A letartóztatás visszhangja a vállalat intézőbizottságában

Budapest, 1946. május 9.

[Részlet a Magyar Bauxitbánya Részvénytársaság 1946. április 30-i igazgatósági ülésének határozata értelmében megalakult intézőbizottság 1946. május 9-én reggel 8 órai kezdettel megtartott ülésének jegyzőkönyvéből.]

Jelen voltak: Strelnikoff Péter mérnök-ezredes az orosz részvényesek megbízottja,
Hagyó Kovács Gyula a magyar részvényesek megbízottja,
Jeszenszky Ferenc dr. miniszteri tanácsos a Pénzügyminisztérium kiküldötte,
Vajda Pál miniszteri tanácsos az Iparügyi Minisztérium kiküldötte,
Gálffy Sándor dr., a vállalat ügyésze,
Steiner Rudolf dr. központi igazgató,
Geszler Béla könyvelési cégvezető,
Pataricza Ilona dr. orosz tolmács
Szepessy Anna jegyzőkönyvvezető.

[A tárgyalás döntő részben termelési és pénzügyekkel foglalkozott.]

13. pont
Jeszenszky tanácsos kérdést intéz az orosz részvényesek megbízottjához az irányban, ismeretes-e előtte a Szabadság című napilap május 8-án délután megjelent számában leközölt, a vállalatot érintő kérdésekkel foglalkozó újságcikk.
Strelnikoff mérnök úr ismeri a cikk tartalmát és megkérdi a jelenlévők véleményét.
Jeszenszky tanácsos a maga részéről nem kíván az újsággal vitába szállni, rá kell azonban mutatnia arra, hogy a cím: „Rossz kezekben az ország kincsei" annál is inkább sértő, mert az újságcikk nyilvánvalóan annak az április 30-i jegyzőkönyvnek alapján készült, mely a jelen intézőbizottságot megválasztotta, és amelyben az orosz és magyar részvényesek képviselői, valamint a Pénzügyminisztérium és az Iparügyi Minisztérium vesznek részt.
Hagyó-Kovács Gyula azon kérdésére, hogyan kerülhetett az igazgatósági ülés jegyzőkönyve a cikkíróhoz, választ nem tudnak adni a jelenlévők.
Vajda tanácsos úr megállapítja, hogy a cikk pontosan a jegyzőkönyv alapján készült. Véleménye szerint csak akkor lehetne tenni valamit ellene, ha a megvádolt vezérigazgatót és ügyvezető igazgatót a bíróság felmentené. Hibának látja, hogy a jegyzőkönyv hangja szerint az ülés valamennyi jelenlévője a még eljárás alatt álló ügyben egyoldalú állásponton volt, azaz a letartóztatást jogtalannak tartotta.
Hagyó-Kovács, Jeszenszky és Gálffy egybehangzóan kijelentik, hogy a vállalat azért adta az ügyvédi megbízást, nehogy a vezérigazgató és az ügyvezető igazgató akadályoztatása révén a szovjet-magyar tárgyalásokban fennakadás következzék be.
Vajda miniszteri tanácsos abbeli véleményének ad kifejezést, hogyha a múltban hibák történtek, úgy azért a személyek viseljék a következményeket, ne pedig a vállalat. - Úgy látja, hogy a jegyzőkönyv szerint Jakobovits dr. úgy állította be a kérdést, mintha a letartóztatásnak a magyar-szovjet megállapodáshoz lenne köze. Ezzel szemben a vonatkozó iratok már a Gazdasági Rendőrségnél voltak, amikor a közös szovjet-magyar vállalatról még szó sem volt. Rapcsenko ezredes múlt év decemberében írt levelében állította azt, hogy a Magyar Bauxitbánya Részvénytársaságnál szabotázs folyik. Januárban folyt le ennek alapján a revizori vizsgálat, aminek elintézése húzódott el a Gazdasági Rendőrségnél februártól májusig. Az események megindítója az említett Rapcsenko-féle levél volt.
Hagyó-Kovács Gyula rámutat arra, hogy az orosz partnerek Debreczeni vezérigazgatói gesztióival mindenben egyetértettek, mint ennek több ízben nyilvánosan is kifejezést adtak.
Vajda tanácsos úgy látja, hogy a két orosz vonal között semmiféle összefüggés sincs. A vád a jóvátétel szabotálására vonatkozik, a magyar-orosz társaság pedig gazdasági egyezmény.
Gálffy rámutat arra, hogy volt időpont, amikor orosz részről sem sürgették a gépberendezés leszerelését.
Steiner ezzel szemben közli, hogy az oroszok kezdettől fogva sürgették az üzembe helyezést. Esztergály Ferenc hivatkozott olyan információra, mely ezzel ellentétes, de ez az információ nem tekinthető hitelesnek. A jóvátételi kötelezettség ma is fennáll.
Vajda tanácsos kijelenti, hogy nem a leszerelés, hanem a specifikáció szerinti kiegészítés volt a jóvátételi feladat.
Jeszenszky visszatérve az újságcikkre reflektál annak azon kitételére, mely szerint ő nem képviselte volna a kormány érdekeit. A intenciója az volt, hogy a letartóztatás következtében beállott új helyzetet át kell hidalni, ez pedig megtörtént, éppen az intézőbizottság létrehozásával. Annak, hogy Jakobovits felszólalására nem tett megjegyzést, két oka van: Jakobovits dr. az orosz partnerekkel együtt jelent meg - ez az egyik ok, a másik ok pedig az, hogy Debreczeni vezérigazgató úrral évekig együtt dolgozott, és szívesen veszi, ha rajta segítenek.
Vajda tanácsos úr kérdést intéz az iránt, hogy áll most a szabadlábra helyezés ügye.
Gálffy jogtanácsos előadja, hogy az ügy rendkívül lassan halad. Debreczeni vezérigazgató állapota viszont rendkívül súlyos, katasztrófától kell tartani. Ha ilyen ütemben megy tovább a dolog, kihallgatás ugyanis még nem volt, olyan következményekkel kell számolni, ami a vállalatnak magyar és orosz része szempontjából egyformán súlyos lenne. Tudomása szerint az orosz partnerek személy szerint Debreczeni Sándort kérték fel, hogy az új társaság végleges megalakulásáig az ügyeket vezesse. Így tehát a bizalom teljesnek látszik.
Strelnikoff mérnök úr kifejti, hogy ha a múltban vagy a jelenben szó van bűncselekményről, úgy az államnak joga van ezért saját polgárait felelősségre vonni. Amennyiben szabotázs fordult elő, úgy az állam presztízse szenvedett, és későbbi egyezmények a presztízsen esett csorbát nem állíthatják helyre. Ebben az esetben egészen véletlen, hogy a szóban forgó székesfehérvári felszerelés apportként fog az újonnan alakuló vállalatba bekerülni. Hogyha a gépek Szovjetunióval való megállapodás szerint a kiszállítás céljára komplettíroztattak volna, az egyezmény aláírása napjáig, úgy ma már készen állna a gyár. A sajtóban hangoztatottak szerint az állam által folyósított összegeket nem rendeltetésük szerint használták fel. E vád fennállóságának megállapítása a magyar bíróságok feladata, és ebben az esetben a szovjet partner nem vállalhatja az érdekek védelmét. Ha a vád helyesnek bizonyulna, úgy sajnálattal kellene megállapítania, hogy a közös vállalat megalakulását célzó tárgyalások alatt Debreczeni vezérigazgató iránt kialakult megbecsülés és tisztelet további munkájával nem lenne mélyíthető. Ő annak idején feladta a kérdést, vajon a vád csak a két letartóztatott személy ellen, vagy pedig a vállalat ellen hangzott-e el, és a vállalat érdekeinek védelmére hozta el Jakobovits ügyvéd urat az április 30-i igazgatói ülésre, hogy ott véleményét elmondhassa. Ő maga javasolta, hogy Jakobovits ügyvéd úrnak a vállalat érdekei megvédésére megbízást adjanak.
Ami a cikket illeti, a szerzőnek az ülésen jelenvoltak valamelyikétől kellett részletes információt szereznie. Csodálkozik azon, hogyha az informátor a vállalatban dolgozó ember, miért változtatott meg egyes tényeket, és miért helyezte téves megvilágításba a Jakobovitsnak adott megbízást.
Vajda tanácsos közli, hogy nem tudott róla, hogy Jakobovits ügyvéd úr a vállalat érdekeinek megvédésére kapott volna megbízást. A jegyzőkönyvet futólag olvasta el, és erre nem emlékszik.
Strellnikoff mérnök ismételten hangsúlyozza, hogy ő mindenképpen abban a hiszemben volt, hogy a megbízás a vállalat érdekeinek védelmére szólott, mikor erről szó lévén a jelenlévők valamennyien helyeslőleg látszottak bólogatni.
A legközelebbi igazgatósági ülésen jelentést szeretne hallani a jogi helyzetről.
Az intézőbizottság elhatározza, hogy legközelebbi ülését május 13-án hétfőn délután 5 órakor fogja tartani.

[A május 13-i ülésen a letartóztatások ügyével nem foglalkoznak.]

Budapest, 1946. május 14.

[Részlet a Magyar Bauxitbánya Részvénytársaság 1946. április 30-i igazgatósági ülésének határozata értelmében megalakult intézőbizottság 1946. május 14-én délután 5 órai kezdettel megtartott ülésének jegyzőkönyvéből]

Jelen voltak: Jeszenszky Ferenc dr. miniszteri tanácsos a Pénzügyminisztérium kiküldötte
Vajda Pál miniszteri tanácsos az Iparügyi Minisztérium kiküldötte,
Strelnikoff Péter mérnök-ezredes az orosz részvényesek megbízottja,
Gálffy Sándor dr., a vállalat ügyésze,
Steiner Rudolf dr. központi igazgató,
Tóth Béla dr. adminisztratív igazgató,
Pataricza Ilona dr. orosz tolmács
Dobrovolszky Vilmos a vállalat központi Üzemi Bizottságának elnöke
Déri Károly a vállalat központi Üzemi Bizottságának tagja
Máté Mária és
Szepessy Anna jegyzőkönyvvezetők.
Kimentette magát Hagyó-Kovács Gyula a magyar részvényesek megbízottja.
Sztrelnikov mérnök az április 30-i igazgatósági ülésről készült jegyzőkönyv-tervezet tárgyában bejelenti, hogy a szövegből az ő felszólalásai kimaradtak, nevezetesen az iránt feltett kérdése, vajon a vezérigazgatót és ügyvezető igazgatót a vállalat vagy pedig személyük ellen emelt vád alapján tartóztatta-e le a Gazdasági Rendőrség, továbbá az a bejelentése, hogy Jakobovits dr. ügyvéd urat, mint magyar jogász ismerősét azért hozta el annak idején az igazgatósági ülésre, mert Jakobovits ügyvéd úr volt az, aki a magyar és szovjet kormányok közötti bauxit-alumínium tárgyalásokon részt vett.

Vajda tanácsos megjegyzi, hogy Szterlnikov mérnök úr bejelentése és a jelenvolt urak tanúsága alapján kétségtelennek tartja ugyan, hogy ezek a kijelentések az április 30-i igazgatósági ülésen valóban elhangzottak, rá kíván azonban mutatni arra a körülményre, hogy ez esetben Sztrelnikov mérnök úr kijelentései ellentétben állanak a jegyzőkönyvtervezet további szövegével, melyből a felszólaló véleménye szerint az tűnik ki, hogy a jelenvoltak elsődleges célnak a letartóztatottak szabadlábra helyezését tekintették.
Sztrelnikov mérnök kifejti, hogy egy célt kíván elérni: saját szavai a jegyzőkönyvben hűen tükröződjenek, tekintet nélkül arra, hogy ellentétben vannak-e a többi elhangzott kijelentéssel vagy sem. Ismétli, hogy őt érdekelte, ma is érdekli, és a jövőben is érdekelni fogja, hogy az emelt vád mily mértékben hat ki a vállalatra. Súlyt helyez arra, hogy a jogászok a legközelebbi igazgatósági ülésen megtegyék jelentésüket. Az április 30-i igazgatósági ülésen megvolt a felszólalónak a joga ahhoz, hogy Jakobovits ügyvéd megbízatását javasolja, az összegyűlt igazgatóságnak pedig ahhoz, hogy legjobb belátása szerint a megbízást megadja Jakobovits ügyvéd úrnak vagy sem. Az április 30-i igazgatósági ülés résztvevői a felszólalónak Jakobovits ügyvéd úr megbízatására irányuló javaslatával egyetértettek, az összehívandó igazgatósági ülésnek pedig meglesz a joga ahhoz, hogy a Jakobovits ügyvéd úrnak adott megbízást visszavonja vagy megerősítse.

Gálffy főügyész felveti a kérdést, mikorra hívassék össze az igazgatósági ülés. Az ülés mielőbbi megtartását feltétlenül szükségesnek tartja, már az ügyészi jelentés megtétele céljából is.

[Néhány pontban ügyrendi kérdésekről esett szó.)

Vajda tanácsos ismételten rámutat arra, úgy értette, hogy Sztrelnikov mérnök úrnak az április 30-i igazgatósági ülésen elhangzott kijelentései ellentétben állnak az ülés további hangulatával, hogy az a körülmény, hogy Sztrelnikov mérnök úr azért hozta magával Jakobovits ügyvéd urat, hogy a gazdasági rendőrségi nyomozással kapcsolatban a vállalat érdekeit védelmezze - mint ezt Sztrelnikov mérnök úr a május 9-i intézőbizottsági ülésen /13. pont/ is hangoztatta - nincs összhangban az április 30-i igazgatósági ülésen elhangzott további kijelentésekkel, melyek mind azt látszanak célozni, hogy a letartóztatottakat a vád fennállásától függetlenül mielőbb szabadlábra lehessen helyezni.

Sztrelnikov mérnök ismétli, azért hívta meg Jakobovits dr. ügyvéd urat az igazgatósági ülésre, mert jogászi véleményét kívánta hallani az ügyről. Nem foglalkozik azzal, hogy Debreczeni Sándor és Dessewffy Aurél urak számára védőt keressen, őt csupán az érdekli, vajon nevezett urak letartóztatása miatt a vállalatot érhetik-e pénzügyi következmények és meglepetések. Hogy a tárgyalások későbbi folyamán a nyilatkozatok oda irányultak, hogy a jelenvolt urak Debreczeni és Dessewffy urak magánügyével foglalkoztak, ez az ő állásfoglalását semmiképpen nem változtatja.

[Ismét ügyrendi kérdéseket tárgyalnak.]

Vajda tanácsos értesült arról, hogy a vállalat kérvényt nyújtott be a Népügyészségre a két őrizetben tartott főtisztviselő szabadlábra helyezése iránt. A kérvény benyújtása az intézőbizottság tudta nélkül történt, amit helytelenít.
Gálffy dr. előadja, hogy a budapesti Népügyészséghez benyújtott kérvényben nem szabadlábra helyezést, hanem soronkívüliséget kért a vállalat. A kérelmet felszólaló fogalmazta, és vállalja érte a felelősséget. Egyébként véleménye szerint az ügy nem az Intézőbizottság elé tartozik, mivel őt az Igazgatóság még az Intézőbizottság kijelölése előtt bízta meg azzal, hogy a szóban forgó ügyben legjobb belátása szerint cselekedjék, és a legszélesebb körű meghatalmazással ruházta fel. A beadvány benyújtásakor Debreczeni Sándor dr. és Dessewffy Aurél urak már két hete voltak fogságban anélkül, hogy kihallgatásukra sor került volna.
Dobrovolszky Vilmos, mint a vállalat központi Üzemi Bizottságának elnöke bejelenti, hogy az Üzemi Bizottság e tárgyban ülést tartott, és a kérvényt az Üzemi Bizottság aláírásával látta el. Az Üzemi Bizottság álláspontja szerint feltétlenül szükséges volt, hogy a tizennégy napi fogság után még ki nem hallgatott Debreczeni Sándor dr. és Dessewffy Aurél ügyében a soronkívüliség elrendelése kérelmeztessék.
Vajda tanácsos lényegében nem a soronkívüliség kérelmezését, hanem annak indokait helyteleníti. A kérvényben ugyanis a magyar-szovjet egyezményre és a letartóztatottaknak az egyezménnyel kapcsolatos ténykedéseire történt hivatkozás, ami véleménye szerint félreértésekre adhat okot.
Gálffy dr. rámutat arra a tényre, hogy az alakuló magyar-orosz alumínium társaság igazgatósági tagjaivá Debreczeni Sándor dr. és Dessewffy Aurél jelöltettek ki, valamint arra, hogy az új részvénytársaság elnökévé Debreczeni Sándor dr., vezérigazgató-helyettessé pedig Dessewffy Aurél jelöltetett ki. Az orosz partnernek erről tudomása volt, és a Moszkvába távozott Bobkov elnök úr arra kérte fel Debreczeni Sándor alelnök-vezérigazgatót, hogy a társaság megalakulásáig legjobb belátása szerint vezesse az ügyeket. Mivel Debreczeni alelnök-vezérigazgató Dessewffy Aurél ügyvezető igazgatóval együtt intézte a társaság ügyeit, távollétük súlyos hátrányt jelent. A soronkívüliség iránti kérelem tehát indokolt.
Vajda tanácsos ismétli abbeli véleményét, hogy az ügyet az Intézőbizottsággal közölni kellett volna. Az Intézőbizottság felelős azért, ami a vállalatnál történik. A beadott kérvény miatt újabb sajtótámadás érte volna a vállalatot, amelyet azonban felszólaló elhárított. Ha az Üzemi Bizottság a kisebb jellegű ellátási kérdéseket az Intézőbizottság elé hozza, indokolt lenne ezeket a kérdéseket is előterjeszteni.
Gálffy dr. álláspontját változatlanul fenntartva őszinte köszönetét fejezi ki Vajda tanácsos úrnak az újabb sajtótámadás elhárításáért.

[A továbbiakban termelési, ellátási és személyi kérdésekkel foglalkoztak.]

Budapest, 1946. június 12.

[Részlet a Magyar Bauxitbánya Részvénytársaság 1946. április 30-i igazgatósági ülésének határozata értelmében megalakult intézőbizottság 1946. június 12-én délután 4 órai kezdettel megtartott tizennegyedik ülésének jegyzőkönyvéből.]

Jelen voltak: Strelnikov Péter mérnök-alezredes az orosz részvényesek megbízottja,
Hagyó Kovács Gyula a magyar részvényesek megbízottja,
Jeszenszky Ferenc dr. miniszteri tanácsos a Pénzügyminisztérium kiküldötte,
Vajda Pál miniszteri tanácsos az Iparügyi Minisztérium kiküldötte,
Gálffy Sándor dr., a vállalat ügyésze,
Steiner Rudolf dr. központi igazgató,
Tóth Béla dr. adminisztrációs igazgató,
Geszler Béla könyvelési cégvezető,
Déri Károly a központi Üzemi Bizottság tagja,
Szepessy Anna jegyzőkönyvvezető.

[Az 1. pont egy textilkereskedő követelésével foglalkozott]

2. Gálffy Sándor előadja, hogy Esztergály Ferenc magánmérnöki irodájában a székesfehérvári gyárra vonatkozó rajzok maradtak. Beadvánnyal fordult a Népügyészséghez az irányban, hogy Esztergály ezeket a rajzokat kiadhassa, illetőleg a kulcsokat a Magyar Bauxitbánya Részvénytársaságnak kiszolgáltathassa. A mai napon Vajda tanácsos úr is szíves volt közbenjárni, a Népügyészség azonban a kérdés teljesítése elől elzárkózott.

A bejelentés tudomásul szolgál.

[A továbbiakban pénzügyekről tárgyalnak.]

Eredeti

Jelzet: MOL Z 349 Magyar Bauxitbánya Rt., Igazgatóság, 1. csomó 8. tétel: Intézőbizottsági ülésjegyzőkönyvek, 1946