Súlyos vasúti baleset DorozsmánálTovább
Magyarország csatlakozása az IMF-hez és a Világbankhoz I. rész
„Magyarországnak az IMF-be való belépése nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is elő-nyös lehet. Jugoszlávia után mi lennénk az első szocialista ország, amely kapcsolatba lép az IMF-fel és a Világbankkal, amit követhetne más KGST ország esetleges csatlakozása is. Ez erősíthetné azt a kívánatos irányzatot, amely az USA nemzetközi pénzügyi szervezetekben fennálló befolyásának visszaszorítását szolgálná.”
Követségi tájékoztató jelentés Fekete János meghívásáról a Nemzetközi Monetáris Alap egyik vezetőjéhez
| SZIGORÚAN TITKOS! |
149/1964. Szt.
Előadó: Golub.
Washington, 1964. február 20.
|
Péter János elvtársnak,
Külügyminiszter,
B u d a p e s t
1964. február 10-én Washingtonban vendégül láttam Franz Pick New York-i amerikai üzletembert, aki egyben a World Currency Report kiadója is. A vele való beszélgetésen jelent volt még Golub [!] elvtárs.
Pick kijelentette, hogy véleménye szerint helyes lenne, ha Magyarország is belépne az International Monetary Fund-ba. Ennek egyik feltétele azonban az lenne, hogy a magyar kormánynak nyilvánosságra kellene hozni az aranytartalékait.
A továbbiakban elmondta, hogy washingtoni tartózkodása alatt felkereste Pierre Paul Schwei[t]zert, az International Monetary Fund ügyvezető igazgatóját (Managing Director), akinek többek között megemlítette Fekete János elvtársnak, a Magyar Nemzeti Bank Deviza Főigazgatósága vezetőjének az Egyesült Államokba való meghívása szükségességét. Pick szerint Schwei[t]zer kijelentette, hogy örömmel fogadná Fekete elvtársat a számára legalkalmasabb időpontban. Pick megkért arra, hogy a fentiekről tájékoztassam Fekete elvtársat.
Pick elmondta, hogy személyes véleménye szerint a szocialista országok devizaszakértői közül Fekete János elvtárs a legkiválóbb.
| Megjegyzés: | Véleményem szerint Schweizer kijelentését Fekete elvtárs meghívásával kapcsolatban e formában nem lehet hivatalosnak tekinteni. Az nem az International Monetary Fund részéről merült fel elsődlegesen, hanem Pick szorgalmazta. Reagálásunkkal célszerű várni addig, amíg komolyabb formában ismét felmerül a kérdés. |
Kérem a fentiekről szíveskedjenek tájékoztatni Fekete elvtársat.
| Radványi János ügyvívő |
Jelzet: MOL XIX-J-1-j. 196. tétel. 002370/1964 . 33. doboz. Eredeti gépirat másolata.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 04.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő