vagyon. Ezt a vagyont /a Szovjetunió pótlólagos beruházásaival együtt/ fokozatosan megváltottuk. A megváltási vételár összesen 3965 millió forint volt, amiből 1000 millió forintot pénzben /a Szovjetunió magyarországi felhasználására/, 790 milliót pedig áruban fizettünk ki, míg 1130 milliót a Szovjetunió 1955. december 31-én elengedett.

Jelenleg még fennáll

összegű tartozás, ennek elengedését kérjük. Úgy gondoljuk, hogy ezt a kérdést, a Szovjet fél is felveti.

5./ Korábbi kereskedelmi és bank-tartozás rendezése.

Az 1954-54 években kapott 200 millió rubeles kereskedelmi hitelből még fennáll 144 millió rubel összegű tartozásunk, amit nagyobbrészt 1957-58 években, kisebb részében pedig az 1959-61 években kellene megfizetnünk. Ezen kívül a Magyar Nemzeti Bank tartozik a Goszbank-nak 2,5 millió $-al [!], ami 1956 végén volt esedékes, és amit ideiglenesen prolongáltak. Javasoljuk, hogy ezeket a tartozásokat ugyanolyan feltételek mellett fizethessük meg, mint az 1./ pontban említett új hitelt.

6./ 1957. évi klíring-forgalom.

Az 1957. évi előirányzatnál fent kimutatott 400 millió rubeles passzívum csökkenthető a 2./ pontban érintett nem kereskedelmi fizetések rendezéséből mutatkozó 108 millió rubellel, valamint az áruhitelekből 1957 évre esedékes 62 millió rubel törlesztés elhalasztásával, vagyis összesen 170 millió rubellel. Ezek után 230 millió rubel fedezetlen kötelezettség marad, amelyből kb. 140 millió rubel az 1956. dec. 31-i passzív saldónk. Ez utóbbi rendezésének megbeszélésére a tárgyaláson kerül sor.

7./ Egyéb kérdések.

Az NDK-val kötött szovjet megállapodás mintájára fel kívánjuk vetni a katonai kiadások új rendezésének kérdését. Az ezekre vonatkozóan 1948-ban és korábban létrejött megállapodások idejüket múlták. A kérdést természetesen nem a mostani tárgyalás keretében kellene rendezni, hanem csupán a külön tárgyaláson való rendezésre nézve kellene megállapodni.

Az 1./ pontban tárgyalt hitel öszegszerűségét Szovjetunióhoz intézett kérelmünkben annak figyelembe vételével állapítottuk meg, hogy más baráti országokból is kapunk megfelelő mértékben segítséget. Nagyon nyomatékosan rá kell mutatni arra, hogy amennyiben ez a várakozás jelentős mértékben nem válik be, úgy újabb kérelemmel kell a Szovjetunóhoz fordulnunk. Különösen éles ez a kérdés a tőkés devizák tekintetében, mert az 1957-ben felmerült szükségletünk legalább 100 millió $. Szovjetunió által az 1./ pont szerint rendelkezésünkre bocsátott 50 millión felül még 10 millió dollárt kapunk a korábbi megállapodás alapján az urán-szerződéssel kapcsolatos előlegként. Továbbá Kínától reméltünk kapni 20 millió $-t, Csehszlovákiából 10 millió dollárt, Romániától 5 millió $-t és Jugoszláviától 5 millió $-t. Ebből megállapodás szerint biztosítva csak 5 millió $ van (Romániától), a többi igény tekintetében a helyzet teljesen bizonytalan, Kínától a 20 millió $-t még külön nem is kértük. A Kínába küldött kormány-levél ugyanis a már korábban nálunk elhelyezett 4 millió ₤ /11 millió $/ letét és 2 millió ₤ (5,5 millió $) kölcsön meghosszabbítását kérte.

Figyelembe kell azonban venni, hogy a múlt év októberében Pekingben járt magyar kormánydelegáció 3,5 millió ₤ (10 millió $) rendelkezésre bocsátására kapott ígéretet, ennek átutalása azonban nem történt meg. A további 10 millió dollárra vonatkozóan reexport cikkek vannak kérve, amelyekből deviza termelhető ki.

Feltehetően a Szovjet Fél árulistáinkból mindent nem fog megadni, s ezen árukat kapitalista viszonylatból kell majd beszerezni. Eldöntendő kérdés, hogy erre a célra a Szovjet Féltől szabad devizát kérjünk.

III. Távlati kérdések.

Kiss Árpád elvtárs a távlati kérdésekkel kapcsolatban, valamint a beruházási segítségek kérésében a Gazdasági Bizottság elé terjeszti javaslatát. Ez képezné a delegáció tárgyalásokra a perspektivikus kérdéseket, amely konzultatív jelleggel kerülne felvetésre.

Határozati javaslat:

A Gazdasági Bizottság hozzájárul az előterjesztésben foglalt kérdéseknek a meginduló magyar-szovjet kereskedelmi tárgyalásokon való megtárgyalásához.

Budapest, 1957. január 12.

                                                                                  Incze Jenő s. k. 
                                                                        a miniszter első helyettese

Kiadmány hiteléül:

olvashatatlan aláírás
TÜK csop. vez. h.

MOL XIX-A-16-i. 1. doboz. Géppel írt eredeti fogalmazvány.

Ezen a napon történt augusztus 13.

1961

A keletnémet állampolgárok egyre fokozódó mérvű elvándorlása miatt, Berlinben az NDK hatóságai nagy létszámú csapatokkal lezárják a város...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő