Botrány a Katolikus Püspöki Kar 1951. évi hűségesküje utáni fogadáson

„Az eskü letétele után az Elnöki Tanács tagjai, a miniszterek és a Püspöki Kar tagjai átvonultak a fogadó terembe, ahol gyönyörűen megterített asztalok várták a vendégeket. Azonban az asztalhoz férni úgyszólván lehetetlen volt, mivel a filmesek, fotósok és újságírók mint a sáskahad ellepték és úgyszólván falták az ételeket, a likőrt és pálinkát borospoharakból itták. Kettő közülük teljesen berúgott.”

Források

  

1.

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hivatali személyzetének feljegyzése a püspöki hűségeskü után történtekről

1951. július 23.

 

K/6/2185.

Rákosi Titkárság részére

 

Feljegyzés

 

Röviden kívánunk beszámolni a filmeseknek, fotósoknak és az újságíróknak arról a minősíthetetlen magatartásáról, melyet a Püspöki Kar eskütétele alkalmából rendezett fogadáson tanúsítottak. Bár az eddigi fogadásokon sem volt fent nevezetteknek magatartása kifogástalan, azonban a legutóbbi minden eddigit felülmúlt. Ez pedig megnyilvánult a következőkben:

Az eskü letétele után az Elnöki Tanács tagjai, a miniszterek és a Püspöki Kar tagjai átvonultak a fogadó terembe, ahol gyönyörűen megterített asztalok várták a vendégeket. Azonban az asztalhoz férni úgyszólván lehetetlen volt, mivel a filmesek, fotósok és újságírók, mint a sáskahad ellepték, és úgyszólván falták az ételeket, a likőrt és pálinkát borospoharakból itták. Kettő közülük teljesen berúgott. A süteményt és a tortát megállás nélkül ették. Minden egyes dolgozónk felháborodással szemlélte viselkedésüket, maga az ÁVH-s [Államvédelmi Hatóság] bajtárs sem bírta szó nélkül nézni az egészet.

F. elvtársnő beszélt is a filmesek vezetőjével, B. elvtárssal és kihangsúlyozta, hogy viselkedésük minősíthetetlen. Ezt a fogadást nem az ő részükre rendezték, semmi akadálya annak nincs, hogy a fogadás után a maradványokból ne fogyasszanak, de az hogy ilyen módon viselkedjenek, ennek egyszer és mindenkorra véget kell vetni. Nemcsak az anyagiak vannak itt szem előtt tartva, hanem az erkölcsi oldala is a dolognak. B. elvtárs nem a legnagyobb elismeréssel vette a dolgot tudomásul.

Később K. elvtársnak is volt vitája egy filmessel, aki beismerte helytelen viselkedésüket.

Kérjük a Titkárságot, szíveskedjenek az ügyet a jövőre való tekintettel kivizsgáltatni.

 

Budapest, 1951. július 23.

 

aláírás                                                                                                           aláírás

Sz. Kálmánné                                                                                               B. Vilmos

párttitkár                                                                                                       hivatalvezető

 

aláírás                                                                                                           aláírás

K. Ferenc                                                                                                      F. Hilda

főelőadó                                                                                            Rónai [Sándor] elvtárs

személyi titkára

 

aláírás

L. Mihályné

gépírónő

Jelzet: MNL OL XIX-I-3-h-989-1951. (1. d.) - Eredeti, gépelt, aláírt és bélyegzővel ellátott tisztázat.

 

  

2.

Minisztériumi javaslat a vizsgálat megkezdésére

1951. július 24.

  

Bizalmas!

Jánosi elvtárs!

 

Javaslom, hogy gyors és szigorú vizsgálatot tartsunk ebben az ügyben. A Sz. N. -től [Szabad Néptől] két ember volt kinn, akiktől jelentést kérek. A büntetés „nevelő hatású" legyen és hozzuk nyilvánosságra, természetesen csak a szakmában.

VII/24

H.

VII/25-én

megbeszélve! H.

Jelzet: MNL OL XIX-I-3-h-989-1951. (1. d.) - Eredeti, kézzel írt és aláírt tisztázat.

 

 

3.

Hartai Lászlónak, a Sajtóközigazgatási Osztály vezetőjének feljegyzése Jánosi Ferenc miniszterhelyettes részére

1951. augusztus 14.

 

Feljegyzés Jánosi elvtárs részére

 

A püspökök eskütétele alkalmával, mint erről [popup title="Mihályfi [Ernő]" format="Default click" activate="click" close text="Mihályfi Ernő (1898–1972), újságíró, kommunista politikus. A két világháború között újságíróként, szerkesztőként dolgozott, illetve tagja volt a Független Kisgazdapártnak. A háború után kisgazda politikus, tájékoztatásügyi miniszter, 1949-től az Elnöki Tanács tagja. 1951 elején népművelési miniszterhelyettessé nevezték ki. 1957-től haláláig a Magyar Nemzet című napilap főszerkesztője."] elvtársnak beszámoltam, összesen három újságíró volt jelen; a Szabad Néptől [popup title="Mérai [Tibor]" format="Default click" activate="click" close text="Méray Tibor (1924–), újságíró. A Szabad Nép, vezető munkatársa. 1953 után Nagy Imre támogatója, 1956-ban külföldre távozott, több antikommunista könyvet írt, és az emigrációs Irodalmi Újságot szerkesztette."] elvtárs, a Magyar Nemzettől M. Károly, a Magyar Távirati Irodától F. Tamás, akik az alatt az idő alatt, amíg mi ott voltunk, a legrendesebb magatartást tanúsították. Nem helytálló az a megjegyzés, hogy közülük bármelyik is berúgott volna.

A fentiek alapján magam részéről nem tartottam szükségesnek külön vizsgálat indítását.

 

Budapest, 1951. augusztus 14.

 

Dr. Hartai László

főosztályvezető

Jelzet: MNL OL XIX-I-3-h-989-1951. (1. d.) - Eredeti, gépelt és aláírt tisztázat.

Ezen a napon történt november 30.

1913

Megalakul a Magyar Turista Szövetség (MTSZ). Elnökének gróf Teleki Sándort jelölik. Mire a lényegi munkát elkezdhették volna, kitört az...Tovább

1918

Alakuló ülését tartja Budapesten az Ifjúmunkások Országos Szövetsége (IOSZ), amely a munkáshatalomért folyó harcot tűzi ki célul. Központi...Tovább

1939

A Szovjetunió megtámadja Finnországot. (Ez az ún. téli háború.)Tovább

1963

Budapesten átadják az első gyalogos aluljárót az Astoriánál.Tovább

1990

Hivatalosan is befejeződik a berlini fal bontása.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2025. november 14.

Miklós Dániel
főszerkesztő