A „zsidórendeletek" hatása

Szőke Lajos rádió-ügye

Az alább közölt források Szőke Lajos budapesti lakos, nyugalmazott MÁV-főmérnök beszolgáltatásra ítélt rádiója körüli hercehurcát mutatják be. Amikor a Szőke család a zsidó rendelkezések miatt 1944 tavaszán kényszerűen az egyik lakásból a másikba költözött, a rádió a leltárba vett egyéb tárgyakkal együtt ottmaradt, s a felszólítás dacára sem volt képes beszolgáltatni. A precíz mérnökember pedig hiába próbált elmagyarázni a Postaigazgatóságnak a felszólítás teljesíthetetlenségét, hatóság továbbra is követelte tőle készüléket...

A rablás tragikomikuma: Szőke Lajos rádióügye

Az alább közölt források Szőke Lajos budapesti lakos, nyugalmazott MÁV-főmérnök iratait tartalmazzák.

Szőke Lajos 1883-ban Szatmárnémetiben született, s élete jelentős részét itt élte le. A budapesti Műegyetem elvégzése után visszatért szülővárosába, családot alapított. Előbb a Vasbehozatali Rt., majd a MÁV alkalmazásában dolgozott, majd innen főmérnökként ment nyugdíjba. Kikeresztelkedett zsidó volt, egyike annak a mintegy 800 000 magyarországi, köztük körülbelül 200 000 Budapesten élő állampolgárnak, akik az 1938 és 1941 között kiadott zsidótörvények értelmében zsidónak minősültek. Szőke családjával (feleségével és két leánygyermekével) 1940 novembere után, ismeretlen időpontban költözött a

. 1944. április 15-ig a főváros II. kerületében, a Retek utca 17. 4. emeletének 1. számú lakásában lakott. De nem sokáig, mert a kanárisárga csillagot viselő lakókat - amint az alább közölt 1. számú dokumentum tanúskodik - április 24-én „a német katonai hatóságok" kilakoltatták őket, lakhelyül ugyanazon emelet 3. (vélhetőleg kisebb méretű) ingatlanát jelölték ki számukra. Ezt a lakást már két hétig sem „élvezhették," néhány napon belül a IV. kerületi harmadik emeletére . Gerő Ágnes leszármazott írásbeli alapján tudjuk, hogy a Szőke-család ezúttal sem önként hagyta el lakását: az összeköltöztetések miatt történt mindez, s barátjuk, Mándy Stefánia hívására költöztek új otthonukba. Ezt a házat később, 1944 júniusában csillagos háznak ki. (Érdekességként említhető, hogy e lakásban alakult meg 1945-ben az Európa Iskola, amiről Mándy Stefánia költőnő és fia, Tábor Ádám költő is ). A család nem maradhatott új lakhelyén sem sokáig. A Sztójay-kormány által felállított Magyar Zsidók Központi Tanács (röviden: Zsidó Tanács) május 2-ai személyre szóló utasításában arról kapunk , hogy lakását ki kellet ürítenie és „az ottmaradt holmikról szóló leltárt szíveskedjék beszolgáltatni."

Szőke a 10 000 pengő feletti zsidó vagyon bejelentéséről és kötelező zár alá vételéről szóló, április 16-án kiadott 1600/1944. M. E. számú

értelmében már az első Retek utcai ingatlanban is leltárt , amit később a rendszeresített hivatalos formanyomtatványban is . Ugyanezt volt köteles megtenni - tanúk aláírásával hitelesítve - június 22-én új lakására vonatkozóan is. Utóbbi leltára feltűnően hosszú, 11 - ceruzával sűrűn teleírt - . Szőke Lajos összeírásai tipikusnak mondhatók: olyan kézzel, egyszerű lapokra írott feljegyzések, amelyek a lehető legapróbb részletekig tartalmazzák a tulajdonos ingóságait. Szerepelnek köztük bútorok, ékszerek, ruhák, evőeszközök, de az olyan kis értékű használati tárgyak is, mint a kézi mángorló, konyhakés, ruhakefe, tökgyalu, cukorszóró vagy egy üveg lekvár, illetve a rádió.

Az erős akaratú, racionális gondolkodású Szőke Lajost talán semmi nem érintette olyan élénken, mint a zsidók rádió-beszolgáltatási kötelezettségét szabályozó, április 19-én kelt - 217.300/1944. K. K. M. számú -

, amely 24 órán belüli beadási kötelezettséget írt elő a zsidók számára. (Megjegyzendő, és a már említett zavarodottságot, az egyes szaktárcáknak a zsidókérdésben megmutatkozó sietségét mutatja, hogy a jogszabállyal szinte párhuzamosan két hasonló is ). Így az a komikus helyzet állt elő, hogy amikor Szőkéék a Retek utcában egyik lakásból a másikba kerültek, a rádió a leltárba vett egyéb tárgyakkal együtt ottmaradt, s a felszólítás dacára sem volt képes beszolgáltatni. Ez irányú, április 28-ai, a Magyar Királyi Postaigazgatóságon belül működő Rádióátvevő Bizottságnak tett nyilatkozatát a precíz mérnökember a Postaigazgatóságnak is . Az ekkor már sokirányúan jogfosztott magyar állampolgárnak tehát azt kellett megmagyaráznia, hogy a hatóságok által előírt vagyonbejelentő leltárba miért került bele az 1934-ben használtan vásárolt, rövid hatósugarú, légoltalmi célból tartott rádiója. Ez láthatóan nem sikerült, és a Postaigazgatóság július 3-án kelt válaszlevelében kihágási eljárás terhe mellett 24 órát adott a kérdéses tárgy . Az külön mosolyt fakasztó körülménynek tekinthető, hogy a Postaigazgatóság májusban Szőke Lajos rádióengedélyét egyébként is visszavonta, mert „a visszacsatolt területen a megszállás alatt tanúsított magatartása alapján való kivételezettségét megfelelően nem ." Pedig a „megfelelő igazolást" Szőke már április 9-én sietett a Postaigazgatóságnak prezentálni, annál is inkább, hiszen szülővárosában és Kolozsvárott 1919-ben a román megszállás idején a magyar állam iránt tanúsított hűsége miatt épp ellenkező megítélés járt volna . Ebben a dokumentumban egyebek között, hiteles tanúk megnevezésével beszámolt arról, hogy 1919-ben Kolozsváron sosem tett a román államnak hűségnyilatkozatot, sőt, mint MÁV fűtőház-vezető, az irányítása alatt álló személyzetnek ugyancsak nem engedte meg. Mindezekért a nagyszebeni hadbíróság 1919. április 7-én letartóztatta, és hat hónapos börtönbüntetésre ítélte, ahonnan október 5-én szabadult. Szőkét ezután a román rendőrség éveken át megfigyelte, zaklatta, tartózkodási helyét el nem hagyhatta. Hazaszeretetéről tanúskodik végül a tény, hogy a retorziók dacára a szatmárnémeti Magyar Pártnak „mindvégig," azaz Kárpátalja 1939. márciusi visszacsatolásáig tagja volt.

Persze 1944 tavaszán, a Sztójay-kormány zsidókat érintő jogfosztásakor mindez már mit sem számított. Még akkor sem, ha csupán egy 10 éves otthoni rádiókészülék beszolgáltatásáról volt szó. A zsidóellenes jogszabályok sötét foltként lebegtek a hazai izraelita és kikeresztelkedett, mégis zsidónak minősülő keresztény családok felett. A fentiekben említett rádióügy és a megalázó magyarázkodás hiteles tükre a hazájukhoz hű, egyszerű zsidó és kereszténnyé lett zsidó származású állampolgárok és a német megszállás utáni szélsőjobboldali Sztójay-kormány 1944 tavaszi viszonyának.

Ezen a napon történt július 01.

1903

Elindul az első Tour de France.Tovább

1904

Megkezdődnek a III. nyári olimpiai játékok St. Louisban.Tovább

1933

Építeni kezdik a lakihegyi adótornyot.Tovább

1990

Az NDK és az NSZK vám – és valutaunióra lép.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő