A magyar labdarúgó-válogatott lejátssza második hivatalos mérkőzését Budapesten, a Millenáris sportpályán a cseh labdarúgó-válogatott...Tovább
A kávéháztól a népbüféig
„Valódi tejeskávét mérnek a kávéházakban. Isszák is buzgón azok, akik ráérnek kávéházazni és a feketepiacnak hála, nem vágódnak hanyatt az áraktól. Honnan van a kávésoknak tejük? Erre legjobban azok az élelmiszerkereskedők tudnának felelni, akiknél már reggel 8-ra „elfogyott” a csecsemők részére kiutalt tej. Nyilván igazuk is van, azt már az új demokráciában is olvashattuk, hogy Budapest a kávéházak városa, de azt még nem, hogy a gyermekeké.”
Új teraszok a régi kávéházak előtt
A kávéházak terraszai úgy hozzátartoznak Budapesthez, akár az óra a Nemzetinél, a sárga villamosok, - vagy Siófokhoz a hagyományos nyári pofon, amely minden esztendőben elcsattan. Ha külföldi látogatott hozzánk, hazájába visszatérve sokat mesélt honfitársainak a pesti Parlament építészeti szépségéről, az ízes magyar ételekről, de ha tavasszal vagy nyáron jött hozzánk, soha nem feledkezett meg arról, hogy lelkendezve ne szóljon a pesti kávéházi terraszokról. Valósággal idegenforgalmi látványosság volt a kávéházi terrasz fővárosunkban. Ezek a gondolatok jutottak eszünkbe, ahogy az első tavaszi szellő csalogatására Budapesten s mindenfelé azt látjuk, hogy már készülődnek a budapesti kávéházak a terraszok felállítására.
Igen. Minden ellenkező híreszteléssel szemben készülődnek a pesti kávéházak az idei nyárra, s egy terrasszal sem lesz kevesebb fővárosunk aszfaltján, meg kint a zöldben, mint az elmúlt években volt.
Hazug tükör volt
Persze az, hogy nem lesz kevesebb nem jelenti azt, hogy nem lesz más, - mint eddig volt.
A múltban a kávéházi terrasz is hazug illúziók tükre volt éppen úgy mint az életnek más területei. A külföldi, az elegáns ragyogó nőket, a jól vasalt ruhájú dendiket látta a terraszok fonott székeiben terpeszkedni, - s azt hitte, hogy ez az ország valódi képe. Ugyan, ki mutatta meg neki akkor a külvárosi tömegszállásokat s a szállodák közül ki mutatta meg a népszállót. Senki, mert nem az volt a cél, hogy a valódi képet lássák, hanem csak az, hogy a bedíszletezett, fényt és ragyogást.
A most felállítandó kávéházi terraszok más, - de egyáltalán nem szomorúbb képet fognak mutatni. A kényelmes fonott karosszékekben azok töltik majd munka utáni jól megérdemelt pihenésüket a gőzölgő fekete, vagy az ízes fagylalt mellett, akik megérdemlik. Az is bizonyos, hogy a terraszok új nézőközönsége nem a párizsi divatcsodákról fog beszélgetni, hanem arról, hogy mennyivel vitték előbbre az ország jobb létének ügyét napi munkájukkal. S a férfiak sem suttogva fognak piszkos valutaüzletekről vagy egyéb sötét machinációkról társalogni, hanem folyóiratokat fognak olvasni. Mindez persze nem jelenti azt, hogy kevesebb lesz a deru és az optimizmus a kávéházak terraszán, mint eddig volt, csupán azt jelenti, hogy az ott megmutatkozó derű és optimizmus, a jókedv nem néhány kiválasztott kiváltságos joga többé, hanem mindenkié, aki becsületes munkával jogot szerez arra, hogy szabad idejét kellemesen töltse el.
Egész Budapesté lesz
A most épülő Dunaparti Népsöröző, a Margitszigeti étterem terrasza s általában mindazok a helyek, ahova eddig
Ma már a vendégek nyugodtan fognak leülni a terraszokra, akár egy pohár sör mellé is, mert akkor sem fogják kinézni őket.
A kávéházak személyzete, - pincérektől a szakácsokig -megszabadul a főnökök hajszoló szellemétől s tudja, hogy a vendég, akit kiszolgál, éppen olyan dolgozó ember, mint ő maga. Ezért végzi a vendéglátóipar munkása új szellemben a munkáját. S a külföldi, aki ide jön hozzánk, hazájába visszatérve, nem fog kevesebbet beszélni a pesti kávéházi terraszokról, mint eddig. A különbség csak annyi lesz, hogy mást fog látni és mesélni, mint eddig: Egy vidám, felszabadult, munkásnép derűs arcát fogja látni. Erről fog mesélni honfitársainak.
V. M.
Vendéglátóipari Munkás. 1949. március. 11. o.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 05.
Colin Powell amerikai tábornok, politikus, külügyminiszterTovább
Átvette hivatalát Kárpátalja negyedik, s egyben utolsó kormányzói biztosa, Vincze András altábornagy.Tovább
Martonyi János magyar ügyvéd, 1998–2002 között és 2010-től külügyminiszterTovább
Hatályba lépett a 1240. sz. kormányrendelet a „zsidók megkülönböz-tető jelzéséről” a sárga Dávid csillagról. Ezt a 10x10 centiméteres...Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő
