Közvélemény-kutatás vagy szociológiai kémkedés?

„Jelenleg Magyarországon több intézmény (szerv) végez különböző célú közvélemény-kutatást vagy szociológiai felmérést. Az állambiztonsági kérdésekkel összefüggő közvélemény-kutatás célját figyelembe véve, elsősorban a Magyar Rádió és Televízió (MRT) Tömegkommunikációs Kutató Központ közvélemény-kutatásai és az MTA Szociológiai Kutató Csoport által folytatott és tervezett szociológiai felmérések, illetve ezen intézményeknél meglévő lehetőségek hasznosíthatók.”

Források

Állambiztonsági kérdésekkel kapcsolatos közvélemény-kutatás megszervezése

BELÜGYMINISZTÉRIUM
III/4. Osztály
 
 Tárgy:

Állambiztonsági kérdésekkel kapcsolatos
közvélemény-kutatás megszervezése

Javaslat
Budapest, 1967. szeptember

A közvélemény valamely nagyobb közösségnek általánosan kialakult, többé-kevésbé egységes véleménye, nézete, felfogása (kérdésről, eseményről, ügyben).

A közvélemény-kutatás a lakosság, a társadalom összetételének figyelembevételével meghatározott elv szerint kiválasztott személyek csoportjának kikérdezése bizonyos közérdekű kérdésekről, előre megtervezett kérdőívek alapján; a kapott válaszok statisztikai értékelése alapján az objektivitást megközelítő következtetések vonhatók le a lakosság (egyes társadalmi rétegek, stb.) állásfoglalásáról. A közvélemény-kutatás a társadalomtudományok egyik vizsgálati módszere; tudományos értékkel bír.

A közvélemény-kutatás legáltalánosabb célja annak megállapítása, hogy különböző intézkedések milyen hatást váltottak ki; meghozandó intézkedések esetében a közvéleményt milyen irányba lehet, illetve kell befolyásolni.

A közvélemény-kutatás az élet sok területére kiterjed. Hazánkban közvélemény-kutatással több intézmény (Statisztikai Hivatal, Magyar Rádió és Televízió közvélemény-kutató Osztály, Belkereskedelmi Kutatóintézet Piackutató Osztálya), vállalat stb. különböző céllal foglalkozik.

A nyugati tapasztalatok közül figyelemre méltó, hogy közvélemény-kutatással - mint információszerzési lehetőséggel - a kapitalista hírszerző és elhárító szervek már hosszabb ideje foglalkoznak, sőt az idegen állampolgárok között végzett közvélemény-kutatás "szociológiai kémkedés" címszó alatt már a szakirodalomba is bekerült.

A közvélemény-kutatás a szocialista országok állambiztonsági szervei számára is többirányú információszerzési lehetőséget kínál. Ezt a megállapítást alátámasztja a Német Demokratikus Köztársaság Állambiztonsági Minisztériuma által a közelmúltban lefolytatott közvélemény-kutatás. Tapasztalatai és eredményei alapján további, széleskörű alkalmazását tervezik.

I.
Saját közvélemény-kutatásról

Belügyminiszter Elvtárs 020/1967. számú parancsában az állambiztonsági munka társadalmi- politikai kihatásainak vizsgálatát a BM III/4. Osztály feladatává tette. E kihatások vizsgálatának egyik fontos módszere a közvélemény-kutatás. Alkalmazhatóságát egy szűk körben már lefolytatott előzetes közvélemény-kutatásunk tapasztalatai igazolták.

Első tervezett közvélemény-kutatási akciónk célja:

  1. A társadalmi támogatás felmérése, szélesítése lehetőségeinek kutatása.
  2. Tevékenységünk tartalmára és formáira vonatkozó vélemények megismerése, javaslatok felszínre hozása.
  3. Az állambiztonsági tájékoztató és ismeretterjesztő munka hatékonyságának felmérése és újabb lehetőségek kutatása.
  4. A megkérdezettek figyelmének fokozottabb ráirányítása az állam biztonságával összefüggő kérdésekre.

Közvélemény-kutatásunk tehát az állambiztonsági szervről és munkájáról alkotott vélemény megismerésére törekszik. Anélkül, hogy a módszer túlbecsülnénk, úgy véljük, hogy a vezetés munkája során általában, - és különösen a társadalom szélesebb rétegeire kiható döntései, intézkedései meghozatala előtt, - egyre kevésbé nélkülözheti meghatározott rétegek véleményének reális ismeretét.

Közvélemény-kutatásunk bázisa:

Jelen közvélemény-kutatásunkat kísérleti jellegűnek tekintjük, ezért a megkérdezendőket (mintegy 1.000 főt) a hozzánk legközelebb álló hivatalos és társadalmi (tehát operatív) kapcsolatok közül választjuk ki, (miniszterek és helyetteseik, főosztályvezetők, önálló osztályvezetők) elhárítási szempontból I.-II. kategóriába sorolt objektumok vezetői (igazgató, elnök, stb.), a felsorolt munkaterületek pártbizottsági titkárai, stb. (A megkérdezendő hivatalos és társadalmi kapcsolatokra a BM III. Főcsoportfőnökség központi és megyei szerveitől névszerinti javaslatot kérünk.)

Módszertani kérdések:

A közvélemény-kutatást kérdőív kiküldésével kívánjuk lebonyolítani. A kérdések kidolgozásánál figyelembe vettük, hogy a megkérdezettek munkánkat csak bizonyos vonatkozásban ismerik, ezért csak olyan kérdéseket teszünk fel, amelyekre feltételezésünk szerint válaszolni tudnak.

Kérdéseink a zárt-árnyalt kérdések kategóriájába tartoznak. Egy részük ugyanakkor "teszt" jellegű, így a kapott válaszok további következtetések levonására alkalmasak. Így például megmutathatják az állambiztonsági munkával kapcsolatos ismeretszintet, az állambiztonsági munka fontosságáról és az ellenséges tevékenység veszélyességéről alkotott ítéletet, stb.

A kérdések elrendezésénél a viszonylag egyszerűbb kérdésektől haladtunk a bonyolultabb, talán "kényesebb" kérdések felé, így kívántuk elkerülni, hogy a megkérdezettet "megriasszuk". A kérdések nem követnek logikai sorrendet, vagyis az azonos témakörben mozgó kérdéseket lehetőleg nem csoportosítottuk egy helyen, így elkerüljük, hogy egy előzőleg adott válasz a következőt befolyásolja.

A kérdőív első oldalára kísértőlevelet nyomtatunk. A kísérőlevélben felkérjük a címzettet a kérdőív kitöltésére, ismertetjük közvélemény-kutatásunk célját, a kérdőív kitöltésének és visszajuttatásának módját. A kísérőlevelet - a címzettek beosztásától függően - Miniszter elvtárs, vagy Miniszterhelyettes elvtárs sk. aláírással látjuk el.

(1.sz.melléklet)

A kérdőíveket zárt, névre szóló borítékban postán küldjük meg a közvélemény-kutatásba bevont személy munkahelyére. A kérdőívhez nyomtatott és felbélyegzett válaszborítékot mellékelünk. A válaszborítékban elhelyezett kérdőíveket a címzett postán küldi vissza. (A postára feladott küldemények biztonságáról a BM III/5. Osztály gondoskodik.)

Nem közömbös számunkra, hogy a vélemény milyen területről érkezik vissza, mert - ez más adatokkal összevetve - elősegíti annak értékelését, hogy munkánk milyen területeken mennyire aktív és valóban a fő irányokra koncentrálódik-e.

A kérdőíveket ezért két szempont szerint csoportosítjuk (és ennek megfelelő jelzéssel látjuk el).

A.) Államigazgatási egységek szerint
(2. sz. melléklet.)
B.) A választ adó munkaterületének jellege szerint.
(3. sz. melléklet.)

A kapott válaszok feldolgozása gépi úton történik. A visszaérkezett anyagok kódolását, vagyis a válasz-kategóriák számozásáét a BM III/4. Osztály végzi el.

A gépkönyvelési és számítási műveleteket a kódolt kérdőívek alapján a BM III/V-4. Osztály végzi. Az azonos témakörbe tartozó kérdésekre kapott válaszokat öt közlési táblán összesíti.

1.számú táblán:
Vélemények az állambiztonsági munka színvonaláról, aktivitásáról.
(4.sz.melléklet)

2.számú táblán:
Vélemények a szakterületnek nyújtott segítségünkről.

3.számú táblán:
Vélemények az állambiztonsági szerv és a megkérdezettek közötti kapcsolatról.

4.számú táblán:
Vélemények az állambiztonsági kérdésekkel kapcsolatos tájékoztató és ismeretterjesztő munkáról.

5. számú táblán:
Szöveges válaszok és javaslatok értékelése.

A közlési táblák A.) és B.)változatban készülnek. A közlési táblákon függőleges és vízszintes osztás szerepel. A függőleges osztásban mindkét változaton a témakörhöz tartozó kérdések és a válaszkategóriák szerepelnek. a Vízszintes osztás az A.) változatban 20 államigazgatási egységet (19 megye + Budapest), a B.) változatban 20, a munkahelyek jellege alapján megkülönböztetett egységet tartalmaz.

A függőleges és vízszintes osztás metszőpontjában a válasz-kategóriák darabszám szerinti és százalékos összesítése, a függőleges osztás végén mindösszesítése szerepel.

A közvélemény-kutatás eredményét három jelentésben kívánjuk feldolgozni:

  1. Elemző- értékelő jelentés az összesített adatok és szöveges válaszok alapján Miniszter elvtárs és a III. Fcsfség vezetői részére. (Amennyiben intézkedést igénylő javaslat érkezik, arról az illetékes operatív szerv vezetőjét külön is tájékoztatni fogjuk.)
  2. A BM III. Főcsoportfőnökség 1967. évi munkájáról szóló jelentésben felhasználandó anyagok összeállítása.
  3. Tanulmány a közvélemény-kutatás módszertani tapasztalatairól és javaslat a továbbfejlesztésre.

Ezeken túlmenően az adatokat, szöveges válaszokat és javaslatokat a BM III/4. Osztály elemző- értékelő munkája során folyamatosan hasznosítani tudja.

A kérdőívek kiküldésére - terveink szerint - 1967. október végén kerül sor. Az első elemző- értékelő jelentést 1968. január 15-re készítjük el.

II.
Távlati elképzelések

A közvélemény-kutatást - a tapasztalatok összegyűjtése és értékelése után - fokozatosan több irányban szélesíthetjük.

  1. A jelenlegihez hasonló célú közvélemény-kutatás meghatározott területeken vagy bizonyos foglakozási ághoz tartozók körében. Pl. az idegenforgalom terén dolgozók között.
  2. Teljesnek tekinthető társadalmi közvélemény-kutatás lefolytatása, - az egész társadalmat reprezentáló "minta" megkérdezésével, - az állambiztonsági szervet érintő kérdésekben.
  3. Szélesebb köröket, vagy az egész társadalmat érintő állambiztonsági intézkedés megtétele után, az érintettek reagálásának megismerésére.
  4. Közvélemény-kutatás valamely intézkedés meghozatala előtt a várható hatás felmérésére.
  5. A gyakorlati operatív munkában hasznosítható, elsősorban politikai és egzisztenciális kérdésekkel kapcsolatos vélemények megismerését célzó közvélemény-kutatás, - valamely már létező, vagy e célból létrehozandó közvélemény-kutató szerv fedése alatt, - az állambiztonsági szervet érdeklő körökben (pl. volt uralkodó osztály tagjai, veszélyes elemek, stb. között). Ez a fajta közvélemény-kutatás elősegítheti a megkérdezett körök, rétegek politikai beállítottságának reálisabb értékelését, sőt megfelelően előkészített (preparált) kérdőívekkel az egyes személyek politikai állásfoglalásának, társadalmi helyzetének megismerését is.

 Hajdú Pál r. alezr.
osztályvezető

Ezen a napon történt október 24.

1917

Első világháború: A tizenkettedik isonzói csata kezdete. Az osztrák-magyar támadó csapatok Caporettónál áttörik az olasz frontot, átkelnek...Tovább

1929

„Fekete csütörtök” a New York-i tőzsdén, e napon robban ki az 1929-től 1933-ig tartó gazdasági világválság.Tovább

1937

Szálasi Ferenc megalapítja a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot.Tovább

1956

A DISZ KV mintegy hattyúdalaként jelent meg egy nyugalomra intő közlemény a Népszavában, amelyben az előző napi események okát a párt PB...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő