„Kedves Kádár elvtárs!"

Meghívások Kádár Jánosnak

„Kérem, értsenek meg jól. Minden hasonló tiszteletbeli tagságot elhárítok, mert ellenzek mindent, ami csak halványan is emlékeztet a „személyi kultusz" idején volt jelenségekre. A másik okom: kerülöm az üres formaságokat, s nem vállalok olyasmit, amiről tudom, hogy nem végezhetem el azt, amit erkölcsileg kötelezőnek tartok, és kötelezettség még a tiszteletbeli tagsággal is jár."

Források 

Kádár egyes társadalmi csoportokban már az 1956-os forradalom után is elfogadott volt, amit bizonyít az 1957-ben keltezett első levél is. A levelet a balassagyarmati járás úttörő csapatvezetőinek kollektívája írta Kádár Jánosnak Az úttörőmozgalom szélesebb alapokra helyezése érdekében soraikba hívtak mindenkit, akit közelállónak éreztek, és akiről tudták, hogy „szereti gyermekeinket". Ezek közé tartozónak érezték Kádár Jánost is, aki évekkel korábban képviselő volt Balassagyarmaton, és a „mi vidékünkről indult el", és „nem felejtette el a mi palóc népünket", ugyanis beszéde - véleményük szerint - megőrizte a jellegzetes palóc dialektust, ami ma is „megmelegíti szíveinket". A levélben felkérték Kádár Jánost, hogy vegyen részt a járás úttörő elnökségében, és legyen az úttörők „patronálója". Az elküldött levelet, nyomatékként, 25 csapatvezető aláírásával meg is erősítették. A dátum nélküli levélre 1957. október 14-én ment el a nemleges válasz, melyben Kádár János közölte, hogy a járási úttörő elnökségben „semmi módon" nem tud részt venni, mert ennek megvalósítása „inkább üres formaság, mint reális dolog lenne". Kérte az elnökséget, „értsék meg" álláspontját, és reméli, hogy mindenféle elnökségi tagság nélkül is találkozni fognak, „nem is egyszer". A levélre adott lakonikus válaszból kitűnik, hogy a pártvezető mindattól, ami a korábbi politika ismertetőjegye volt, tartózkodik: „nem szeretem a személyi kultuszt és nem szeretem a formális dolgokat". Ezt a gondolatot a későbbiekben is előszeretettel használja.

 

A Balassagyarmati járási úttörőelnökség járási úttörőelnökségre való felkérése Kádár Jánosnak.
Mellette Kádár János hárító levele.
Jelzet: MOL XIX–A–2–ss–Ká/746–1957 (2. d.) – 1957. október 14.

A következő, 1958. február 26-án keltezett levelet egy romániai román anyanyelvű állampolgár írta Kádár Jánosnak, amelyben magyar nyelvű elemi iskolai első osztályos tankönyvet kért tíz éves fia számára. A válaszlevelet és az említett könyvet Kádár János személyi titkára, Erdélyi Károly rövid kísérőlevéllel el is küldte a levélben megadott címre.

 

Egy román férfi kérése magyar nyelvű elemi iskolai tankönyv küldésére.
Mellette Kádár János igenlő válasza.
Jelzet: MOL M–KS 288. f. 47. cs. 721. ő. e. – 1958. február 26.

A harmadik levél egy leningrádi munkástól az SZKP

idején érkezett a magyar küldöttség címére Kádár Jánosnak. Az orosz nyelvű levelet és annak fordítását Kádár János csak a magyar küldöttség hazautazása után kapta kézhez, amikor a meghívás „már tárgytalan" volt. A második világháború alatt Magyarországon is harcoló volt katona kérte az SZKP XXI. kongresszusán résztvevő magyar küldöttséget, hogy a kongresszus után látogassanak el Leningrádba, menjenek el családjához vendégségbe és „nézzék meg saját szemükkel" hogyan él egy egyszerű szovjet család. Kádár János válaszlevelében kiemelte, mivel a levélíró L. V. Kaszatkin részt vett Magyarország felszabadításában, „kétszeresen kedves és megtisztelő" számára a meghívás, ezért „igazán sajnálom", látogatás elmaradását.

L. Kaszatkin, leningrádi munkás meghívó levele Kádár János számára.
Mellette Kádár János hárító levele.
Jelzet: MOL M–KS 288. f. 47. cs. 723. ő. e. – d. n. 1958.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő