Megnyitják a (régi) Erzsébet hidat Budapesten.Tovább
„Kedves Kádár elvtárs!"
Meghívások Kádár Jánosnak
„Kérem, értsenek meg jól. Minden hasonló tiszteletbeli tagságot elhárítok, mert ellenzek mindent, ami csak halványan is emlékeztet a „személyi kultusz" idején volt jelenségekre. A másik okom: kerülöm az üres formaságokat, s nem vállalok olyasmit, amiről tudom, hogy nem végezhetem el azt, amit erkölcsileg kötelezőnek tartok, és kötelezettség még a tiszteletbeli tagsággal is jár."
Források
Kádár egyes társadalmi csoportokban már az 1956-os forradalom után is elfogadott volt, amit bizonyít az 1957-ben keltezett első levél is. A levelet a balassagyarmati járás úttörő csapatvezetőinek kollektívája írta Kádár Jánosnak Az úttörőmozgalom szélesebb alapokra helyezése érdekében soraikba hívtak mindenkit, akit közelállónak éreztek, és akiről tudták, hogy „szereti gyermekeinket". Ezek közé tartozónak érezték Kádár Jánost is, aki évekkel korábban képviselő volt Balassagyarmaton, és a „mi vidékünkről indult el", és „nem felejtette el a mi palóc népünket", ugyanis beszéde - véleményük szerint - megőrizte a jellegzetes palóc dialektust, ami ma is „megmelegíti szíveinket". A levélben felkérték Kádár Jánost, hogy vegyen részt a járás úttörő elnökségében, és legyen az úttörők „patronálója". Az elküldött levelet, nyomatékként, 25 csapatvezető aláírásával meg is erősítették. A dátum nélküli levélre 1957. október 14-én ment el a nemleges válasz, melyben Kádár János közölte, hogy a járási úttörő elnökségben „semmi módon" nem tud részt venni, mert ennek megvalósítása „inkább üres formaság, mint reális dolog lenne". Kérte az elnökséget, „értsék meg" álláspontját, és reméli, hogy mindenféle elnökségi tagság nélkül is találkozni fognak, „nem is egyszer". A levélre adott lakonikus válaszból kitűnik, hogy a pártvezető mindattól, ami a korábbi politika ismertetőjegye volt, tartózkodik: „nem szeretem a személyi kultuszt és nem szeretem a formális dolgokat". Ezt a gondolatot a későbbiekben is előszeretettel használja.
A Balassagyarmati járási úttörőelnökség járási úttörőelnökségre való felkérése Kádár Jánosnak. |
A következő, 1958. február 26-án keltezett levelet egy romániai román anyanyelvű állampolgár írta Kádár Jánosnak, amelyben magyar nyelvű elemi iskolai első osztályos tankönyvet kért tíz éves fia számára. A válaszlevelet és az említett könyvet Kádár János személyi titkára, Erdélyi Károly rövid kísérőlevéllel el is küldte a levélben megadott címre.
Egy román férfi kérése magyar nyelvű elemi iskolai tankönyv küldésére. |
A harmadik levél egy leningrádi munkástól az SZKP
idején érkezett a magyar küldöttség címére Kádár Jánosnak. Az orosz nyelvű levelet és annak fordítását Kádár János csak a magyar küldöttség hazautazása után kapta kézhez, amikor a meghívás „már tárgytalan" volt. A második világháború alatt Magyarországon is harcoló volt katona kérte az SZKP XXI. kongresszusán résztvevő magyar küldöttséget, hogy a kongresszus után látogassanak el Leningrádba, menjenek el családjához vendégségbe és „nézzék meg saját szemükkel" hogyan él egy egyszerű szovjet család. Kádár János válaszlevelében kiemelte, mivel a levélíró L. V. Kaszatkin részt vett Magyarország felszabadításában, „kétszeresen kedves és megtisztelő" számára a meghívás, ezért „igazán sajnálom", látogatás elmaradását.L. Kaszatkin, leningrádi munkás meghívó levele Kádár János számára. |
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 10.
1903
1911
Kínában a polgári forradalom megdönti az utolsó mandzsu császár, Pu Ji uralmátTovább
1957
Az ifjúság katonai előképzését a KISZ és az MHS együttműködve végezte. A feszült belpolitikai helyzet miatt „ebben az évben fegyvert nem...Tovább
1989
Az Országgyűlés Ifjúsági és Sportbizottsága javasolta, hogy garantálják az oktatási intézményekben az ideológiamentes nevelést.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő