Közvélemény-kutatás vagy szociológiai kémkedés?

„Jelenleg Magyarországon több intézmény (szerv) végez különböző célú közvélemény-kutatást vagy szociológiai felmérést. Az állambiztonsági kérdésekkel összefüggő közvélemény-kutatás célját figyelembe véve, elsősorban a Magyar Rádió és Televízió (MRT) Tömegkommunikációs Kutató Központ közvélemény-kutatásai és az MTA Szociológiai Kutató Csoport által folytatott és tervezett szociológiai felmérések, illetve ezen intézményeknél meglévő lehetőségek hasznosíthatók.”

A hivatalos kapcsolatok körében folytatott véleménykutatásról

Belügyminisztérium
III/4. Osztály
 1. sz. melléklet
Szigorúan titkos!

 

Tárgy:


A hivatalos kapcsolatok körében
folytatott véleménykutatásról 

Jelentés
Budapest, 1969. december 1.

Miniszterhelyettes Elvtárs utasítása alapján az 1968. évben végrehajtott véleménykutatási akció folytatásaként ez évben - azonos céllal, hasonló módszerrel - a III. Fcsfség további 43 vezető beosztású hivatalos kapcsolatával folytatott beszélgetés jött létre.

A kérdésekre kapott válaszok megerősítik az elmúlt évben szerzett tapasztalatainkat. A megkérdezettek az állambiztonsági szervek tevékenységét általában pozitívan értékeli, de emellett felhívták a figyelmet munkánk néhány hiányosságára és konkrét javaslatokat is tettek.

  1. A megkérdezettek - egy kivételével - úgy ítélték meg, hogy munkájukhoz jelentős segítséget kaptak az állambiztonsági szervektől és fontosnak tartják az együttműködés további javítását. Többen hangoztatták, a napi konkrét problémák megoldására irányuló megbeszéléseken túl, a rendszeresebb és a lehetőségeket jobban kihasználó kapcsolat kialakításának szükségességét.
    Pl.: Külkereskedelmi vállalatoknál (Nikex, Hungexpo, Kereskedelmi Kamara), több állambiztonsági szempontból felhasználható lehetőséget vetettek fel, amelyeket - megítélésünk szerint - a nem elég intenzív kapcsolat miatt, szerveink eddig nem használtak ki. A MÜM [Művelődésügyi Minisztérium] Zenei Főosztály vezetője - akivel csak néhány hónapja van szerveinknek kapcsolata -, most mondta el, hogy az év elején a Hanglemezgyártó "memorandumot" kapott: ha nem emelik meg 300%-kal a tarifa összegét, a zenészek sztrájkba lépnek. Ő ezt akkor nem tartotta fontosnak szerveinknek jelezni. Az OTH [Országos Tervhivatal] elnökhelyettese - aki kifejezte igényét a rendszeresebb kapcsolattartásra - a beszélgetés alkalmával adott át egy - régebben birtokába jutott - NSZK gyártmányú készüléket, amely rádióadó felderítésére alkalmas.
    Az együttműködés javítását szolgáló néhány szervezési kérdés is felvetődött. Pl. a CSVM [Csepel Vas- és Fémművek] vezetőinek véleménye szerint elhamarkodott intézkedés volt a Művek területén működő állambiztonsági kirendeltség megszüntetése. Javasolják, vizsgáljuk felül ezt a döntést, és ha mégsem állítjuk vissza a kirendeltséget, akkor újabb SZT-tisztek beállításával biztosítsuk a megfelelő elhárítást. Elsősorban ipari vállalatoknál a vezetők hangsúlyozottan vetették fel, hogy hátráltatja a munkát, a jó együttműködést az összekötő tisztek gyakori változása.
  2. Pozitív vélemények hangzottak el a szakterületek részére átadott információk hasznosítási lehetőségeiről, de néhány területen elmondtak ezzel kapcsolatos hiányosságokat is. 
    Pl. Az állambiztonsági szervek által - kapitalista országokból - szerzett egyes gazdasági jellegű adatok részletesen érdekelnék az OTH vezetőit, de csak kivonatokat kapnak - melyek összeállítása sokszor nem szakszerű, - és ez lényegesen csökkenti az információk hasznosítási lehetőségeit Az egyetemeknek küldött szignalizációk - egyes hallgatók magatartásával kapcsolatban - nem elég alaposan indokoltak, ennek következménye, hogy a lefolytatott fegyelmi eljárások nem elég meggyőzőek. Kifogásolják azt is, hogy jelzéseket nem időben kapnak, amikor még lehetőség lenne nevelő intézkedésekre.
  3. A beszélgetések során több észrevétel hangzott el az államtitok védelmével kapcsolatban. A vezetők (KGM [Kohó- és Gépipari Minisztérium], NIM [Nehézipari Minisztérium], NGKT [Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Intézete]) különösen kiemelték a KGST-vel kapcsolatos titkok védelmének fontosságát, véleményük szerint ezen a területen több lazaság tapasztalható. Külön hangsúlyozták a számítástechnikai program védelme fokozásának szükségességét. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkársága Szovjet Osztályának vezetője - szovjet elvtársak közlése alapján - elmondta, hogy magyar szervek vagy személyek Nyugaton ismertté tettek egy titkos jellegű szovjet licence-t. Ezt ingyen kaptuk a SZU-tól, mégis hasonlót vásároltunk kapitalista országból.
    A vélemények szerint az egyetemeken folyó tudományos kutatómunka titkossága nincs biztosítva, és szerveink sem foglalkoznak kellő súllyal e területekkel, amelyek speciális helyzetük folytán speciális védelmet kívánnának. Ebből adódik, hogy pl. az Orvostudományi Egyetemen folyó kutatásokba indokolatlanul betekintést nyernek kapitalista országok szakemberei, nyugati cégek képviselői. Az agráregyetemen folytatott többéves katatás eredménye - ismeretlen úton - kikerült az országból és Nyugaton nyilvánosságra hozták, mielőtt itthon publikálták volna.
    Az államtitok védelemmel összefüggésben többen vetették fel, hogy szervezetlenség tapasztalható a Nyugatra irányuló hivatalos utazásokban. Kapitalista országok és nemzetközi szervezetek, intézmények általában névre szóló meghívásokat küldenek, és a meghívottak helyett más személyt nem fogadnak. A meghívásokat sok esetben nem a szakmailag és politikailag legalkalmasabbak kapják, hanem az ügyeskedők, akik különböző módokon létesítettek nyugati kapcsolatokat. A vélemények szerint központilag kellene rendezni, hogy magyar szervek, vállalatok névre szóló külföldi meghívásokat - néhány nemzetközileg elismert szaktekintély kivételével - ne fogadjanak el. Így biztosítható - a meghívás feltételeinek figyelembevételével - a minden szempontból legalkalmasabb szakemberek utaztatása.
    Koordináció hiánya mutatkozik a magyar külkereskedelmi vállalatok által utaztatott ipari szakemberek esetében is, mert legtöbbször nem kérik az illetékes szakterület vezetőinek véleményét a személy alkalmasságára vonatkozóan. Ehhez kapcsolódó probléma, hogy az így utazó személyek által felhasznált adatok kivételének engedélyezése, ellenőrzése sincs megnyugtatóan biztosítva.
    Az egyes minisztériumok a fenti problémák megoldása érdekében tettek részintézkedéseket, de tapasztalataik szerint csak általános érvényű rendelkezések alapjáén lehetne megfelelően szervezni és koordinálni a külföldi utazásokat. A szakvezetők ebben a kérdésben is kérik az állambiztonsági szervek támogatását és segítségét
  4. Elismerően nyilatkoztak a megkérdezett vezetők a fontos és bizalmas munkakörben dolgozó személyek felülvizsgálatában nyújtott állambiztonsági segítségről. Észrevételezték többen, (KGM) hogy a jelenlegi jóváhagyási rendszer laza, és több kompromittált személy megkapta a jóváhagyást. Javasolják a nomenklatúrába sorolt beosztások fokozatos szűkítését és ezzel párhuzamosan a szigorúbb ellenőrzést, illetve elbírálást. A NIM-ben is felvetették a nomenklatúra változtatásának szükségességét, különös tekintettel arra, hogy az nem követte az új gazdaságirányítási rendszerrel bekövetkezett szervezeti módosulásokat. Javaslatok hangoztak el, hogy felül kellene vizsgálni, a TÜK-ben dolgozó személyeknél mennyiben indokolt a kettős jóváhagyás (feddhetetlenség és külön BM) fenntartása.
    Az 1968-1969-ben lefolytatott beszélgetések során felszínre került problémák biztosítják, hogy célszerű és hasznos hivatalos kapcsolataink véleményének kikérése. Javasoljuk, hogy az operatív csoportfőnökségek ne kampányszerűen, hanem folyamatosan igyekezzenek megismerni a hivatalos kapcsolatok észrevételeit, javaslatait, fokozottabban törekedjenek a velük való rendszeres együttműködésre.

Budapest, 1969. december 1.

[ÁSZTL 1.11.5. 21. d. 45-13-37/69]

Ezen a napon történt október 24.

1917

Első világháború: A tizenkettedik isonzói csata kezdete. Az osztrák-magyar támadó csapatok Caporettónál áttörik az olasz frontot, átkelnek...Tovább

1929

„Fekete csütörtök” a New York-i tőzsdén, e napon robban ki az 1929-től 1933-ig tartó gazdasági világválság.Tovább

1937

Szálasi Ferenc megalapítja a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot.Tovább

1956

A DISZ KV mintegy hattyúdalaként jelent meg egy nyugalomra intő közlemény a Népszavában, amelyben az előző napi események okát a párt PB...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő