A kávéháztól a népbüféig

A vendéglátóipar államosítása

„Valódi tejeskávét mérnek a kávéházakban. Isszák is buzgón azok, akik ráérnek kávéházazni és a feketepiacnak hála, nem vágódnak hanyatt az áraktól. Honnan van a kávésoknak tejük? Erre legjobban azok az élelmiszerkereskedők tudnának felelni, akiknél már reggel 8-ra „elfogyott” a csecsemők részére kiutalt tej. Nyilván igazuk is van, azt már az új demokráciában is olvashattuk, hogy Budapest a kávéházak városa, de azt még nem, hogy a gyermekeké.”

Feljegyzés a salgótarjáni községesítésekről

G. M. /Á. E.

[kézzel írt széljegyzet: "Gerő elvtárs! Még egy példa a vidéki kiskirályságokra.]
949/XII/7. (olvashatatlan aláírás)

00560

Szigorúan bizalmas!

Készült: 2 példányban

Feljegyzés
a salgótarjáni községesítésekről

V. elvtárs a hónap első napjaiban felhívta Friss elvtárs figyelmét, hogy Salgótarjánban különböző vállalatokat községi kezelésbe vesznek, elsősorban vonatkozik ez a korcsmákra. Az Államgazdasági Osztály a Szervezési Osztályon keresztül felhívta a Megyebizottságot és érdeklődött a kérdésről, de onnan csak nemleges választ kapott. (Azt mondták, semmi sem történt.)
A mai nap folyamán fenn volt B. elvtárs, a Nógrád megyei Pártbizottság titkára, aki elmondotta, hogy Salgótarjánban az összes korcsmákat, vendéglőket, pékeket és cukrászdákat községesítették. Ot az Á.V.H. külön is figyelmeztette, hogy ezen a vonalon valami visszaélés van és az egész azt a célt szolgálja, hogy egyes emberek a rokonaikat ezekben az üzletekben elhelyezzék.
B. elvtárs szombaton magához kérette a Városi Pártbizottság titkárát és a polgármestert, akik közölték vele, hogy ezek a dolgok ténylegesen megtörténtek és ők helyeslik ezt az intézkedést, mert Salgótarján ebben is példát mutat az egész országnak. Állítólag a Belügyminisztérium Üzemgazdasági Osztályon dolgozó valamelyik elvtárstól kaptak is egy ilyen irányú instrukciót. A beszélgetés folyamán kiderült, hogy az új községi vállalat munkatervében szerepelt, mint Sztalini Felajánlás az említett szektorokban a magántőke likvidálása.
A Megyebizottság titkára utasította az elvtársakat, hogy minden további intézkedést azonnal szüntessenek be. Megbeszéltük Bottyán elvtárssal, hogy ezt az utasítását még egyszer megismétli az illető elvtársak felé és egyúttal a Megyebizottság közli a KISOSZ és KIOSZ helyi szerveivel, hogy valamilyen bizottság ki fog szállni, és felül fogja vizsgálni a kérdést és az összes jogtalan intézkedéseket hatálytalanítani fogja.
Az Államgazdasági Osztály még a mai nap folyamán érintkezésbe lép a Belügyminisztériummal, (B. J. elvtárssal) és felhívja a figyelmét a történtekre és megkéri a Belügyminisztériumot, hogy utasítsa az összes alispánokat és polgármestereket, hogy bármilyen üzletet vagy üzemet csak a Belügyminisztérium engedélyével vehetnek községi kezelésbe.
Javasoljuk: hogy egy, az Államgazdasági Osztály, Szervezési Osztály, Központi Ellenőrző Bizottság, Belügyminisztérium és Belkereskedelmi Minisztériumból álló bizottság menjen le Salgótarjánba, vizsgálja ki az ügyet és a szükséges intézkedéseket tegye meg.

[Kézzel írt széljegyzet: "Nem kell akkora bizottság, elég 2 - 3 ember"]

MOL-M-KS-276 f. 16/á/ cs. 11. ő.e. (Magyar Országos Levéltár - Magyar Dolgozók Pártja - Államgazdasági Osztály - 11. őrzési egység)

G. M. /Á. E.

Ezen a napon történt december 24.

1944

Sopronkőhidán a nyilasok kivégzik Bajcsy-Zsilinszky Endre parlamenti képviselőt és Pesti Barnabást.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."

Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.

A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2025. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő