„Kedves Kádár elvtárs!"

Meghívások Kádár Jánosnak

„Kérem, értsenek meg jól. Minden hasonló tiszteletbeli tagságot elhárítok, mert ellenzek mindent, ami csak halványan is emlékeztet a „személyi kultusz" idején volt jelenségekre. A másik okom: kerülöm az üres formaságokat, s nem vállalok olyasmit, amiről tudom, hogy nem végezhetem el azt, amit erkölcsileg kötelezőnek tartok, és kötelezettség még a tiszteletbeli tagsággal is jár."

A két évvel később, 1962. április elsején írt levélben Fodor Józsefné postai dolgozó Kádár Jánost munkahelyére, a Posta Központi Javító Üzemébe hívta meg. Konkrét időpontot nem adott meg, de kérte, hogy az ötéves tervbe iktassa be üzemük meglátogatását. Levelében arról próbálta meggyőzni Kádár Jánost, hogy látogatását „nem bánja meg". Úgy is, mint az ország vezetője, de úgy is, mint műszerész, érdekelni fogja az üzem, mert 1957 óta sokat fejlődött. A levélre Kádár megbízásából, tíz nap múlva Sándor József, az MSZMP KB Iroda vezetője, az első titkár közvetlen munkatársa válaszolt, megköszönve és „egyéb irányú elfoglaltsága miatt" elhárítva a meghívást.

Fodor Józsefné meghívása a Posta Központi Javító Üzemébe.
Mellette Sándor József KB Iroda vezető elutasító levele.
Jelzet: MOL XIX–A–2–ss–KJ/340–1962 (5. d.) – 1962. április 1.

1967-ben Horváth József, a Vegyszer Vállalat tiszakécskei gyáregységének II. Rákóczi Ferenc szocialista brigádvezetője kérte Kádár Jánost, hogy vállalja el a brigád tiszteletbeli tagságát. Remélték, hogy a főtitkár nem zárkózik el a kérés elől, és beírhatják brigádnaplójukba Kádár János nevét is. Kérték továbbá, hogy Kádár János fogadja brigádjuk ötfős küldöttségét. A válasz ismét a megszokott volt: „Kérem, értsenek meg jól. Minden hasonló tiszteletbeli tagságot elhárítok, mert ellenzek mindent, ami csak halványan is emlékeztet a »személyi kultusz« idején volt jelenségekre". A másik ok, amiért nem fogadta el a felkérést: „kerülöm az üres formaságokat, s nem vállalok olyasmit, amiről tudom, hogy nem végezhetem el azt, amit erkölcsileg kötelezőnek tartok, és kötelezettség még a tiszteletbeli tagsággal is jár". Végül, mintegy engesztelésként kérte, hogy időnként tájékoztassák őt életükről, vállalásukról, eredményeikről.

 

Egy tiszakécskei brigád tiszteletbeli tagságra felkérő levele Kádár Jánosnak.
Mellette a pártvezető hárító levele.
Jelzet: MOL M–KS 288. f. 47. cs. 740. ő. e. – 1967. március 13.

Közlésünk utolsó levele 1978 májusában íródott, ami már az „érett szocializmus" időszaka. A levélben Nyerges Ágnes, a Magyar Konyha főszerkesztője azzal a kéréssel kereste meg Kádár Jánost, hogy az „Édesanyám főztje" című sorozatba írja meg gyermek- és fiatalkori emlékeit édesanyja konyhájából, az otthoni ízekről, a közös ebédekről és vacsoráktól. Mutatóba megküldték az újság eddig megjelent számait. A mai viszonyok között elfogadott riport, illetve cikkforma akkoriban kezdett megjelenni Magyarországon. A főszerkesztő érvelése szerint „egyre erősebb az emberekben a kívánság, hogy magánemberként is megismerjék vezetőinket", különösen visszaemlékezés formájában, hiszen a szülői ház és az édesanya emléke mindenkiben nosztalgiákat ébreszt. Ha nincs ideje, akkor a szerkesztőség egy munkatársa magnóval felkeresi, és a visszaemlékezést leírják, megjelenés előtt bemutatják Kádár Jánosnak, és így kevesebb idejét veszik igénybe. Kádár János most sem tett kivételt, s közölte, hogy személyes benyomásai szerint is jól szerkesztett, színes és érdekes lapról van szó, azonban az interjúra nem vállalkozik, mivel „nagyon elfoglalt, személyemet illető dolgokban tartózkodó természetű vagyok", s ha az interjú adását elkezdené, akkor más sajtóorgánumok részéről is óriási nyomás alá kerülne, amit nem vállalhat.

 

A „Magyar Konyha” főszerkesztőjének felkérése visszaemlékezésre
Kádár Jánosnak az Édesanyám főztje című rovat számára.
Jelzet: MOL M–KS 288. f. 47. cs. 762. ő. e. – 1978. május 16.

Az 1980-as években megritkulnak az ilyen tartalmú meghívások, ami jelzi a társadalom gondolkodásának átalakulását, a „nagy vezetők" iránti szeretet, lelkesedés és bizalom korábban elfogadott kifejeződési formáinak eltűnését. Mindez nem választható el a stagnáló gazdaság miatt a rendszer népszerűségének csökkenésétől, a szocializmus iránti kiábrándultságtól.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt július 13.

1982

Irán támadást indít Irak ellen és ezzel megfordítja az Irak–iráni háború menetét.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő