Átadják a Steindl Imre által tervezett Országházat.Tovább
Botrány a Katolikus Püspöki Kar 1951. évi hűségesküje utáni fogadáson
„Az eskü letétele után az Elnöki Tanács tagjai, a miniszterek és a Püspöki Kar tagjai átvonultak a fogadó terembe, ahol gyönyörűen megterített asztalok várták a vendégeket. Azonban az asztalhoz férni úgyszólván lehetetlen volt, mivel a filmesek, fotósok és újságírók mint a sáskahad ellepték és úgyszólván falták az ételeket, a likőrt és pálinkát borospoharakból itták. Kettő közülük teljesen berúgott.”
Források
1.
A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hivatali személyzetének feljegyzése a püspöki hűségeskü után történtekről
1951. július 23.
K/6/2185.
Rákosi Titkárság részére
Feljegyzés
Röviden kívánunk beszámolni a filmeseknek, fotósoknak és az újságíróknak arról a minősíthetetlen magatartásáról, melyet a Püspöki Kar eskütétele alkalmából rendezett fogadáson tanúsítottak. Bár az eddigi fogadásokon sem volt fent nevezetteknek magatartása kifogástalan, azonban a legutóbbi minden eddigit felülmúlt. Ez pedig megnyilvánult a következőkben:
Az eskü letétele után az Elnöki Tanács tagjai, a miniszterek és a Püspöki Kar tagjai átvonultak a fogadó terembe, ahol gyönyörűen megterített asztalok várták a vendégeket. Azonban az asztalhoz férni úgyszólván lehetetlen volt, mivel a filmesek, fotósok és újságírók, mint a sáskahad ellepték, és úgyszólván falták az ételeket, a likőrt és pálinkát borospoharakból itták. Kettő közülük teljesen berúgott. A süteményt és a tortát megállás nélkül ették. Minden egyes dolgozónk felháborodással szemlélte viselkedésüket, maga az ÁVH-s [Államvédelmi Hatóság] bajtárs sem bírta szó nélkül nézni az egészet.
F. elvtársnő beszélt is a filmesek vezetőjével, B. elvtárssal és kihangsúlyozta, hogy viselkedésük minősíthetetlen. Ezt a fogadást nem az ő részükre rendezték, semmi akadálya annak nincs, hogy a fogadás után a maradványokból ne fogyasszanak, de az hogy ilyen módon viselkedjenek, ennek egyszer és mindenkorra véget kell vetni. Nemcsak az anyagiak vannak itt szem előtt tartva, hanem az erkölcsi oldala is a dolognak. B. elvtárs nem a legnagyobb elismeréssel vette a dolgot tudomásul.
Később K. elvtársnak is volt vitája egy filmessel, aki beismerte helytelen viselkedésüket.
Kérjük a Titkárságot, szíveskedjenek az ügyet a jövőre való tekintettel kivizsgáltatni.
Budapest, 1951. július 23.
aláírás aláírás
Sz. Kálmánné B. Vilmos
párttitkár hivatalvezető
aláírás aláírás
K. Ferenc F. Hilda
főelőadó Rónai [Sándor] elvtárs
személyi titkára
aláírás
L. Mihályné
gépírónő
Jelzet: MNL OL XIX-I-3-h-989-1951. (1. d.) - Eredeti, gépelt, aláírt és bélyegzővel ellátott tisztázat.
2.
Minisztériumi javaslat a vizsgálat megkezdésére
1951. július 24.
Bizalmas!
Jánosi elvtárs!
Javaslom, hogy gyors és szigorú vizsgálatot tartsunk ebben az ügyben. A Sz. N. -től [Szabad Néptől] két ember volt kinn, akiktől jelentést kérek. A büntetés „nevelő hatású" legyen és hozzuk nyilvánosságra, természetesen csak a szakmában.
VII/24
H.
VII/25-én
megbeszélve! H.Jelzet: MNL OL XIX-I-3-h-989-1951. (1. d.) - Eredeti, kézzel írt és aláírt tisztázat.
3.
Hartai Lászlónak, a Sajtóközigazgatási Osztály vezetőjének feljegyzése Jánosi Ferenc miniszterhelyettes részére
1951. augusztus 14.
Feljegyzés Jánosi elvtárs részére
A püspökök eskütétele alkalmával, mint erről [popup title="Mihályfi [Ernő]" format="Default click" activate="click" close text="Mihályfi Ernő (1898–1972), újságíró, kommunista politikus. A két világháború között újságíróként, szerkesztőként dolgozott, illetve tagja volt a Független Kisgazdapártnak. A háború után kisgazda politikus, tájékoztatásügyi miniszter, 1949-től az Elnöki Tanács tagja. 1951 elején népművelési miniszterhelyettessé nevezték ki. 1957-től haláláig a Magyar Nemzet című napilap főszerkesztője."] elvtársnak beszámoltam, összesen három újságíró volt jelen; a Szabad Néptől [popup title="Mérai [Tibor]" format="Default click" activate="click" close text="Méray Tibor (1924–), újságíró. A Szabad Nép, vezető munkatársa. 1953 után Nagy Imre támogatója, 1956-ban külföldre távozott, több antikommunista könyvet írt, és az emigrációs Irodalmi Újságot szerkesztette."] elvtárs, a Magyar Nemzettől M. Károly, a Magyar Távirati Irodától F. Tamás, akik az alatt az idő alatt, amíg mi ott voltunk, a legrendesebb magatartást tanúsították. Nem helytálló az a megjegyzés, hogy közülük bármelyik is berúgott volna.
A fentiek alapján magam részéről nem tartottam szükségesnek külön vizsgálat indítását.
Budapest, 1951. augusztus 14.
Dr. Hartai László
főosztályvezető
Jelzet: MNL OL XIX-I-3-h-989-1951. (1. d.) - Eredeti, gépelt és aláírt tisztázat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 08.
Az I. Balkán-háború kezdete: Montenegró hadba lép az Oszmán Birodalom ellen.Tovább
II. világháború: a Német Birodalom bekebelezi Nyugat-Lengyelországot.Tovább
Német csapatok vonulnak be Romániába.Tovább
Molotov szovjet külügyminiszter – a nyugati nagyhatalmak egyetértésével – Moszkvában átadja az előzetes fegyverszüneti feltételeket a...Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő