A lengyel javaslat

1957. április 12-én Piotr Jaroszewicz a KGST lengyel delegátusának elnökhelyettese levelet küldött Pavlovnak, a KGST titkárának azzal a kéréssel, hogy kormánya elgondolásait juttassa el a KGST országokhoz. Hamarosan kiderült, hogy ilyen horderejű kezdeményezés a KGST addigi történetében még nem fordult elő. Pavlov egy nap múlva teljesítette Jaroszevicz kérését azzal, hogy a kezdeményezést a képviselő-helyettesek előtt kívánja

Az előterjesztés visszatekintéssel indul. A KGST 1954 márciusában történt átszervezése után az élénkség időszaka következett, ennek keretében 1955 márciusától megkezdődött az éves és ötéves gazdasági tervek összehangolása, valamint kibővült a tőkés országokkal folytatott kereskedelem koordinálása is. Eredménynek tekintették a kőolaj-, és vasércszükséglet kielégítésére tett erőfeszítéseket, ugyanakkor kiderült, hogy a szén, koksz, hengerelt acél és egy sor termékfajtára vonatkozó megállapodás nem reális. Ennek okát az anyag a tervegyeztetés túl széles spektrumában, az egyeztetés módszerében és egy sor szempont figyelmen kívül hagyásában látta. Ilyen volt például a tőkés kereskedelmi megállapodások miatti, és a nemzetgazdasági mérlegegyensúlyok megteremtéséből adódó kötelezettség. Ennek következtében több termék esetében sem 1956 nyarán, sem később nem jött létre egyezség, ami aztán a nemzetgazdasági tervezést is elbizonytalanította. A lengyelek kifogásolták továbbá a Goszplan, a szovjet tervhivatal beavatkozását a KGST apparátus munkájába. A szövegben olyan megfogalmazásokat olvashatunk, amelyek mintegy megkérdőjelezik a KGST mechanizmusának hatékonyságát (pl. „valóban hatást gyakorolhasson országaink gazdaságának harmonikus fejlődésére"). A javaslat ennek megfelelően szükségesnek ítélte a KGST helyzetének alapvető újragondolását.

Az indítvány a tervek összehangolása mellett maradt, de azt a korábbi gyakorlattal ellentétben lényegében az energetikai és szállítási kérdésekre, illetve az alapos információcserére redukálta volna. Az összehangolás előtt elméleti kérdéseket kívánt tisztázni, és ennek fő terepét az állandó bizottságokban, illetve közös tervező, szerkesztő, építő szervezetek létrehozásában

A lengyelek szokatlan hangú önálló kezdeményezése az október 30-ai nyilatkozat nyomán kibontakozott külpolitikai és külgazdasági mozgástérbővüléssel függött össze. Az előzmények a Lengyel Egyesült Munkáspárt 1956. október 19-21-ei VIII. plénumához és a rá következő széleskörű vitához mennek vissza, amelyek a gazdaságpolitikáról és a gazdasági modellalternatívákról, a külgazdaságról szóltak. A Közgazdasági Tanács

A második dokumentum Marai László 1957. április 24-ei levele Friss Istvánhoz. Marai, azaz a Gazdasági Kapcsolatok Bizottságának titkára Friss véleményét kérte a lengyel anyagról, de úgy, hogy egyben közölte saját elutasító álláspontját.

A harmadik dokumentum egyrészt Apró Antal utasító levelének tervezetét tartalmazza Osztrovszki György magyar képviselő-helyettes számára, továbbá az értekezleten elmondandó beszéd szövegtervezetét. Az elutasítás Marai László érveit követi. A magyar javaslat azt feltételezte, hogy a tervegyeztetés során a nemzetgazdasági ágak egymásra hatását is figyelembe lehet venni. Ez elméletileg nem volt kizárt, gyakorlatban azonban rendkívül bonyolult problémákat vetett fel. A Hozzászólás nem tartotta komoly problémának a tőkés kereskedelmi relációk figyelembe vételét, azt másodlagosnak minősítette. Ez Magyarország adott helyzetében érthető volt, de perspektívában épp az ország érdekeivel ellentétes szempontot jelentett. Magyarország az adott pillanatban nem kívánt a KGST érdekellentétekkel foglalkozni. Mindent felülírt ugyanis az itthoni problémák külső segítséggel történő megoldása. Ugyanakkor megismételte az 1956 nyarán a tudományos elemzés erősítésére vonatkozó helytálló javaslatot, amit még Gerő Ernő szorgalmazott, de nem lett belőle semmi. A szakosításban a legfejlettebb technika alkalmazására való képesség szempontjainak előtérbe állítását és a kapacitások kihasználását szorgalmazta, ami mögött nem nehéz a magyar gépgyártási érdekeket felfedezni. Végül felvetette a közös Beruházási és Export-Import Bank megteremtésének napirendre vételét a többoldalú klíring realizálása érdekében. Ez az egyre kényesebb áralkuk Magyarországra nézve kedvezőtlen irányba tolódását volt hivatva megelőzni.