Hová lettek a magyar föld kincsei?

Kísérlet egy önálló magyar bauxit-alumínium vállalat megalapítására

1947. április 27-én a Gazdasági Rendőrség letartóztatta Dr. Debreczeni Sándort, a Magyar Bauxitbánya Rt. vezérigazgatóját, Dessewffy Aurél ügyvezető igazgatót, valamint Esztergály Ferenc gépészmérnököt. Az ellenük felhozott vád: a jóvátételi szállítások szabotázsa volt. Őrizetbe vételük hátterében – az itt közölt dokumentumokon keresztül – a magyar bauxitipar történetét ismerhetjük meg a háború utolsó éveitől az államosításig, és ezen belül is a Magyar Bauxitbánya Rt. jelentőségét a német hadigazdaság szempontjából, valamint a szovjet–magyar jóvátételi szerződések előkészítése kapcsán.

A büntetőeljárás megszüntetése  

Budapesti Népügyészségtől
1946. Nü. 5775/7.
Nb. X. 1830/1946.
A Budapesti Népbíróságnak
Budapest

Az 1945. évi VII. t. c. által törvényre emelt Nbr. 13. § 7. pontjába ütköző háborús bűntettel vádolt dr. Debreczeni Sándor (1886. Nagykároly, anyja: Bíró Klára, ügyvéd, ingatlantulajdonos, budapesti Erzsébet krt. 38. sz. lakos) I. r., gr. Dessewffy Aurél (1903. Újszász, anyja: Batthyány Ella, igazgató, ingatlantulajdonos, budapesti II. Szalay u. 7. sz. lakos) II. r. és Esztergály Ferenc (1905. Apc. Anyja: Szilágyi Zsuzsanna, mérnök, budapesti X. Gitár u. 9. sz. alatti lakos) III. r. vádlottak bűnügyében a Bp. 38. § 2. bekezdése alapján a

vádat elejtem.

Az eljárás megszüntetése után a fennforogni látszó, Btk. 361. §-ba ütköző, de a Btk. 362. és 363. § szerint minősülő hűtlen kezelés bűntette miatt, az eljárás folytatása végett

indítványozom

az iratoknak a Bpé. 17. §-a alapján, hatáskörrel és illetékességgel bíró, budapesti államügyészségnek való megküldését.

Indokok:

Terheltek azzal vannak vádolva, hogy az orosz jóvátétel, s annak folytán parancsmegrendelés tárgyát képező székesfehérvári Hengermű újjáépítése végett az IKART-tól nagy összegeket vettek fel, az összeget azonban másra felhasználva, feladatukat nem végezték el, s ezáltal olyan tevékenységet fejtetek ki, amely a népek háború utáni együttműködésének megnehezítésére alkalmas.
Az eljárás az SSSR [Szovjetunió hivatalos nevének rövidítése] Magyarországi Szállítások Hivatala vezetőjének; Rjabcsenko orosz mérnök ezredesnek az iparügyi miniszterhez intézett, 1945. december 19-én kelt feljelentése folytán indult meg. A kihallgatott tanúk vallomásából megállapítható, hogy a terheltek az üzem újjáépítése végett felvett összegek nagy részét nem a megadott, hanem a saját céljaikra használták fel. Az SSSR Magyarországi Szállítások Hivatala szóban forgó levele alapos gyanút keltett a tekintetben, hogy a terheltek tevékenysége a Nbr. 13. § 7. pontjába ütközik.
Vajda Pál iparügyi miniszteri osztálytanácsosnál aláírt, f. év dec. 3-án kelt 74.512/1946. VIII. sz. budapesti népügyészséghez címzett iparügyi minisztériumi átirat azonban azt közli, hogy az orosz hatóságok már nem kívánják 1945. december 19-i levelükben foglalt álláspontjukat fenntartani, tekintettel arra, hogy az időközben megkötött államközi egyezmények eredményeképpen a Hengermű újjáépítése megfelelő módon megtörtént.
A szóban forgó, múlt év december 19.-én kelt orosz feljelentésben foglaltakat nem rontja le Bobkov Leónak, az Alumínium és Ércbányaipar r. t. orosz vezérigazgatósának a budapesti népügyészségen f. évi október 31.-én tett vallomása. A tanú vallomása szerint csak 1946. januárban lépett érintkezésbe, mint magánember, I. és II. r. terheltekkel. A Hengerműnek februárban történt megvizsgálása alkalmával nem tapasztalt terheltek által elkövetett mulasztásokat. Terheltek ellen azonban ekkor már mintegy két hónapja, a mulasztások miatt bűnvádi eljárás volt folyamatban, s ezért a következményektől való félelmükben engedtek előző álláspontjukból. Megállapítható az is, hogy terheltek által 1945. évben elkövetett mulasztások, a bűnvádi eljárás megindítása után, mások által pótolva lettek. Ennek folytán Bobkov Leó tanúvallomása nem áll ellentétben az orosz feljelentéssel.
A magyar állam gyors beavatkozása folytán terheltek cselekményei nem fajulhattak el odáig, hogy ezáltal a magyar és az orosz népek között a háború utáni együttműködést megnehezítették volna. Ez megállapítható abból, hogy a feljelentést tevő orosz hatóság álláspontját megváltoztatta.
Gyanúsíthatók azonban terheltek azzal, hogy mint akik idegen vagyon kezelésével hatóságilag megbízott személyek, ezen minőségükben annak, akinek érdekeit előmozdítani kötelességük volt, tudva és akarva vagyoni kárt okoztak azon célból, hogy maguknak jogtalanul vagyoni hasznot szerezzenek.

Fentiek miatt vádelejtésem és indítványom indokolt.

Budapest, 1946. december 5.-én.

dr. Ferencz Tibor s. k.                                                                        dr. Aczél Endre s. k.
vezető népügyész h[elyettes]                                                        népügyész

A kiadmány hiteléül:
Lendvay Károly
s[egéd]hiv[atali] ig[azgató]

Másodlat

***

Budapesti népbíróság
Nb. X. 1830/1946/9

Végzés:

Háborús bűntett miatt dr. Debreczeni Sándor és két társa ellen indított bűnügyben a népbíróság a Bp. 1. § és a 38. § 2. bekezdése értelmében dr. Debreczeni Sándor I. r., gr. Desewffy Aurél II. r. és Esztergály Ferenc III. r. vádlottak ellen az eljárást megszünteti.

Indoklás:

A budapesti népügyészség az Nü. 5775/1946/I. számú vádiratában foglalt vádat elejtette. Mivel a közön kívül az ügynek más sértettje nincs, ennélfogva az eljárást meg kellett szüntetni.

A népbíróság elrendeli az iratoknak a budapesti államügyészségnek való megküldését, a fennforgó hűtlen kezelés bűntette miatt esetleges további eljárás folytatása végett.

Budapest, 1947. évi február 28. napján.

(olvashatatlan aláírások)
népbíró                                                                népbíró                           népbíró
(olvashatatlan aláírások)
népbíró                                                                népbíró                           népbíró
(olvashatatlan aláírás)
tanácsvezető bíró

Lássa iroda: A fenti végzést adja ki a három vádlottnak (lakcímre) a 7. számú N[ép]ü[gyészségi] iraton, a fenti végzést adja ki a népügyészségnek.

Összes irat megküldendő az államügyészségnek a fenti végzéssel együtt.

Jelzet: ÁBTL 3. 1. 9. - V 121755

Ezen a napon történt május 08.

1902

Martinique szigetén kitört a Mont Pelée vulkán. A vulkánkitörést kísérő jelenségek (láva, hamu, gázok) a pár kilométerrel távolabb fekvő...Tovább

1903

Paul Gauguin francia festő, van Gogh és Cézanne mellett a posztimpresszionizmus legnagyobb képviselője (*1848)Tovább

1912

A magyarországi eredetű Adolf Zukor Famous Players Film Company néven megalapítja a Paramount Pictures produkciós cég elődjét.Tovább

1918

Hollósy Simon magyar festőművész (*1857)Tovább

1930

A Hlinka vezette Szlovák Néppárt másodszor nyújtja be a szlovák autonómia tervezetét.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők