„Kedves Kádár elvtárs!"

Meghívások Kádár Jánosnak

„Kérem, értsenek meg jól. Minden hasonló tiszteletbeli tagságot elhárítok, mert ellenzek mindent, ami csak halványan is emlékeztet a „személyi kultusz" idején volt jelenségekre. A másik okom: kerülöm az üres formaságokat, s nem vállalok olyasmit, amiről tudom, hogy nem végezhetem el azt, amit erkölcsileg kötelezőnek tartok, és kötelezettség még a tiszteletbeli tagsággal is jár."

A negyedik, 1959-ben keltezett levelet

, a siketnémák kaposvári intézete igazgatója írta Kádár Jánosnak, aki levelében arról számolt be, hogy összefogással és több mint hárommillió forintos költséggel megépítették Kaposvárott hazánk első, de tudomása szerint Európában is egyedülálló szakintézetet, a A levélíró kiemelte, a fogyatékosok oktatásának kérdése minden országban fontos, amire a most megépült óvoda a lehetőségek „ékes bizonyítéka". Végezetül meghívta Kádár Jánost az óvodaavató ünnepségre, mert „még ilyen vonatkozásban nem köszönthettük Somogyban Kádár Elvtársat". Kérte, fogadja el a meghívást, és a részletek megbeszélésére a Titkárság útján „megbízottjához felrendelni szíves legyen" Az elutasító válaszra nem kellett sokáig várakozni. A másolaton kézírással szerepel, hogy beszéltek az Egészségügyi Minisztériumból, akitől kérték, hogy amennyiben jelentős ügyről van szó, valaki menjen le a minisztériumból. Ugyanakkor, szintén kézírással jelezték, hogy [popup title="Ilku P[ál]" format="Default click" activate="click" close text="Ilku Pál (1912–1973), politikus, miniszter. 1952-től a Magyar Néphadsereg vezérőrnagya, a Politikai Főcsoport főnök helyettese, majd 1958-ig vezetője. 1957-től 1958 februárjáig honvédelmi miniszterhelyettes, 1958–1961 között művelődésügyi miniszterhelyettes, 1961–1973 között művelődésügyi miniszter. "] az alapkőletételnél már ott volt, ezért most utasították a Gyógypedagógiai Főosztály vezetőjét, hogy menjen le Kádár János helyett.

Meghívó levél Kádár Jánosnak a Siketnémák Kaposvári Központi Óvodájának megnyitására.
Mellette Kádár János hárító válasza.
Jelzet: MOL M–KS 288. f. 47. cs. 725. ő. e. – 1959. augusztus 12.

Egy másik, szintén 1959-ből származó, kézírással írt levél egy jótékonysági estre szóló meghívást tartalmazott Kádár János részére. Az MSZMP

1959. február 28-án jótékony célú farsangi estet rendezett az Áldás utcai iskola nagytermében, melyre meghívták Kádár Jánost és „kedves hozzátartozóit". Az éjfélig tartó bál műsorában olyan neves előadóművészek léptek fel, mint Ascher Oszkár, Benedek András, Bilicsi Tivadar, Mátyás Mária, Mikes Lilla, Szeszler Mária előadóművészek, és az Ady Endre utcai tanítóképző énekkara. A rövidke meghívó levélre Kádár János nevében csaknem egyoldalas válaszlevelet küldtek. A levél első sora mentegetődzéssel kezdődik, mert a meghívó személyek Kádárt a lakásán akarták meglátogatni, ahol nem szokott tárgyalásokat folytatni, ezért az őrség nem engedte be őket. Ezt követően a szokásos válasz következett. „Az előadásra, sajnálatomra - nem tudok elmenni". Két jegyet azonban kért az előadásra, mert az előadás bevételét jótékony célokra fordítják. Vagyis el is megy, meg nem is. Ismételt magyarázkodásával kijelenti: „értsenek meg velem kapcsolatban két dolgot". Becsüli a körzet munkáját, tiszteli az elvtársakat, ugyanakkor „életkörülményeimnél fogva lehetetlenség", hogy a körzet munkájába és életébe közvetlenül bekapcsolódjék. „Én csak közvetve, a beosztásom szerinti munkámmal tudok segíteni a körzetnek - erre mindenkor törekedni is fogok".

Meghívó egy második kerületi pártkörzet jótékonysági estjére.
Mellette Kádár János hárító levele, két jegy vásárlásának igényével.
Jelzet: MOL M–KS 288. f. 47. cs. 724. ő. e. – 1959. február 27.

Az Állami Bábszínház vezetősége és társulata 1960. december 19-én Kádár Jánost meghívta egy előadásra. Műsortervet is mellékelték a levélhez. Az ötletet az adta, hogy Kádár legutóbbi moszkvai tartózkodása alatt megnézte

bábszínházát, s ezért egy szakmai jellegű beszámolót is szerettek volna tőle hallani. A levélírók szerint Kádár látogatásának „nagy erkölcsi jelentősége volna" a színház életében, mert azt jelentené, hogy a vezetők felfigyeltek a Bábszínház munkájára. Kádár János „természetesen" nem vállalkozott moszkvai bábszínházi tapasztalatainak beszámolására, már csak azért sem, mert a „báb-színjátékokkal kapcsolatban legfeljebb, mint laikus néző" jöhetett volna számításba. „Saját kedvemre, nem »hivatalból« és nem kötelességként" ígérte meg egy előadás megtekintését azért , mert korábban - számára „kedvezőbb feltételek között" (1954-1955-ben) - megnézte a bábszínház felnőtteknek szóló előadásait.

Kádár János meghívása az Állami Bábszínházba.
Mellette Kádár János válaszlevele.
Jelzet: MOL M–KS 288. f. 47. cs. 730. ő. e. – 1960. december 19.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt július 20.

1944

Sikertelen merénylet Claus von Stauffenberg ezredes által Adolf Hitler ellenTovább

1969

Neil Armstrong holdsétája - "Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek"Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő