„Kedves Kádár elvtárs!"

Meghívások Kádár Jánosnak

„Kérem, értsenek meg jól. Minden hasonló tiszteletbeli tagságot elhárítok, mert ellenzek mindent, ami csak halványan is emlékeztet a „személyi kultusz" idején volt jelenségekre. A másik okom: kerülöm az üres formaságokat, s nem vállalok olyasmit, amiről tudom, hogy nem végezhetem el azt, amit erkölcsileg kötelezőnek tartok, és kötelezettség még a tiszteletbeli tagsággal is jár."

A negyedik, 1959-ben keltezett levelet

, a siketnémák kaposvári intézete igazgatója írta Kádár Jánosnak, aki levelében arról számolt be, hogy összefogással és több mint hárommillió forintos költséggel megépítették Kaposvárott hazánk első, de tudomása szerint Európában is egyedülálló szakintézetet, a A levélíró kiemelte, a fogyatékosok oktatásának kérdése minden országban fontos, amire a most megépült óvoda a lehetőségek „ékes bizonyítéka". Végezetül meghívta Kádár Jánost az óvodaavató ünnepségre, mert „még ilyen vonatkozásban nem köszönthettük Somogyban Kádár Elvtársat". Kérte, fogadja el a meghívást, és a részletek megbeszélésére a Titkárság útján „megbízottjához felrendelni szíves legyen" Az elutasító válaszra nem kellett sokáig várakozni. A másolaton kézírással szerepel, hogy beszéltek az Egészségügyi Minisztériumból, akitől kérték, hogy amennyiben jelentős ügyről van szó, valaki menjen le a minisztériumból. Ugyanakkor, szintén kézírással jelezték, hogy [popup title="Ilku P[ál]" format="Default click" activate="click" close text="Ilku Pál (1912–1973), politikus, miniszter. 1952-től a Magyar Néphadsereg vezérőrnagya, a Politikai Főcsoport főnök helyettese, majd 1958-ig vezetője. 1957-től 1958 februárjáig honvédelmi miniszterhelyettes, 1958–1961 között művelődésügyi miniszterhelyettes, 1961–1973 között művelődésügyi miniszter. "] az alapkőletételnél már ott volt, ezért most utasították a Gyógypedagógiai Főosztály vezetőjét, hogy menjen le Kádár János helyett.

Meghívó levél Kádár Jánosnak a Siketnémák Kaposvári Központi Óvodájának megnyitására.
Mellette Kádár János hárító válasza.
Jelzet: MOL M–KS 288. f. 47. cs. 725. ő. e. – 1959. augusztus 12.

Egy másik, szintén 1959-ből származó, kézírással írt levél egy jótékonysági estre szóló meghívást tartalmazott Kádár János részére. Az MSZMP

1959. február 28-án jótékony célú farsangi estet rendezett az Áldás utcai iskola nagytermében, melyre meghívták Kádár Jánost és „kedves hozzátartozóit". Az éjfélig tartó bál műsorában olyan neves előadóművészek léptek fel, mint Ascher Oszkár, Benedek András, Bilicsi Tivadar, Mátyás Mária, Mikes Lilla, Szeszler Mária előadóművészek, és az Ady Endre utcai tanítóképző énekkara. A rövidke meghívó levélre Kádár János nevében csaknem egyoldalas válaszlevelet küldtek. A levél első sora mentegetődzéssel kezdődik, mert a meghívó személyek Kádárt a lakásán akarták meglátogatni, ahol nem szokott tárgyalásokat folytatni, ezért az őrség nem engedte be őket. Ezt követően a szokásos válasz következett. „Az előadásra, sajnálatomra - nem tudok elmenni". Két jegyet azonban kért az előadásra, mert az előadás bevételét jótékony célokra fordítják. Vagyis el is megy, meg nem is. Ismételt magyarázkodásával kijelenti: „értsenek meg velem kapcsolatban két dolgot". Becsüli a körzet munkáját, tiszteli az elvtársakat, ugyanakkor „életkörülményeimnél fogva lehetetlenség", hogy a körzet munkájába és életébe közvetlenül bekapcsolódjék. „Én csak közvetve, a beosztásom szerinti munkámmal tudok segíteni a körzetnek - erre mindenkor törekedni is fogok".

Meghívó egy második kerületi pártkörzet jótékonysági estjére.
Mellette Kádár János hárító levele, két jegy vásárlásának igényével.
Jelzet: MOL M–KS 288. f. 47. cs. 724. ő. e. – 1959. február 27.

Az Állami Bábszínház vezetősége és társulata 1960. december 19-én Kádár Jánost meghívta egy előadásra. Műsortervet is mellékelték a levélhez. Az ötletet az adta, hogy Kádár legutóbbi moszkvai tartózkodása alatt megnézte

bábszínházát, s ezért egy szakmai jellegű beszámolót is szerettek volna tőle hallani. A levélírók szerint Kádár látogatásának „nagy erkölcsi jelentősége volna" a színház életében, mert azt jelentené, hogy a vezetők felfigyeltek a Bábszínház munkájára. Kádár János „természetesen" nem vállalkozott moszkvai bábszínházi tapasztalatainak beszámolására, már csak azért sem, mert a „báb-színjátékokkal kapcsolatban legfeljebb, mint laikus néző" jöhetett volna számításba. „Saját kedvemre, nem »hivatalból« és nem kötelességként" ígérte meg egy előadás megtekintését azért , mert korábban - számára „kedvezőbb feltételek között" (1954-1955-ben) - megnézte a bábszínház felnőtteknek szóló előadásait.

Kádár János meghívása az Állami Bábszínházba.
Mellette Kádár János válaszlevele.
Jelzet: MOL M–KS 288. f. 47. cs. 730. ő. e. – 1960. december 19.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő