Ausztria-Magyarország hadat üzen Oroszországnak, Szerbia pedig Németországnak.Tovább
„Kedves Kádár elvtárs!"
Meghívások Kádár Jánosnak
„Kérem, értsenek meg jól. Minden hasonló tiszteletbeli tagságot elhárítok, mert ellenzek mindent, ami csak halványan is emlékeztet a „személyi kultusz" idején volt jelenségekre. A másik okom: kerülöm az üres formaságokat, s nem vállalok olyasmit, amiről tudom, hogy nem végezhetem el azt, amit erkölcsileg kötelezőnek tartok, és kötelezettség még a tiszteletbeli tagsággal is jár."
Források
Kádár egyes társadalmi csoportokban már az 1956-os forradalom után is elfogadott volt, amit bizonyít az 1957-ben keltezett első levél is. A levelet a balassagyarmati járás úttörő csapatvezetőinek kollektívája írta Kádár Jánosnak Az úttörőmozgalom szélesebb alapokra helyezése érdekében soraikba hívtak mindenkit, akit közelállónak éreztek, és akiről tudták, hogy „szereti gyermekeinket". Ezek közé tartozónak érezték Kádár Jánost is, aki évekkel korábban képviselő volt Balassagyarmaton, és a „mi vidékünkről indult el", és „nem felejtette el a mi palóc népünket", ugyanis beszéde - véleményük szerint - megőrizte a jellegzetes palóc dialektust, ami ma is „megmelegíti szíveinket". A levélben felkérték Kádár Jánost, hogy vegyen részt a járás úttörő elnökségében, és legyen az úttörők „patronálója". Az elküldött levelet, nyomatékként, 25 csapatvezető aláírásával meg is erősítették. A dátum nélküli levélre 1957. október 14-én ment el a nemleges válasz, melyben Kádár János közölte, hogy a járási úttörő elnökségben „semmi módon" nem tud részt venni, mert ennek megvalósítása „inkább üres formaság, mint reális dolog lenne". Kérte az elnökséget, „értsék meg" álláspontját, és reméli, hogy mindenféle elnökségi tagság nélkül is találkozni fognak, „nem is egyszer". A levélre adott lakonikus válaszból kitűnik, hogy a pártvezető mindattól, ami a korábbi politika ismertetőjegye volt, tartózkodik: „nem szeretem a személyi kultuszt és nem szeretem a formális dolgokat". Ezt a gondolatot a későbbiekben is előszeretettel használja.
A Balassagyarmati járási úttörőelnökség járási úttörőelnökségre való felkérése Kádár Jánosnak. |
A következő, 1958. február 26-án keltezett levelet egy romániai román anyanyelvű állampolgár írta Kádár Jánosnak, amelyben magyar nyelvű elemi iskolai első osztályos tankönyvet kért tíz éves fia számára. A válaszlevelet és az említett könyvet Kádár János személyi titkára, Erdélyi Károly rövid kísérőlevéllel el is küldte a levélben megadott címre.
Egy román férfi kérése magyar nyelvű elemi iskolai tankönyv küldésére. |
A harmadik levél egy leningrádi munkástól az SZKP
idején érkezett a magyar küldöttség címére Kádár Jánosnak. Az orosz nyelvű levelet és annak fordítását Kádár János csak a magyar küldöttség hazautazása után kapta kézhez, amikor a meghívás „már tárgytalan" volt. A második világháború alatt Magyarországon is harcoló volt katona kérte az SZKP XXI. kongresszusán résztvevő magyar küldöttséget, hogy a kongresszus után látogassanak el Leningrádba, menjenek el családjához vendégségbe és „nézzék meg saját szemükkel" hogyan él egy egyszerű szovjet család. Kádár János válaszlevelében kiemelte, mivel a levélíró L. V. Kaszatkin részt vett Magyarország felszabadításában, „kétszeresen kedves és megtisztelő" számára a meghívás, ezért „igazán sajnálom", látogatás elmaradását.L. Kaszatkin, leningrádi munkás meghívó levele Kádár János számára. |
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 06.
1914
1916
A VI. isonzói csata: az olasz fronton először sikerült jelentős területi és stratégiai győzelmet aratniuk az olaszoknak.Tovább
1919
Hat napi működés után lemond a Magyarországi Tanácsköztársaság, bukása után megalakult Peidl-kormány.Tovább
1919
Ellenforradalmi ifjak a műegyetem aulájában tömegverekedést kezdeményezve inzultálták a zsidó hallgatókat. Akcióik ezt követően robbantak...Tovább
1945
Az amerikaiak atombombát dobnak Hirosimára.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő