„A magyar népnek van ereje, hogy lesújtson minden hazaárulóra”

A Mindszenty-per „visszhangja” egy üzemi lapban

„Megelégedéssel vettem tudomásul a hétfő esti újsághírt, amely beszámol Mindszenty hercegprí-más letartóztatásáról. Nekünk, magyar dolgozóknak csak egy lehet erről a véleményünk, mégpedig az, hogy ilyen ember, aki vallást, az egyházat arra használja föl, hogy a piszkos imperialista külföld propagandáját terjessze, aki ellene van hazánk békés fejlődésének, aki a vallást szembe helyezi a politikával, s ahol csak módjában van, ellenünk dolgozik, nem méltó arra, hogy a magyar katolikus dolgozó nép vezetője legyen.”

Forrás

Ganz Dolgozók Lapja és a Mindszenty ügy

1.

Levél Ganz Újságnak!

Azt hiszem, nem túlzok, amikor azt írom, hogy megelégedéssel vettem tudomásul a hétfő esti újsághírt, amely beszámol Mindszenty hercegprímás letartóztatásáról. Nekünk, magyar dolgozóknak csak egy lehet erről a véleményünk, mégpedig az, hogy ilyen ember, aki vallást, az egyházat arra használja föl, hogy a piszkos imperialista külföld propagandáját terjessze, aki ellene van hazánk békés fejlődésének, aki a vallást szembe helyezi a politikával, s ahol csak módjában van, ellenünk dolgozik, nem méltó arra, hogy a magyar katolikus dolgozó nép vezetője legyen.

Végre hát megtörtént az, amit olyan régen vártunk. Mert hisz nem egyszer hallottam olyan felszólalást, hogy akkor, amikor mindnyájan tudjuk és látjuk Mindszenty káros tevékenységét, miért vagyunk ilyen türelemmel iránta.

A reakció talán félremagyarázta ezt a nagy türelmet. Mindszenty végre elfoglalta az őt megillető helyet. S mindazok, akik hazánk békés fejlődése ellen dolgoznak, előbb vagy utóbb követni fogják.

Ganz Dolgozók Lapja, 4. évf. 1949 1-2. sz. 3.

2.

Követeljük Mindszenty megbüntetését

A Ganz Vagongyár 550. műhelyének dolgozói 1949. január 4-én gyűlést tartottak. A gyűlés a klerikális reakcióval és annak vezérével, Mindszentynek az ügyével foglalkozott. Együttérzéséről biztosítja a gyűlés kormányunkat akkor, amikor az a régi rend klerikális csatlósaival szemben a legerélyesebb intézkedést foganatosítja. Örömmel vettünk tudomásul Mindszenty bíboros letartóztatását.

A műhely dolgozói követelik, hogy a magyarországi reakció hírhedt vezérének az ügyét mielőbb nyilvános tárgyaláson intézzék el.

Követeljük ezt abban a biztos tudatban, hogy a nyilvános tárgyalás és Mindszenty elleni erélyes intézkedések a dolgozó társadalom szocializmus felé vezető útjából igen nagy és veszedelmes akadályokat távolítana el.

550. műhely dolgozói

Ganz Dolgozók Lapja, 4. évf. 1949. 3. sz. 3.

3.

A magyar népnek van ereje, hogy lesújtson minden hazaárulóra

A most folyó tárgyalásokon a napnál fényesebben beigazolódott a Mindszenty-klikk bűnössége. Az ingadozók és a kételkedők is láthatják, hogy Mindszentyék nem a lelkek gondozásával foglalkoztak, hanem a népi demokráciánk megdöntésére szervezkedtek. Le akarták rombolni, háborúba akarták taszítani dolgozó népünk verejtékével felépített országunkat. Háborút akartak, de a kihallgatásuk során kiderült róluk, hogy ők maguk sohasem voltak katonák.

A csütörtöki tárgyaláson napfényre kerültek az ügy politikai szempontjai. Az, hogy a Mindszenty-klikk a népi demokrácia megdöntésére szervezkedett. A szervezkedés jellege befelé polgári, kifelé pedig katonai intervenció megszervezésére irányult, külföldi hatalom beavatkozását igyekeztek megszervezni a magyar belügyekbe. A szervezkedés fő célja legitimista szervezkedés volt, az átkozott Habsburg-dinasztiát akarták újból a dolgozók nyakára ültetni.

A pénteki tárgyaláson konspiratív munkájuk domborodott ki. Bevallották, hogyan szervezték és tartották fenn külföldi összeköttetésiket. Fény derült az Actio Catholica szerepére is. Bebizonyosodott, hogy az Actio Catholica csak egy vallási fedőszerv volt, amely nem a vallás és a lelkek ápolásával foglalkozott, hanem szervezetileg fogta össze a bel- és külföldi kémhálózatot. Híranyagot jutattak külföldre. A kémközpont igazgatója 

 kanonok volt, aki a titkos jelszót ismerő kémekkel tárgyalt. Vegyileg preparált papírokon leveleztek, nemzetközi kémközpont irodát akartak felállítani külföldön, hogy tálcán szállíthassák az országból a hamis gazdasági és politikai híreket megrendelőiknek: Vatikánnak Speelmann New York érsekének, hiszen ezeknek az uraknak bokros egyházi teendőik ellátásához ezekre a hírekre nagy szükségük volt. A kijutott hírekben az alábbi rágalmakat zúdították népi demokráciánkra:
1. A 3 éves terv mérlege veszteséget mutat.
2. Minden férfit 18-48 éves korig bevonultatnak Magyarországon.
3. A Péti Nitrogénművek cellulóze szükségletét közölték az amerikaiakkal.
4. A Szovjetunió felfegyverezte a magyar honvédséget Amerika ellen.

És még hasonló hírekkel traktálták külföldi megrendelőiket, akik mint az éhes eb, kaptak a koncon. Búsás dollárokkal fizettek minden közleményért, és szívesen finanszírozták az összeesküvőket, akik a kapott dollárokat a fekete piacon értékesítették.

Rejtjeles és vegytintával írott levelezést folytattak cinkosaikkal. Ha erre nem volt mód, akkor tolvajnyelven érintkeztek egymással. Ebben a tolvajnyelvben az esztergomi prímási palota „Sion" nevelt viselt. Mi ugyanakkor nyugodtan hihettük, hogy az esztergomi prímási palotában a lelkek ápolásával foglalkoznak, holott az éjszaka sötét leple alatt még sötétebb szándékú politikai ügynököket fogadtak, mint ahogy ez a vallomásokból kiderül. Láthatják ezekből még az elfogultak is, hogy a Mindszenty-klikk tagjai még kisrészben foglalkoztak egyházi munkával, hanem az intervenció megszervezésével.

A pénteki tárgyaláson a mellékvádlottak kihallgatására került a sor. Illusztris tagja ennek a társaságnak „herceg" Eszterházy, a hatalmas hitbizományok ura, aki letörten vallotta be, hogy vagyonkája annyira megcsappant, hogy ma már csak 3 millió értékű vagyon felett rendelkezik. Azért volt hajlandó a Mindszenty-féle összeesküvést pénzelni, mert a régi rend visszaállítását és vagyona visszaszerzését remélte tőlük.

Mindszenty, mikor a tárgyaláson bebizonyosodott kém-tevékenységük, kegyesen sajnálkozásának adott kifejezést. A klikk egyik tagja 

bárgyún kijelentette: nem is tudta, hogy kémkedett.

A tárgyalások tehát bebizonyították, hogy Mindszentyék a magyar nép ellen szervezkedtek.
Vitathatatlan hogy ez a felismerés váltotta ki a dolgozókból a megelégedést, a Mindszenty-ügy ítéleteivel kapcsolatban. Érdekesek azok a vélemények, amelyek a dolgozók körében alakultak ki ezen a vonalon.

Szentiványi Józsefné (Ganz Vagon) elmondja, hogy most már lehetőségét látja annak, hogy az állam és az egyház közös nevezőre hozza az oly régóta vajúdó kérdést. Az ítéletet helyesnek tartja, bár ő azt hitte, hogy kitoloncolják az országból. Megállapítja Szentiványiné, hogy Mindszenty elítélése nem a pappal szemben történő ítélet, hanem a közönséges bűnözővel, aki szembe akarta állítani a katolikus híveket a demokráciával, és ismét a borzalmas háborúra spekulált. 

 személyesen ismerte, mert tanítványa volt, és már akkor szívből utálta, mert legitimista törekvéseit hangoztatta, és a papság igazi hivatása helyett a hatalom biztosítását kereste. Szentiványiné elmondja azt is, hogy sajnos sok gyenge nőtársát megszédítették, akik most már magunk is világosan láthatják Mindszentyék céljait.

A Ganz Vagon-gyár egy másik dolgozója, Novotny Sándor elmondja, hogy ő halálos ítéletet várt Mindszentyre, azonban most már teljesen megérti az ítélet ilyen módját. A dolgozók egytől egyig elítélik azt a hazaáruló tevékenységet, melyet a fekete reakció folytatott. Ha akadnak is néhányan, akik a papot látják Mindszentyben, a tárgyalások után már tisztán áll előttük, hogy a papi palást csak burok volt az imperialista és legitimista törekvések elkendőzésére. Mivel a vallást használták fel népellenes cselekedeteik végrehajtására még fokozottabb mértékben érdemlik meg a büntetésüket. Rámutat Novotny elvtárs arra, a dolgozók között kialakult véleményre, hogy a klerikális reakció nemzetközi hálózata hiába próbálkozik a béke megbontására, mert a Szovjetunióval élen, a népi demokráciák dolgozó milliói éberen őrködnek a béke felett.

Szétfoszlott tehát a legenda, amit mesterségesen akartak a nép ellenségei köré fonni. Lezárult az a per, amely ismét a nemzetközi imperializmus vereségével végződött és megerősítette a magyar munkásosztályt abban a hitében, hogy jó úton halad a szocializmus építésében.

Ganz Dolgozók Lapja, 4. évf. 1949. 7-8. sz. 2.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt május 16.

1911

Rodolfo (er. Gács Rezső) bűvész (†1987)Tovább

1931

A Nemzeti Radikális Párt, a Frontharcosok Nemzeti Pártja és az Ifjú Magyarok Nemzeti Pártja egyesült Nemzeti Radikális Párt néven.Tovább

1935

Csehszlovákia és a Szovjetunió kölcsönös segélynyújtási szerződést köt.Tovább

1950

A KIE közgyűlése – szabálytalanul – Bereczky Albert püspök elnökletével kimondta a KIE feloszlását. Utoljára a kecskeméti KIE tartotta meg...Tovább

1960

Theodore H. Maiman megalkotja az első lézertTovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők