Román csapatok átkelnek a Tiszán, és megindulnak Budapest felé. Két nap múlva elbukik a Magyar Tanácsköztársaság.Tovább
Hová lettek a magyar föld kincsei?
Kísérlet egy önálló magyar bauxit-alumínium vállalat megalapítására
1947. április 27-én a Gazdasági Rendőrség letartóztatta Dr. Debreczeni Sándort, a Magyar Bauxitbánya Rt. vezérigazgatóját, Dessewffy Aurél ügyvezető igazgatót, valamint Esztergály Ferenc gépészmérnököt. Az ellenük felhozott vád: a jóvátételi szállítások szabotázsa volt. Őrizetbe vételük hátterében – az itt közölt dokumentumokon keresztül – a magyar bauxitipar történetét ismerhetjük meg a háború utolsó éveitől az államosításig, és ezen belül is a Magyar Bauxitbánya Rt. jelentőségét a német hadigazdaság szempontjából, valamint a szovjet–magyar jóvátételi szerződések előkészítése kapcsán.
Források
Dr. Gálffy Sándornak a Magyar Bauxitbánya Rt. ügyészének jelentése a cég igazgatóságának, és a vállalat beadványai a Népügyészséghez dr. Debreczeni Sándor vezérigazgató és Dessewffy Aurél ügyvezető igazgató letartóztatása ügyében
Ügyészi jelentés
Tisztelt Igazgatóság!
Részvénytársaságunk vezérigazgatóját és ügyvezető igazgatóját folyó hó 27-én reggel 7 órára a gazdasági rendőrségre idézték be. Megjelenésük után a gazdasági rendőrség őket kihallgatta, majd letartóztatta, és a Markó utcai fogházba kísérte át.
A letartóztatás a kiadott sajtókommüniké szerint a sz[ékes]f[ehér]vári hengermű jóvátételre való leszállításának szabotálása miatt történt.
Ezen vád teljes alaptalanságát igazolja végrehajtó bizottságunk múlt év szeptember 1.-én hozott azon döntése, amely a sz[ékes]f[ehér]vári jóvátételi ügyek intézésére teljes jogkörrel egyik vállalati főtisztviselőt bízta meg, de egyébként az IKÁRT külön meghatalmazással felruházott megbízottjai működtek közre, s úgy az IKÁRT-ot, mint az iparügyi minisztert minden fontosabb ügymenetről informáltuk, s magunk kértük a legszigorúbb ellenőrzést és könyvvizsgálatok foganatosítását.
Vezérigazgatónk és ügyvezető igazgatónk előzetes letartóztatására, vizsgálati fogságban tartására a büntető perrendtartásban taxatíve felsorolt okok nem állanak fenn.
Vezérigazgatónk és ügyvezető igazgatónk készítették elő a közelmúltban lezárt magyar-orosz alumínium társaság alapítási ügyeit minden vonatkozásban. Az erre vonatkozó megállapodások zavartalan végrehajtása semmiképpen sem biztosítható. A vezérigazgató és ügyvezető igazgató nélkül a létrejött szerződések jogi előkészítése halasztást kell szenvedjen.
A szerződések perfektuálásának késedelme az orosz partnert is érinti, s zavarhatja az általunk őszintén kívánt jó viszonyt.
Éppen ezen okokból tisztelettel kérem az igen tisztelt igazgatóságot, méltóztassék a vezérigazgatónk és ügyvezető igazgatónk fogva tartásának következményeire
1. az orosz partner (Budapesten és Moszkvában)
2. a miniszterelnök
3. az iparügyi miniszter
4. a pénzügyminiszter
5. a külügyminiszter
6. az igazság ügyminiszter úr figyelmét nyomatékkal felhívni.
Dátum és aláírás nélküli másolat
***
A Budapesti Népügyészség Elnök Urának
Budapest
Kérvénye
a Magyar Bauxitbánya Részvénytársaság budapesti bej[egyzett] cégnek /V. ker., József Attila u. 8./ Dr. Debreczeni Sándor és Dessewffy Aurél ellen folyamatba tett népügyészségi ügyben
soronkívüliség elrendelése iránt
Ad 5775/1946.
Budapest, 1946. május 7.
Elnök Úr!
Múlt hó 27-én a Gazdasági Rendőrség jóvátételi szállítások állítólagos szabotázsa miatt letartóztatta Dr. Debreczeni Sándor vezérigazgatónkat és Dessewffy Aurél ügyvezető igazgatónkat.
Az 1945. augusztus havában Moszkvában kötött magyar-orosz gazdasági szerződés egyik legfontosabb közös feladatnak jelölte meg a hazai bauxit feltárását, kiaknázását, a timföld- és az alumínium-termelés fokozását és értékesítését.
Ezen célok megvalósítása érdekében a Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetségének kiküldötteivel megállapodást létesítettünk, amely megállapodásunk értelmében részvénytársaságunk vegyes magyar-orosz alumíniumtársasággá alakul át. A megállapodás értemében a magyar részvényesek jelölik ki az elnököt és a vezérigazgató-helyettest. A magyar részvényesek az alumíniumtársaság elnökévé Dr. Debreceni Sándort, vezérigazgató-helyettessé pedig Dessewffy Aurélt jelölték meg. Nevezettek voltak, akik az előbb említett alumíniumtársasággal kapcsolatos ügyeket letárgyalták.
A Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetségével kötött megállapodás értelmében záros határidőn belül el kell végeznünk mindazon cselekményeket, amelyek a társaság végleges megalakulását biztosítják, és lehetővé teszik. Dr. Debreczeni Sándor és Dessewffy Aurél akadályoztatása következtében ezen vállalat kötelezettségnek eleget tenni képtelenek vagyunk, ami viszont a szovjet-magyar viszony kívánatos fejlődését hátrányosan befolyásolja.
Fentiek alapján tisztelettel arra kérjük Elnök Urat, hogy Dr. Debreczeni Sándor és Dessewffy Aurél elleni ügyben a soronkívüliséget elrendelni méltóztassék. Megjegyezni kívánjuk, hogy nevezettek múlt hó 27. óta a Markó utcai fogház állományában vannak, s ez ideig még ügyészi kihallgatásra sem került sor.
Megkülönböztetett tisztelettel
Magyar Bauxitbánya Részvénytársaság
Szignó (olvashatatlan)
A kérelem teljesítését a vállalat Üzemi Bizottsága a maga részéről is kéri:
(Olvashatatlan szignó)
Másodlat
***
Népügyész Úrnak
Budapest
Kérelme
Magyar Bauxitbánya Részvénytársaság budapesti bej. cégnek /V. ker. József Attila u. 8./
Dr. Debreczeni Sándornak életveszély miatti azonnali szabadlábra helyezése iránt.
Ad 5775/1946.
Budapest, 1946. május 8.
Népügyész Úr!
Dr. Debreczeni Sándor alelnök-vezérigazgatónk múlt hó 27. óta a Markó utcai fogházban vizsgálati fogságban van.
Dr. Debreczeni Sándort folyó év januárjában súlyos gyomorvérzés érte, s csak úgy volt életben tartható, hogy ismételt vérátömlesztést eszközöltek. Dr. Debreczeni Sándor pár hét múlva betölti 60. évét. Fogságban tartása, betegségére való tekintettel, életveszéllyel jár. Tisztelettel kérjük, hogy a nevezett azonnali szabadlábra helyezését azonnal elrendelni méltóztassék. A vonatkozó orvosi bizonyítványok részben már a fogházorvos úr rendelkezésére állanak, részben pedig idecsatoljuk.
Jelen kérelmet a magunk részéről azért terjesztjük elő, mert Dr. Debreczeni Sándor vezette a vegyes magyar-orosz alumíniumtársaság megalakulására vonatkozó tárgyalásokat. A társasággal kapcsolatos ügyeket teljesen egyedül ő intézi, és elhalálozása vállalatunkra katasztrofális kihatással bírna, s határozottan veszélyeztetné a vegyes szovjet-magyar [vállalat] megalakítását.
Tisztelettel
Magyar Bauxitbánya Részvénytársaság
(Olvashatatlan szignó)
A kérelem teljesítését a vállalat Üzemi Bizottsága a maga részéről is kéri:
(Olvashatatlan szignó)
Másodlat
Jelzet: MOL Z 350, Magyar Bauxitbánya Rt. Ügyvezető Igazgatóság, 3. csomó 61. tétel
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 30.
1919
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő