A kávéháztól a népbüféig

A vendéglátóipar államosítása

„Valódi tejeskávét mérnek a kávéházakban. Isszák is buzgón azok, akik ráérnek kávéházazni és a feketepiacnak hála, nem vágódnak hanyatt az áraktól. Honnan van a kávésoknak tejük? Erre legjobban azok az élelmiszerkereskedők tudnának felelni, akiknél már reggel 8-ra „elfogyott” a csecsemők részére kiutalt tej. Nyilván igazuk is van, azt már az új demokráciában is olvashattuk, hogy Budapest a kávéházak városa, de azt még nem, hogy a gyermekeké.”

Új teraszok a régi kávéházak előtt

A kávéházak terraszai úgy hozzátartoznak Budapesthez, akár az óra a Nemzetinél, a sárga villamosok, - vagy Siófokhoz a hagyományos nyári pofon, amely minden esztendőben elcsattan. Ha külföldi látogatott hozzánk, hazájába visszatérve sokat mesélt honfitársainak a pesti Parlament építészeti szépségéről, az ízes magyar ételekről, de ha tavasszal vagy nyáron jött hozzánk, soha nem feledkezett meg arról, hogy lelkendezve ne szóljon a pesti kávéházi terraszokról. Valósággal idegenforgalmi látványosság volt a kávéházi terrasz fővárosunkban. Ezek a gondolatok jutottak eszünkbe, ahogy az első tavaszi szellő csalogatására Budapesten s mindenfelé azt látjuk, hogy már készülődnek a budapesti kávéházak a terraszok felállítására.

Igen. Minden ellenkező híreszteléssel szemben készülődnek a pesti kávéházak az idei nyárra, s egy terrasszal sem lesz kevesebb fővárosunk aszfaltján, meg kint a zöldben, mint az elmúlt években volt.

Hazug tükör volt

Persze az, hogy nem lesz kevesebb nem jelenti azt, hogy nem lesz más, - mint eddig volt.

A múltban a kávéházi terrasz is hazug illúziók tükre volt éppen úgy mint az életnek más területei. A külföldi, az elegáns ragyogó nőket, a jól vasalt ruhájú dendiket látta a terraszok fonott székeiben terpeszkedni, - s azt hitte, hogy ez az ország valódi képe. Ugyan, ki mutatta meg neki akkor a külvárosi tömegszállásokat s a szállodák közül ki mutatta meg a népszállót. Senki, mert nem az volt a cél, hogy a valódi képet lássák, hanem csak az, hogy a bedíszletezett, fényt és ragyogást.

A most felállítandó kávéházi terraszok más, - de egyáltalán nem szomorúbb képet fognak mutatni. A kényelmes fonott karosszékekben azok töltik majd munka utáni jól megérdemelt pihenésüket a gőzölgő fekete, vagy az ízes fagylalt mellett, akik megérdemlik. Az is bizonyos, hogy a terraszok új nézőközönsége nem a párizsi divatcsodákról fog beszélgetni, hanem arról, hogy mennyivel vitték előbbre az ország jobb létének ügyét napi munkájukkal. S a férfiak sem suttogva fognak piszkos valutaüzletekről vagy egyéb sötét machinációkról társalogni, hanem folyóiratokat fognak olvasni. Mindez persze nem jelenti azt, hogy kevesebb lesz a deru és az optimizmus a kávéházak terraszán, mint eddig volt, csupán azt jelenti, hogy az ott megmutatkozó derű és optimizmus, a jókedv nem néhány kiválasztott kiváltságos joga többé, hanem mindenkié, aki becsületes munkával jogot szerez arra, hogy szabad idejét kellemesen töltse el.

Egész Budapesté lesz

A most épülő Dunaparti Népsöröző, a Margitszigeti étterem terrasza s általában mindazok a helyek, ahova eddig járt, most valóban egész Budapesté lesz, de már nem idézőjelek között, hanem valóságban. Mindehhez hozzájárul az, hogy a kávéházak és éttermek jelentős része nem azoknak kezében van, akik néhány hónap alatt akartak annyit keresni, hogy a nyári szezon végével már a haszonból újabb kávéházat vásárolhassanak, s ezért becsapták vendégeiket, s kizsákmányolták alkalmazottaikat.

Ma már a vendégek nyugodtan fognak leülni a terraszokra, akár egy pohár sör mellé is, mert akkor sem fogják kinézni őket.

A kávéházak személyzete, - pincérektől a szakácsokig -megszabadul a főnökök hajszoló szellemétől s tudja, hogy a vendég, akit kiszolgál, éppen olyan dolgozó ember, mint ő maga. Ezért végzi a vendéglátóipar munkása új szellemben a munkáját. S a külföldi, aki ide jön hozzánk, hazájába visszatérve, nem fog kevesebbet beszélni a pesti kávéházi terraszokról, mint eddig. A különbség csak annyi lesz, hogy mást fog látni és mesélni, mint eddig: Egy vidám, felszabadult, munkásnép derűs arcát fogja látni. Erről fog mesélni honfitársainak.

V. M.

Vendéglátóipari Munkás. 1949. március. 11. o.

Ezen a napon történt október 07.

1915

Bulgária a központi hatalmak oldalán belép az első világháborúba.Tovább

1938

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt választmánya határozatában támogatja a Felvidék visszacsatolását.Tovább

1938

Németországban törvényt hoznak, mely előírja, hogy minden zsidó állampolgár útlevelébe "J" megkülönböztető jelzést kell pecsételni.Tovább

1949

Megalakul a Német Demokratikus Köztársaság (NDK).Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek közül kettő a 20. század első, kettő pedig a második feléhez kapcsolódik. A négy publikáció egymástól eltérő témákat dolgoz fel a bemutatott források alapján, az események pedig az Andok lábaitól a Don-kanyarig zajlanak a szerzők írásaiban.

 

Időrendben haladva a legkorábbi események Szuda Krisztina Eszter (doktorjelölt), Eötvös Loránd Tudományegyetem) publikációjában történtek. A szerző előző lapszámunkban bemutatta Ľudovít Jaroslav Hrdlička egykori tótkomlósi evangélikus lelkész irathagyatékát – most ebből tárja az olvasók Hrdlička és ügyvédje, Vas Nándor levelezését. A már Csehszlovákiában élő lelkész ügyvédjén keresztül kívánta értékesíteni tótkomlósi birtokát az 1920-as években. A levelezés nemcsak az adásvétel nehézségeibe, hanem a korszak helyi viszonyaiba is betekintést enged.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) forrásközlésének első része szintén előző számunkban jelent meg. A második részben folytatódik Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes 1942–1943-as oroszországi harctéri naplójának közlése, amely a hídfőcsatáktól a zászlóalj hazatéréséig követi a 38/II. zászlóalj történetét. A nemrég előkerült magánnapló és annak későbbi, kiegészített változata fontos új forrás a 36. gyalogezred kötelékében harcoló pélmonostori alakulat keleti hadszíntéri tevékenységének és a Don-kanyar eseményeinek megismeréséhez.

 

Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében azt vizsgálja, hogy miként érvényesültek a szovjet nagystratégia szempontjai a magyar külpolitika mindennapi döntéshozatalában. Egy konkrét, Magyarország és Peru kapcsolatához kötődő döntési folyamat válogatott levéltári forrásokon keresztüli elemzésével mutatja be, hogyan működtek a szovjet blokk nagystratégiai megfontolásai egy kis szövetséges állam diplomáciájában, különös tekintettel a harmadik világ és a hidegháború összefüggéseire.

 

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásközlése az Állami Egyházügyi Hivatal 1979-es, szigorúan titkos értékelését közli és elemzi II. János Pál pápa megválasztásáról. Az irat a pápaválasztást a két világrendszer közötti ideológiai-politikai küzdelem részeként, az új pápa személyét pedig a szocializmussal szembeni, hosszú távú politikai kihívásként értelmezi, különös hangsúlyt helyezve lengyel származására és a szocialista társadalomról szerzett személyes tapasztalataira.

 

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2026. szeptember 20.

Miklós Dániel

főszerkesztő