Súlyos vasúti baleset DorozsmánálTovább
Magyarország csatlakozása az IMF-hez és a Világbankhoz I. rész
„Magyarországnak az IMF-be való belépése nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is elő-nyös lehet. Jugoszlávia után mi lennénk az első szocialista ország, amely kapcsolatba lép az IMF-fel és a Világbankkal, amit követhetne más KGST ország esetleges csatlakozása is. Ez erősíthetné azt a kívánatos irányzatot, amely az USA nemzetközi pénzügyi szervezetekben fennálló befolyásának visszaszorítását szolgálná.”
A párizsi magyar nagykövetség jelentése a nemzetközi pénzügyi rendszer reformjáról - 1967
|
MÁSOLAT
a párizsi nagykövetség 1967. október 23-án kelt jelentéséről
Tárgy: A nemzetközi pénzügyi rendszer reformja
Daniel Deguen a francia Pénzügyminisztérium Nemzetközi Ügyek Aligazgatóságának vezetője az alábbi nem hivatalos jellegű elgondolást fejtette ki amellett, hogy Magyarország és általában az európai szocialista országok vegyenek részt a nagy nemzetközi pénzügyi szervek (FMI és BIRD [!]) munkájában:
- A Közös Piac országainak pénzügyi ereje - bármennyire is megnőtt az utolsó években - kevés ahhoz, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszerben uralkodó angolszász hegemóniát ellensúlyozza. Ehhez szükség lenne a szocialista országok pénzügyi szövetségére.
- A szocialista országoknak is érdekük az angolszász hegemónia megszüntetése.
- Az FMI és a BIRD [!] szeptember 25. és 29. közötti Rio de Janeiróban tartott 21. évi ülésén erőviszony eltolódás következett be az USA-Anglia és a „Tizek" csoportjához tartozó többi ország között, az utóbbiak javára.
A francia főtisztviselő szerint a konferencia határozatai, amelyek értelmében az FMI [!] igazgatósága 1968. március 31-ig, tervezeteket készít egyrészt a különleges lehívási jog új mechanizmusáról, másrészt az FMI [!] egyes munkamódszereinek és gyakorlatának reformjáról, hosszú belső vitának a végét jelentik a „Tizek" együttműködésében. A szocialista országok korábbi jelenléte zavarta volna a „Tizek" erőpróbáját. Az új határozatok után a szocialista országok jelenléte nem lenne már zavaró tényező. - Az FMI [!] reformja megkezdődik. A szocialista országoknak érdekük, hogy a reformok kidolgozásában részt vegyenek és a maguk akarata szerint is alakíthassák a világ jövő pénzügyi szervezetét, amelyben a kelet-nyugati közeledés és a nemzetközi gazdasági élet integrációjának logikája miatt előbb-utóbb mindenképpen részt kell venniük. (Az FMI [sic!] a világ leguniverzálisabb nemzetközi kormányközi szervezete. 107 tagállama van.)
- A francia értékelés szerint megszűnt több zavaró tényező, amely eddig, elsősorban politikai okok miatt, a szocialista országokat távol tartotta az FMI-től [!]. A belső gazdasági helyzetről a kölcsönfelvétel esetére megkívánt adatszolgáltatás ma már nem zavarná a szocialista kormányokat, hiszen nyilvános statisztikai adatszolgáltatásuk teljesnek tekinthető. Lehet változtatni, éppen a megkezdődő reform kapcsán az ún. súlyozott szavazási rendszeren, amely ez ideig több szavazatot adott a gazdag és kevesebbet a szegény országoknak. Megemlítette, hogy a gyakorlatban ez eddig nem volt zavaró tényező, mivel a közgyűlési határozatokat mindig egyhangú szavazással hozták. Egyébként is mindenféle átmeneti és különleges rendezések is elképzelhetőek a szocialista országok és az FMI [!] kapcsolatában.
- 1.Az FMI-ben [!] való részvétel, végül, lehetővé tenné a nagy gazdaságfejlesztési célokat maguk elé tűző szocialista országoknak, hogy beruházásaikhoz olyan nemzetközi financiális eszközökhöz és biztonsághoz jussanak, amelyeket jelenleg bilaterális alapon nem kapnak meg a kapitalista világban, strukturális és más akadályok miatt. Ez megoldhatná - a francia főtisztviselő szerint a Bíró miniszter elvtárs által tárgyalt - financiális típusú problémákat.
Megkérdeztük Deguen igazgatót, olyan véleményt mondott-e, amely a francia Pénzügyminisztérium állásfoglalását is tükrözi, s erről tájékoztathatjuk-e az illetékes magyar szerveket. Kis habozás után igennel válaszolt, hozzátéve, hogy közléseit tekintsük emellett nem hivatalos jellegűnek.
Tekintettel arra, hogy a francia pénzügyi tisztviselő közlései olyan elemeket is tartalmazhatnak, amelyeket hazai szerveink eddig nem értékeltek, jelentésüket szükségesnek látom. Jelezni kívánom még, hogy Deguen szerint a Szovjetunió illetékes szervei nagyvonalakban ismerik a fent leírt francia álláspontot.
| Valkó Márton s.k. nagykövet |
Jelzet: MOL XIX-A-16-f. 57. doboz. Géppel írt másolat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 04.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő
