A beat és a szocializmus

A beat zene lázító, hagyományokat romboló ereje, gyors térnyerése a hazai kulturális életben megosztotta a felnőtt társadalmat. Az idézett leveleket író vidéki pártkáderek úgy vélik, hogy „a szocialista embertípus kialakulásához ennek az irányzatnak vagy magatartásának a propagálásával nem igen lehet hozzájárulni.”

Monostori Ottó levele a televízió szerkesztőségének

a./

T. Szerkesztőség!

Mindenekelőtt elnézést kérek a zavarásért, de nem tudom kritika nélkül hagyni az 1968. IV. 2-án a „Halló fiúk, halló lányok" műsorában a különböző pol-beat zenekarok fellépését.

Engedtessék meg nekem, hogy mint e műsorszám rendszeres nézőjének, hogy a tegnapi műsorról kritikán alul nyilatkozzam. Bár tudatában vagyok annak, hogy a műsor összeállításánál társadalmunkhoz hű egyének is közreműködtek, de véleményem szerint a műsor tartalma teljesen ellentétes volt, főleg magyar vonatkozásban az úgynevezett pol-beat együttesek politikai funkciójától.

Véleményem szerint akár a miskolci együttes fellépése, Máté Péter és az őt kísérő zenekar szereplése a jelenlegi társadalmi rend bomlasztása szellemében léptek fel. Egyrészt azért, mert a miskolci együttes pol-beat szövegében csak arról volt szó, hogy a jelenlegi vezetés nem más mint „egy fejnélküli kalap", másrészt a „Piroslámpás ház" a társadalmi egyenlőség, társadalmunk alapjának teljes megszüntetését, szocialista erkölcsünk kapitalista erkölccsé való züllesztését jelentette. Éppen ezért tett gondolkodóvá, hogy a műsor szerkesztői egyáltalán tisztában vannak-e azzal, hogy milyen társadalomban élnek, még akkor is, ha magukról azt gondolják, hogy szocialista erkölcsi rendünket védelmezik. Mindazok, akik látták a műsort, többek között jó magam is, a legnagyobb felháborodással tudunk nyilatkozni a látottakról. Véleményünk szerint nincs szükségünk a magyar szocialista társadalom építésében a jugoszláv-féle [Valószínűleg Zorán és Dusán Sztevanovityra utal] ficsúrokra, aki inkább hasonlított egy majomra, mint emberre, és akik úgy gondolják, hogy ez a szocialista társadalom jövője, és az ilyen formákat kell követni, azok inkább a kapitalista társadalmi rend majmolói, mintsem a szocialista társadalmi rendünk kultúrájának képviselői.

Tudom azt, hogy ezek a kijelentések egy szerkesztőbizottságnak részben súlyosak, de véleményem szerint az ilyen irányú új zenei irányzatokból a magyar nép szilárd erkölcsi alapon álló tagjai nem kérnek, és velem együtt tiltakozásukat fejezik ki. Engedtessék meg nekem ezen bírálatomon túl bejelenteni, hogy a jelen levelemből a Magyar Szocialista Munkás Párt Központi Bizottságának is egy példányt eljuttatok, és kérem az illetékes felsőbb politikai és szakmai vezetőket, hogy a rendezőbizottság tevékenységét vizsgálják felül, főleg politikai szempontból, mivel a pol-beat műsor keretén belül társadalom-ellenes, erkölcsileg züllött tevékenységnek minősíthető az ilyen típusú műsorok közvetítése.

Salgótarján, 1968. április 3.

Monostori Ottó
MSzBT megyei titkára

 

b./

Katona E!

Aczél[György, a felügyelő KB titkár] e is beszéltünk már ezzel. Neki is rossz a véleménye erről. Gondolkozzunk azon - mert érik a tiltakozás szélesebb körökben - hogy lehetne ezt hasznosítani. Azt is szem előtt tartom, hogy egy Társadalomnak nem érdemes ilyen piszlicsáré dologból politikai ügyet csinálni - de ha azzá válik ...[kézzel írt megjegyzés a lapon]

c./

MEMENTÓ EGYÜTTES:
Gombácska

Zuhog a föld,
Agyamig ér.
Kopog a könny,
Semmit sem ér.
Testemben már fagyott a vér,
Megölt a torz fehér halál...

Pilóta voltam 1945-ben
Atombombát dobtam Hirosimára,
Fehérvérű lettem
Mint sok ezer japán
És most értem is eljött
A radioaktív halál.

Parancsot kaptam.
Nyugatról keletre -
Katona voltam
Parancsra repültem
Nyugatról keletre.
Gépen vittük
Japánok földjére
Nyugatról keletre
Az ATOMHALÁLT!

Óriás bomba
Tűzvörös karja
Semmit sem kímélt,
Megolvadt csont.
Üvöltve tombolt
Az őrült temetés.
Fekete ujjak,
Felém mutatnak,
Összesült romok sebzik arcomat,
Még a sírban is hallom átkotok
Radioaktív élő-halottak!

Parancsot kaptam.
Nyugatról keletre -
Katona voltam
Parancsra repültem
Nyugatról keletre.
Gépen vittük
Japánok földjére
Nyugatról keletre
Az ATOMHALÁLT!

Parancsra ölni,
Vagy hadbíróság
Nem volt erőm...
Megbánni késő!
Vigyázzatok hát,
Élő emberek!
Fekete ujjak,
Felém mutatnak,
Összesült romok sebzik arcomat,
Még a sírban is hallom átkotok!
Radioaktív élő halottak!

A feltaláló
Egy kopott farmerba öltözött legény
Tudománya
Tanult mértant, számtant, zenét,...
Ám egy baja volt:
Használta az ebadta,
Használta a fejét!

Refr:
Mert nem baj, ha nincs fejed,
Csak kalapod legyen!
Nem baj, ha nincs fejed,
Csak kalapod legyen!
Hahahahahahapci.....

A városban ahol lakott, átfolyt egy patak,
Abban minden úszott már, de nem halak...
Azt hordozta a város összes szennyvizét
Bűzét vitte a városban szerte-szét.
Döglött vizű árva kis galéria...
Városatyák kérem, az esztétikai!
S a hatóságok? - „Nem az én asztalom,
Titkár elvtárs,  hozza be, hozza a kalapom.

Refr.

Ám a fiúk feje forrott, ötlött egy nagyot
Ráfordított testvérek közt 45 napot,
Míg kidolgozta a gondolatot miért - miként
(Számolt, rajzolt, majd elvesztette.)
Hogy letisztíthassa a patak szennyét
Kész van a terv...
Hát használta a senkiházi
Használta a fejét!

Refr.

A terv jó, mondta is egy kalapos szaki,
Csakhogy maga még nem kész műszaki...
Tanuljon még, nézzen szerte-szét...
Ám egy baja van:
Használta a tiszteletlen,
Használta a fejét!

Refr.

A szaki meg csendben átírta a tervet,
A mű alatt ezentúl az ő neve díszlett.
Csakhogy kegyetlen ám a cudar élet...
Egy másik vaskalap miatt
A tervből semmi sem lett!

Refr.

Mondják, hogy a fiúnk most is farmerba jár,
Mondják, hogy a várost elönti a szennyár,
A fiú és a patak ugyanannyit ér...
A patak szennyes maradt,
A fiú pedig használja,
Használja a fejét!

Mert nem baj, ha nincs kalapod,
Csak fejed legyen!
Nem baj, ha nincs kalapod,
Csak fejed legyen!
Hahahahahhahahhahaha..........!

MÁTÉ PÉTER EGYÜTTESE:

Főnyeremény
Főnyeremény!
Bármi lesz is, fő a nyeremény!
Főképp a gépkocsi a tét,
Mert jó, ha lábad a pedálra lép...!
Főnyeremény!
Éjjel-nappal éltet a remény...
Szívedre gépszerelem száll
És benzin nélkül Óh, az ész megáll!

Refr.
Ebéded zsíros kenyér,
De autód, az mindent megér!
Egy remegő démon a gép,
A benzin, a gáz, a kerék, meg a fék...

A gépkocsinál
Van az úgy, hogy néha fejre áll!
Fehér ágyon éltet a remény:
Ha ezt megúszom az főnyeremény!

Nagy a tét! Nagy a tét!
Ha álmod, vágyad mindig csak a gép,
Ha a fő-fő cél csak a gép:
Ez a vég!

Piroslámpás ház
(Máté Péter zenéje, S. Nagy István szövege)
Halvány emlék már csak nekünk
A régi szép idő.
Voltak utcák, ahol sétált
Sok-sok magányos nő.
Mostanában, ha arra jársz,
Ne is keresd, egyet sem találsz;
Nincsen már sehol sem
Piroslámpás ház.

Micsoda ház, ház, ház,
Micsoda ház, ház, ház,
Micsoda ház...

Pesti lány, szőke leány,
Nyugatra indult el.
Azt hitte ő, vár ott reá
Nagyszerű karrier...

Küldi a szép csomagokat,
Büszkék reá az otthoniak:
Jól fizet néhány száz
Piroslámpás ház.

(De) Elmúlt hamar az első láz,
Egy maradt csak: kényszerű nász;
Kikötők tövében
Piroslámpás ház...

Ó, micsoda ház, ház, ház,
Ó, micsoda ház, ház, ház,
Micsoda ház!
Micsoda ház, ház, ház,
Micsoda ház, ház, ház,
Micsoda ház...

d./

MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT
KÖZPONTI BIZOTTSÁGA
Agitációs és Propaganda Osztály
Budapest, 1968. április 17.
Ag/10/134/2

Magyar Rádió és Televízió
Tömpe István elvtárs
Budapest

Kedves Tömpe Elvtárs!

Tájékoztatására mellékelten küldöm az MSZBT Nógrád megyei titkárának levelét visszavárólag, mert nem tudom, hogy a levelezési rovat továbbította-e Önnek. Ha a levélben vannak is túlzások, azt hiszem a benne felvetett problémákon valóban érdemes gondolkodni.

Melléklet!

Elvtársi üdvözlettel:
Katona István

e./

Monostori Ottó elvtárs
MSZBT megyei titkár
Salgótarján

Kedves Monostori Elvtárs!

A „Halló fiúk, halló lányok" április 2-án sugárzott műsora sok tekintetben belőlünk is ellenérzést váltott ki. Hasonlóképpen a Magyar Rádió és Televízió illetékes vezetőiből, akikkel több alkalommal is tárgyaltunk az említett adásról és a vele kapcsolatos egyéb problémákról. Úgy vélem azonban, hogy az ítéletében mégis túlzó. Valószínűleg az első felháborodása íratta a levelet, amikor még nem volt alkalma a hallott (esetleg elhallott) szöveget ellenőriznie. Mert például a legtöbb bírálatot kiváltó „Piroslámpás ház" c. dal sok félreértésre adott okot, mert többen nem figyeltek fel arra, hogy a dalszöveg szerint egy nyugatra vetődött pesti lány csalódásáról szól. Persze mindez nem változtat azon, hogy a műsorral kapcsolatban van egyéb más jogos kifogásolni való.

Gondolom időközben a szerkesztőségtől is megkapta a választ, mindenesetre levelét Tömpe István elvtársnak, a Magyar Rádió és Televízió elnökének is elküldtem.

Elvtársi üdvözlettel:
Katona István
osztályvezető-helyettes

Ezen a napon történt szeptember 20.

1929

Budapesten levetítik az első hangosfilmet („Az éneklő bolond”).Tovább

1956

Kétnapos tartózkodásra Budapestre érkezett Luther Evans, az UNESCO főigazgatója. A látogatás eredményeképpen Magyarország fokozatosan...Tovább

1990

Ratifikálják a két Németország újraegyesítését.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő