Magyarország csatlakozása az IMF-hez és a Világbankhoz I. rész

„Magyarországnak az IMF-be való belépése nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is elő-nyös lehet. Jugoszlávia után mi lennénk az első szocialista ország, amely kapcsolatba lép az IMF-fel és a Világbankkal, amit követhetne más KGST ország esetleges csatlakozása is. Ez erősíthetné azt a kívánatos irányzatot, amely az USA nemzetközi pénzügyi szervezetekben fennálló befolyásának visszaszorítását szolgálná.”

Források

Szász Sándor a washingtoni magyar követség gazdasági tanácsadójának jelentései és feljegyzések a Nemzetközi Pénzügyi Alapba és az Újjáépítési és Fejlesztési Bankba való belépés ügyében
1946-1947

MAGYAR KÖVETSÉG
Washington D. C.

3663/1946. 
Washington, 1946. október hó 5.-én
Tárgy: Nemzetközi Pénzügyi Alap, és 
az Újjáépítési és Fejlesztés Nemzetközi Bankja.

MAGYAR KÜLÜGYMINISZTÉRIUMNAK,
Budapest

Az elmúlt héten Washingtonban tartott üléssorozat megteremtette az alapot a Nemzetközi Alap és Bank tényleges működésének megindításához. Az értekezlet úgy döntött, hogy Olaszországot, Törökországot, Szíriát és Lebanont [!] felveszi az Alap tagjai sorába és tárgyalás alá veszi az eddig benyújtott kölcsönkérelmeket (Csehszlovákia, Franciaország, Lengyelország, stb.).

Az értekezlet elvi határozatait rövidesen fel fogom terjeszteni.

A korábbi felvilágosítások mindezideig úgy szóltak, hogy úgynevezett „volt ellenséges államok" csatlakozására csupán a vonatkozó békeszerződések megkötése után kerülhet sor. Olaszország felvétele törést jelentett ebből a szempontból, bár Anglia javaslatára leszögezték, hogy Olaszország esete más országok szempontjából nem tekinthető precedensnek. A fejleményekkel kapcsolatban szükségesnek tartottam, hogy ismét tájékozódjam Magyarország lehetőségeit illetően. A kapott felvilágosítások a következőképpen szólnak:

1) Nemzetközi Pénzügyi Alap. - Az alapnak nincsenek előre lefektetett határozott alapelvei az új csatlakozások elbírálását illetően. Ha valamely országnak szándékában áll az Alaphoz csatlakozni, úgy ez irányban hivatalos kérést kell intézni a vezetőséghez. Célszerű azonban ennek a formai lépésnek a megtétele előtt az Egyesült Államok kormányának illetékes tényezőivel tisztázni azt, hogy pl. az U. S. A. a maga részéről hajlandó volna-e a csatlakozási kérelmet pártolni.

Számolni kell azzal, hogy az Alap egyelőre csak nagyon szűk körben vagy egyáltalán nem tudja megkezdeni a valuták rögzítésével, illetőleg egymáshoz való arányításával kapcsolatos tevékenységét, illetőleg feladatát, ami viszont azt jelenti, hogy az Alap műveleteiben csak azok az országok vehetnek részt, amelyek valutáinak egyenértékét az Alap már elismerte. Ennélfogva egyelőre az Alap eredeti tagjainak nagy része is csak forma szerint lesz tagja az Alapnak, anélkül, hogy a gyakorlatban bekapcsolódhatnék a műveletekbe, ugyanígy azonban nincsen elvi akadálya annak, hogy megfontolás tárgyává tegyék egyéb országoknak a felvételét ugyancsak formai alapon. Jelen pillanatban Magyarországra is ez az elvi lehetőség vonatkozik.

Azt e pillanatban nehezen lehetne megfogalmazni, hogy mit értenek az alatt a relatív stabilitás alatt, amellyel egy valutának rendelkeznie kell ahhoz, hogy az Alap a paritását megállapítsa, és az illető ország a formai tagságon túl a tényleges műveletekben is részt vehessen.

Az alapszabályok értelmében a Nemzetközi Alaphoz való csatlakozásnak sorrendben meg kell előznie a Nemzetközi Bankhoz való csatlakozást, vegyis a Nemzetközi Bank útján való kölcsön folyósítása csak oly országok javára lehetséges, amelyek tagjai a Nemzetközi Alapnak.

Ezen túlmenően az igazgatóság egyik tagja ígéretet tett, hogy magánbeszélgetések formájában tájékozódni fog Magyarország helyzetének megítélését illetően.

2) Nemzetközi Bank. - Az elvi kiindulás itt is azonos a Nemzetközi Alapéval. Nincsen határozottan lefektetett irányelv a tekintetben, hogy a csatlakozási, illetőleg kölcsönkérelmeket milyen szempontok szerint mérlegelik. Az olasz kérést teljesen egyéni alapon bírálják el, anélkül, hogy egyúttal figyelembe vennék az ügy precedens jellegét. Mindössze azt az egyébként logikus következtetést lehetne levonni, hogy a „volt ellenség" jelleg nem képez feltétlen akadályt a csatlakozás elbírálásánál. Az olasz esetben kétségtelenül figyelembe vették azonban, hogy számolni lehet a közeli békekötés tényével. Általános kiindulási feltétel természetesen, hogy mindennemű kölcsön érdemi tárgyalása előtt a Bank kötelességének tartja, hogy a kedvezményezett ország gazdasági helyzetét, különös tekintettel a kölcsön felhasználási lehetőségeit és a visszafizetés módozatait illetően, tüzetes vizsgálat tárgyává tegye.

A Bank egyik vezető tényezője kilátásba helyezte, hogy teljesen informatív alapon mindennemű hivatalos kezdeményezés nélkül tájékozódni fog a Bank vezetőségének felfogásáról Magyarország lehetőségeit illetően.

Szász Sándor
gazdasági tanácsadó

Jelzet: MOL XIX-J-1-j. 196. tétel. 42 266/4/1946. 33. doboz. Eredeti gépirat.

* * *

NEMZETKÖZI VALUTA ALAP
Washington
1946. október 10.

Feljegyzés

Címzett: Mr. Gutt
Feladó: E. de Selliers

Mr. Szász, a Washingtoni Magyar Nagykövetség gazdasági tanácsadója megkeresett, hogy megtudakolja Magyarország IMF-hez történő csatlakozásának lehetőségeit.

Mr. Szász érdeklődése nem hivatalos jellegű volt.

Szeretném, ha tudná, hogy a Mr. Szásszal való beszélgetésem tárgya ebben a témában egy téves feltevésen alapult, miszerint korábban volt egy beszélgetésem Magyarország képviselőivel a koppenhágai FAO konferencián, amikor az iránt érdeklődtek, hogy ismerem-e a belga kormány álláspontját Magyarország esetleges csatlakozási kérelmére vonatkozólag.

Mr. Szász október 2-án a következő levelet írta nekem:

„Arra a beszélgetésre hivatkozva, amit ma folytathattam Önnel, szeretném Önt megkérni abszolút nem hivatalos formában, hogy informáljon azokról a feltételekről, amelyeket a tagként csatlakozni akaró kívülálló országokkal szemben támasztanak, amelyek csatlakozni kívánnak a Nemzetközi Valuta Alaphoz.

Segítségét köszönöm:

Tisztelettel A. Szász."

Mr. Szász közölte velem, hogy nem hivatalos formában szeretne felvilágosítást kapni, és nem csak a csatlakozni akaró kívülálló országokkal szemben támasztott követelményekről, hanem arról is, hogy véleményem szerint mi lenne az igazgatótanács álláspontja Magyarország esetében. A ma reggeli beszélgetésünket követően szeretném megkérni, hogy nem hivatalos formában tudakolja meg az igazgatótanács véleményét, hogy meg tudjam válaszolni Mr. Szász levelét és az összes fent említett kérdést.

E. de Selliers

Jelzet: IMF irattár. Angol nyelvű eredeti gépirat nyers magyar fordítása. (A dokumentumot Magyar Bálint bocsátotta a rendelkezésünkre, amelyért ezúton mondunk köszönetet. )

* * *

Mr. A. Szász
gazdasági tanácsadó
Magyar Nagykövetség
2129 Leroy Place N. W. 
Washington
Másolatot kap: Mr. Gutt 
1946. október 17.

Kedves Mr. Szász!

1946. október 2-án küldött levelére válaszolva közlöm, hogy nem hivatalosan informáltam az IMF igazgatótanácsának tagjait az e hónap elején a Wardman Parkban folytatott beszélgetésünkről.

Az általánosan kialakult vélemény szerint Magyarország belépése a Nemzetközi Valuta Alapba egy olyan kérdés, amelyet a tagországok külügy- és nemzetközi politikai ügyekkel foglalkozó minisztériumaival kell megtárgyalni. Az igazgatók nem voltak felkészülve egy olyan jellegű kérdés - miszerint milyen álláspontot képviselnének kormányaik abban az esetben, ha Magyarország csatlakozni kívánna - hivatalos megválaszolására, amely kérdést, ha jól értettem Önt, személyes formában, és nem a kormányának hivatalos utasítására tett fel.

Ha ezt az ötletet tovább akarja vinni, akkor a legjobb az lenne, ha puhatolódzna a washingtoni és a londoni külügyminisztériumoknál, illetve azon országok külügyminisztériumainál, amelyek képviseltetik magukat az igazgatótanácsban.

Sajnálom, hogy nem tudom megadni az Ön által kért információkat. Rendelkezésére állok bármilyen további megbeszélésre ebben a témában.

Jelzet: IMF irattár. Angol nyelvű eredeti gépirat nyers magyar fordítása. (A dokumentumot Magyar Bálint bocsátotta a rendelkezésünkre, amelyért ezúton mondunk köszönetet.)

* * *

MAGYAR KÖVETSÉG
Washington D. C.

248/1947.Washington, 1947. január hó 18.-án
Tárgy: Nemzetközi Bank és Nemzetközi Pénzügyi Alap

Magyar Külügyminisztériumnak,

B u d a p e s t

A pénzügyminiszter úrhoz való szíves továbbítás végett, a más úton küldött távirat kiegészítéseképpen a következőket jelentem:

Amint az ősz folyamán közöltem, a Nemzetközi Alappal és Bankkal folytatott megbeszélésekből kitűnt, hogy csatlakozási kérelmünk formai beterjesztése előtt feltétlenül szükséges, hogy előzőleg legalábbis az Egyesült Államok és Nagy-Britannia elvi hozzájárulását megszerezzük. Több oldalról felhívták a figyelmemet, hogy a csatlakozási eljárás megfelelő előkészítése igen nagy fontossággal bír, mert ellenkező esetben egyes tagállamok esetleges ellenzése elháríthatatlan akadályokat idézne elő.

Már korábban is azt a benyomást szereztem, hogy adott esetben számíthatunk az Egyesült Államok támogatására és így a kapott utasításnak megfelelően konkrét formában felvetettem a kérdést a State Department illetékes tényezői előtt. Bár hivatalos választ még nem kaptam, az eddig folytatott megbeszélések alapján úgy ítélem meg a helyzetet, hogy az Egyesült Államok kormánya hajlandó támogatni csatlakozási kérelmünket és segítségünkre lesz a megteendő gyakorlati lépések megválasztásában és kivitelezésében.

Az alapszabályok szerint a Bankhoz való csatlakozásnak az Alapban levő tagság a feltétele. Gyakorlatilag azonban lehetőség van rá, hogy egyidőben kérjük felvételünket mind a két intézménynél. Olaszország esetében a felvételi kérelmet Olaszország nevében az Egyesült Államok nyújtotta be az 1946. évi márciusában Savannah-ban tartott ülés alkalmával. A kormányzók tanácsa az alapszabályoknak megfelelően a kérelmet átadta az ügyvezető igazgatók tanácsának, amely megfelelő előkészítés után az 1946. évi szeptember hó folyamán Washingtonban tartott ülésen tette meg határozati javaslatát és a kormányzók tanácsa ugyanezen az ülésen hozott végleges határozatot a felvétel tárgyában. A mi esetünkben célszerű a kérelmet legkésőbb áprilisban forma szerint előterjeszteni, hogy az ügyvezető igazgatók tanácsának módjában legyen a szükséges előkészítés megtörténte után javaslatát a folyó évi szeptemberi ülés elé terjeszteni. Ez esetben remény van rá, hogy a kormányzók tanácsa ennek az ülésnek a keretében határozatot hoz. Az alapszabályok értelmében lehetőség van arra, hogy az ügyvezető igazgatók tanácsa javaslatát ülésen kívül a kormányzótanács tagjainak egyenként levélben terjessze elő. Ez az eljárás esetleg néhány héttel vagy hónappal megrövidíthetné a csatlakozási folyamatot, azonban úgy a Bank és az Alap, mint a State Department részéről meggondolások merülnek fel ezzel a módszerrel szemben. Az illetékeseknek ugyanis az a véleménye, hogy esetleges ellenvetések leküzdésére sokkal több lehetőség van ülés keretében, mint levélbeli körözés esetében, amikor is a negatív válasz megmásíthatatlan szavazatnak számít.

Rövidesen várom a State Department végleges állásfoglalásának közlését, amelynek megtörténtekor megbeszéléseket fogok kezdeményezni az Alapbeli quota és a Banknál való részvényjegyzési hányad tárgyában. Sem a Bank, sem az Alap nincsen abban a helyzetben, hogy akár csak tájékoztató közlést is tegyen, annál kevésbé, mert az alapokmányban lefektetett irányelvek tapasztalat szerint a gyakorlatban nem kerülnek alkalmazásra. Kilátás van azonban arra, hogy a State Department vonalán lehetőség fog kínálkozni előzetes számítások végzésére és becslések megejtésére.

Ugyanez vonatkozik az aranyban teljesítendő hozzájárulási hányad rendelkezésre bocsátási módjára is, eleve megjegyzem azonban, hogy ennek a kérdésnek komoly hordereje csak az Alap esetében van, mert a Bank részvényjegyzésénél csupán 2% fizetendő aranyban. Csaknem teljes bizonyossággal megállapítható azonban, hogy ezt a csekély hányadot mindenképpen effektive le kell szállítani, mert a Bank eddig minden esetben lehívta az arany hányadot, sőt azt át is váltotta dollárra. A londoni magyar követséget ezirányú kérdések megválaszolásaképpen tájékoztattuk arról, hogy előkészítő megbeszéléseket folytattunk a State Department-tel és magam részéről is tisztelettel javaslom, hogy az angol kormánynál is tétessenek meg a szükséges lépések a támogatás biztosítására.

A State Department-tel folytatott megbeszélésekről folyamatos tájékoztatást fogok küldeni.

Szász Sándor
gazdasági tanácsadó.

Jelzet: MOL XIX-J-1-j. 196. tétel. 46/res 4/1947. 33. doboz. Eredeti gépirat.

* * *

Magyar Követség 
Washington

284/1947Washington, 1947. január hó 20.-án
Tárgy: Nemzetközi Pénzügyi Alap

Magyar Külügyminisztériumnak, Budapest

248/1947. számú, január 18.-án kelt 

 kiegészítéseként a Pénzügyminiszter úrhoz való továbbítás céljából, a Nemzetközi Pénzügyi Alap illetékes tényezőivel folytatott megbeszélés alapján a következőket jelentem.

Újból megerősítést nyert az a felfogás, hogy felvételi kérelmünket a fontosabb tagállamok támogatásának megnyerése után kell előterjeszteni és a mai megbeszélés alapján szerzett benyomásom szerint célszerű volna az Egyesült Államok és Nagy-Britannián kívül más országok kedvező beállítottságát is előre biztosítani. Az ügyvezető igazgatók tanácsában a következő országok vannak képviselve: Belgium, Nagy-Britannia, Hollandia, Franciaország, Mexikó, India, Kína, Csehszlovákia, Kanada, Egyiptom, Brazília, Egyesült Államok. Célszerű lenne ezek közül néhánynál diplomáciai képviseleteink útján saját fővárosukban kezdeményező lépéseket tenni. Előnyös volna természetesen ez irányban magukkal az ügyvezető igazgatókkal is felvenni a kapcsolatot, mielőtt ezt azonban megtenném, kérek utasítást, hogy mely országbeli igazgatók jönnének számításba.

Ugyancsak megerősítést nyert az a felfogás, hogy feltehetőleg előnyösebb lesz számunkra a kormányzótanács döntését a jövő évi szeptemberi ülés alkalmával kérni, ha azonban az ügyvezető igazgatók tanulmányozás során az az általános vélemény alakulna ki [!], hogy levélbeli körözés esetén is sikerre lehet számítani, úgy erről időben tudomást fogunk szerezni.

Megkíséreltem megállapítani, hogy milyen előkészületeket tehetnénk már most annak érdekében, hogy a kérelem hivatalos előterjesztése után az ügyvezető igazgatók állásfoglalásához szükséges adatszolgáltatással ne veszítsünk sok időt, és azt a felvilágosítást kaptam, hogy magával a tagfelvétellel kapcsolatban csak eléggé általános jellegű adatszolgáltatást kívánnak meg. A valuta egyenértékének megállapítását természetesen részletesebb vizsgálat előzi meg. A tagfelvételi kérelemmel kapcsolatban nagyjából a következő adatok ismertetésére lesz szükség:

  1. arany- és devizaállomány változások,
  2. bankjegyforgalom alakulása,
  3. nemzeti jövedelem és nemzeti vagyon alakulása,
  4. termelési adatok,
  5. külkereskedelmi forgalom.

Mindezeket az adatokat valószínűleg legalább 10 évre visszamenőleg fogják kérni.

A csatlakozási quota megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha az ügyvezető igazgatóknak a csatlakozási kérelem beérkeztét követően a bekért adatokat már módjukban lesz részletesen tanulmányozni.

Számolnunk kell vele, hogy az aranyban teljesítendő hányad tényleges befizetését nem lehet elkerülni. Az Alap eddig egy esetben sem járult hozzá az aranybefizetés mellőzéséhez, annál kevésbé, mert az alapszabályok tartalmaznak rendelkezést a tekintetben, hogy a befizetésekben [!] mely letéti helyeken kell történniök. A kérdést több ország felvetette és az Alap mindig azt az álláspontot képviselte, hogy nem tekinthet el a befizetéstől, de nem szól bele abba, hogy valamely ország a befizetett aranymennyiséget valutafedezet egy részének tekinti-e. Az álláspont az, hogy ez tisztán belső törvényhozási kérdés. Igen óvatos utalás történt arra, hogy különösen utólagosan csatlakozó állam esetében feltehetően előnytelen hatást, sőt egyes tagok részéről esetleg ártalmas kritikát váltana ki, ha az arany befizetésének kérdését hivatalos formában felvetnők. Megemlítem, hogy az Egyesült Államok végleges állásfoglalásáról még nem kaptam hivatalos értesítést, de az rövidesen várható.

Szász Sándor s. k.
gazdasági tanácsadó

Jelzet: MOL XIX-J-1-j. 196. tétel. 46/res 4/1947. 33. doboz. Eredeti gépirat.

* * *

IMF irodai feljegyzés
1948. február 4. 
Címzett: Mr. Coe
Feladó: Mr. Horne
Tárgy: Magyarország

Informáltak, hogy az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumához érkezett egy hivatalos kérdés Budapestről, hogy Magyarország milyen módon tegye meg a Nemzetközi Valuta Alaphoz történő csatlakozási kérelmét. Arról is informáltak - és ezt bizalmas alapon -, hogy a válaszban azt írták, hogy az USA valószínűleg nem támogatná Magyarország csatlakozási kérelmét.

Jelzet: IMF irattár. Angol nyelvű eredeti gépirat nyers magyar fordítása. (A dokumentumot Magyar Bálint bocsátotta a rendelkezésünkre, amelyért ezúton mondunk köszönetet.)

Ezen a napon történt október 23.

1956

A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal...Tovább

1956

A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal...Tovább

1957

A belügyi szervek szerint Szegeden a „legerősebb és legsokrétűbb” az ellenséges elemek tevékenysége.Tovább

1958

Az [emigráns] magyar diákok III. világkongresszusa a Vatikán dísztermében emlékezett meg a forradalomról.Tovább

1989

Az Országgyűlés ünnepi ülését követően az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjaira emlékezve koszorúzási ünnepséget tartottak a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő