Népvédelmi propaganda a Turul Szövetségben

A Turul Szövetség, a két világháború közötti időszak legerősebb társadalmi- és egyetemi szervezeteként jelentős befolyással rendelkezett a korszak közgondolkodására, és szolid érdekérvényesítő képessége folytán – különösen Gömbös Gyula és Darányi Kálmán miniszterelnöksége alatt – bizonyos fokig alakította a politikai döntéseket is.

Akciók: a Magyar Egészség Hete, az Egészségvonat és a Magyar Nép Hete

A Turul Szövetség fővezérsége ezért olyan akciósorozatra szánta el magát, amely egyezett fajvédő-nacionalista törekvésekkel, de hatottak rá a népieknek a parasztság problémáira radikálisan rámutató elképzelései is. Dérczy Ferenc országos vezér elnökletével 1935 nyarán programiroda létesült, amelynek keretében országos méretű szociális felmérést és anyaggyűjtést rendeztek, amelynek során a devianciák (egyke, tisztálkodási- étkezési- és lakhatási szokások stb.) vizsgálatára helyezték a hangsúlyt. Ezzel párhuzamosan a kormányzattal egyeztettek egy őszre tervezett nagyszabású - a gyűjtésekre alapozó - propaganda akció ügyében. A munkálatok Kozma Miklós belügyminiszter és Szily Kálmán kultuszállamtitkár hathatós támogatásában

A Magyar Egészség Hete névre keresztelt program október 20 és 28. között valósult meg. Ennek keretében a városligeti Iparcsarnokban Népegészségügyi kiállítást tartottak, mely hatalmas tömegeket vonzott. Az ötletes, tematikus pavilonokba rejtett, látványelemekkel tűzdelt tárlat Koncepcióját Végváry és Dérczy alakították ki. Szendy Károly polgármester segített összehozni a tárlatot, tudományos anyagát pedig Antal Lajos főorvos és Born József tisztiorvosok dolgozták ki a Turul bajtársainak előzetes falufelméréseit is Legerősebb eleme a magyarság népegészségügyi viszonyait bemutató pavilon volt, amely nemcsak a népegészségügyi helyzetet dokumentálta, de rá is mutatott a gyógyítás módjára: egészségesebb birtokmegoszlás, telepítés, egészségvédelem, az egészségbiztosítás kiterjesztése, iskolai sportoktatás erősítése. Igaz, a zsidóságot ezúttal is a bajok egyik fő okaként bélyegezték meg. A Hét ezzel párhuzamos eseménye egy nemkülönben sikeres, az Orvosegyesület székházában (Szentkirályi u. 21.) megtartott tudományos előadássorozat volt, neves tudósok bevonásával. A Hét záróeseménye a Vigadóban, politikai és gazdasági vezetők részvételével tartott Turul Szövetség „népegészségügyi dísztábora" volt. A kormány, valamint számos állami vállalat által támogatott Magyar Egészség Hetét elénk sajtókíséret övezte, amely nemcsak a Turul Szövetség megítélésére hatott pozitívan, de szolid propagandát jelentett a falusi nép problémáinak is. A Turul központi hetilapjában, a Bajtársban a népegészségügyi kérdések mellett egyértelműen megjelentek a szövetség mögöttes céljai is. Kostyál László a gömbösi politikát dicsőítő cikket közölt, amely ugyanakkor a rendezvénysorozat lényegén, és erősen fajvédő, antiszemita jelleget sugárzott.

 

Egészségügyi kiállítás a Turul Szövetség rendezésében az Iparcsarnokban

1935. október. Magyar Világhíradó 609. Forrás: Filmhíradók Online

 

A szövetség fővezérsége meglovagolta a sikert: elhatározták, hogy a kiállítási anyagot újra hasznosítják, mégpedig úgy, hogy vonatszerelvényre szerelve, lerövidítve országszerte vándoroltatni

Ezért a következő év első felében megalakult az Egészség Vonata Rendezőbizottsága, melynek sikerült elérnie, hogy a MÁV-tól kölcsönkapjanak egy 23 vagonból álló szerelvényt. Lobbijuk ismét azért lehetett sikeres, mert a kormányzat felismerte a Turulban lévő propagandalehetőségeket, Gömbös, Kozma és Winchkler István kereskedelemügyi miniszter is nagyon jó véleménnyel voltak az előző évi kiállításról. Az egykori egyetemi diákvezér, Bornemisza Géza miniszter elnökletével 1936 júniusában az Iparügyi Minisztériumban, július 21-én pedig a Közegészségügyi Intézetben tárgyaltak róla, ahol az iparügyi miniszter, illetve Mikecz Ödön, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője támogatásáról a Rendezőbizottságot. (Az említett politikusok egytől-egyig a Turul Szövetség dominus tagjai voltak.) Ennek megtörténte után Végváry és Dérczy irányításával a Magyar Egészség Vonata néven propagandaakció vette kezdetét, védnökségét Szendy Károly budapesti polgármester és Kozma Miklós vállalta magára. A Gyermekvédő Liga által rendelkezésre bocsátott, 23 vagonból álló szerelvény 1936 októberében néhány hét alatt 35 állomáson állt meg, ahol az érdeklődők 20 filléres jegy megváltása ellenében megtekinthették a tárlatot, meghallgathatták a vonatot kísérő turulisták és orvosok népegészségügyi előadásait, melyekben központi szerepet kapott a telepítés, azaz a föld nélküli parasztság kisbirtokhoz Minden állomáson ajándékokat adtak a legegészségesebb családnak és gyermeknek, egy aznap született gyermek számára pedig életbiztosítási kötvényt, sőt, a MÁV is kedvezményeket biztosított. Ugyanakkor pozitívumnak tekinthető, hogy a bajtársaknak a vonat pénzkereseti lehetőséget , mert részt vehettek a kiállítás installációinak elkészítésében, a plakátok kivitelezésében és a vonat kísérésében. Az akció reklámbevételekből fedezett költségei 25 000 pengőre rúgtak.

Az egészségvonat plakátja.

Nemzeti Újság, Képes Melléklet, 1936. augusztus 2.

A Magyar Nép Hete plakátja

Függetlenség, Képes Melléklet, 1936. szeptember. 8.

 

Végváry és Dérczy folyamatosan tájékoztatta Kozmát a Magyar Egészség Vonatáról, a készülő Magyar Nép Hetéről egyaránt. A vonaton látható volt annak a mintaháznak a modellje, amit Tibolddarócon épített a kormány egy barlanglakó családnak; a rádió és az MTI bőségesen

mindkét akcióról.

A Magyar Egészség Vonata bevezette az előző év folytatásának tekinthető testvérakciót: a Magyar Nép Hetét, amelynek gondolata már 1935-ben, a Magyar Egészség Hete idején megfogalmazódott, forgatókönyve pedig az előző évi propagandaakciót másolta. Ez esetben is sikerült megnyerni a kormányzat támogatását és szponzorációs pénzekhez jutnia. Programját az 1936. július 16-ai, az Iparügyi minisztériumban, a belügyminisztérium képviselőivel tartott

véglegesítették. A koordináló rendezőbizottság élén álló Dérczy Ferenc külön propagandakönyvet [popup title="jelentetett meg" format="Default click" activate="click" close text="Turul Szövetség. A Magyar Nép Hete program. Kiállítás, kongresszus, előadások. 1936. október 2–11. Bp., Turul Sajtóvállalat Kft, [1936.]"] az alkalomra. Az 1936. október 1. és 8. közötti rendezvényre a Turul Szövetség az Iparügyi Minisztériumtól és magánvállalatoktól kapott jelentős (sajnos nem ismert) összeget. Ez tette lehetővé, hogy a 6000 m2-es Iparcsarnokban rendezett, 340 pavilonból álló és másfél száz hazai cég és közintézmény „népvédelmi tevékenységét" taglaló kiállítást rendezzenek a Turul Szövetség tagjainak bevonásával. A tárlattal egy időben október 5-e és 10-e között Nép-Föld-Egészség címmel konferenciát tartottak a Magyar Mérnök és Építész Egylet termében (Budapest, IV. [ma V.] Reáltanoda u. 13-15.), ahol a népvédelemről tudományos és ismeretterjesztő előadást tartott a népi írók, a falukutatók és a népegészségügyi szakemberek színe-java.

 

A Magyar Nép Hete megnyitására érkező belügyminisztert a „Turul Szövetség" vezérei fogadták

1936. október. Magyar Világhíradó 659. Forrás: Filmhíradók Online

 

Tagadhatatlan azonban, hogy a Magyar Nép Hete rendezvénysorozatot már nem övezte akkora társadalmi lelkesedés, és a sajtóvisszhang is visszafogottabb volt a korábbinál. Ennek egyik oka, hogy október 5-én zajlott Budapesten a falu problémáival súlyozottan foglalkozó katolikus nagygyűlés, a másik pedig Gömbös Gyula október 1-jén bekövetkezett halála. Sokan a gömbösi társadalompolitika újabb erőtlen kísérletének, sőt egyik propagandafogásának

az egészet. Másutt a Turul önreklámjának aposztrofálták, s ilyen a falunak is elege van. Emellett a kiállítás jobboldalról is bírálatot kapott, mondván a mondanivaló nem elég „nemzeti" és zsidó szerzők is benne. A mezőgazdasági munkásság és cselédség sorsát tényszerű adatokkal ábrázoló viszont szakmai és közéleti szimpátia övezte.

Az alább bemutatott két forrás egyedülálló, hiszen nem maradt fenn más ilyen részletes

a Turul Szövetség népvédelmi propagandájáról, amely hitelesen adja vissza a Turul Szövetség ezirányú céljait. A szervezet bármennyire is erős gyökerekkel kapaszkodott ekkorra a népiek követeléseihez, nem tudott elszakadni a mögötte mindvégig jelenlévő fajvédelmi töltettől, ami ugyanakkor propagandájának gátló tényezőjévé is vált.

Ezen a napon történt október 23.

1956

A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal...Tovább

1956

A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal...Tovább

1957

A belügyi szervek szerint Szegeden a „legerősebb és legsokrétűbb” az ellenséges elemek tevékenysége.Tovább

1958

Az [emigráns] magyar diákok III. világkongresszusa a Vatikán dísztermében emlékezett meg a forradalomról.Tovább

1989

Az Országgyűlés ünnepi ülését követően az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjaira emlékezve koszorúzási ünnepséget tartottak a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő