Ottlik Géza magyar író, nemzetközi szintű bridzsjátékos, szakíró. (†1990)Tovább
Cseres Tibor levelezése I.
Levelek Cseres Tibornak (1950-1959)
A diktatúra szorításában
„Megbízzuk Cseres Tibort elvtársat egy kb. 8-10 ív terjedelmű ifjúsági regény megírásával. A regény témája röviden a következő: Egy község dolgozó parasztjai a kulák és [a] klerikális reakció befolyására nem mernek vállalkozni a termelőszövetkezet megalakítására. A Párt azonban nem akar meghátrálni az elkezdett munkában, és az ifjúságot kéri meg, hogy alapítson termelőcsoportot. Az ifjak vállalkoznak s egy esztendei nehéz munka és súlyos harcok árán virágzó gazdaságot létesítenek, az egykori elhanyagolt kulák és urasági földeken.”
d.
Koczogh Ákos Cseres Tibornak
1958. január 22.
Kedves Tibor, kedves Nóri!
Nem konvencionális illemből válaszolunk mi sem, s ezért külön elnézést kérek, hogy én kezdem a címzett helyett, de nem lehet ezt a levelet válasz nélkül hagyni. A barátság alsó foka a másokért való élet, felső: a mások helyett való élet. Nagyon jól esik a törődésetek, s hogy ilyen részletekbe menően foglalkoztok napjainkkal. Az ötlet jó, meg fogom valósítani. De, ugye nem haragusztok, ha már csak harmadik helyen? Két másik regény van ugyanis soron. Az egyikből megvan jó harmada, mintegy 100 lap, a másik ugyancsak akkora terjedelemben, de ezt is terveztem háromszorosára. Amin most dolgozom: a modern nő sorsa 44-től, mondjuk 50-ig, lényegében
Képtelen vagyok megítélni, hogy jó-e vagy sem. Érdekes, izgalmas, fordulatos, de, ha meglesz, olvasható formában, nagyon kell majd józan szem is hozzá. Napi átlagom: 6-8 gépelt oldal, nem akarom jobban siettetni. Így hát még kell egy hónap s valamennyi s kézzel írottak legépeléséhez is. Persze: szigorúan felnőtteknek.Úgy hírlik, hogy a napokban kineveznek a Ref. Kollégium könyvtárához. Ez megnehezíti a munkát, de más szempontból viszont szükséges. Nem adtuk fel a pesti reményeinket, de így télvíz idején...
Még azt sem tudom, hogy most e hónapban feljutok-e néhány napra. Mindenesetre: nem óhajtok, mint elaggott könyvtáros sírba szállni, még a csodálatos kollégium falai közül sem. Szeretném, ha rendbe lenne a munkakönyvem, s főleg szeretnék valami értelmes munkával előállni. S valahogy a tudománnyal úgy vagyok, hogy inkább rólunk írjanak, mint én másokról. Hosszú évek alatt felgyűlt egy sereg mondanivaló, ezt el kell mondani végre. Ha végleges állást vállalnék, azt is csak irodalmi „berkekben" tenném, mondjuk kiadónál, vagy pedig olyasféle szerkesztőit, mint volt a Téd, Tiborka. A lakás-kérdés nehéznek ígérkezik, de talán azt is meg tudjuk oldani. Eladva mindent, valamilyen öröklakás lenne jó, bár az újságokból csillagászati árak riasztgatnak. (Kétszázezren alul nem is hirdetnek. Ennyit viszont nem tudunk összeszedni, hacsak valamilyen horribilis összegű honorárium nem kecsegtet, már pedig: nem.)
Nehéz a kertész élete. (Erről jut eszembe, hogy legfrissebb könyvünket, Panait Istrati:
forrón ajánlom. A Balkán francia eszközökkel.) Ha már itt tartunk: nagyon megszerettem Érdemes elővenni, különösebben újabb verseit. S valami egészen tiszta, egészséges levegője van a Latin-Amerikai költőknek, kár, hogy gyenge fordításokban. A Dél keresztje kötetre gondolok. Gonzáles, Martinez, Gabriela Mistral.A Film Színház Muzsika apró, de tisztességes
olvastuk. Jó, ilyenre szükség van, sokan látják, hatása van. Az is hirdetik már, várjuk nagyon! Na, én be is fejezem, mert éppen túl vagyok a mai pensumon s nehezen megy a gépelés. De nem akartam egy percig sem halogatni.Sok kézcsók, ölelés: Ákos
Ui. Ne haragudjatok, hogy annyit fecsegtem magamról, de majdnem úgy állok az úr színe előtt, mint a pályát választó kamasz vagy ifjú, s a mesterlegény, aki a mestermunkát készíti, s várom, hogy eldőljön: alkalmas vagyok-e az írásra. Egy élet sorsfordulója ez s vigyázni kell, nehogy elhibázzam. Ugye megértitek!?
Debrecen, 1958. január 22.
Gépirat. - A levél második részét Koczogh Ákos felesége írta Cseresné Ülkei Nórának, s ez nem kapcsolódik szorosan tárgyunkhoz, így nem közöljük.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 09.
1912
1915
Wittmann Viktor a legelső magyar repülőgépgyár (Magyar Repülő¬gépgyár Rt) első műszaki igazgatója (*1889)Tovább
1926
Richard Byrd és Floyd Bennett amerikai pilóták elsőként repülnek át az Északi-sark fölött (bár ellenőrizhető adatokkal nem bizonyították e...Tovább
1945
A győzelem napja. A II. világháború befejeződésének napja Európában.Tovább
1945
A Csatorna-szigeteket felszabadítják a német megszállás alól (az Alderney-i helyőrséget május 16-án).Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő