Vavro Šrobár miniszter a magyar tanácsköztársaság kikiáltása miatt Szlovákia területén rendkívüli állapotot hirdet ki.Tovább
Cseres Tibor levelezése I.
Levelek Cseres Tibornak (1950-1959)
A diktatúra szorításában
„Megbízzuk Cseres Tibort elvtársat egy kb. 8-10 ív terjedelmű ifjúsági regény megírásával. A regény témája röviden a következő: Egy község dolgozó parasztjai a kulák és [a] klerikális reakció befolyására nem mernek vállalkozni a termelőszövetkezet megalakítására. A Párt azonban nem akar meghátrálni az elkezdett munkában, és az ifjúságot kéri meg, hogy alapítson termelőcsoportot. Az ifjak vállalkoznak s egy esztendei nehéz munka és súlyos harcok árán virágzó gazdaságot létesítenek, az egykori elhanyagolt kulák és urasági földeken.”
d.
Koczogh Ákos Cseres Tibornak
1958. január 22.
Kedves Tibor, kedves Nóri!
Nem konvencionális illemből válaszolunk mi sem, s ezért külön elnézést kérek, hogy én kezdem a címzett helyett, de nem lehet ezt a levelet válasz nélkül hagyni. A barátság alsó foka a másokért való élet, felső: a mások helyett való élet. Nagyon jól esik a törődésetek, s hogy ilyen részletekbe menően foglalkoztok napjainkkal. Az ötlet jó, meg fogom valósítani. De, ugye nem haragusztok, ha már csak harmadik helyen? Két másik regény van ugyanis soron. Az egyikből megvan jó harmada, mintegy 100 lap, a másik ugyancsak akkora terjedelemben, de ezt is terveztem háromszorosára. Amin most dolgozom: a modern nő sorsa 44-től, mondjuk 50-ig, lényegében
Képtelen vagyok megítélni, hogy jó-e vagy sem. Érdekes, izgalmas, fordulatos, de, ha meglesz, olvasható formában, nagyon kell majd józan szem is hozzá. Napi átlagom: 6-8 gépelt oldal, nem akarom jobban siettetni. Így hát még kell egy hónap s valamennyi s kézzel írottak legépeléséhez is. Persze: szigorúan felnőtteknek.Úgy hírlik, hogy a napokban kineveznek a Ref. Kollégium könyvtárához. Ez megnehezíti a munkát, de más szempontból viszont szükséges. Nem adtuk fel a pesti reményeinket, de így télvíz idején...
Még azt sem tudom, hogy most e hónapban feljutok-e néhány napra. Mindenesetre: nem óhajtok, mint elaggott könyvtáros sírba szállni, még a csodálatos kollégium falai közül sem. Szeretném, ha rendbe lenne a munkakönyvem, s főleg szeretnék valami értelmes munkával előállni. S valahogy a tudománnyal úgy vagyok, hogy inkább rólunk írjanak, mint én másokról. Hosszú évek alatt felgyűlt egy sereg mondanivaló, ezt el kell mondani végre. Ha végleges állást vállalnék, azt is csak irodalmi „berkekben" tenném, mondjuk kiadónál, vagy pedig olyasféle szerkesztőit, mint volt a Téd, Tiborka. A lakás-kérdés nehéznek ígérkezik, de talán azt is meg tudjuk oldani. Eladva mindent, valamilyen öröklakás lenne jó, bár az újságokból csillagászati árak riasztgatnak. (Kétszázezren alul nem is hirdetnek. Ennyit viszont nem tudunk összeszedni, hacsak valamilyen horribilis összegű honorárium nem kecsegtet, már pedig: nem.)
Nehéz a kertész élete. (Erről jut eszembe, hogy legfrissebb könyvünket, Panait Istrati:
forrón ajánlom. A Balkán francia eszközökkel.) Ha már itt tartunk: nagyon megszerettem Érdemes elővenni, különösebben újabb verseit. S valami egészen tiszta, egészséges levegője van a Latin-Amerikai költőknek, kár, hogy gyenge fordításokban. A Dél keresztje kötetre gondolok. Gonzáles, Martinez, Gabriela Mistral.A Film Színház Muzsika apró, de tisztességes
olvastuk. Jó, ilyenre szükség van, sokan látják, hatása van. Az is hirdetik már, várjuk nagyon! Na, én be is fejezem, mert éppen túl vagyok a mai pensumon s nehezen megy a gépelés. De nem akartam egy percig sem halogatni.Sok kézcsók, ölelés: Ákos
Ui. Ne haragudjatok, hogy annyit fecsegtem magamról, de majdnem úgy állok az úr színe előtt, mint a pályát választó kamasz vagy ifjú, s a mesterlegény, aki a mestermunkát készíti, s várom, hogy eldőljön: alkalmas vagyok-e az írásra. Egy élet sorsfordulója ez s vigyázni kell, nehogy elhibázzam. Ugye megértitek!?
Debrecen, 1958. január 22.
Gépirat. - A levél második részét Koczogh Ákos felesége írta Cseresné Ülkei Nórának, s ez nem kapcsolódik szorosan tárgyunkhoz, így nem közöljük.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt március 25.
1919
1942
Megkezdődik a szlovákiai zsidók deportálása a lengyelországi haláltáborokba (október 20-áig 58 000 zsidót deportálnak).Tovább
1942
Aretha Franklin tizenhatszoros Grammy-díjas amerikai énekesnőTovább
1947
Elton John angol zeneszerző, előadóművészTovább
1948
Magyarországon államosítják a száznál több főt foglalkoztató üzemeket.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő