Román csapatok átkelnek a Tiszán, és megindulnak Budapest felé. Két nap múlva elbukik a Magyar Tanácsköztársaság.Tovább
Cseres Tibor levelezése I.
Levelek Cseres Tibornak (1950-1959)
A diktatúra szorításában
„Megbízzuk Cseres Tibort elvtársat egy kb. 8-10 ív terjedelmű ifjúsági regény megírásával. A regény témája röviden a következő: Egy község dolgozó parasztjai a kulák és [a] klerikális reakció befolyására nem mernek vállalkozni a termelőszövetkezet megalakítására. A Párt azonban nem akar meghátrálni az elkezdett munkában, és az ifjúságot kéri meg, hogy alapítson termelőcsoportot. Az ifjak vállalkoznak s egy esztendei nehéz munka és súlyos harcok árán virágzó gazdaságot létesítenek, az egykori elhanyagolt kulák és urasági földeken.”
f.
Egy olvasó levele Cseres Tibornak
1952. augusztus 8.
Cseres Tibor elvtárs
Kedves Elvtársak!
Legutóbbi levelemben André Stil „Az első összecsapás" című könyvéről írtam az Elvtársaknak és válaszukban megírták nekem, hogy egy ma élő magyar író művéről írjak bírálatot. Cseres Tibor „Tél és nyár" című novellás kötete fekszik előttem. A novellák Cseres Tibor két rendszerben átélt élményeiről adnak képet az olvasónak. Az első novellák, amelyeket 1935-től 38-ig írt a szerző, az átkos Horthy-éra idejében játszódó epizódok. A többiek, melyek 1949-től 51-ig terjedő időben keletkeztek, a szocializmust építő falusi magyar nép életéből kiragadott jelenetek. Ha párhuzamot vonunk a felszabadulás előtti és utáni művei között, akkor élesen megvilágítottnak látszik az az átalakulás, amely az író egyéniségében, témaválasztásában megmutatkozik. A felszabadulás előtt novelláiban egyes emberek problémáival foglalkozik. Egyes emberek sora az, mely az író képzeletét megragadja. „A dinnyecsősz", a „Gyermek születik" stb. című novellái a proletár egyének elnyomottságát vetítik elénk, bár szépen megírva, de mégsem eléggé élesen, meghatározva mondanivalóját. Írásaiból nem az osztályelnyomottság, hanem inkább az egyéni tragédia, vagy helyesebben az egyéni „balszerencse" domborodik ki.
Ezzel szemben a felszabadulás utáni novelláiban élesen tükröződik [!] vissza harcos, kollektív, szocializmust építő életünk közös, és egyéni aktualitásai. És ha ezekben a novellákban is kiemelkednek az egyének ügyei, mégis elválaszthatatlanul, a közösség ügyétől, a „Szerelmek" című novella alakjainak legbensőbb ügyéről, szerelmi életükről van szó, mely szerelmi érzés még az alakok előtt sem egészen tudatos, mégis e megnyilvánuláson keresztül mutatja be nekünk a gépállomás életét, a Munkás-Parasztszövetséget és a traktoros felvilágosító munkáját a parasztság között. „Az ajándékborjú" című novellájában helyesen világít rá a kulák alattomos fondorkodására, melyet tehetetlen dühében afelett, hogy nyílt támadásba nem mehet át, ravaszkodással igyekszik a TSzCs közelébe férkőzni. [!] Érdekes Kondor tsz elnök alakja is, aki opportunista megalkuvással, szervilis lélekkel húzódik a kulákhoz. Igen életszagú realitás árad ki a Hartmanné Kovács Ilonka személyéből. Nagyon szépen van megrajzolva az erélyes, körültekintő, de a női báj és kedvesség minden fegyverével ellátott párttitkár alakja, aki már az újtípusú ember, a felszabadult nő arcképe. A legszebb novella, talán a „Fazekasék" című novella. Ebben a novellában domborodik ki az egyszerű parasztok határtalan szeretete a magyar nép bölcs vezetője: Rákosi Mátyás iránt, aki akkor is közöttük él, ha nincs jelen, szavainak csengése akkor is fülükbe hangzik, amikor azok már régen elhangzottak, csupán reá kell gondolni és adva van a megoldás bonyolult problémáiknál. Meghatóan van megírva Rákosi elvtársnak, a nép vezetőjének személyes segítése és érdeklődése ezernyi gondja között is,-mellyel az egyszerű emberek problémáival foglalkozik.
Cseres Tibort eddig nem ismertem. Első könyve ez, amit tőle olvastam. Szeretném megkérdezni Cseres Tibor elvtársat, hogy mi az oka annak, hogy
-(legalábbis „Tél és nyár" c. novellás kötetében ebből az időszakból nincsenek írásai). Ő, akinek stílusa zamatos, mondanivalója sok, miért hallgatott a felszabadulás után 1949-ig. Lehet, hogy csak én nem ismerem az írásait azokból az időkből. Több elvtársnak, kartársnak, dolgozótársamnak ajánlottam elolvasásra Cseres Tibor könyvét, és mindegyiküknek tetszett. Éppen ezért vagyunk kíváncsiak Cseres Tibor egész életére, hallgatásának okaira, mert ő hivatott arra, hogy a nép írója legyen. Remélem Cseres Tibor nem fog haragudni kíváncsiskodásomért. Meg fogja mondani, mi késztette hallgatásra és melyek voltak azok az erők, melyek újra megragadták a ma már ércesen, édesen búgó hangját, mely a szívekbe hatol.Aláírás, lakcím.
Budapest, 1952. augusztus 8.
Gépirat. - Az Állami Könyvterjesztő Vállalat Propaganda Osztálya küldte ezt az olvasói levelet az írónak az alábbi levél kíséretében: „Mellékelten elküldjük A. Frigyes olvasólevelezőnk (lakcím) levelét, melyben nagyon szépen foglalkozik a »Tél és nyár« c. elbeszéléskötettel. Szeretnénk, ha Cseres elvtárs olvasólevelezőnknek válaszolna, hiszen levelezésünk egyik célja éppen az, hogy olvasóink bírálják, és bírálatukkal segítsék íróink munkáját. Szeretnénk, ha Cseres elvtárs levelét hozzánk is elküldené." Az író válaszlevele nincs birtokunkban.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 30.
1919
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő