Az Egyesült Izzólámpa ás Villamossági Rt. „atomprogramja"

Az Amerikai Egyesült Államokban folytatott atomfizikai kutatások 1945-ben az első atombomba ledobásához vezettek. Ismeretes, hogy Szilárd Leó és Teller Ede tevékenyen részt vett megalkotásában, azt azonban már kevesen tudják, hogy az 1930-as évektől az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. laboratóriumában is folytak atomfizikai kísérletek. Mindezek mellett a vállalatnak köszönhetően jött létre a Budapesti Műszaki Egyetemen az Atomfizikai tanszéke is.

Az Atomfizikai tanszék megalapításához szükséges feltételek tervezetét már Bay Zoltán készítette el. Bay, mint az elméleti fizika művelője nagy lelkesedéssel vetette bele magát a munkába, azt hangoztatva, hogy a fejlesztés nem választható el az újabb eredményektől, hanem egyenesen azon

. A villamossági és energiaipar esetében pedig az atomfizikának kiemelt szerepe van. Pontosan kiszámolta, hogy a tanszék felállításához milyen anyagi (tanári fizetés, fenntartási költségek) és dologi (előadóterem, labor, könyvtár, iroda, műszerek) eszközök szükségesek. Az alapítvány alapító okiratát Aschner és Pfeiffer 1937. április 23-án írta alá. Ennek alapján az alapítvány az állam kezelésébe került, és az összeget csak a meghatározott célra lehetett felhasználni. Az alap vagyona 100 aranykorona névértékű 500 db Magyar Nemzeti Bank részvény és 300 db 1914-es 4,5 %-os Budapest Székesfőváros által kibocsátott kötvény. Az Atomfizikai tanszék és labor felszerelésére a vállalat egyszeri 50 000 pengőt, illetve tíz évig évente fizetendő 15 000 pengőt adott, azzal a megjegyzéssel, hogy utóbbi összeget a tíz év lejárta után is folyósítanák. Hóman június 8-án, míg Horthy Miklós kormányzó július 27-án látta el záradékával az okiratot. (Lásd a 2. számú forrást!)

Kutatólaboratórium

A hivatalos bejelentésre az 1937. július 8-ai minisztertanácsi ülésen került sor. Hóman Bálint beszédében kiemelte, hogy az Izzó mellett a Goldberger és Fiai Textilgyár is hasonló felajánlást tett. Számításai szerint az alapítványok közel tíz évig fedezni fogják a működési költségeket, és ezzel lehetővé válik, hogy tudósok új nemzedékét neveljék ki egy hazai

. A korabeli újságok többsége beszámolt az adományozásokról, többnyire dicsérő hangnemben, követendő példaként állítva a többi . Kiemelték, hogy nem szabad mindig az államra várni, a tehetősebb magánszemélyek ilyetén szerepvállalására is szükség van, legjobb példa erre az Egyesült Államok, vagy Anglia. (Lásd a 3. számú forrást!) A Magyar Hírlap 1937. július 9-ei száma a numerus clausus esetleges enyhítésével hozza összefüggésbe a lépést, ám a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) állásfoglalása szerint pusztán kutatás-fejlesztési szempontok játszottak szerepet az . Az újságok sokat foglalkoztak Aschner Lipóttal is, aki eddig nem igen jelent meg a nyilvánosság előtt, és kerülte a közvetlen érintkezést. A sok dicséret mellett, azonban helyenként megjelentek negatív és számító kommentárok is, és megindultak a találgatások a leendő tanszékvezetők személyéről is. Az atomfizikai tanszék vezetésére Bay-t, míg a Textiliparira Keresztes Tibort valószínűsítették. Előbbi tanszék indulása azonban késett, hiszen 1938 elején még megfelelő helyiséget sem találtak számára. Aschner Lipót 1938. április 13-án levélben fordult Hóman Bálinthoz, azzal a kéréssel, hogy járjon közben a működés mielőbbi . A tanszék vezetését végül Bay Zoltán nyerte el, aminek köszönhetően az elkövetkezendő időben mind a hallgatók, mind pedig a vállalat profitált a kapcsolatból. A vállalat a háború okozta nehézségek miatt 1945 után már csak kisebb összegekkel tudta alkalmanként támogatni az egyetemet a rendszer átszervezéséig.

A Hirosimára és Nagaszakira 1944 augusztusában ledobott atombombákat követően Bay szerint új lehetőségek nyíltak az atomfizikai kutatások terén, amelyeket Magyarország is ki tudna használni. A kormányhoz 1945 második felében eljuttatott memorandumában (Lásd a 4. számú forrást!) a maghasadás következtében felszabaduló energia hasznosításában rejlő lehetőséget emelte ki. A felfedezés szerinte az egész világ társadalmi és gazdasági életét befolyásolhatja. Az eddig csak meghatározott természeti kincshez kötött energiaellátást felválthatja egy olyan energiaforrás, amely ezzel szemben bármilyen elemből előállítható. Kiemelte ugyan, hogy ez eddig csak az urán esetében sikerült, de laboratóriumi körülmények között már a vízben lévő hidrogén héliummá való alakításával sikeres kísérleteket végeztek. A maghasadásból fakadó energiát fűtés mellett mozgó járművek meghajtására, akár külső táp nélküli égő megalkotására is

. Magyarország ebben a tekintetben nem indul hátrányból, mert ugyan a hagyományos ásványok terén szegényes ország vagyunk, de tudással és jó szakembereknek nem vagyunk híján. Ezért szükséges, hogy ismét felépüljön az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. laborja, hiszen a megfelelő képzettség adott és egyetemi, valamint nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően - a vállalat részvényese az amerikai General Electric részt vett az atombomba kifejlesztésében - a vállalat lenne a legalkalmasabb a kísérletek lefolytatására. Bay Zoltán terveit a vállalat vezetősége is támogatta, és egy komplett tervezetet vázoltak fel a kormányzatnak a folyósítandó kölcsön felhasználásáról. (Lásd az 5. számú forrást!) Az új laborra már csak azért is igen nagy szükségük lett volna, mivel a szovjetek jóvátétel keretében szinte az egész kutatási részleget leszerelték, és elszállították a .

 Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. gyártelepe

Szintén azt hangsúlyozták, hogy az Egyesült Izzó rádiócső- és lámpagyártás területén szerzett nemzetközi kapcsolatrendszere révén megfelelő intézmény lenne az atomfizikai kutatások vitelére. Leszögezték, hogy a kutatások a gazdasági felhasználhatóság vizsgálatát céloznák. Hozadékként a szakértői gárda képzését és új tudományos felfedezés elérését határozták meg. A kölcsön törlesztését a tömeggyártás megkezdéséhez kötötték, ugyanakkor a kormányzatnak is lehetősége lenne az új találmányok értékesítésre, kivéve a világítás és a rádiótechnika területét. Ezek mellett a vállalat további kedvezményeket jelölt meg, amelyet a kormánynak kellene biztosítania számára arra az esetre, ha más vállalatot is bevontak volna a kísérletekbe illetve majd a

. A memorandum és a levél sorsát illetően nincsenek információink, ám az adott világpolitikai helyzetben elképzelhetetlen volt, hogy egy magánvállalat Magyarországon ilyen kutatásokra kapjon engedélyt. Bay Zoltán végül 1948-ben emigrált, és külföldön folytatta tovább . Összességében elmondható, hogy az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. szakemberei már igen korán felfedezték az atomfizikában rejlő lehetőségeket, ám azok gyakorlatba való átültetését csak laboratóriumi körülmények között tudták megvalósítani. A hazai atomfizika és az atomkutatások a szocialista rendszer kiépülését követően szovjet felügyelet mellett előbb a Műegyetemi kísérleti atomreaktor, majd pedig a Pakson felépülő atomerőműben folytatódtak. Mint láthattuk, Bay Zoltán igen előrelátóan fogalmazta meg az atomenergia felhasználási lehetőségeit. Manapság ugyan korlátozott mértékben az atomerőművek mellett tengeralattjárók és űrjárművek meghajtásában is nagy szerepet játszik az atomenergia. Az a cél azonban, hogy a mindennapi használat részeivé váljon, és bármely elemből előállítható legyen, még várat megára.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt augusztus 13.

1961

A keletnémet állampolgárok egyre fokozódó mérvű elvándorlása miatt, Berlinben az NDK hatóságai nagy létszámú csapatokkal lezárják a város...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő