Közvélemény-kutatás vagy szociológiai kémkedés?

„Jelenleg Magyarországon több intézmény (szerv) végez különböző célú közvélemény-kutatást vagy szociológiai felmérést. Az állambiztonsági kérdésekkel összefüggő közvélemény-kutatás célját figyelembe véve, elsősorban a Magyar Rádió és Televízió (MRT) Tömegkommunikációs Kutató Központ közvélemény-kutatásai és az MTA Szociológiai Kutató Csoport által folytatott és tervezett szociológiai felmérések, illetve ezen intézményeknél meglévő lehetőségek hasznosíthatók.”

Tájékoztató

Belügyminisztérium
III/4. Osztály
 2. sz. melléklet
Szigorúan titkos!

AZ MRT TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓS KUTATÓKÖZPONT
ELŐZETES TÁJÉKOZTATÓJA

A vizsgálatot az MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpontja által országosan végzett "Politikum a közgondolkodásban" című téma keretén belül végeztük. A kikérdezést az országos felmérés budapesti mintájának részeként végeztük el, s így semmiféle feltűnést nem kelthetett.

Mintegy 20 fő megtagadta a választ, 136 személy kikérdezése járt sikerrel a következő megoszlás szerint:

- megszűnt polgári pártok pártfunkcionáriusai13 fő
- felszabadulás előtti fasiszta pártok funkcionáriusai11 fő
- volt arisztokraták, tőkések10 fő
- az ellenforradalom aktív résztvevői13 fő
- volt horthysta katonatisztek46 fő
- volt horthysta VKF/2 [Vezérkari Főnökség 2. - katonai hírszerző és elhárító - osztálya] beosztottjai6 fő
- volt csendőrök12 fő
- volt horthysta rendőrtiszt, nyomozó11 fő
- volt horthysta titkos szervezetek tagjai14 fő

Teljes és reális értékelést a minta véleményről, állásfoglalásáról csak az országos minta részletes adatainak ismeretében adhatunk. Az eltérések, nézetbeli különbségek ugyanis csak az országos véleményekkel párhuzamba állítva tükröződnek. Az adott feldolgozás elkészülte után erre a jövő év elején kerülhet sor.

Tájékoztatásunkban kizárólag tényadatokat közlünk elemzés, vagy kommentár nélkül. A különminta egyes adatait ugyanis önmagukban elemezni és értékelni hiba lenne, miután a kérdőív természetéből adódóan a torzítások elkerülhetetlenek lennének. Figyelembe kell venni a minta nagyságát is, ezért ezúttal csak összesen adatokat közlünk, illetve a nyitott kérdésekre adott válaszok közül néhány érdekesebbet és jellemzőbbet.

 

  1. Arra a kérdésre, hogy véleménye alapján a Rádió, illetve a Televízió hírszerkesztői hogyan válasszák ki a műsorban elhangzó híreket, a következő válaszokat kaptuk:
    - politikai fontosságuk alapján73 fő
    - annak alapján, hogy mennyire frissek53 fő
    - érdekességük alapján42 fő
    - hitelességük alapján41 fő
    - annak alapján, hogy kedvezőek-e számunkra26 fő
    - nem tudja eldönteni
    (2 válasz volt adható)
    8 fő
  2. A kérdőív 16.) kérdésében 10 munkakört soroltunk fel. Feltettük a kérdést, hogy ha a kérdezett állapíthatná meg a fizetésüket, hogyan rangsorolná őket. Az első helyre kellett tenniük, akinek legtöbb, az utolsóra, akinek legkevesebb bért adna. Ezúttal csak a két szélső kategóriát soroljuk fel.
    MunkakörI. helyeII.IX.X
    üzemmérnök57 fő27--
    középiskolai tanár362521
    üzemi párttitkár-32129
    megyei párttitkár952914
  3.  Arra a kérdésre, hogy milyen társadalmi problémákról szeretne hallani a Rádió, illetve a Televízió műsorában, a következő témákat nevezték meg:
    - lakáshelyzet,
    - ellátás, árak alakulása,
    - munkajogi kérdések,
    - nyugdíjasok helyzete,
    - fiatalkorú bűnözés,
    - az ifjúság problémái általában, nevelés,
    - közlekedés, szolgáltatás,
    - hazafiasság, nemzeti érzés,
    - antiszemitizmus,
    - a tsz-ek helyzete, kiöregedés
  4. Arra a kérdésre, hogy emlékszik-e olyan külföldi eseményekre az elmúlt évekből, amelyeknek hatását hazánkban is éreztük az előfordulás számának sorrendjében a következő témák merültek fel:
    - cseh-események,
    - Vietnam,
    - közel keleti konfliktus,
    - a Hold utazás,
    - a frank leértékelése,
    - Kennedy gyilkosság.
    Néhány kiragadott érdekesebb megjegyzés:
    a.) semmi sem lett belőle."
    b.) a cseh-eseményekre vonatkozóan: "Azóta még jobban szeretnek bennünket."
    c.) A vietnami háborúval kapcsolatban: "Oda adunk kórházakat, itthon meg nincs elég."
    d.) A közel-keleti konfliktussal kapcsolatban: "Nasszer felfalta volna őket. Az emberek kénytelenek palástolni érzelmeiket." "Ilyenek voltak a francia zavargások. Megrázta az embert. Hóförgeteget vártunk, aztán
  5. Arra a kérdésre, hogy olyan eseményt is tud-e említeni, amelyik hazánkban történt, s melynek hatását külföldön is megérezték, általában kevés konkrét válasz érkezett. A legtöbben az 1956-os "eseményeket" említették, de elég gyakori az új gazdaságirányítási rendszer említése is. Szerepelnek azonban olyan témák is, mint például Kodály Zoltán halála, a gyümölcs eladási problémák, a külföldre utazóknak adandóköltség 100 dollárra emelése, stb.
    Érdekes megjegyezni, hogy az ellenforradalom aktív résztvevőinek csoportjából erre az eseményre senki nem utalt. Egyikük jellemző megjegyzése: "A felszabaduláson kívül másról nem tudok."
    Két érdekes kommentár, mely ennél a kérdésnél hangzott el: "Az utazási lehetőségek bizonyítják, hogy nincs már az a terror nálunk, mint régen."
    "Ha valakinek ellenvéleménye van, az nem azért van, mert Horthy-t várja fehér lovon. Aki nem mond véleményt, többet árt a szocializmusnak."
  6. Arra a kérdésre, hogy meg tudná-e mondani, hogy mi szerinte a politika, általában tömör és jól megfogalmazott válaszokat kaptunk. Néhány érdekesebb példát idézünk:
    "A társadalmi erők harcának vitája."
    "Beletartozik az ember egész élete, jelene, jövője, még a múltja is."
    "Különböző nézetek állásfoglalása, semmi más! politikai nézeteiért senkit nem lenne szabad felelősségre vonni."
    "Az emberek kölcsönös becsapása."
    "Politikát érzelemmel csinálni nem lehet. Ott hangsúlyozzák, ahol csak egy párt van. Ahol ellenzék is van, ott nem hangsúlyozzák ennyire."
  7. Arra a kérdésre, hogy kiket ismer személyesen politikusok közül, igen sok volt politikust sorolnak őszintén fel. Van olyan válasz is, ahol két név szerepel a következő formában: "Bárdossy, Rákossi."
    Sokan utalnak különösen a megszűnt polgári pártok funkcionáriusai közül ma is élő politikai személyekre, vezetőkre. Egyik válaszban Kekkonnen neve is szerepel.
  8. Rendkívül érdekes, hogy arra a kérdésünkre, hogy milyen társadalmi osztályhoz tartozónak érzi magát, 33-an válaszolták, hogy a munkásosztályhoz, 4-en hogy a parasztsághoz, a többi pedig az értelmiséghez. Az ezzel kapcsolatos válaszoknál jelentkező megjegyzésekből, mint kuriózumot, egyet idézünk:
    "Ezt én nem mondom. Régen a Fehér Klára járt ilyen kérdésekkel és akkor jött volna az ÁVO." Érdekes, hogy ugyanez a személy, végül is minden kérdésre válaszolt.
  9. Érdekes megfigyelni, hogy arra a kérdésre, hogy mi az eredeti foglalkozásuk, általában megmondták az igazat, eltekintve a volt polgári vagy fasiszta pártfunkcionáriusoktól, ahol kitérésre volt lehetőség.

Budapest, 1969. december 2.

[ÁSZTL 1.11.5. 21. d. 45-13-37/69]

Ezen a napon történt október 24.

1917

Első világháború: A tizenkettedik isonzói csata kezdete. Az osztrák-magyar támadó csapatok Caporettónál áttörik az olasz frontot, átkelnek...Tovább

1929

„Fekete csütörtök” a New York-i tőzsdén, e napon robban ki az 1929-től 1933-ig tartó gazdasági világválság.Tovább

1937

Szálasi Ferenc megalapítja a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot.Tovább

1956

A DISZ KV mintegy hattyúdalaként jelent meg egy nyugalomra intő közlemény a Népszavában, amelyben az előző napi események okát a párt PB...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő