A kávéháztól a népbüféig
„Valódi tejeskávét mérnek a kávéházakban. Isszák is buzgón azok, akik ráérnek kávéházazni és a feketepiacnak hála, nem vágódnak hanyatt az áraktól. Honnan van a kávésoknak tejük? Erre legjobban azok az élelmiszerkereskedők tudnának felelni, akiknél már reggel 8-ra „elfogyott” a csecsemők részére kiutalt tej. Nyilván igazuk is van, azt már az új demokráciában is olvashattuk, hogy Budapest a kávéházak városa, de azt még nem, hogy a gyermekeké.”
A borravaló felszámolása
A vendéglátóiparban akadtak még olyan munkahelyek, ahol a felszolgálással foglalkozó szaktársak elfogadták a borravalót, sőt akadtak olyanok is, akik szinte kiszugerálták a vendégektől. Ezek a szaktársaink nem akarták megérteni, hogy most már egészen más a viszonyuk a munkához. A felszabadulás óta épp úgy, mint más munkaterületeken, a vendéglátóiparban is, a kollektív szerződés minden dolgozónak becsületes bérezéséről és szociális jólétéről gondoskodik.
Szakszervezetünk már régen harcol a borravaló múltból itt maradt csökevénye ellen, amiben támogatta a szakmában dolgozók nagy tömege, azok, akik felismerték a borravaló lealacsonyító szerepét.
November hó 5-én megtartott összvezetőségi-összbizalmi értekezletünkön, ami a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 32. évfordulója ünneplésének jegyében zajlott le, olyan javaslat hangzott el, amit már rég vártunk.
Mayer Mihály szaktárs javaslatot nyújtott be az értekezlet elé, melyben kéri, hogy az értekezlet hozzon határozatot, mely kimondja, hogy november 15-től kezdve valamennyi vendéglátóipari üzemben a dolgozók még akkor se fogadnak el borravalót, ha azt a vendég felajánlja. Ezt a javaslatot szavazásra tettük és az értekezlet egyhangúlag lelkesedve szavazta meg.
Szakszervezetünk vezetősége ezt a dolgozók által tett javaslatot magáévá tette, a nyomtatványokat elkészítette, amely minden munkahelyen látható helyen lesz kifüggesztve, amely tudomására adja mindenkinek az öntudatos dolgozók határozatát. A dolgozó tömegeink határozatának végrehajtását, annak betartását szigorúan ellenőrizni fogjuk; hogy most már véglegesen eltunjön munkahelyeink területéről a múlt csúnya emléke, a borravaló.
Vendéglátóipari Munkás 1949. november 11. o.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 05.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.
Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.
Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.
Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.
Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. június 29.
Miklós Dániel
főszerkesztő