Hová lettek a magyar föld kincsei?

Kísérlet egy önálló magyar bauxit-alumínium vállalat megalapítására

1947. április 27-én a Gazdasági Rendőrség letartóztatta Dr. Debreczeni Sándort, a Magyar Bauxitbánya Rt. vezérigazgatóját, Dessewffy Aurél ügyvezető igazgatót, valamint Esztergály Ferenc gépészmérnököt. Az ellenük felhozott vád: a jóvátételi szállítások szabotázsa volt. Őrizetbe vételük hátterében – az itt közölt dokumentumokon keresztül – a magyar bauxitipar történetét ismerhetjük meg a háború utolsó éveitől az államosításig, és ezen belül is a Magyar Bauxitbánya Rt. jelentőségét a német hadigazdaság szempontjából, valamint a szovjet–magyar jóvátételi szerződések előkészítése kapcsán.

Források

 

Dr. Gálffy Sándornak a Magyar Bauxitbánya Rt. ügyészének jelentése a cég igazgatóságának, és a vállalat beadványai a Népügyészséghez dr. Debreczeni Sándor vezérigazgató és Dessewffy Aurél ügyvezető igazgató letartóztatása ügyében

Ügyészi jelentés

Tisztelt Igazgatóság!

Részvénytársaságunk vezérigazgatóját és ügyvezető igazgatóját folyó hó 27-én reggel 7 órára a gazdasági rendőrségre idézték be. Megjelenésük után a gazdasági rendőrség őket kihallgatta, majd letartóztatta, és a Markó utcai fogházba kísérte át.
A letartóztatás a kiadott sajtókommüniké szerint a sz[ékes]f[ehér]vári hengermű jóvátételre való leszállításának szabotálása miatt történt.
Ezen vád teljes alaptalanságát igazolja végrehajtó bizottságunk múlt év szeptember 1.-én hozott azon döntése, amely a sz[ékes]f[ehér]vári jóvátételi ügyek intézésére teljes jogkörrel egyik vállalati főtisztviselőt bízta meg, de egyébként az IKÁRT külön meghatalmazással felruházott megbízottjai működtek közre, s úgy az IKÁRT-ot, mint az iparügyi minisztert minden fontosabb ügymenetről informáltuk, s magunk kértük a legszigorúbb ellenőrzést és könyvvizsgálatok foganatosítását.

Vezérigazgatónk és ügyvezető igazgatónk előzetes letartóztatására, vizsgálati fogságban tartására a büntető perrendtartásban taxatíve felsorolt okok nem állanak fenn.
Vezérigazgatónk és ügyvezető igazgatónk készítették elő a közelmúltban lezárt magyar-orosz alumínium társaság alapítási ügyeit minden vonatkozásban. Az erre vonatkozó megállapodások zavartalan végrehajtása semmiképpen sem biztosítható. A vezérigazgató és ügyvezető igazgató nélkül a létrejött szerződések jogi előkészítése halasztást kell szenvedjen.
A szerződések perfektuálásának késedelme az orosz partnert is érinti, s zavarhatja az általunk őszintén kívánt jó viszonyt.
Éppen ezen okokból tisztelettel kérem az igen tisztelt igazgatóságot, méltóztassék a vezérigazgatónk és ügyvezető igazgatónk fogva tartásának következményeire

            1. az orosz partner (Budapesten és Moszkvában)
            2. a miniszterelnök
            3. az iparügyi miniszter
            4. a pénzügyminiszter
            5. a külügyminiszter
            6. az igazság ügyminiszter úr figyelmét nyomatékkal felhívni.

Dátum és aláírás nélküli másolat

***

A Budapesti Népügyészség Elnök Urának

Budapest

Kérvénye

a Magyar Bauxitbánya Részvénytársaság budapesti bej[egyzett] cégnek /V. ker., József Attila u. 8./ Dr. Debreczeni Sándor és Dessewffy Aurél ellen folyamatba tett népügyészségi ügyben
soronkívüliség elrendelése iránt
Ad 5775/1946.

Budapest, 1946. május 7.

Elnök Úr!

Múlt hó 27-én a Gazdasági Rendőrség jóvátételi szállítások állítólagos szabotázsa miatt letartóztatta Dr. Debreczeni Sándor vezérigazgatónkat és Dessewffy Aurél ügyvezető igazgatónkat.
Az 1945. augusztus havában Moszkvában kötött magyar-orosz gazdasági szerződés egyik legfontosabb közös feladatnak jelölte meg a hazai bauxit feltárását, kiaknázását, a timföld- és az alumínium-termelés fokozását és értékesítését.
Ezen célok megvalósítása érdekében a Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetségének kiküldötteivel megállapodást létesítettünk, amely megállapodásunk értelmében részvénytársaságunk vegyes magyar-orosz alumíniumtársasággá alakul át. A megállapodás értemében a magyar részvényesek jelölik ki az elnököt és a vezérigazgató-helyettest. A magyar részvényesek az alumíniumtársaság elnökévé Dr. Debreceni Sándort, vezérigazgató-helyettessé pedig Dessewffy Aurélt jelölték meg. Nevezettek voltak, akik az előbb említett alumíniumtársasággal kapcsolatos ügyeket letárgyalták.
A Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetségével kötött megállapodás értelmében záros határidőn belül el kell végeznünk mindazon cselekményeket, amelyek a társaság végleges megalakulását biztosítják, és lehetővé teszik. Dr. Debreczeni Sándor és Dessewffy Aurél akadályoztatása következtében ezen vállalat kötelezettségnek eleget tenni képtelenek vagyunk, ami viszont a szovjet-magyar viszony kívánatos fejlődését hátrányosan befolyásolja.
Fentiek alapján tisztelettel arra kérjük Elnök Urat, hogy Dr. Debreczeni Sándor és Dessewffy Aurél elleni ügyben a soronkívüliséget elrendelni méltóztassék. Megjegyezni kívánjuk, hogy nevezettek múlt hó 27. óta a Markó utcai fogház állományában vannak, s ez ideig még ügyészi kihallgatásra sem került sor.
Megkülönböztetett tisztelettel

Magyar Bauxitbánya Részvénytársaság
Szignó (olvashatatlan)

A kérelem teljesítését a vállalat Üzemi Bizottsága a maga részéről is kéri:

(Olvashatatlan szignó)
Másodlat

 

***

Népügyész Úrnak
Budapest
Kérelme
Magyar Bauxitbánya Részvénytársaság budapesti bej. cégnek /V. ker. József Attila u. 8./
Dr. Debreczeni Sándornak életveszély miatti azonnali szabadlábra helyezése iránt.
Ad 5775/1946.  

Budapest, 1946. május 8.

Népügyész Úr!

Dr. Debreczeni Sándor alelnök-vezérigazgatónk múlt hó 27. óta a Markó utcai fogházban vizsgálati fogságban van.
Dr. Debreczeni Sándort folyó év januárjában súlyos gyomorvérzés érte, s csak úgy volt életben tartható, hogy ismételt vérátömlesztést eszközöltek. Dr. Debreczeni Sándor pár hét múlva betölti 60. évét. Fogságban tartása, betegségére való tekintettel, életveszéllyel jár. Tisztelettel kérjük, hogy a nevezett azonnali szabadlábra helyezését azonnal elrendelni méltóztassék. A vonatkozó orvosi bizonyítványok részben már a fogházorvos úr rendelkezésére állanak, részben pedig idecsatoljuk.
Jelen kérelmet a magunk részéről azért terjesztjük elő, mert Dr. Debreczeni Sándor vezette a vegyes magyar-orosz alumíniumtársaság megalakulására vonatkozó tárgyalásokat. A társasággal kapcsolatos ügyeket teljesen egyedül ő intézi, és elhalálozása vállalatunkra katasztrofális kihatással bírna, s határozottan veszélyeztetné a vegyes szovjet-magyar [vállalat] megalakítását.

Tisztelettel

Magyar Bauxitbánya Részvénytársaság

(Olvashatatlan szignó)
A kérelem teljesítését a vállalat Üzemi Bizottsága a maga részéről is kéri:

(Olvashatatlan szignó)
Másodlat

Jelzet: MOL Z 350, Magyar Bauxitbánya Rt. Ügyvezető Igazgatóság, 3. csomó 61. tétel

Ezen a napon történt május 08.

1902

Martinique szigetén kitört a Mont Pelée vulkán. A vulkánkitörést kísérő jelenségek (láva, hamu, gázok) a pár kilométerrel távolabb fekvő...Tovább

1903

Paul Gauguin francia festő, van Gogh és Cézanne mellett a posztimpresszionizmus legnagyobb képviselője (*1848)Tovább

1912

A magyarországi eredetű Adolf Zukor Famous Players Film Company néven megalapítja a Paramount Pictures produkciós cég elődjét.Tovább

1918

Hollósy Simon magyar festőművész (*1857)Tovább

1930

A Hlinka vezette Szlovák Néppárt másodszor nyújtja be a szlovák autonómia tervezetét.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők