Magyarország csatlakozása az IMF-hez és a Világbankhoz I. rész

„Magyarországnak az IMF-be való belépése nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is elő-nyös lehet. Jugoszlávia után mi lennénk az első szocialista ország, amely kapcsolatba lép az IMF-fel és a Világbankkal, amit követhetne más KGST ország esetleges csatlakozása is. Ez erősíthetné azt a kívánatos irányzatot, amely az USA nemzetközi pénzügyi szervezetekben fennálló befolyásának visszaszorítását szolgálná.”

Az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Bizottságának javaslata a Politikai Bizottság számára a Nemzetközi Monetáris Alappal és a Világbankkal való kapcsolatfelvételről - 1967

GAZDASÁGPOLITIKAI BIZOTTSÁGSzigorúan bizalmas! Készült 30 példányban.

ELŐTERJESZTÉS
a Politikai Bizottságnak

a Gazdaságpolitikai Bizottság állásfoglalásáról a Nemzetközi Monetáris Alappal (IMF) és a Világbankkal (IBRD) való kapcsolat felvételéről

A Gazdaságpolitikai Bizottság 1967. február 27-én megtárgyalta a pénzügyminiszter fenti tárgyú előterjesztését és a következőkben foglalt állást: A tőkés adósságállományunk kialakult színvonala és kedvezőtlen lejáratú összetétele nemkívánatos függő helyzetbe hoz minket a tőkés országok pénzpiaci helyzetének változásaitól.
Feszített devizahelyzetünkből eredő bizonytalanságok kiküszöböléshez egyrészt a rövidlejáratú tőkés adósságállomány konszolidálására, másrészt bizonyos - jelenleginél nagyobb - devizatartalékra van szükségünk. Ezek a feltételek (a) tőkés országokkal folyó külkereskedelmi áruforgalmunk zavartalanabb ellátását is segítenék.

Ahhoz, hogy (a) fenti feladatokat optimális gazdasági növekedés mellett megoldhassuk, szükségesnek látszik olyan középlejáratú dollárhitelek felvétele, mellyel egyrészt lökést adnánk a gazdaságosság növelésének, másrészt áthidalnánk a tőkés hitelállomány csökkentésének megkezdéséig terjedő átmeneti időszak valutáris finanszírozásának feladatát, Az ilyen hitelek biztosítása többek között az érintett nemzetközi pénzügyi intézményekkel való kapcsolat felvételével oldható meg.

Magyarországnak az IMF-be való belépése nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is előnyös lehet. Jugoszlávia után mi lennénk az első szocialista ország, amely kapcsolatba lép az IMF-fel és a Világbankkal, amit követhetne más KGST ország esetleges csatlakozása is. Ez erősíthetné azt a kívánatos irányzatot, amely az USA nemzetközi pénzügyi szervezetekben fennálló befolyásának visszaszorítását szolgálná.

Az IMF és a Világbank tagsággal kapcsolatban várható előnyök és az ezzel járó kötelezettségek részletezve a következők:

ELŐNYÖK

1) IMF tagság esetén

  1. A tagsággal járó azonnali befizetési kötelezettség számításaink szerint mintegy 30 millió dollár, amelyet azonnal 0,5%-os egyszeri költség mellett minden indokolás nélkül igénybe vehetünk. (Az egyes tagországok teljes befizetési kötelezettsége az 1. számú mellékletben.)
  2. További 30 millió dollár hitelt igényelhetünk (a felhasználás különösebb indokolása nélkül) 3-5 évi lejárattal, 3,5%-os kamat mellett.
  3. Lehetőségünk van az a. és b. pontban említetteken kívül még mintegy 40-60 millió dollár további hitel felvételére is, megfelelő indokolás mellett (pl. gazdasági reform, fizetési mérleg-nehézségek), ugyancsak 3-5 éves lejárattal, hasonló kamatfeltételekkel .

Számításaink szerint tehát a belépéssel járó egyszeri befizetési költségeken (30 millió dollár) felül közel 80-90 millió dollár középlejáratú finánchitelhez juthatnánk lényegesen kedvezőbb kamatterhek mellett, mint amennyit most a rövidlejáratú hitelfelvételek után (6-6,5%) fizetünk. Ezáltal kamatterheink valamelyes csökkentése is elérhetőnek látszik.

2) A Világbank tagság esetén

  1. A Világbanktól jelentős összegű hosszú lejáratú (15-25 évi) kedvező kamatterhelésű kölcsönöket lehet igényelni úgynevezett infrastruktúrás [!] és közvetlen produktív (ipari és mezőgazdasági) beruházások céljából. Mivel a kölcsönök konkrét projektumokhoz kapcsolódnak, hosszabb tervkészítési és tárgyalási időszakkal kell számolni. (A Világbank által nyújtott kölcsönök részletezése a 2. sz. mellékletben. )
  2. A Világbank működési szabályzata kimondja, hogy a Bank kölcsöneinek segítségével megvalósuló beruházásokban szállítóként csak a Bank tagországai vehetnek részt. Eddig ilyen szállításból ki voltunk zárva. Tagságunk esetén ilyen szállításokban részt vehetünk és ez kedvező feltételeket teremt gépipari exportunk növelése számára, mindenekelőtt (a) fejlődő országokba. Ez részben attól is megkímél bennünket, hogy jelentős kockázattal járó hiteleket nyújtsunk fejlődő országoknak.
    1. Az alaptőkéhez a belépés idején egyszeri 30 millió dollár befizetése szükséges. (Mint már említettük, ezt ugyanakkor kamatmentes hitel formájában visszakapnánk.) Vállalkozunk akkor arra is, hogy az alaptőkéhez való hozzájárulásunk címén mintegy 90 millió dollárnak megfelelő forint kötelezettségnek is eleget teszünk. Ez a befizetés csak elvi kötelezettségvállalást jelent, mert az IMF ezt a befizetést olyan arányban veszi igénybe, amennyiben a felhasználás lehetséges. (IMF tisztviselők tartózkodási költségei Magyarországon és hasonló kisebb összegű kiadások.)
    2. Az alap megköveteli, hogy tagjai egységes és reális devizaárfolyammal rendelkezzenek. Ebben a vonatkozásban elegendő a kötelezettségvállalás, hogy perspektivikusan ezt közelíteni igyekszünk.
    3. Az alap tagjai felé olyan igénnyel lép fel, hogy a többi tagországgal lebonyolódó gazdasági kapcsolatait (külkereskedelmi áruforgalmat) liberalizálja.(Ez tehát nem vonatkozik például Magyarországnak a KGST viszonylatában lebonyolódó forgalmára.) Ebben a vonatkozásban is elegendő e törekvéssel való egyetértés, a kötöttségek felszámolására hosszabb időszak alatt kerülne sor.
    4. Az alapnak további célkitűzése még, hogy a tagországok egymás közötti forgalmában a vám legyen a kereskedelempolitika legfontosabb eszköze. Ez az igény egybeesik saját törekvésünkkel is.
    5. Az alap tagjaitól igényli a fizetési mérlegre, valuta- és arany tartalékaira vonatkozó folyamatos információt is.
    1. A bank alaptőkéhez való hozzájárulásunk egy részét, mintegy 10 millió dollárt, kellene fizetnünk a belépés alkalmából. Ennek nagy része forintban esedékes és csak kis hányada dollárban. A Világbank rendelkezésére bocsátandó forint csak a magyar hatóságok hozzájárulásával használható fel kölcsönnyújtási célokra.
    2. A Világbank megkívánja, hogy tagjai nyilatkozatot tegyenek arra vonatkozóan, hajlandók a többi tagországgal fennálló függő pénzügyi problémáik rendezésére. Mivel a legtöbb országgal függő pénzügyi kérdéseinket már rendeztük, az egy-két országgal még fennálló vitás kérdések rendezése folyamatban van, ez különösebb terhet számunkra nem jelent.
    3. A bank hosszú lejáratú kölcsön nyújtása esetén igényt tart arra, hogy a felhasználás területére vonatkozóan részletes műszaki és gazdaságossági tájékoztatást nyújtsunk Mivel döntően infrastruktúrás [!] beruházásokról van szó, ez különösebb akadályokba nem ütközhet.
      Pénzügyi szerveink (a Magyar Nemzeti Bank vezetői) felhatalmazás alapján óvatosan magánjellegű tájékozódást folytattak a két nemzetközi pénzügyi szervezet legbefolyásosabb tagjaival az esetleges magyar belépést illetően. Mindenütt kedvező fogadtatásra találtak, így várhatóan ha belépési szándékunkat közöljük, az elfogadásra kerül.
  3. KÖTELEZETTSÉGEK

    1) IMF tagság esetén

    A velünk szemben támasztott követelmények lényegében egybeesnek az új gazdaságirányítási rendszer célkitűzéseivel. Az adatközlési kötelezettséggel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a kért adatok - az arany- és devizakészletekre és a fizetési mérlegre vonatkozók kivételével - vagy rendszeresen publikálásra kerülnek, vagy számunkra nem bírnak jelentőséggel (pl. aranytermelés). A fizetési mérlegre és valutáris tartalékra vonatkozóan fennálló információs kötelezettség tekintetében olyan rendszert kívánunk kidolgozni, amely megfelel az alap követelményeinek, anélkül, hogy külföldi pénzügyi megítélésünket károsan befolyásolná. (A jelenleg is közölt külkereskedelmi és egyéb statisztikák alapján tapasztalt nyugati közgazdászok, ha némi késéssel is és bizonyos hibahatárok között, de következtetni tudnak a magyar fizetési mérleg helyzetére és irányzatára.)

    2) Világbank tagság esetén

    A belépés politikai hatására való tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság szükségesnek tartja kormányszinten konzultáció kezdeményezését a Szovjetunióval. Csak a konzultációt követően történjék állásfoglalás a további lépést illetően. Mivel ismereteink szerint más szocialista országban is felmerült a két nemzetközi intézményhez való csatlakozás gondolata, más szocialista országgal való konzultáció elől se zárkózzunk el, ha ilyen kívánsággal hozzánk fordulnának.

    A GPB felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy folytassa tapogatózó értesülésszerzését és esetleg, főosztályvezetői szinten adjon megbízást angol minisztériumi szervekkel való konzultáció lebonyolítására.

    A két nemzetközi pénzügyi szervben döntő befolyása az Amerikai Egyesült Államoknak van, amelynek hivatalos szerveivel érdemi tárgyalást csak a Szovjetunióval lefolytatott konzultáció és azt követően a Politikai Bizottság állásfoglalása után folytatnánk.

    A Politikai Bizottság tudomásul veszi a Gazdaságpolitikai Bizottság állásfoglalását a nemzetközi pénzügyi szervekkel való állami kapcsolatokról. Szükségesnek tartja, hogy Kormányszinten e kérdésben konzultációt kezdeményezzünk a Szovjetunió kormányával.

    Budapest, 1967. március 14.

    /Nyers Rezső/

    1. sz. melléklet.

    A Nemzetközi Monetáris Alap (IMF) minden ország számára alap-tőkehozzájárulást, ún. „kvótát" állapit meg. A kvóta meghatározza a tag hitelfelvételi lehetőségeit, egyben a tagot illető szavazatok számát is döntő mértékben befolyásolja.

    Tájékoztatásul közöljük néhány ország kvótáját és szavazatainak arányát:

    Millió $ÖsszkvótaÖsszes szavazat
    %-ában
    USA516025,0122,29
    Anglia244011,8310,60
    NSZK12005,825,27
    Franciaország9854,774,34
    India7503,633,33
    Ausztria1750,850,86
    Jugoszlávia1500,730,75
    Finnország1250,610,64
    Görögország1000,480,54
    Portugália750,360,43

    Az összes kvóta együttes összege valamivel több, mint 20, 6 milliárd dollár.
    Fennállása óta az Alap 62 tagországnak 12,8 milliárd dollár ősszegű középlejáratú kölcsönöket nyújtott. Az 1966 végi kölcsön-kihelyezési állomány 5,1 milliárd dollár volt.

    2. sz. melléklet.

    A Világbank kölcsön-nyújtási tevékenysége során 1947 és 1966 közepe között 79 állam, illetve terület részére 461 kölcsönt biztosított. Ezek együttes összege csaknem 9,8 milliárd dollár volt. Az 1965-1966. üzleti évben 37 kölcsönt szavazott meg 839,2 millió dollár értékben. E kölcsönökben 11 afrikai, 1 ausztrál-ázsiai, 3 európai (Finnország, Portugália, Spanyolország), 8 ázsiai és közép-keleti, valamint 8 latin-amerikai ország részesült. Egyes államok több kölcsönt is kaptak 1965-1966-ban különböző beruházások céljaira.
    A 839, 2 millió dolláros kölcsönöket a következő célokra fordították:

    Az 1965-1966-ban megszavazott Világbank-kölcsönök felhasználása
    (millió dollárban)

    Közlekedés311,95Mezőgazdaság120,70
    Energiagazdálkodás231,50Nevelésügy2,75
    Ipar107,50Vízgazdálkodás21,30
    Távközlés41,80Tervezés1,70

    Jugoszlávia eddig 8 kölcsönt kapott a Világbanktól 260,7 millió dollár összegben, amelyből ez ideig 189 milliót tényleg igénybe is vett. A folyósításra került összegből 35 millió dollár esett 1964-re, 37,5 millió 1965-re és 17 millió az elmúlt év első 9 hónapjára. Jugoszlávia részére 1964 végén szavaztak meg 70 millió dollár összegű 5,5%-kal kamatozó és 25 év alatt visszafizetendő (a törlesztés csak 1970-ben kezdődik) kölcsönt a vasúti hálózat modernizálására és javítására. 1967. februárban Jugoszlávia 10 millió USA dollár összegű kölcsönt kapott útépítési célokra. A kölcsön 20 évre szól és 6%-kal kamatozik.

    A Politikai Bizottság határozata

    [...]

    11) Különfélék

    1.) Előterjesztés a Gazdaságpolitikai Bizottság állásfoglalásáról a Nemzetközi Monetáris Alappal (IMF) és a Világbankkal (IBRD) való kapcsolat felvételéről.
    Gazdaságpolitikai Bizottság javaslata

    A Politikai Bizottság tudomásul veszi Gazdaságpolitikai Bizottság állásfoglalását a nemzetközi pénzügyi szervekkel való állami kapcsolatokról.
    Szükségesnek tartja, hogy kormányszinten e kérdésben konzultációt kezdeményezzünk a Szovjetunió kormányával.
    [...]

    Jelzet: MOL M-KS 288. f. 5. cs. 420. ő. e. 1967. március 21. Eredeti gépelt előterjesztés és határozat.

Ezen a napon történt február 03.

1924

Woodrow Wilson az Amerikai Egyesült Államok 28. elnöke (*1856)Tovább

1945

Révész Imre festőművész, grafikus (*1859)Tovább

1997

Bohumil Hrabal cseh író (*1914)Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Az ArchívNet idén utoljára összevont számokkal jelentkezik. A publikált forrásismertetések meglehetősen széttartó tematikával bírnak, azonban öt írás mégis rendelkezik metszéspontokkal, hiszen szó esik az 1956 után berendezkedő rendszer tisztségviselőinek lekáderezéséről, a Kádár-kor apróbb, mindennapos visszaéléseiről és egyedülálló, súlyos bűncselekményeiről, illetve az 1945 után fokozatosan állami kontroll alá nyomott római katolikus egyházról is. Az említett írásoktól témájával a hatodik különül el, amely azonban jövőbeli kutatások számára bírhat gondolatébresztő jelleggel.

Az időrendiséget figyelembe véve az első forrásismertetés Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság) Mihalovics Zsigmond jelentéseit bemutató írásának második része: a Katolikus Akció országos igazgatójának több beszámolóját prezentálja, amelyekben Mihalovics részletekbe menően tudósította a szentszéki vezetést arról, hogy az állam milyen, egyre durvább módszerekkel kívánta az uralma alá hajtani a magyarországi római katolikus egyházat.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) írása már az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni időszak egyik intézményének, a Minisztertanács Személyügyi Titkárságának a működését tárja az olvasó elé, amely nem volt közismert, azonban a káderpolitikában 1957 és 1961 között mégis nagy szerepet töltött be.

Az 1950-es évek végén végrehajtott mezőgazdasági kollektivizálási hullám Fejér megyei következményeit mutatja be Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) egy jelentés nyomán: kisebb gazdasági visszaélésektől egészen a komoly sikkasztásokig terjed azon bűncselekmények listája, amelyek a kialakított gazdasági-társadalmi rendszerre adott védekező reakcióként is értelmezhetők.

A korabeli Magyarországon példa nélkül álló bűncselekmény, az 1973-as balassagyarmati túszdráma utóhatásait Bedők Péter (belügyi referens, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) és Halász Tibor (referens, az államhatalom felsőbb szervei, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) két irat segítségével világítja meg, amelyek különlegessége, hogy az egyes megszólalók (például a lehallgatott Kisberk Imre püspök, illetve Nógrád megyei munkavállalók) annak ellenére rendelkeztek az eseményről információval, hogy a hatóságok hírzárlatot rendeltek el.

Szintén egy, a korszakban egyedülálló, maga után hírzárlatot vonó bűncselekményt mutat be levéltári iratok segítségével Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks). A Szépművészeti Múzeumba 1983 novemberében tört be egy olaszokból álló bűnbanda, az elrabolt festményeket végül egy görögországi kolostorban találták meg a nyomozás során. Az „évszázad műkincsrablásáról szóló ismertetés egyik érdekessége, hogy olyan iratokat is kiválogatott a szerző, amelyek a Népszabadságban a hírzárlat ellenére megjelenő rövidhír utáni rendőrségi vizsgálat során keletkeztek.

Magyarország huszadik századi történének egy-egy eseményéről szóló forrásismertetésektől eltér témájában Kiss András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írása, aki egy speciális forráscsoportot járt körül. A fényképek gyakran csak szemléltető eszközként, illusztrációként jelennek meg a történeti munkákban, azonban a fotók a történetírás – jelen esetben a gazdaságtörténet-írás – forrásai is lehetnek.

A hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2022. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő