Megkezdődik a szovjet csapatok részleges kivonása Magyarországról.Tovább
Hová lettek a magyar föld kincsei?
Kísérlet egy önálló magyar bauxit-alumínium vállalat megalapítására
1947. április 27-én a Gazdasági Rendőrség letartóztatta Dr. Debreczeni Sándort, a Magyar Bauxitbánya Rt. vezérigazgatóját, Dessewffy Aurél ügyvezető igazgatót, valamint Esztergály Ferenc gépészmérnököt. Az ellenük felhozott vád: a jóvátételi szállítások szabotázsa volt. Őrizetbe vételük hátterében – az itt közölt dokumentumokon keresztül – a magyar bauxitipar történetét ismerhetjük meg a háború utolsó éveitől az államosításig, és ezen belül is a Magyar Bauxitbánya Rt. jelentőségét a német hadigazdaság szempontjából, valamint a szovjet–magyar jóvátételi szerződések előkészítése kapcsán.
A büntetőeljárás megszüntetése
Budapesti Népügyészségtől
1946. Nü. 5775/7.
Nb. X. 1830/1946.
A Budapesti Népbíróságnak
Budapest
Az 1945. évi VII. t. c. által törvényre emelt Nbr. 13. § 7. pontjába ütköző háborús bűntettel vádolt dr. Debreczeni Sándor (1886. Nagykároly, anyja: Bíró Klára, ügyvéd, ingatlantulajdonos, budapesti Erzsébet krt. 38. sz. lakos) I. r., gr. Dessewffy Aurél (1903. Újszász, anyja: Batthyány Ella, igazgató, ingatlantulajdonos, budapesti II. Szalay u. 7. sz. lakos) II. r. és Esztergály Ferenc (1905. Apc. Anyja: Szilágyi Zsuzsanna, mérnök, budapesti X. Gitár u. 9. sz. alatti lakos) III. r. vádlottak bűnügyében a Bp. 38. § 2. bekezdése alapján a
vádat elejtem.
Az eljárás megszüntetése után a fennforogni látszó, Btk. 361. §-ba ütköző, de a Btk. 362. és 363. § szerint minősülő hűtlen kezelés bűntette miatt, az eljárás folytatása végett
indítványozom
az iratoknak a Bpé. 17. §-a alapján, hatáskörrel és illetékességgel bíró, budapesti államügyészségnek való megküldését.
Indokok:
Terheltek azzal vannak vádolva, hogy az orosz jóvátétel, s annak folytán parancsmegrendelés tárgyát képező székesfehérvári Hengermű újjáépítése végett az IKART-tól nagy összegeket vettek fel, az összeget azonban másra felhasználva, feladatukat nem végezték el, s ezáltal olyan tevékenységet fejtetek ki, amely a népek háború utáni együttműködésének megnehezítésére alkalmas.
Az eljárás az SSSR [Szovjetunió hivatalos nevének rövidítése] Magyarországi Szállítások Hivatala vezetőjének; Rjabcsenko orosz mérnök ezredesnek az iparügyi miniszterhez intézett, 1945. december 19-én kelt feljelentése folytán indult meg. A kihallgatott tanúk vallomásából megállapítható, hogy a terheltek az üzem újjáépítése végett felvett összegek nagy részét nem a megadott, hanem a saját céljaikra használták fel. Az SSSR Magyarországi Szállítások Hivatala szóban forgó levele alapos gyanút keltett a tekintetben, hogy a terheltek tevékenysége a Nbr. 13. § 7. pontjába ütközik.
Vajda Pál iparügyi miniszteri osztálytanácsosnál aláírt, f. év dec. 3-án kelt 74.512/1946. VIII. sz. budapesti népügyészséghez címzett iparügyi minisztériumi átirat azonban azt közli, hogy az orosz hatóságok már nem kívánják 1945. december 19-i levelükben foglalt álláspontjukat fenntartani, tekintettel arra, hogy az időközben megkötött államközi egyezmények eredményeképpen a Hengermű újjáépítése megfelelő módon megtörtént.
A szóban forgó, múlt év december 19.-én kelt orosz feljelentésben foglaltakat nem rontja le Bobkov Leónak, az Alumínium és Ércbányaipar r. t. orosz vezérigazgatósának a budapesti népügyészségen f. évi október 31.-én tett vallomása. A tanú vallomása szerint csak 1946. januárban lépett érintkezésbe, mint magánember, I. és II. r. terheltekkel. A Hengerműnek februárban történt megvizsgálása alkalmával nem tapasztalt terheltek által elkövetett mulasztásokat. Terheltek ellen azonban ekkor már mintegy két hónapja, a mulasztások miatt bűnvádi eljárás volt folyamatban, s ezért a következményektől való félelmükben engedtek előző álláspontjukból. Megállapítható az is, hogy terheltek által 1945. évben elkövetett mulasztások, a bűnvádi eljárás megindítása után, mások által pótolva lettek. Ennek folytán Bobkov Leó tanúvallomása nem áll ellentétben az orosz feljelentéssel.
A magyar állam gyors beavatkozása folytán terheltek cselekményei nem fajulhattak el odáig, hogy ezáltal a magyar és az orosz népek között a háború utáni együttműködést megnehezítették volna. Ez megállapítható abból, hogy a feljelentést tevő orosz hatóság álláspontját megváltoztatta.
Gyanúsíthatók azonban terheltek azzal, hogy mint akik idegen vagyon kezelésével hatóságilag megbízott személyek, ezen minőségükben annak, akinek érdekeit előmozdítani kötelességük volt, tudva és akarva vagyoni kárt okoztak azon célból, hogy maguknak jogtalanul vagyoni hasznot szerezzenek.
Fentiek miatt vádelejtésem és indítványom indokolt.
Budapest, 1946. december 5.-én.
dr. Ferencz Tibor s. k. dr. Aczél Endre s. k.
vezető népügyész h[elyettes] népügyész
A kiadmány hiteléül:
Lendvay Károly
s[egéd]hiv[atali] ig[azgató]
Másodlat
***
Budapesti népbíróság
Nb. X. 1830/1946/9
Végzés:
Háborús bűntett miatt dr. Debreczeni Sándor és két társa ellen indított bűnügyben a népbíróság a Bp. 1. § és a 38. § 2. bekezdése értelmében dr. Debreczeni Sándor I. r., gr. Desewffy Aurél II. r. és Esztergály Ferenc III. r. vádlottak ellen az eljárást megszünteti.
Indoklás:
A budapesti népügyészség az Nü. 5775/1946/I. számú vádiratában foglalt vádat elejtette. Mivel a közön kívül az ügynek más sértettje nincs, ennélfogva az eljárást meg kellett szüntetni.
A népbíróság elrendeli az iratoknak a budapesti államügyészségnek való megküldését, a fennforgó hűtlen kezelés bűntette miatt esetleges további eljárás folytatása végett.
Budapest, 1947. évi február 28. napján.
(olvashatatlan aláírások)
népbíró népbíró népbíró
(olvashatatlan aláírások)
népbíró népbíró népbíró
(olvashatatlan aláírás)
tanácsvezető bíró
Lássa iroda: A fenti végzést adja ki a három vádlottnak (lakcímre) a 7. számú N[ép]ü[gyészségi] iraton, a fenti végzést adja ki a népügyészségnek.
Összes irat megküldendő az államügyészségnek a fenti végzéssel együtt.
Jelzet: ÁBTL 3. 1. 9. - V 121755
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 25.
1989
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő